Főtér

A város közepében található a főtér, egy templom előtt. Különféle boltok veszik körül, középen egy szökőkút működik, az körül padok leledzenek egy két szemetessel. A szökőkút mellett egy-két virágágyás helyezkedik el, benne gyönyörű virágok. A főtér területe gyönyörű macskakövekkel van kirakva, néhol be van üttetve egy-két fa is. A boltok ablakai mind a szökőkútra néznek. A boltok közt van fagylaltozó(itt lehet sütiket is kapni), ruhaboltok és egyebek is, ha valaki nem szereti a nagy bevásárló központot.

*Az ég tiszta,halvány jele sincs felhőnek vagy bármi másnak,ami belerondíthatna a napnyugta gyönyörűségébe.Ahogy a nap narancssárgás fénye átmegy vörösbe és a kék egyre sötétebb,lilásabb lesz az ismét gondolkodóba ejti Arashit.Sok mindenen végigjáratja szövevényes gondolatait,ahogy a szökőkút mellett ül és hol az ünnepi készülődésekkel bajlódó sokaságra,hol pedig a nyugodt,üres égre bambul.Kardja hűen pihen mellette a padon.Az utóbbi időkben sok dolog történt a vaizardokkal és ő minden "jó buliból" kimaradt,ami eléggé bosszantja.Ráadásul Shinji idióta ötlete miatt most az ajándékon is törheti a fejét.Ugyanis az ünnep miatt a "nagyfőnök" kihúzatott mindenkivel egy nevet és annak a személynek kell ajándékot adni karácsonykor...Valamiért Arashi ennek nem nagyon örült,dehát amit meg kell tenni,azt meg kell tenni.Ezért is van most ezen a zajos főtéren.*
~Eleget ücsörögtem,ideje lenne valami ajándékot keresni...
*Megpróbál felállni,de erőtlenül zuhan vissza a padra.Lustasága megakadályozza mindennemű mozgásban...Pár percig még ül aztán teljes erejéből kirugaszkodik,felveszi kardját és elindul a szemben lévő üzlet felé...*

Hamarosan a karakurai főtér kellős közepén egy régi stílusú japán ajtó jelenik meg, mely egyből nyílik is. Benne feketeség, ám még is kilép valaki belőle, nem más, mint Aido. Hogyan is lehetne röviden leírni Őt? Ezüstös haj, átlagos shinigami ruha. Ahogy kilépett, körbe tekint, hogy lát-e valakit, afféle fogadóbizottságot, még kezét is kardján pihenteti arra az időre, ám sehol senki. Legalább is eleinte nem vesz észre senkit, maximum átlag járó-kelőket, akik észre sem veszik az érkeztét. Miután a kapu eltűnt, megindul sétálva, bár még sűrűn nézelődve. Ez az első alkalom, hogy a Földön jár. A Földön, azon belül is Karakura városában. Sajnálatos módon nincsenek emlékei a földi életéről, arról az időről, mikor élt, bár bármit is tett akkoriban, számára az élet csak akkor kezdődött igazán, amikor shinigamivá vállt. Így visszatekintve nem is érti, hogy tétovázott azon, hogy életét halálistenként folytassa-e, bár legalább már tudja, jól döntött.
Ahogy előre halad, egy figurát szúr ki. Pontosan nem tudja meghatározni, hogy mi lehet, ugyan reiatsut érez felőle, de nem tudja megállapítani, hogy mifélét. Mintha valami zavarná a reiatsunak azt a szépen érzékelhető jelenlétét, valami belepiszkít. Erre megindul az idegen felé, hiszen azért küldték le, hogy kinyomozza mi történt azzal a 11. osztagos figurával, akit leküldtek, hogy körbenézzen, megvizsgálja a hollow jelenséget, ám most a 4. osztag bázisán fekszik az egyik ágyban. ~Szerencsétlen fickó..~ Jegyzi meg még magában, mielőtt Arashi elé érne.
-Üdvözletem. - Köszön neki eleinte, várva, hogy milyen reakciót fog nyújtani az illető, mit fog tenni arra, hogy egy halálisten, shinigami ráköszönt, hiszen abban biztos, hogy nem egyszerű shinigami az a fickó, aki előtte ül.

*Még két lépést sem tett meg,de máris vissza kell ülnie a meglepetéstől.Egy halálisten lépett elé szinte a semmiből,legalább is neki gy tűnt.*
~Basszus,hogy lehettem ilyen figyelmetlen...észre se vettem...mikor jött ide?!
*Hirtelen azt se tudja köpjön,vagy nyeljen,de nem gondolkozhat sokáig,mert valahogy reagálnia kell a halálisten üdvözlésére.Természetéből adódóan rögtön a harc jut eszébe,azonban ennyi ember között nem lenne a legésszerűbb.Végül a legátlagosabb megoldást választja.Kifújja magát,legalább már van indoka,hogy miért nem kel fel a padról.Kezet nyújt a Aidonak.*
-Üdv,mi szél hozta erre?

Egy kicsit meglepi ez a barátságos viselkedés, hiszen nem gondolja éppen shinigaminak az illetőt, viszont beazonosítani sem tudja jobban. Annyit tud, hogy van lélekereje, bár azt érzi, hogy nem olyan túl nagy, még legalább is. Szemöldökét elsőre felvonja, majd szintén kinyújtja a kezét, s kezet ráz vele. Mindebből a járókkelők maxium annyit láthatnak, hogy Arashi, amennyiben gigaiban, póttestben, van, kinyújtja a kezét és a levegőt rázza, hiszen Aido most jött, még minden szem számára láthatatlan. Kivéve ha az illetőnek van kis lélekenergiája.
-Hasonlót szerettem volna kérdezni, miután feltettem egy jobb kérdést... Kiféle, miféle vagy te? - Teszi fel Ő is a kérdést, láthatóan nem tűr mást, mint, hogy választ kapjon. Kicsit csökönyös fajta, bár nem tudja önmaga sem, hogy mitől lett ilyen, pedig a valóság, hogy még emberi milétéből maradt meg ez a kellemetlen tulajdonsága.

*Arashi nem zavartatja magát az emberek miatt,jóllehet már átfutott az agyán,hogy teljesen bolondnak nézik,most mégsem ez a legfőbb gondja.Az emberek úgyis minden nap látnak fura dolgokat ennyi már igazán nem oszt,nem szoroz.Sokkal jobban aggasztja a halálisten jelenléte és az,hogy ilyen ellentmondást nem tűrően kéri számon őt.Sosem szerette,ha valaki így beszélt és olyankor mindig flegmán válaszolt.Most viszont más a helyzet,nem lehet ilyen hibát véteni.*
-Én?Hát ember vagyok....Bocsánat,de azt hittem ez nyílvánvaló,csak rám kell nézni.
*Inkább gyorsan befogta,nem tudja mennyire volt pofátlan,de a személyiségét nem tudja megváltoztatni....Az emberek csak jönnek és mennek körülöttük,úgyanúgy ahogy Arashi rosszabbnál-rosszabb ötletei cikáznak a fejében.*

-Ember, mi? - Vonja fel ismét a szemöldökét, kihúzza magát, mintha csak rangot akarna sugározni, pedig bizony még a ranglétra legalján van. Persze, dolgozik már azon, hogy erősebb legyen, többre legyen képes, de nem épp könnyű gyorsan elérnie a célját. Arashi válasza után láthatóan elgondolkodik. - Kétlem, hogy ember lennél. Tán a nagy társaság a gondja, hogy nem mersz nyíltan nyilatkozni? Mert felőlem odébb mehetünk. De kétlem, hogy ember volnál... Az a küldetésem, hogy megtudjam mi támadta meg az egyik osztag emberét, aki a földön tartózkodott. Amennyiben nem tisztázod magad, remélem tudod, hogy célpontnak foglak minősíteni. - Csillan meg szinte a szeme, ahogy már arra gondol, hogy fogja a bolondját járatni az előtte ülő figurával, amennyiben nem tudja tisztázni magát, hogy kicsoda is ő.

*Ahogy azt Arashi gondolta,tényleg nem tett túl jó benyomást Aidora és ennek most megihatja a levét.A shinigami szépen beletrafált a közepépe,jelenleg tényleg a tömeg ad biztonságot Arashinak.Érthető,hogy legkevésbé sem akar odébbmenni.Nem is fedheti fel magát,nem mintha akarna ilyet tenni...Pedig szívesen hagyná ott a sokaságot és harcolna,de azzal csak a halálistenek tudtára hozná hollétüket.A színjáték mindkét oldalon folyik tovább.*
-Ezer bocsánat,ha udvariatlan voltam...
~Hogy én hogy utálom ezt...
-Higyje el,én csak egy átlagos ember vagyok nem átlagos lélekenergiával.Nem akarok harcolni,nem is tudnék mivel...
*Most dől el mi lesz: harc,vagy csak kínos kérdezősködés...*

Kyo nem igazán hisz az illetőnek, hiszen olyanról még nem hallott, hogy egy átlag ember ennyit tudna róluk, ráadásul olyanról sem, hogy magasabb reiatsuja lenne. Még is hogy történhetne ilyen? Nem érti. Arashi azonban nem járt a legjobban azzal, hogy Aidot fogta ki, hiszen Ő az eszesebb fajtából jött. Nem fog kérdezősködni, sem harcba bonyolódni, egyelőre legalább is. Szája mosolyra húzódik.
-Ám legyen. Akkor ezt gondolom nem is gond, ha leteszteljük. - Mélyen zsebébe nyúlt, ahonnan egy pirulát húzott elő. Kis kék, gömb alakú gyógyszert. Bizony, nem más, mint az, amit arra használ több shinigami, hogy a gigaiból kilépjenek. - Ezt kapd be. Ha tényleg ember van, nem fog semmi sem történni... Ellenkezőleg pedig kilépsz a póttestből. - Nyújtja ki diadalittas mosollyal a pirulát Arashi felé.

*Arashinak kezd felmenni az agyvize ettől az egész helyzettől.Nincs ínyére,hogy itt játszik egy shinigamival,ráadásul ez az átverősdi nem is az erőssége.Mikuto egy pirulát nyújt Arashinak.*
~Ezzel most meg mi a francot kezdjek!?....Ilyenkor bezzeg simán elengednek egyedül,mindig csak akkor amikor nem kellene.Pedig most igazán jól jönne egy kis segítség...
*Megnézi a pirulát közelről is,mintha most látna ilyet először.Behunyja a szemét mérlegelést színlelve,majd felkel a padról és visszatolja a shinigami pirulát tartó kezét.*
-De nekem igenis probléma.Nem tudhatom,hogy ki és mi vagy te igazából,és hogy ez a pirula tényleg azt csinálja,amit mondasz.Nem bízok benned.Egy kérdésemre se válaszoltál,te viszont csak úgy árasztod rám őket,mintha valamit elkövettem volna.Úgyhogy most szívélyes engedelmével lelépnék.
*Arashi kipécézte magának a közelben fellelhető legnagyobb tömeget és most meg is indul felé,minél előbb szeretne eltűnni,ha más elől nem is,de legalább a halálisten szeme elől.*

Aido megindul Arashi után egyből, természetesen nem fogja hagyni, hogy csak úgy lelépjen, mikor érzi rajta, hogy nem egy átlag ember reiatsu-szintjével rendelkezik. Itt bizony ténykednie kell, hiszen ez lehet az oka akár, hogy az egyik shinigamitársuk vészesen sérülten került a 4. osztaghoz. Még elmondani sem tudta akkor, hogy mi történt vele, úgy kikapott valakitől, szerencséje volt, hogy túlélte. Itt Aidonak ténykednie kell, mielőtt több haláleset történne. Lévén tudtában van annak, hogy Őt nem látják az átlag emberek, így kardját előhúzta, s egyből Arashi hátának szegezve, a tömegben ezt úgy elérve, hogy Anatamaru ne láthassa, mikor megjelenik. Már csak nem is azért, mert attól tart, hogy a kardot észrevennék, habár érez egy minimális reiatsut Anatamaru felől is, hála kicsit magasabb szintű démonmágiatudásának, csak attól tart, hogy Arashi ruháján látná meg a változást, a kibuggyanó vércseppet, hiszen a kard csúcsát úgy nekinyomta az idegen hátának, hogy az egy minimálisan fel is sérüljön.
-Hallgatlak. - Súgja még oda Arashinak, nem is törődve azzal, hogy kik mennek el mellette, esetleg rajta keresztül.

*Megérzi Anatamaru kiengedett lélekenergiáját,mielőtt még ő maga odérne hozzá.Bár azt nem tudja melyik vaizard társa van a közelben.Kicsit megnyugszik,mikor kiderül,ki is a bolyongó bajtárs,mivel egyrészt valaki olyan az illető,akit Arashi a haverjának tart,másrészt pedig ő nem az a fajta,aki elfut egy harc elől.Elmosolyodik Anatamaru kérdésén,de a hátában lévő kard finoman szólva rombolja a kényelemérzetét.A shinigami szavait figyelmen kívül hagyja és egyelőre társának válaszol.*
-Tudod,hogy én olyat nem szoktam.Csupán jobb helyet keresek hozzá...Nem jössz?Elszórakozunk kicsit ezzel a halálistennel.
*Hüvelykujjával hátramutat Aidora,ám a rejtőzködése miatt lehet,hogy Anatamaru nem veszi észre.A kard miatt Arashi nem tudja: hátraforduljon-e.Még nem ismeri ezt a shinigamit és,ha megfordul,akkor az ismeretlen talán rögtön le is szúrja.*
-Nem tudom,mit kellene mondanom,de megtennéd azt a rohadt nagy szívességet,hogy leállsz?!Ezt inkább intázzük el máshol,oké?
*Anatamaru és Aido pozitív visszajelzésére vár,mást most nem is nagyon tehet....*

Aido eleinte nem is veszi észre, hogy a másik, aki felőle a reiatsut érti, az aki bizony Arashi előtt áll. Mikor hallja a négyes hadout, megpróbál felugrani, hogy kikerülje a támadást, bár ez még kétséges, hogy sikerrel jár-e. Minden esetre miután talpat ért, ha lyuk is van rajta, nem törődik vele, helyette kezét előre tartja, s elkezdi a saját igéjét.
-Bakudou no kyuu: Geki! - Próbálja teljes mozdulatlanságba taszítani Anatamarut, miután látta, hogy felőle jött a támadás. Természetesen a sort nem hagyja ennyiben. -Kannen Manoko! - Hívja elő shikai-át mellyel meg is lendül Anatamaru felé, hogy ne húzza az időt, remélve hogy egy-két kör ideig elveszit látását, miután megvágja kardjával.

*Aido nem sérült meg annyira,mint azt Anatamaru szerette volna.Még fel tudott ugrani,de a jobb lábát így is elérte a Byakurai és levitte a lábfejét.Ezt leszámítva egyben ér földet,ahol már Anatamaru várja,hogy egy szemtől-szembeni küzdelemben összemérjék erejüket.A harc nem fog sokáig tartani ha Anatamaru nem brillírozik,mert jelenleg Aido bakudou-jának áldozata lett,aki fél lábbal már meg is indult felé a kieresztett kardjával.Most még Arashi sem tud segíteni,a vállán keresztülment a byakurai,megsebezve a tüdejét is.Csak arra maradt ereje,hogy arrébkússzon és ne legyen útban,viszont nem sokáig húzza a sérülése miatt.*

Aido meglepődik a gyors megtörésen, nem számított rá, hogy ellenfele ilyen hamar kiszabadul a támadás alól, ám emiatt egyelőre nem aggódik, mikor látja a 4. számú bakudout megidézni, önmaga felé száguldani, akkor egy gyors shunpoval kerül Anatamaru mellé, kardját úgy fordítja, hogy pengéje ellenfele húsa felé mutasson, nagy adag reiatsut belead a támadásba, hogy biztos lehessen sikerében, majd egy olyan vágást próbál meg véghezvinni, miközben ellenfele saját shikaiképességét hozza használatba, hogy biztosan megvágja, majd a láncok megjelenésekor egy újabb shunpot tesz, hogy eltávolodhasson ellenfelétől.

*Körülbelül egy hét telhetett el a lidérces incidens óta. Azóta csak kerültem a vaizardot, nem akartam beszélni vele. Karakura főterén császkáltam, csak úgy suli helyett. Nem vettem semmit, csak egy nyalókát. Kicsit fájt a torkom, biztos a múltkori fagyizás miatt és gondoltam, hátha ez segít. Tényleg nem kellett volna fagyit ennem, de most már mindegy.A lidérc nyaklánca még mindig nálam volt, de otthon a lakásban.Nem tudtam mit csinálni vele.Azon gondolkoztam, hogy el e mennyek ehhez a Sai gyerekhez.Végül egy hatalmas NEM mellett voksoltam.SS már nem az én világom, többé nem megyek vissza.miközben az emberek közt sétálgattam, eszembe jutott, hogy mi lenne, ha elmennék lovagolni.Már régen jártam ott, és a nagy állatimádatom ennek ellent mond.de aztán az is lehet, hogy haza húzok aludni.*

*yare-yare ismét egy fárasztó nap, ráadásban még az idő is rossz. Biztosan most kell nekem világot látni? Inkább haza megyek, majd meglátok egy lovardát, de nem foglalkozom vele. Majd egy hosszabb bambulás után mintha Selene-t látnám. Végül arra jutottam, hogy nem foglalkozom vele, mivel múltkor is zokon vette, hogy otthagytam meg beszélni akartam vele a suliba. Amúgy nem hiszem, hogy eljutok ismét hazáig. Fáradt vagyok lépni alig tudok... Na jó lefekszem a padra és közben nézni kezdem Selene lovaglási tudását. Ami elégé viccesre sikeredet.*

*Szerencsémre időben elkészültem.Csak átvetkőztem és lezuhanyoztam egy kicsit aztán már indultam is.Sikeresen megtaláltam a kis vendéglőt, amiről Dai beszélt. Kint vártam meg őket inkább.A várakozásomban kifújtam magam és visszaemlékeztem a régi szép időkre.Főleg azokra, amikor még élt Rain. Ez miatt eléggé elszomorodtam és valószínűleg nem veszem észre, ha esetleg megérkeznek.Szép idők voltak, sima halálisten voltam és nem ex.Nincs mit tenni, így történt.A nyakamban lógó rózsafüzért markoltam meg.Szörnyen fájdalmas volt visszaemlékezni, de egyben jó is.*

~Yare yare már megint elfogok késni, ha nem siettek. Már biztos rám várnak, majd egyre gyorsabban fútok.Á nem látok senkit igen, akkor még nem késtem el vagy mér bent vannak? Gyorsba berohanok és nem látok bent senkit. Majd miközben kifelé tartok meglátom Selenet.~*Dai, egy kicsit elmosolyodott, ahogy a nap rá sütött a lányra, olyan volt mintha angyalt látna. A mosolya egyre széllesebb lett, majd mintha misem történt volna eltünteti ezt a mosolyt, nehogy félre értse ezt Selene. Szépen lassan oda sétál Selenéhez majd megszólítja.*
- Hello rég láttalak, miközben ide gyalogoltam az emlékezettem vissza tért. Sajnálom a sok bajt amit okoztam neked. Most, hogy már minden tiszta és újra az önmagam vagyok így örülök, hogy elfogadtad eme (ebédet vagy vacsorát). Yare- yare hol lehet ez az Onitsura? Sokkal lassabban jön mint egy nő. Addig bemenjünk? - Kérdezte teljesen tisztelet tudóan.
Amúgy még így személyesen még, meg sem kérdeztem az igazi neved. Honnan veszem, hogy nem az eredeti? kérdezhetnéd, de te is tudod, hogy igazam van. Amúgy az erre árulkodó jelek néha így hívtalak és csak nagyon későn kapcsoltál. De ha, egy I-betüvel kezdő nevet említettek te szinte egyből oda figyeltél habár ezt próbáltad takarni kisebb nagyobb mozdulatokkal. Szóval elmondod nekem? Persze nem gond, ha nem akarod biztos megvan a maga oka annak, hogy nem mondtad el. *Eközben elmesél egy régi történetet egy lányról aki miatt Shinigami akart lenni, de nem jött össze, mert vaizard lett belőle..*


/Bocsi nem vettem észre, hogy írtál. Goooooomenasai/