Utcák

Tárgy: Utcák Szer. Ápr. 15, 2009 1:52 pm

Az osztag területeit összekötő utcahálózat.

Tárgy: Re: Utcák Szomb. Ápr. 18, 2009 10:11 am

*Egy férfiú érkezik meg a 11. osztag utcáira, egyenesne a kzöös területekről. Ebédidőnek épphogy csak vége lett, ő is bekajált, mint a legtöbben, és hát le kéne dolgoznia felszedeett "felesleget", már ami összegyülemlett a szegényes kis ételéből. Firss hús ő még, így nincs igazán semmije, se pénze, se étele, s ital is csak a víz, amit elraktározott otthonra, de hát inenntől már csak felfelé ívelhet pályája. Ásít egyet-kettőt, kicsit fdáradt, de erős akar lenni. Épp edzésprogramján gondolkozik, úgy sétál tovább a fehér falak közt. Nah igen, azok a fehér falak. Még szokatlanok számára, kissé világítónak találja őket. Majd hozzászokik, vagy ha nem, akkor sem baj. Nem tervezi, hogy sokáig itt lesz, hiszen a harec az, ami élteti. Legszívesebben most is kimenne hollowokat gyakni, ám ezt engedély nélkül nem teheti meg. *
~Vajon ha megjelennék a kapitánynál.. és azt kérdezném, hogy lemehetek-e a földre, hogy hollowokat írtsak, engedné?~ *Tanakodik magában.* ~Áh, esélytelen, csak most kerültem ki az akadémiáról. Áh, minek is töröma fejem rajta, ha történik valami, elsőként úgyis az osztagunkat értesítik. Legalábbis gondolom, ah már mivagyunk a közelharci osztag, aki midnenkin keresztülrohan.~ *Vonja meg a vállát, majd továbbsétál.*

Tárgy: Re: Utcák Hétf. Ápr. 20, 2009 7:11 pm

Morino gyanútlanul sétál a 11. osztag utcáira. Kicsit körül néz hátha találkozik valakivel az osztagból. Az utcák kihaltak, ilyen tájban mindeki "tömi a fejét". Miközben sétál a fiú a fehéren szikrázó falak mellett egy másik fiút pillant meg, majd odaszól neki.
-Hello, te a 11 osztagból vagy? *Kérdi Morino egy nagyobb lendülttel majd kifúja magát.
~Biztosan a 11. osztaghoz tartozik, vagyis nagyon remélem.~
Gondolkodik a dolgon a fiú majd komoly tekintettel várja a választ.
~Nem rég jöttem el a gyengélkedőböl, az a harc Atsutane-val, nem sok kellet hogy nagyobb sérülést okozzon.~
Emlékszik vissza a fiú majd meg vakarja fejét és vár a válaszra.

Tárgy: Re: Utcák Hétf. Ápr. 20, 2009 7:18 pm

*Mit sme sejtve halad tovább és topvább, mikor elhalad egy kereszteződésben is végül. Ekkor torpanemga z ismeretlen hangra. Azt egyből gondolja a kérdésből, hogy ellenfele nem a 11. osztag tagja, nyílvánvalvá vállt előtte.* ~Ehh... mit keres ez itt?~ *Fordul oda a másik ember felé, majd elindul sétálva az ismeretlen figura közelébe.*
-És ha igen? mi van, ha 11. osztagbéli vagyok? *Reaáglja le flegmán a dolgot, majd várja a reakciót.*
-Talán valami baj van vele? He? *Érdeeklődik mmondhatni, küzben széthúzta a felső rsézét kimonójának, hogy kivillanjon 11. osztagos kis jelvénye.*

Tárgy: Re: Utcák Hétf. Ápr. 20, 2009 7:26 pm

~Ilyen flegmán válaszolni egy egyszerű kérdésre, chh.~
A gondolat szinte leolvasható a fiú arcáról, vár egy csöppet és máris válaszra nyitja száját.
-Tudod erre jártam megnézeni, hátha találok valakit erre fele, vagy talán csak körül nézni jöttem magamsem tudom.
Mondja kihivó tekintetel a fiú, majd pislog egyet és a szemébe néz az ismertlen Shinigami társára. Ekkor pillantja meg a 11. osztag jelét a nyakában.
~Remélem elhúz innen a f*ancba ez a flegma p*raszt.~
-Amugy nem is tudtam hogy a 11. osztagban ennyire nagyravagytok magatokkal, szánalmas.
Jelenti ki a fiú a véleményét majd tekintetét a földre helyezi, semleges tekintetet mutatva.

Tárgy: Re: Utcák Csüt. Ápr. 23, 2009 6:54 pm

*Kyo felhördül a kjelentésre, amivel Morinoa 11. osztagbélieket szidalmazza, többet nemigazánt esze gyelőre ellene, persze ez csak egy egyelőre státusz, fog ő itt még ütni-vágni.*
-Ha vlami bajod van velem, mond csak a képembe kis pondró. *Szidalmazza ő is, lealacsonítva ellenfelét valamihez, ami nem igaázn ér fel semmivel.* -Merthogy többet nemtudsz, mint itt ugrálni előttem, miközben én levagdosom mosollyal az arcomon a kis végtagjaid, majd a nyakadtól elválasztoma fejedet. *Tekint rá ténylges gyilkos szándékkal, nem épp az a fajta, aki viccelődne ilyesmivel, neki élete tényleg a harc.*
-De tudodmit? Ne szóvban rendedzzük le. Gyere 10 perc múlva az edzőterünkre. Ott lerendezhetjük, már ha nem vagy gyáva és nem vonulsz vissza, mint egy kis macska, mikor meglátja a kutyát. *Morog egyet, jelezve, hogy ezúttal bizony ő a kutya, és Morino a macska.*

Tárgy: Re: Utcák Pént. Ápr. 24, 2009 7:01 pm

Morino elmosolyodik és nyávog egyet. Ezzel arra gondolt hogy mutassa beszáll a harcba, és nem fél. Gonosz vigyorral indul el az edzőterep felé, majd mély gondolkozásba veti magát.
~Nem félek tőle. Valyon erős, vagy csak teszi a fejét? Nem tudom, de nagyon elszánt fickónak tűnik, nyehhe.
-Na jó mostmár huzzunk bele.
Majd észrevette hogy Kyo is elindulgat.
~Háát mai program kilőve~
-Gyere mert lemadsz.
Mondta a fiú majd szemét becsukta és elmosolyodott.

Tárgy: Re: Utcák Csüt. Aug. 27, 2009 8:31 pm

*Sötét van már az utcán, a csillagok is az égre kerültek, amikor Kawaii kilép otthonából. Bent meleg volt, kint viszont az éjszaka hideg szellője járja át az utcákat, így egy pillanatra beleremeg az érzésbe. A gyenge érzelmeket hamar tova küldi. Megáll, tekintete szigorú, körbenéz. Az utcát üresnek látja, persze lehet, hogy téved. Sosem tudhatja. Nem volt a sötétben látás mestere sosem, sem éltében, sem holtában. Külsejét tekintve eléggé furcsa, nem épp megszokott. Haja s viszonylag vékony szakálla is narancssárga, nem sok ilyen ember szaladgál az utcán. Vonásai erősek, ezek miatt talán kicsit kötözködőnek is tűnhet, bár egy kicsit talán van benne. Nem valami kedves, első ránézésre, de manapság egyre kevesebben ítélnek külsőre.*

*Halk léptekkel indul meg a fehér falak között, szinte teljes a csend még. Nagyra nőtt, de megtanult nesztelenül járni, sokszor jött jól neki, mikor Rukongaiban tengette mindennapjait egyszerű lélekként, bár annyira egyszerű mégsem volt. Étekre volt szüksége, ereje fejlődőben volt. Lopnia kellett, mivel pénzben szűkölködött. Emiatt hát a csöndes járás.*
*Fekete ruhájával beleolvad a körenyezetbe, csak haja tűnik ki, na meg fejének többi része, mintha csak lebegne egy fej a semmiben, bár itt mindenki így öltözik, valószínűleg megszokott látvány már. Ő még fiatal, nem igen járt Seretei utcáin, csak nemrég tette le vizsgáit a Lélektovábbképző Akadémián. Démonmágia sosem ment neki, sem más technikák, mint például a táncok, bár mi tagadás, a shunpora sokszor lenne nagy szüksége. Egy harc hevében döntő lehet, hogy képes-e alkalmazni, de természetesen ami késik, az nem múlik. Van még rengeteg ideje, hogy megtanulhassa, bár mostmár saját tanára lesz szüksége.*

*Az osztagból senkit sem ismer még. Nem beszélgetett senkivel, mások sem szólították le. Na nem mintha annyi alkalmat adott volna bárkinek is, nem ment még be sosem a közös helységekbe, mint például az italozók, vagy az étkezők, bár előbb, vagy utóbb kénytelen lesz. Hamar eljön már az idő, hogy megéhezzen, s szembe kell néznie egyik félelmével, a tömeggel, mellyel ott találkozhat majd. Gondolom nyílvánvalóvá vált már, hogy Kawaii nem annyira emberkedvelő. Ez azonban nem múltbéli események miatt van nála, csak nem próbált még barátkozni. Mindig is úgy gondolta, hogy megvan ő magában, nem kell neki semmihez segítség, minek építene hát kapcsolatokat, melyek maximum meggyengítik a személyét. Az aggódás, mely egy csapattársa iránt lehetne esetleg, ahogy egy hollow elfogja majd, már ha megtörténik, befolyással lehet döntéseire, talán emiatt hozna olyan döntést, mellyel veszélyeztetheti Seretei sorsát. Igaz bár, hogy az átlagos hollowok elleni harc, mely ellen őt is bevethetik még, sosem veszélyes az ilyen nagy dolgokra. Egy olyan "szörny", melly ellen ő csak nagy izzadság árán arat győzelmet, már egy tiszt is egy csapással vetne véget az éltének. Talán ez az, ami ösztönzi őt. Fontosabb szerepet akar, azt akarja, hogy részt vegyen Seretei védelmében. Csak ez az egy fontos számára ebben a pillanatban. De, hogy mit hoz a jövő, ki tudja még.*

*Lépteit gyorsítja kicsit, nem tetszik neki a sötétség. Nem volt valami fáradt, sem álmos, ezért döntött egy kis éjjeli séta mellett. Ilyet még nem tett eddig, ezért a nagy elővigyázatosság, nem tudja, hogy mik járkálnak az osztag utcáin ilyenkor. Valójából nem angy az esélye, hogy más shinigamin kívül bármivel is összefut, ahhoz a lénynek, vak illetőnek be kéne jutnia, az viszont lehetetlen, vagy ha mégis bejutna, az már régen rossz Kawaii számára. Mikor valami zörgést hall az egyik irányból, a fal felől, összerezzen, kardjára teszi kezét, de pár másodperc múlva egy sóhajtás kíséretében nyugszik meg róla, hogy csak képzelete játszadozik vele.*

-Ajh.. Nem kéne bedőlnöm magamnak ennyire. Nincs itt semmi, ami aggódásra adna alkalmat... *Nyugtatja magát hangosan. Általában nem félős, ki tudja, hogy mitől jött ez neki éppenséggel. Inkább tovább halad, elhatározza, hogy csak egy kört tesz a kerületben, majd visszatér lakására, akkor már hátha álomba tudja feküdni magát.*

Tárgy: Re: Utcák Vas. Aug. 30, 2009 4:45 pm

*Kawaii gyanúja nem volt alaptalan,egy árny követte a séta alatt.Egyre feltünőbben próbálja felhívni Kawaii figyelmét az ottlétére.Az utca csöndjét egy harsány nevetés töri meg,majd az illető hirtelen Kawaii előtt terem.A gyanús alak még mindig nem mutatta meg magát teljesen,a hold keltette árnyékban rejtőzik,hogy arcát nelehessen kivenni a sötétben.Jobb keze kardja marokalatán nyugszik,mintha támadásra számítana Kawaii-tól.a ruhája alapján ugyanolyan shinigami,akárcsak Kazuka.A hold eddig is sápadt fényét egy sötét felhő kezdi szépen,lassan eltakarni.A felhő keltette sötétben az idegen ismét mozgásba lendül.Lépteinek zaja alapján Kawaii-t próbálja feltérképezni.Most,hogy már megmutatta magát nincs szükség a nesztelen járkálásra.Pár pillanat múlva a hold ismét előbújt sötét álcája mögül,halovány fénye ismét bágyadtságot árasztva hullott alá.Ám ezúttal az ismeretlen felhőtlen jókedvvel és őszinte mosollyal állt Kawaii előtt.*

-Yo,én Naraki Shouya vagyok.Biztosan te vagy Kawaii Kazuka a 11. osztagból.Már hallottam rólad,azt rebesgetik szereted kerülni az embereket.

*Naraki kezet nyújtva várta az előtte tornyosuló férfi válaszát.Mivel Kawaii a 11. osztag tagja,így nem lehetett kiszámítani,hogy éppen mit fog csinálni.Valószínűleg egy az egyben kiüti azt az arcátlan shinigamit,aki egy ilyen csínyt elsüt ellene.Erre Naraki is szamított,hiába közeledett barátságosan készülnie kellett az esetleges védekezésre.Ennek megfelelően bal kezét továbbra is a bal oldalán lévő kardra helyezte és így várta a reakciókat.*

Tárgy: Re: Utcák Hétf. Szept. 21, 2009 6:12 pm

*Miután a gyengélkedőről kikerült, elindult megkeresni az osztagát, de még nem igazodik el rendesen Byakuya kis törpe tisztje az osztagok épületei között, rendesen eltévedt, ahogy illik.*
~ Francba bele, hogy mindig eltévedek! ~*szitkozódik magában az utcán sétálva. Remélhetőleg csak akad valaki, aki segít neki eltalálni a hatodik osztaghoz.*
~ Legközelebb ha összefutok Kuchiki kapitánnyal, eskü térképet kérek tőle az egész városról. ~*szitkozódik tovább, persze nem szeretett kapitányát szidja, hanem a saját eszét. Persze rideg, metsző tekintete és hűvös, rideg külseje semmit nem árul el róla.*
~ Asszem egy valami jó még is csak akad apámban, meg a barátaiban. Ők legalább el tudnak igazodni, nem úgy, mint én. ~*dühöng magában az utcákat róva, nem tőrődve azzal, hogy aki csak látja, elkerekedett szemmel néz rá. Remélhetőleg majd csak észreveszi valaki, hogy ő egy eltévedt hatoska.*

Tárgy: Re: Utcák Hétf. Szept. 21, 2009 7:12 pm

*Zaraki, a 11. osztag legmagasabb rangú embere, ergó a kapitánya is úntka indult, nagyjából akkor, mikor Nanami eltévedt. Fehér haoriját a szél fújja, melytől kissé fura érzetet kelthet annak a szemében a kapitány, ki még nem ismeri. Jobb szeme kalózosan letakarva, bizony, a reiatsu-elnyelő aktív használatban van, ha nem lenne, ki tudja, talán egész nagy károkat okozhatna a városban... Ha akarna. Ilyenre azonban nem fog vetemedni, egészed addig nem, míg ellenfele akad, ez pedig örök. Sok ember pályázna arra, hogy felérjen Zarakival, legyőzze, esetleg az előző kapitányt megbosszulja. Hogy melyik okból támadnának rá a nagy Kenpachira, az neki mindegy. A harc az harc, az életveszély pedig életveszély, bár tény, hogy a jelenlegi shinigamik elég gyengének minősülnek a taicho számára. Kis rózsaszín irányjelzőjét, kinek reiatsu érzékelése épp oly rossz, mint a feletteséé, most nincs vele, egyedül kószál az utcákon.*

*Csak egy sarok választja el immáron Kumikotól a kapitányt, ded természetesen a találkozás maximum véletlenül történhet meg. Zaraki egyre csak halad és halad az adott irányba, ám Nanami leblokkol. Esélytelen számára, hogy megmozduljon, levegőt is nehezen kap, nagy súly nehezedik rá. Mind testileg, mind lelkileg. Bizony, erős reiatsu az, melyet érez, hogy ismeri-e, ki tudja. Sereteiben talán csak kevesen vannak azok, kik normálisan bírják Zaraki reiatsuját, mások olykor fulldoklásba kezdenek mellette, főként a kezdő shinigamik is. Legutóbb valami Kaelina nevű lánnyal találkozott, ki meglepte a kapitányt, egy-két percnyi nehgéz légzés után kiállta a löketet, mely Kenpachiból árad, az erőt, mely sokakat lesodorna lábukról. Furcsa a shinigamik világa, talán a következő generáció már erősebb lesz az átlagnál... Az átlagnál, ám emberünk, mi több, démonunk nem tartozik az átlag kategóriához. Bankaira képtelen, még is a fehér haorit viseli, mely rangját hivatott jelképezni. Erő az, mi húzódik benne, még kisujjában is.*

*Lépéseinek hangja halk, koppanó. A nagy teher, melyet képez, az adja a hangot minden lépésénél, nem fa szandál van rajta. kardjának hegye leér a talajra, vékony csíkot húzva maga után, kissé hullámosat, közben szikrák repkednek szanaszét, természetesen kisebbek annál, mintsem hogy tüzet okozhassanak, áma hatást megadják, melyet jelképeznek.
Ahogy a sarkot eléri, kardját megemeli, vállára csapja. Bár a recés penge bőre felé tekint, az meg sem vágja, mintha izmai s húsa fémből lenne, jobból, mint zanpaktouja. Jobbra lép, amerre a kanyar visz, majd egy újabb halk koppanás, ám ez most kicsit más, mint az eddigiek. Két ember találkozásának hangja. Zaraki nekiment véletlen Nanaminak, ki ennek hatására feldől, vagy lepattan inkább, kinek melyik megfogalmazás tetszik jobban. A kapitány, Zaraki, letekint a földön fekvő lányra. Bal szemében mintha tűz égne, ám nem düh tüze ez. Ez a láng mindig ott ég a gyilkos szemeiben, félelmet keltve ellenfeleiben már csak eme tekintetétől is. Pár másodpercigmég szótlan, majd nagy nehezen próbálja visszafogni reiatsuját, látja, hogy Nanaminak is nehezére esik a levegővétel. Végül a jobb látószervét fedő hasnzos kis eszköz nagyobb munkába lát, elszippantva Zaraki elég sok reiatsuját, már-már púposodik a szemkötő, majd ekkor szólal meg.*

-Te meg ki vagy? Életemben nem láttalak errefelé... *Húzódik szája egy ördögi mosolyra, ki csak futólag ismeri, talán arra számíthatna, hogy a kard mindjárt lecsap, megsebezve a már így is sebzettnek látszódó lányt, ám ez nem fog bekövetkezni. A gyengék nem érdeklik, nem hoznak számára izgalmat, még csak megvágni sem képesek a férfit. A válaszra vár, egy névre számít, s osztagra, ámbár ha utóbbi nem érkezne, rákérdez.*
-Te nem vagy az osztagom tagja, nemde bár? *Más talán ilyenkor lehajolna, ám ő nem teszi. Csak jobban kihúzza magát, izmai pedig megfeszülnek. Büszkének látszik, s mindenek felett sugárzik belőle az, mely legjobban jellemezné a férfiút: az erő.*

-Hogy kerülsz te ide, az osztagomba? Engedélyed van rá? *Billenti meg kissé fejét a kérdésnél, mikor megtudja, hogy bizony, Nanami tényleg nem a becses 11. osztagosokat képviseli a harcban, hanem Byakuya alatt szolgál.* -Anélkül nem igazán lenne jogod itt tartózkodni. *Tornyosul a női egyed felé, egy afféle aurát sugározva, de levegőt még lehet kapni, csak mintha a szél erősödne fel. A válasz remélhetőleg érkezik, persze, ebben az esetben nem ő lenne az egyedüli személy, aki nem bírna válaszolni. Valahogy a válaszadás nem a legkönnyebb egy efféle társaságban. Hidegnek s ridegnek tűnik, hol ott belül, még ha csak egy kicsit is, de törődik másokkal is, na jó. Ne túlozzunk. Saját emberei azok, kik iránt bármiféle érzelmet is tanúsít, az sem valami szép érzés, viszont annál figyelemre méltóbb. A tisztelet. Ezt mindenki, ki alatta szolgál, meg is adja neki, nem véletlen, hogy eme osztag tagjai azok, kik rajonganak a harcért, s ki a harcért rajong, az Zarakiért is rajong, mindenki tudja a tényt: Kenpachi maga a harc.*

Tárgy: Re: Utcák Szer. Szept. 23, 2009 4:00 am

*Mint mindig, most is nemtőrődöm módra kezeli az őt a kapitányához hasonlítók csevegéseit.*
~ Jó kis kalamajkába keveredtem. ~*gondolja, mikor véletlenül padlóra küldik. Az arcába omló pár éjfekete tincset félresöpri, majd ugyanolyan rideg, jeges ábrázattal mered a kapitányra.*-Kumiko Nanami, hatodik osztag*feleli szokásos, rideg és hűvös hangján. Aki találkozik vele, nem igazán érti, hogy egy pöttöm lányka hogy lehet ilyen rideg, valósággal jégcsap.*- Eltévedtem.*feleli nemes egyszerűséggel az itt tartózkodásának okát. Azt már nem adja a kapitány tudtára, hogy gyengélkedőről akart az osztagához jutni. Remélhetőleg a kapitány nem fogja őt Byakuyához hasonlítani, mert ő már nagyon unja. Hiszen senki nem hasonlíthat senkire, mindenki pótolhatatlan, és más személyiség. Ahogy ő is. Akármennyire rideg és fagyos.*

Tárgy: Re: Utcák Szomb. Nov. 07, 2009 5:28 pm

-Óóó... *Szimulál kis csodálkoást, majd még közelebb lép a lányhoz. * -Eltévedni? Ezek szerint csak nem friss húsról van szó? *A ridegséget szinte észre sem veszi, nem igazán érdekli az emberek többsége, ha minden shinigami érdekelné, akikkel összefut, túl sok kapcsolata lenne. Jobban szeret csak a csatával törődni, meg egy-két emberrel, mint például a hadnagyával. Elég az neki.
Elindul előre, szinte maga mögött hagyva a hatodik osztagbéli leányzót, de még hátratekint kis gúnyos mosolylal az arcán.* -Nem jössz? Mutatom az utat. *Bár a reiatsut képtelen érzékelni, de azt azért tudja, hogy hol van a hatodik osztag szálláshelye, s hogy juthat el oda. gyalog indulé meg, de hamarosan felugrik az egyik ház tetejére s továbbugrik onnan, így halad egyre előrébb, s ha a kis lány nem szólal meg, ő sem teszi.*

Tárgy: Re: Utcák Szomb. Nov. 07, 2009 5:43 pm

*A lány félresöpri haját, majd szokott, hűvös hangján szól*- Pár napja kerültem a hatodik osztagba*mondja, közben metsző tekintetével néz a kapitány szemébe. Ha szót vált valakivel, mindig az illető szemébe néz megtisztelve a másik felet, hiszen ez a kommunikáció alapja. Arca rideg, rezzenéstelen, belső világáról semmit sem mutat. Bólint, majd követi a kapitányt a leggyorsabb tempóval. Épp egy tetőre készül landolni, ám elszámította, így garantált a zuhanás. Még mielőtt földet érne, előrántja tokjából fegyverét tompítva az esés nagyságát. Szerencséjére talpra érkezik, viszont kénytelen beismerni, hogy nem is kicsit lemaradt.*

Tárgy: Re: Utcák Vas. Dec. 20, 2009 12:20 pm

Frissen végzett shinigamiként az osztaga területén eltévedve, hát igen nem ez minden shinigami álma.
- A francba most merre lehet a szállásom? *kérdezgette magát miközben teljesen elmerült a labirintusszerű térkép tanulmányozásában.
- Na, nézzük itt balra aztán Jobra és... és teljesen eltévedtem. Miért nem lehet kiírni, hogy hol, vagyok?