Bevásárló Központ

*Szemmelláthatóan feldühítette a hollowt, aki rögtön ellentámadásba lendül. Aiya gyorsan rántja ki katanáját a dögből, s ezúttal sikerül kivédenie a nem túl erős csapást, hisz számított rá.
A hollow eltűnik az épületek mögött, gyorsaságát kihasználja, próbálja félrevezetni a lányt, hogy meglepetésszerűen támadhasson. Aiya figyelme nem lankad, ismeri már a szörny stratégiáját. Néha a hangok felé pillant, de mikor igen közelről hallja, arra kapja fejét. Érzi, hogy bedőlt, zanpakutoját maga elé tartva már fordul is, s a fém pengeéles karmokkal találkozik.
Tudja, hogy kevés ahhoz, hogy megállítsa, ezért nem adja bele teljes erejét. Mikor hátrafelé csúsznak a lendülettől, inkább megpróbál 'félregurulni', több-kevesebb sikerrel. Ruhája néhol kiszakad, karja felhorzsolódik, válla is tiltakozik bármiféle megerőltetés ellen, de legalább nem zuhant le a többemeletes épületről, merthogy éppen annak széle előtt ugrott arrébb. A dögnek persze kismiska a szárnyaival lefékeznie magát, de Aiya-nak fájdalmas lett volna a betonnal való találkozás. Amennyiben a hollow nem támad újra, kihasználva, hogy Aiya a földön fekszik, a lány feláll, kissé ingatag ugyan, válla is sajog, de becélozza a szörny szárnyán ejtett korábbi sebet, s megpróbálja ugyanoda intézni a csapást, melybe maradék erejét is beleadja.*

*A lány elszál csunyát kapot landol feltürli az aszfaltot a falba robban, ami összedől majd megszédülve megégve felál rátámaszkodva kardjára elömászika romból de majdnemösszecsuklik vért is köp fáj mindene üvölteni akar a fájdalomtól de nemteszi.Tür mintha muszály lenne beleadott apait anyait de nem birja vért köp*
-bllll ehe ehe*öszecsuklik hátára borul a földön*
~lehet itt a vége????*szédül esik szét minden*

*bocsi odi ha picit mesélösen fogalamaztam /irtam a cselekménysort is picit etzért bocsánat ezt nemakartam igy megoldani ezer bocsi kövben erre odafigyelek....ezzel énis számoltam lehet csak megkarcolja de vagy a lendületöl sérül emg vagy igy majdnem ugyanaz az eredmény igyis megsérült... végül*

*A csóva elsuhan mögötte az ugrás közepén, megperzselve az egyenruháját, de a másik hollow támadása gyomorszájon kapja, s kíméletlenül visszacsapja a betonra, Kaelinától viszonylag messzire. Körülötte kissé felrepedezik a burkolat. A fájdalomtól pár percig mozdulni sem tud, épp csak tompán érzékeli, hogy a hollowk elmenekülnek.
Hosszabb harcra számított. Fáj mindene, a vállán lévő seb szinte ég a megerőltetéstől, de még így is jobban járt, mint Kaelina. Megpróbál feltápászkodni katanája segítségével. A becsapódás eléggé legyengítette, de azért annyira nem, hogy ne tudná magát Kaelináig elvonszolni. Mikor odaér, azt látja, hogy a lány egy romhalmazon fekszik, de nem tudja eldönteni, hogy eszméletlen-e, vagy sem. Az biztos, hogy nem járóképes, és az is biztos, hogy Aiya-nak nincs elég ereje elcipelni a 4. osztaghoz.
Segítségre lenne szükségük...*

*Nem tudja mit kellene tennie, talán elmehetne segítségért, de Kaelinát csak nem hagyhatja magára. Azért a halálát nem kívánja...
És akkor a semmiből feltűnik Matsumoto Rangiku. Aiya szemei elkerekednek, hisz mégis csak egy hadnagy. Fel nem foghatja, mit keres az élők világában. Aztán beugrik neki. Hallott már róla, és a nagy ruhaimádatáról. Mikor Matsumoto megkérdezi, hogy mi történt, elfojt egy fájdalmas fintort, és kezét vállára szorítja. Rövid és tömör.*
- Két hollow támadt ránk, biztos érezte a hadnagy a lélekerejüket, nagyon erősek voltak.
*Válla sajog, de bólint, mikor a hadnagy megállapítja, hogy kibírja még egy darabig, majd bizonytalanul megfogja a karját. Mikor Matsumoto bemutatkozik, bevillan neki, hogy mégis csak egy hadnagy, aki megmenti őket, illene neki megköszönni, vagy talán bemutatkozni...*
- Az én nevem Sename Aiya, az övét pedig még én sem tudom... *Bök Kaelina felé* 13. osztag, és köszönöm a segítségét! *Sehol sincs már a bunkóság.*

A főtéren lévő összenyomás és zsúfolódás nem juttatott a várt eredményhez és pár apró érmén és rossz tapasztalaton kívül semmi mást nem találtam. Kiérve a tömegből rögtön a belváros másik nagy és zsúfolt helyére érkeztem meg, a bevásárló központhoz. Itt legfőképpen a fiatalok találhatóak meg de persze az öregebbek is ki akarhatnak kapcsolódni. Én viszont keresni jöttem ide, de nem ruhát nem ételt, hanem bármit ami nem helyén való.

Lassan dél felé járunk és a nap az ég legmagasabb pontján fog trónolni és égető sugarakkal kinevetni az embereket. Ebből kifolyólag nem is tűnik Csend! ötletnek hogy a klímával felszerelt hatalmas szupermarket falai közé bújjak el a gyilkos napsugarak elől. És ha már itt vagyok talán vehetnék egy jéghideg üdítőt is. Belépve az előtérbe már most látom hogy rengetegen vannak. Fiatal anyukák a gyerekhordotó kocsikkal akik a heti nagy bevásárlást intézik és közben a gyerekükkel kiabálnak. Persze ez mind hiába hisz az embergyerekek nagyon buták az agyuk még nem fogja fel a dolgokat. Az idősebbek pedig az akciókért jöttek. Nyáladzó zombik módjára sietnek az akciós zsemle, alma, és csibemellekért, amelyek ebben a nagy melegben egy napon belül megromolnak. Mind hiába, ez a biznisz. Beljebb érve megtalálom a hűtött italokat és a tömegen keresztül vágva a kasszához sietek, persze ha csak nem látok vagy hallok semmi furcsát.