Nobory Kyo
Shinigami
Hozzászólások száma : 24
Regisztrált : 2009. Apr. 15.
Karakterlap
Reiatsu:
    (1870/50000)
Démonmágia:
(0/50000)
 | Tárgy: Nobory Kyo  Szer. Ápr. 15, 2009 3:45 pm | |
| Név: Nobory Kyo
Kor: 32
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami (amennyiben lehet, 11. osztag)
Kinézet, felszerelés: Csupán zanpaktou -ja, s persze shinigami köpenye. Hosszú, fekete haja van. Szemüvegét esetek többségében viseli, ám mostanra márcsak megszokásból hordja, s látást semmiylen irányba nem befolyásolja, lévén valós lencse nincs benne. Shinigami köpenyét mindig viseli, mikor épp nem gigaiban "rejtőzködik".
Természete: Pontos szó talán nincs is a természetére, talán legjobban a változékony és kiismerhetetlen jelzők illenek rá. Teljesen hirtelen változik a kedve olykor, egyik pillanatban még mérges, ám hamar elfeljti mérgét, s kedvesen viccelődik.
Avatar: 
Zanpaktou:
-Neve: Hengeisuru
-Shikai: Alapjában véve shikai alakja teljesen megegyezne alap alakjával, mely nem más, mint egy katana. Különleges képessége, hogy képes alakot változtatni, így például a katana alakból tonfáét felvenni. A felvehető alakok száma attól függne, hogy hány fegyvert forgathat a karakter, érteme zt arra, hogy a ritka fegyvereket nem. Eme shikainak nem csupán előnye van, hátránya is akad. Az, hogy két alak közt milyen gyorsan válthat a reiatsujától függne a karakternek (értem arra, hogy eleinte természetesen képtelen volna katanából tonfává, majd egyből vissza katanává változtatni a pengét). Az, hogy mennyi ideig tart neki a zanpaktoujának alakváltoztatása, szintén függne reiatsujától, ám nem ilyen nagy mértékben már. Eleinte is csupán pár másodperces időt venne igénybe, későbbiekben esetlegesen, amennyiben engedett eme idő gyorsulhatna.
Előtörténet:
Sötét, csillagos éjszakán született meg Rukongai középosztály béli negyedében. Eleinte senki sem gondolta volna, hogy valaha is Shinigamivá válhat, ám végül a sors mégis máshogy hozta. Szülei keresete épphogy elég volt, hogy ne kerüljenek a szegény negyedbe, így minden extra dolgot nem engedhettek meg maguknak ők sem, a szegény negyedtől csupán a ház válaszotta el őket, persze csak jelképesen. Apja szimpla árus volt, nem más, s anyja nem dolgozott, bár a rákényszerülés határán álltak, mikor Kyo is megjelent, hosz itt volt számukra egy újabb emberi lény, akit öltöztetni is kellett. Sok gondjuk ugyana fiúval nem volt, legalábbis mikor elérte azt a bizonyos kort, hogy elkezdett érdeklődni a világ iránt, s fel akarta volna fedezni azt. Barátokban ekkoriban nem bővelkedett, s nem is szűkölködött, s ellenségei végképp nem is akadtak gyermekkorában. Sokan kedvelték stílusa miatt, mely az idők folytán egy kicsit változott. Legjobb barátja Shinobu Kenichi volt akkoriban. Vele mulatott a legtöbbet, s vele is játszott a legtöbbet, hisz mi mást csinált volna egy gyermek. Feladatai, kötelezettségei még nem voltak, így hát mulatta az időt, amikor csak tehette. Ahogy teltek-múltak az évek, szülei öregedtek, s a fiú is komolyodott. Immáron a lányok is érdekelni kezdték, pontosabban egy bizonyos lány. Az ő neve Shiroi volt, Suwatara Shiroi. Eleinte megszólítani sem merte, félénk volt ilyen ügyben, ám valószínűleg csak azért, mert előtte még nem próbált tetszelegni egy lánynak. Lassan jutott el addig a pontig, Kenichi győzködésére, hogy egyáltalán megszólítsa, ám ez a pillanat is elérkezett életében. Megközelítette s ráköszönt. A lány arcáról eleinte le lehetett olvasni, hogy nem érti ki lehet a fiú, aki leszólította, s miért tehette, ám nem volt nehéz dolga azzal, hogy rájöhessen az okra, Kyo viselkedéséből eléggé nyílvánvalóvá vált.
hamarosan össze is barátkoztak, s Kyo már-már több időt töltött a lánnyal, mint Kenichivel, melynek persze a másik fiú nem igazán örült. Nem gondolta volna, hogy egy lányért lesz eldobva a barátságuk, s ezért kicsit meg is sértődött Kyora.
Az egyik napja ugyanúgy indult el, mint a többi, ám a vége mégis teljesen más lett, sokkal roszabb, mint bármely más napja. Ez lett a nap, amely örökké emlékébe vésődött, s mely rendkívül nagy hatással volt rá. Shiroival sétált a közeli erdőben, ahogy azt oly sokszor tették már, nagy biztonságban, épp ezért nem is tartottak semmitől, Kyo szimplán örült, hogy a lánnyal lehetett, ám mikor a nap csúcspontja érkezett volna, egy kiáltást halottak. Nem is pontosan kiáltást, üvöltést. Egy röpke üvöltést, nem is távolról, csupán pár másodpercig, talán addig sem. Nekik hosszú időnek tűnt, főleg ahogy Kyo olykor visszagondol rá. A rémülettől az ereikben megf*gyott a vér, kővé dermedtek. Nem értették mi lehetett az, ami miatt az üvöltés érkezett, ám sokáig nem kelett rajta töprengeniük. A látóhatárukban egy fehér alakzat jelent meg, pontosabban amit ők láttak belőle, az fehér volt. Egyszerre indultak futásnak az ellenkező irányba, hisz tudták jól, mi az, ami épp feléjük közeledett, s nem is kis sebességgel. Egy Hollow volt az, nem más. Csupán pár méter volt köztük már, s érezték a közelségét, ám hátra nézni nem mertek. Féltek attól, amit láthattak volna. Fa fát követett, előttük s melettők, majd elhagyták őket. Újabbat s újabbat kerültek ki, eme idő vészesen hosszúnak tűnt számukra, ám valójából csupán másodpercek töredéke alatt zajlott le az egész. A távolban fekete ruházatot pillantottak meg. Egy Shinigami volt az. Szinte egyszerre ordítottak oda, s az oda tekintett, ám már késő volt. Shiroit átszúrta egyik kezével, mely borotvaéles volt, pont mint egy katana pengéje. A lány testét csupán a kéz tarotta álló helyzetben, élet már nem volt benne. Kyo futva tekintett hátra, megállt, s megfordult. Szemei elkerekedtek. Nem tudott hinni nekik, hogy tényleg azt látta, amit látott, ám nem volt kérdéses. Shiroi meghalt, s a szeme előtt. A következő pillanatban a shinigami száguldott el Kyo mellett, s vágta ketté a Hollowot, mint ha csak vajat akart volna a kenyérre kenni. A lány teste a földre zuhant, s nem kelt fel onnan többé. Kyonak hosszú időbe telt, míg feldolgozta a történteket, ám hamarosan már a bosszúvágy is fűtötte. Immáron erős akart volna lenni, hogy kiadhassa a sok dühöt ami benne rejtőzött a gyászának ideje alatt, s ennek módját nem másban látta meg, mint a shinigamiságban. Tudta, hogy ha odasétálna, s bejelentené, hogy ő maga is halálistenné akarna válni, nem engednék be a tiszta lelkek városába, sőt, talán még ki is nevetnék. Ekkor elkezdett feltünően viselkedni, s már magában is edzeni kezdett, erőnléti gyakorlatokat folytatott magában. Egyszer az egyik halálisten végül felfigyelt rá, s beajánlotta. Hamarosan már azon kaphatta magát, hogy az akadémiára jár, s lélekben készül fel arra, hogy shinigamivá válhasson. Osztályában koránt sem volt a legjobb, a középszint aljafelé helyezkedett eleinte el, ám fokozatosan javult teljesítménye, ám ez is csak arra futotta, hogy a középszint közepére jusson el. Egyre több mindent tanult, s egyre tömörebben. Sosem maradt le a többiektől, ám eléjük sem tudott kerülni. A shikait az osztály jobbjai már kezdték elsajátítani, így Kyo is ekilendült, hogy edzen rá.
Eleinte nagyon úgy tűnt neki, hogy életben nem lesz képes elérni a szintjét, ám ez csupán egy kis pesszimizmus volt tőle. Céllal gyakorolta, hogy előhívhassa, egyik vele egyszinten lévő társával. Mindketten a shikai szintre törekedtek, ám ez végül kettejük gyakorlásából csak egyiküknek adatott meg, s ez nem Kyo volt. Kissé elszomorodott azon a tényen, hogy társának hamarabb sikerült elérnie a első szintjét a kardnak, de lelkesedése mindent egybevéve nem csökkent. Tovább foyltatták a gyakorlást, s immáron egy erősebb ellen tudott gyakorolni, vagyis képzettségeket tekintve erősebb ellenféllel. Hosszasan gyakoroltak, nap mint nap, s ezalatt nem csak közelebb került Kyo a shikaihoz, de mindketten erősödtek is. Végül pont abban a pillanatban, ráérzett arra, hogy hívhatja elő kardjának egy erősebb formáját, s mikor előhívta, az idő, míg felvillant egyet kardja, szinte óráknak tűntek számára. Várva várta, hogy mi lesz vajon kardjából, mi elsz annak második alakjának kinézete, s mi lesz a shikai képessége, ám eleinte csalódnia kellett. A külsejét tekintve mit sme változott, legalább is úgy tűnt. Ahogy foyltattáka gyakorlást, hogy a képességét is előhívhassa, mikor már épp azon voltak, hogy abbahagyják aznapra, valami frucsa történt. Ahogy védett volna, lassú volt, s az ellenfél kardja felé száguldott, de persze nem lett volna gond, hiszen akármikor megállíthatta volna a támadást az ellenfele, áms zükség végül nem volt rá. Kyo azt kívánta,a hogy látta a kardot kzöeledni, hogy bár valami más lenne nála, egy más fegyver s meglepetés érte. A fegyver, emlyre gondolt, mellyel kivédhette volna a támadást a kezébe formálódott, s előző katanáját nem is látta sehol. Eleinte kissé furcsálta, ám hamar rájött, hogy mi is a helyzet.
Ekkor kezdte érezni azt, hogy hasznossá vállhat. Hosszabb időn keresztül nem került még osztagba, ám ezt az időt nem hagyta csak úgy elveszni. Edzés edzést követett, s mikor szólította a kötelesség, hát segített. Szívesen járkált még így is Rukongai utcáin, hisz ahhoz szokott hozzá. Örömét lelte abban még most is, ha Kenichivel lófrált, ám kettejük közt immáron szinte egy űr volt.
Lassan végre elérte, hogy felvegyék az egyik osztagba (amennyiben a választás lehetséges, a 11.be). Jelen pillanatban szokásosnak mondható napjait tengeti főként a Tiszta Lelkek városában.
| |
|
Jól ki van dolgozva a történet, nekem nagyon tetszet^^ Elfogadom! Kezdő Reiatsud 270.