Név: Miroku Raidon.
Kaszt: shinigami.
Rang: 11. osztag
Nem: fiú.
Külső: 174 cm magas, barna hajú, barna szemű normál testalkatú fiú.
Jellem: Kedves segítő kész és könnyen barátkozó, de ugyanakkor, ha felidegesítik, könnyen elveszíti az önuralmát és magából kikelve ordítozik és ront neki bárkinek vagy bárminek.
Zanpakutou:
Neve: Rikuso
Shikai: A kard kinézete ugyan az marad, de a sebességem megnő. A kardon nevének kimondásával tudom aktiválni.
Képességek:
Engo(védekezés): A kard kinézete megváltozik és a hüvely pajzzsá alakul, az átalakulás körülbelül 2-3 másodpercet vesz igénybe, de gyakorlással fejleszthető.
Parancsszó: Engo!
Sendan(ollópenge): A kard kinézete megváltozik és a hüvely egy ugyan olyan karddá alakul, az átalakulás itt is körülbelül 2-3 másodperc és ez is fejleszthető.
Parancsszó: Sendan!
A képességeket csak shikai formából tudom aktiválni a két formát nem, vagyok képes cserélgetni, tehát miután használtam az egyik formát újra shikai formára kell váltanom, ami szintén 2-3 másodperc.
Bankai: még nincs
Emberek világa:
Miroku január 18.-án született egy eléggé elhavazott napon, amit szó szerint és képletesen is értek, mert abban az évben a hó valamiért alig esett, és ami esett az is egy-két nap múlva elolvadt. De január tizennyolcadikára (amikor a szülei egy kisseb utó szilvesztert tartottak, (ami eléggé unalmasan indult) annyira elkezdett szakadni a hó hogy, amikor Miroku édesanyának elfojt a magzat vize a kocsival nem tudtak kiállni ezért egy taxit hívtak, hogy bejussanak a korházba, ami szintén csak nagyon lassan tudott haladni ezért Miroku majdnem a taxiban született meg, de szerencsére időben beértek a korházba és nagyobb gond nélkül megszületett. Ezután teltek az évek Miroku egyre idősebb lett az iskolában eleinte jól teljesített, de ahogy kamaszodott egyre inkább hanyagolta a tanulást és más elfoglaltságokkal töltötte az idejét, legtöbbször a közeli folyó melletti emlékkőhöz járt ki. Azt nem tudja, hogy miért, hiszen nem is ismerte azt a lányt, aki emlékére állították, csak érzett ott valamit, amiért állandóan vissza tért oda.
Egyik nap, amikor iskola helyett úgy döntött, hogy ellógja az iskolát megint kiment a folyóhoz. Egész nap ott maradt, már sötétedett, amikor úgy döntött, hogy elindul haza, de amikor felállt megtorpant. Egy hideg érzés futott végig a hátán és úgy érezte mintha valaki megfogta volna a vállát, de amikor hátra nézett senki sem volt ott. Ekkor úgy érezte, hogy valami körbe tekeredik a derekán, de nem látott semmit. A következő pillanatban a levegőbe emelkedett és ekkor látott meg valami homályos alakot maga előtt, ami mintha csak egy szellem lenne vagy egy árnyék. De nem tudta túl sokáig vizsgálgatni, mert hatalmas erővel a földhöz csapódott. Amikor felnézett egy háznyi magas szörny állt előtte, de a következő pillanatban egy fekete ruhás alak kettéhasította. Fumetsu még halotta hogy mit mond a fekete ruhás férfi, de már nem bírta tovább és elájult.
- A francba elkéstem!
Lelkek világa:
Amikor magához tért a fűben feküdt, miután felült nem a folyóparton volt, vagyis igazából azt sem tudta, hogy hol van. Elég sok idő és más emberekkel való beszélgetés után vált bizonyossá számára hogy meghalt és ez valami túlvilág szerűség. Itt egy jó néhány évbe telt, amíg sikerült hozzá illeszkednie az „új életéhez”, de ahogy ez sikerült neki egy újabb problémával kellett szembe néznie kezdett egyre éhesebb lenni, amit elég furcsának talált, mert körülötte senki nem volt éhes és senki nem tudta, hogy mit tehetne. Néhányan mondták, hogy lehet valahol ételt venni, de mivel neki nem volt pénze nem tudta mit tehetne, ezért fogta magát és elindult egy erdősebb rész irányába, hogy hátha talál ott valami enni valót. Már egy jó ideje gyalogolt már az erdőből is kiért, amikor talált egy folyót és benne halakat. Ezután visszaszaladt az erdőbe és egy ágból dárda szerűséget készített, amivel egy kis gyakorlás után már képes volt halat fogni. Az első két-három halat nyersen meg ette, mert már nagyon éhes volt és kezdett is kimerülni, ezért ahogy megette a halakat lefeküdt a folyó partra és nézte a lemenőben lévő napot. Miután felébredt visszament az erdőbe tűzi fáért és a megfogott halakat már megsütve fogyasztotta el, a reggeli után úgy döntött, hogy mivel innen már elzavarta a halakat lentebb megy a folyón. Pár nap séta után a folyó elért a városhoz és közvetlenül mellette haladt el. Miroku úgy döntött, hogy nem megy tovább, mert ha már itt van, a város minek kockáztasson.
A legtöbb idejét a folyó mellett töltötte, de néha bentebb ment a városba is hogy a halakat, amiket fogott elcserélje édességre vagy friss vízre, mert a folyó vize nem volt annak mondható. Egyik nap olyan fekete ruhás emberek, mint amilyet a halálakor látott jelentek meg és egy közeli ház előtt megálltak, mivel Fumetsu kíváncsi volt oda sietett, hogy és meg nézte, hogy mit csinálnak. Amire oda ért három bement az épületbe és rövid idővel később négyen jöttek ki. A tömeg halkan beszélgetet.
- Hát sosem gondoltam volna, hogy megérem a napot, amikor ez a naplopó is halálisten lesz.
Miroku ebből ugyan szinte semmit nem értett, de mivel még mindig izgatta az, hogy mi történt vele a halálakor úgy döntött meg kérdezi a fekete ruhás embereket, akik elég érdekesen néztek rá miután feltette a kérdéseit. Rövid megbeszélés után valamiért úgy döntöttek, hogy elviszik magukkal. Egy rövid utazás után megérkeztek egy városrészhez ahol teljesen más volt minden. Az út kikövezett és tiszta, a házak újnak tűntek és az emberek ugyan abban a fekete ruhákban sétálgattak. Amikor megálltak egy irodának tűnő épület előtt ketten kiszálltak és besiettek az épületbe. Néhány perccel később ketten jöttek, ki de az egyikük már más volt, aki mintha méregette volna Mirokut, aki ettől kicsit zavarban érezte magát.
– Igazad van, tényleg van egy kis lélek energiája. *mondta az egyik és közelebb lépett Mirokuhoz.
- Mond csak nincs kedved halálistenné válni? *kérdezte, de Miroku csak értetlenül nézett.
- Mi az csak nem elvitte a cica a nyelved? *kérdezte mosolyogva.
- Uram lehet, hogy még nem tudja miről is van szó. *mondta a mellette álló fickó.
- Hát az lehetséges, akkor kövess. *mondta és intett felé. Ő követte, ezután a fekete ruhás fickó elmondta Mirokunak hogy pontosan miről is van itt szó, és amikor megismételte a korábban feltett kérdést Miroku már igent mondott. Miroku az akadémián megtanult minden szükségeset bár az első néhány év elég nehezen indult és az akadémián is több időt töltött, mint a többiek, de végül sikeresen elvégezte és a tízen egyedik osztagban kapott helyet.
Hétf. Dec. 07, 2009 1:22 pm
)