Bleach Szerepjáték (FRPG)

A Bleach nevű anime alapján elkészített FRPG
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés

Share
 

 Hanashita Onitsura

Go down 
SzerzőÜzenet
Hanashita Onitsura

Hanashita Onitsura

Hozzászólások száma : 202
Kor : 26
Regisztrált : 2011. Jan. 12.

Karakterlap
Reiatsu:
Hanashita Onitsura Left_bar_bleue562/50000Hanashita Onitsura Empty_bar_bleue  (562/50000)
Démonmágia:
Hanashita Onitsura Left_bar_bleue0/50000Hanashita Onitsura Empty_bar_bleue  (0/50000)

Hanashita Onitsura Empty
TémanyitásTárgy: Hanashita Onitsura   Hanashita Onitsura Icon_minitimeSzomb. Jan. 15, 2011 6:24 pm

Név: Hanashita Onitsura

Kor: 219 év

Látszólagos kor: 18 év

Kaszt: Vaizard

Kinézet: Arcközépig érő, fekete haj, zöld szemek, magas, nyúlánk, sovány testalkat

Zanpakuto neve: Lidérckard (Ushi Rakuin)

Zanpakuto Hívószava: Sikolts (Kiae)

Zanpakuto típusa: Erő

Jellem: Javarészt csendes, magába forduló, zárkózott. Hajlamos a hősködésre, és arra, hogy megjátsza, sőt túljátsza a hűvös figurát. Gyűlöli, ha lenézik, gyengének tartják. Hirtelen haragú és imád tombolni.

Kard formája: Egyszerű egykezes katana, fehér markolattal, a pengén egy aranyszínű csíkkal.

Shikai Forma: A markolat változatlan, a keresztvas nyitott szájú hollow maszkot ábrázol, aminek a szájából indul a másfélszeresére növekedett immár teljesen fehér penge.
Shikai képesség: A penge megbénítja a megsebzett testrészt.

Képességek: Lidércsikoly: A penge teljes terjedelméből kék színű, nyers lélekenergia tör elő. Az elsütéséhez a penge mozgása szükséges.

Sikolytisztító: A kardforgató előre tartja a pengét, majd az ég felé emeli. A kard használója körül lélekenergia robbanást idéz elő.


A hozzászólást Hanashita Onitsura összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Május 20, 2011 9:24 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Hanashita Onitsura

Hanashita Onitsura

Hozzászólások száma : 202
Kor : 26
Regisztrált : 2011. Jan. 12.

Karakterlap
Reiatsu:
Hanashita Onitsura Left_bar_bleue562/50000Hanashita Onitsura Empty_bar_bleue  (562/50000)
Démonmágia:
Hanashita Onitsura Left_bar_bleue0/50000Hanashita Onitsura Empty_bar_bleue  (0/50000)

Hanashita Onitsura Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hanashita Onitsura   Hanashita Onitsura Icon_minitimeSzomb. Jan. 15, 2011 6:25 pm

Előtörténet:

Élet és halál:
A történet valahol 1800 körül kezdődött. Hanashita Onitsura ilyenkor, még szinte jelentéktelen, emberi életét élte. Szülei nem is sejtették, a későbbiekben mennyire találó is lesz a „Démonarc” név, szeretett fiuk számára. Sosem a kommunikációs képességeiről volt híres, mindezek ellenére az élete kifejezetten boldog volt. Minden nap iskolába járt, mint bármelyik hétköznapi korabeli gyerek. Szeretett kritikus szemmel nézni mindent, és mindenkit, de ettől eltekintve tényleg teljesen hétköznapi élete volt. Egészen 18 éves koráig. Éppen hazafelé sétált egy késő estig elhúzódó buliból, mikor valaki kést szegezett a torkához. Egyszerű utcai tolvaj. Hiába bizonygatta, hogy nincs nála semmi, az egyre dühösebb lett. Nem volt más választása. Megragadta a karját majd nagyot rúgott a suhancba. Az valamiért nem akarta otthagyni. Különösen elszánt volt. Nem is értette. A tolvaj a késével kezdett hadonászni. Kissé megijedt tőle, de próbált uralkodni magán. Nem dulakodtak sokáig. Sajnos nem az ő javára alakult a harc. A támadója egyetlen szerencsés szúrást tudott elsütni, ám az elég is volt, hogy ő végül holtan essen össze.

Rukongai:
Nyugat Rukongai-ba került halála után. Nem volt túl kommunikatív fiú, ezért nem nagyon ismerkedett másokkal. Persze nem kellett félteni, hiszen fiatal kora miatt, szeretett balhézni. Habár rengetegszer, csúnyán elverték ezért, úgy vélte, ami nem öli meg az erőssé teszi. Ahogy telt múlt az idő, egyre jobban eluralkodott rajta egy érzés, amitől nem tudott szabadulni. Az éhség. Hiába próbálta, lassan rájött, hogy ez nem is olyan egyszerű. Amint megtudta, hogy a Halálistenné válás biztos jele ez, elhatározta, hogy ha törik, ha szakad ő Shinigami lesz. Így lépett a Halálistenek útjára.

Akadémiai évek:
Első napja jól indult az akadémián. Nem nagyon ismerkedett másokkal és boldoggá tette, hogy a többiek sem zaklatják. Semmi kedve nem volt, a hülye, ismerkedős dumákhoz, így csak ült csendben, hátradőlve a padjában. Nem ment ez másképp az első pár hónapban. A tanárait az őrületbe kergette a lustaságával, és a feladataihoz való sajátos hozzáállásával. Úgy gondolta, ami őt nem érdekli, az nem érdemli meg, hogy belefogjon. Ami viszont érdekelte, abban legtöbbször kitűnően teljesített. Így volt ez a fegyverforgatással, amelyhez komoly tehetsége volt. Ellentétben a Kidou használattal.
Körülbelül négy hónappal a beiratkozása után furcsa dolog történt vele. Furcsa az addigi életéhez képest. A padjában ült, ahogy szokott, mikor egy lány huppant mellé. Hosszú, barna haja a vállára omlott. Kerek mosolygós arcán fürkésző tekintet ült. Kék szemei az ő zöld szemébe bámult.
- Te meg mit akarsz? – Kérdezte Hanashita. A lány örömtelien felkiáltott.
- Megszólalt! – Kiabálta és tapsolt is hozzá. A szájára tette a kezét és sietve körbepillantott. – Bocsi. – Súgta az osztálynak. Visszafordult a fiúhoz. – Azt hittem néma vagy. Annyira nem beszélgetsz senkivel. – Várta a reakciót, de nem kapott semmit. – Mi a neved?
- Miért érdekel? – Vetette oda hűvösen. A lány csalódottnak tűnt.
- Gondoltam, mivel olyan egyedül vagy, talán jól esne egy kis társaság. – Mondta szomorúan. – De talán tévedtem. – Lehajtott fejjel felkelt és kifele indult.
- Hanashita. – Szólt utána a fiú. A lány megpördült és széles mosoly húzódott az arcán.
- Ez a keresztneved, vagy a vezetékneved?
- A vezetéknevem. Hanashita Onitsura. – Reszelős gépies hangon kattogta a saját nevét.
- Démonarcú? – Csodálkozott, aztán megölelte a fiút. Teljes erejéből szorította. – De aranyos! – Alig kapott levegőt, mire lefejtette magáról a lányt.
- Te bolond vagy. – Mosolyodott el.
- Momo. – Nevette a lány. – Momo vagyok. És köszi, a bókot. – Momo lett az első barátja. Ő ritkán beszélt, míg a lány folyamatosan jókedvűen mosolygott, és csicsergett. Pár hónap múlva, újra találkoztak reggel, mint azelőtt sokszor már.
- Hana-kun! – Nyávogta a lány, miközben megölelte.
- Hanashita. – Sziszegte. Tudta, hogy Momo élvezett az idegein táncolni.
- Kérdezhetek valami fontosat? – Súgta a barna hajú lány.
- Nyugodtan.
- Lehetek a húgod? – Meglepte a kérdés. Eleinte megszólalni sem tudott.
- Miért? – Nyögte végül.
- Te vagy a legjobb barátom, és szeretnék a nagy Hanashita klán tagja lenni. – Mosolygott.
- Milyen klánnak?
- Aminek a tagja vagy.
- Az nem túl hatalmas. Egymagam vagyok benne.
- Nos akkor itt az ideje, hogy kibővítsd a tesóddal. – Szerette volna azt hinni, hogy van beleszólása, de ez csak vágyálom volt. Magában is meghányta-vetette a dolgot, és végül elfogadta. Hiszen ő volt az egyetlen barátja. A vizsgáján szerezte meg a következőt. Egy izmos, nagydarab sráccal küzdött a Zanpaktou-jáért. A másik már régen összehangolódott a sajátjával. Az ő kardja egy baltává változott Shikai formában. Ügyesen kerülgette a támadásokat, habár ő nem tudott ellentámadásba lendülni. Bosszantotta az egész. Hirtelen egy hang szólalt meg a fejében.
- Nem támadsz? Ott a pont, szúrj oda! - Magyarázta a hang, ami kizökkentette a ritmusából. Alig tudott elugrani az érkező támadás elől.
~ Ez meg mi? Képzelődnék?
- Csak akkor, ha én is.
~ Mi van? Ki vagy te? Hol vagy?
- Na mégis szerinted hol? Lassú a felfogásod taknyos. – A kezében lévő kardra pillantott. – Na ugye! Okos fiú. – Dicsérte meg. – Na most légy ügyes és támadd meg!
~ És mégis hogy? Ha nem tűnt volna fel, nem állunk valami jól.
- Ilyen gyenge lennél?
~ Hogy mondtad? - Kitért egy újabb csapás elől.
- Jól hallod. Gyenge vagy. Még egy sima támadáshoz sem értesz?
~ Nem vagyok gyenge!
- Ha nem lennél, gyenge már rég kifektetted volna.
~ Utoljára mondom, nem vagyok gyenge. – Dühöngött magában.
- Akkor bizonyítsd! – Üvöltve rohant előre. Kikerülte az érkező támadást, és meglátta a gyenge pontot amiről beszélt a kardja. Oda szúrt. Csak kis híja volt, hogy nem döfte át az ellenfele vállát. – Na ez már valami. Megérdemelsz egy kis jutalmat.
~ Ha a továbbiakban is úgy beszélsz velem, mint egy kutyával, soha többet a kezembe sem veszlek. - Fenyegette a saját kardját.
- Jól van, jól van! Akkor ismerkedjünk!
~ Hanashita vagyok, de ezt gondolom, tudod.
- Igen tudom. Nos az én nevem… – Ekkor megfordította a kardot a kezében, így a penge hátra nézett.
- Sikolts Lidérckard! – Kiáltotta.

A nyolcadik védelmi osztag szárnyai alatt:
Miután sikeresen átverekedte magát a vizsgáján, ő is és a húga is a nyolcadik osztaghoz került. Még az odakerülésük napján elhatározta, hogy nem lép rangban az alapvetően mágiában jó, és naiv kishúga elé. Nem is jutottak magasra a ranglétrán. Bár sokan mondták neki, hogy az ő tehetségével többre is vihetné, ő tartotta magát a tervéhez. Egyengette a lány útját, és közben próbálta megvédeni mindentől. Lassacskán tényleg úgy érezte, mintha világéletükben testvérek lettek volna. Sokáig élvezhették a nyolcadik osztag védőszárnyát. Szinte már gyökeret eresztettek a rangjukhoz, míg végül eljött az a nap, ami örökre megváltoztatta az életét. Éppen Momo szobája előtt vonult el, mint sokszor már azelőtt. Gyakorta őrizte a lány álmát. Féltette a rosszakaróktól. Aznap este derült ki, hogy mennyire nem volt alaptalan az aggodalma. Sikoltást halott a szobából. Kardot rántva ugrott be, de már későn. A testvérét keresztüldöfte egy lélekölő kard pengéje.
– Momo! – Kiáltotta. Elkapta a dőlő lányt. Nem tudta mit tegyen, hiszen nem volt gyógyító. Lefektette a lányt a padlóra. Ekkor pár másik halálisten érkezett a szobához. – Hívj egy gyógyítót! – Mutatott az egyikre. – A többiek pedig vigyázzanak rá! – Ez volt az első alkalom, hogy parancsokat osztogatott, de most nem ez járt a fejében. A menekülő tettes után eredt. Már messzire maguk mögött hagyták a nyolcadik osztag szállását, mire utolérte. A fegyverével a kezében ugrott elé. Támadásba lendült. Nem látta a tettes arcát, de nem is érdekelte. Meg akarta ölni. – Sikolts Lidérckard! – Sziszegte vérfagyasztó hangon, a kard pedig engedelmeskedett. Újra lecsapott. Az ellenfele hárítani próbált, szinte eredménytelenül. A fehér penge a vállába siklott. – Lidércsikoly! – Kiáltotta és a kard lentebb indult. Lecsapva ezzel a merénylő karját. Az erőtlenül zuhant a földre. Mikor fölé lépett, hogy végezzen vele. A test oszlani kezdett. Mintha papír fecnikből állna úgy foszlott szét. Illúzió. Még utoljára a csuklyához kapott, és ha csak egy pillanatra is, de meglátta az arcát. Szinte már démoni üvöltést hallatott, majd sietve a testvéréhez indult. Pusztán reménykedni tudott, hogy a lánynak semmi komoly baja. Mikor visszaért, a gyógyító már rég ott volt, de úgy tűnt, semmi eredmény. – Rendben lesz?
– Sajnos nem tudom. A testébe valamiféle méreg került. Rengeteg vért vesztett.
– Francba!
– A merénylőt elkaptad?
– Nem. Egy illúzióval elmenekült.
– Hana-kun. - Nyögte a lány. Sietve közelebb hajolt a sebzett húgához.
– Itt vagyok. Semmi baj.
– Elkaptad?
– Még nem. De el fogjuk kapni. – Momo a fejét csóválta.
– Csak te. Ígérd meg, hogy elkapod. – Sóhajtva bólintott.
– Megígérem, de most tarts ki! Mindjárt rendbe jössz. – Reménykedve a gyógyítóra nézett.
– Megteszek mindent, ami tőlem telik.
– Az nem elég! – Csattant a fiú. – Mentse meg! Nem halhat meg. – De hiába minden, tudta, hogy nem lesz minden rendben. A testét ugyan sikerült meggyógyítaniuk, de a méreg tovább terjedt benne. Még maga a negyedik osztag kapitánya sem tudta kiűzni belőle a mérget. A testvére még két napig kitartóan küzdött, majd kómába esett. Ő minden tőle telhetőt megtett, hogy elkapja a tettest, de mintha a föld nyelte volna el. Hiába élt az emlékében az arca, hiába kereste a Tiszta Lelkek városa sokáig, mégsem nem találták meg. A húgát ugyan életben tudták tartani, de ébren nem. Évekig kutatott, de semmi nyomát nem találta az elkövetőnek. Egészen addig, míg hírt nem kaptak egy mészárlásról. A hollow-t aki megölte a fiatal csapatot, szerencsére hamar elkapták és kivégezték. Ahogy a halottakat ellenőrizték, végre megtalálta. A hollow képes volt arra, amire ő nem, és ez felettébb bosszantotta. Mégis valahol a lelke mélyén meg akarta köszönni neki. Nem lett nyugodtabb. Sőt egyre jobban elöntötte a gyengeség érzése. Átkozta magát, amiért nem tudta megvédeni a lányt, és azért, mert képtelen volt arra, amit még egy lidérc is könnyedén megtett. Utálta magát amiért ilyen gyenge. Alig futott át a gondolat az agyán, máris valami sötét érzés nehezült rá. Kezdett elsötétülni körülötte a világ. Még utoljára üvöltött, mielőtt a belső világába jutott volna. A saját tükörképe, ha úgy tetszik a negatívja nézett a szemébe. Szinte nem is szóltak egymáshoz. Azonnal harcba kezdtek. Hatalmas nehézségek árán, de legyőzte a benne élő hollow-ot. Ám ez már későn sikerült neki. Ekkorra már kitombolta magát a hollow fele. A csapata egy részét megölte.
És mi történt ezek után? Nos, egyértelműen menekülnie kellett a Lelkek Világából, így más sok-sok éve a földön él. Azóta sem halott a húga felől, de remélte, hogy még életben van. Azóta egyre erősebbé válik és reménykedik, hogy valaha viszontlátja a testvérét…
Vissza az elejére Go down
Sarugaki Hiyori

Sarugaki Hiyori

Hozzászólások száma : 273
Tartózkodási hely : Karakura
Regisztrált : 2011. Jan. 17.

Karakterlap
Reiatsu:
Hanashita Onitsura Left_bar_bleue5000/50000Hanashita Onitsura Empty_bar_bleue  (5000/50000)
Démonmágia:
Hanashita Onitsura Left_bar_bleue5/50000Hanashita Onitsura Empty_bar_bleue  (5/50000)

Hanashita Onitsura Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hanashita Onitsura   Hanashita Onitsura Icon_minitimeKedd Jan. 18, 2011 3:41 pm

Nos szia! Ezek szerint én leszek az, aki ellenőrzi a töridet.A kardod jó, bár nekem kicsit hasonlít egy répafejű "halálisten" zanpaktoujához XD De ez nem nagy hiba végül is ennyi shinigami közt biztos vannak hasonló képességűek.Az élettörténeteddel kapcsolatban sincsenek, olyan hű de nagy hibák.Nem emlékszem mondjuk, hogy kidouval lehet- e ilyen fajta illúziót csinálni de javíts ki engem ha tévedek.Az anime során ez nem derült ki részletesen, én csak Aizen teljes hipnózisára emlékszem, meg Shinjiéra.De azok zanpaktouk. A vaizarddá alakulásod is elfogadom.Kicsit ködös, de miért is ne. Ha egy lélek bánatában lidércé változhat, akkor egy shinigami is valszeg.Pláne ha erőre vágyik.Ez olyan, amikor Ichigo lett Vasto Lord. Szóval én Elfogadom a töridet. A hosszúságért és részletességért én 250 reitatsuval ajándékozlak. Gratula! Kapsz még 900 tulajdonságpontot, amit eloszthatsz erő-gyorsaság-állóképesség közt. Hozd létre a karakterlapod, amin tüntesd fel a karaktered alap adatait.
Jó játékot!

_________________
A shinigamik mindig a halál útjában állnak, mert ez a létezésük és munkájuk célja.Következő nap talán meg is halunk.Senki sem beszél róla, de legbelül mindenkinek ismerős ez a gondolat.Közelről láttuk a halált.Közelről éreztük a halált.Ezért tudtuk élvezni minden egyes napot.Nem utállak, mert elárultál minket.Azért utállak, mert miattad bántottam a barátaimat! Nem térek vissza sehová, amíg meg nem öltelek!
Vissza az elejére Go down
Ulquiorra Schiffer

Ulquiorra Schiffer

Hozzászólások száma : 737
Kor : 26
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Regisztrált : 2010. Dec. 25.

Karakterlap
Reiatsu:
Hanashita Onitsura Left_bar_bleue5000/50000Hanashita Onitsura Empty_bar_bleue  (5000/50000)
Démonmágia:
Hanashita Onitsura Left_bar_bleue5/50000Hanashita Onitsura Empty_bar_bleue  (5/50000)

Hanashita Onitsura Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hanashita Onitsura   Hanashita Onitsura Icon_minitimePént. Május 20, 2011 7:30 pm

Hello. Bocs hogy így bezavarok, de nekem lenne még egy kikötésem, kérésem. Ha lehetne, akkor írd már le kérlek a zanpakuto-d típusát.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Hanashita Onitsura Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hanashita Onitsura   Hanashita Onitsura Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Hanashita Onitsura
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Bleach Szerepjáték (FRPG) :: Általános :: Előtörténetek-
Ugrás: