Bleach Szerepjáték (FRPG)

A Bleach nevű anime alapján elkészített FRPG
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés

Share
 

 Rokuta

Go down 
SzerzőÜzenet
Rokuta

Rokuta

Hozzászólások száma : 79
Regisztrált : 2011. May. 08.

Karakterlap
Reiatsu:
Rokuta Left_bar_bleue150/50000Rokuta Empty_bar_bleue  (150/50000)
Démonmágia:
Rokuta Left_bar_bleue5/50000Rokuta Empty_bar_bleue  (5/50000)

Rokuta Empty
TémanyitásTárgy: Rokuta   Rokuta Icon_minitimeSzer. Jún. 01, 2011 10:44 pm

Név: Rokuta (Enki, de ezt nem használja)

Kor: 25

Kaszt: Shinigami (helyettes)

Kinézet: Fekete szeme és félhosszú fekete haja van. Átlagos testalkattal rendelkezik. Általában fekete ruhákban jár és fekete, hosszú szárú bakancsban. Egy kissé punk beütése van.

Zanpakuto neve: Ismeretlen

Jellem: Magába zárkózó, nagyrészt toleráns és higgadt ember. Sokszor különcnek tartják a viselkedése miatt, mert nehezen nyílik meg mások előtt. Jellegzetes magányos farkas típus. Olykor bohém is szokott lenni, de csak a húgával hülyéskedett leginkább. Amíg még élt.

A kardja alakja: Eddig csak egy sima hetven centiméter hosszú pengével rendelkező, fekete markolatú kardnak néz ki. Más alakjáról nem tudni.

(Pluszban jár hozzá egy lidérc is. Very Happy )


A hozzászólást Rokuta összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 04, 2011 7:53 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Rokuta

Rokuta

Hozzászólások száma : 79
Regisztrált : 2011. May. 08.

Karakterlap
Reiatsu:
Rokuta Left_bar_bleue150/50000Rokuta Empty_bar_bleue  (150/50000)
Démonmágia:
Rokuta Left_bar_bleue5/50000Rokuta Empty_bar_bleue  (5/50000)

Rokuta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rokuta   Rokuta Icon_minitimeSzer. Jún. 01, 2011 10:52 pm

Előtörténet:


// Ahol fény van, ott árnyék is van. Mindenkinek van jó és rossz oldala. Ez alól egy ember sem kivétel. És ki hogyan képes szembenézni a lelkiismeretével, az csak rajta múlik. //


(Jelenkor, 2001; életkorom: 15)
Nos, mint minden történetet, illik ezt is az elején kezdeni.
Egy európai családból származom. A szüleim nagyon szerettek volna eljutni Japánba, ezért a házasságuk után két évvel ki is költöztek.
Egy Karakura nevű várost választottak lakhelyül, és itt születtünk meg a testvéremmel. Először én jöttem a világra, majd utánam nyolc évvel jött a húgom is.
Nem volt nagy családunk, de szerettük egymást.
A szüleink rengeteget dolgoztak, és miránk nem sok idejük maradt, így nagyon sokat jelentettek a családi kirándulások, a ritkaságuk miatt.
Egy ilyen kirándulás alkalmával, amikor kimentünk a közeli hegyekbe, történt meg a tragédia.

Tél volt, és az utak csúszósak voltak. A szerpentin egyik kanyarában a kocsi kereke megcsúszott, és apa már nem tudta az úton tartani a járművet, ami nekicsapódott a szalagkorlátnak és azt átszakítva a mélybe zuhant. A szakadék mély volt ugyan, de nem annyira meredek, és ennek köszönhetően a kocsi sok pörgés-forgás után egyszer csak megállt a lejtő alján.
Pont a talpára érkezett a kerekeire.
Mikor magamhoz tértem, a kocsin kívül találtam magam. Egy hosszú lánc nyúlt ki a mellkasomból a kocsi felé, és eltűnt a járműben. Majd észrevettem a szüleimet is, akiknek ugyanilyen lánc állt ki a mellkasából, ám az övék sokkal rövidebb volt. A derekuk körül véget ért.
Már éppen készültem, hogy odamenjek hozzájuk, amikor hirtelen egy földöntúli üvöltés hangzott fel, és előtűnt egy furcsa szörnyszerű lény alakja. Emberhez hasonlított, de nagyobb volt egy embernél. Olyan volt, mintha az arcát egy fehér maszk takarná, és a teste közepén, ahol a köldöke lehetett, egy lyuk tátongott.
Nem tudtam jobban megfigyelni, mert azonnal rám támadt. Megragadott a fél karjával, felemelt a levegőbe és hatalmasra tátotta a száját. Le akart nyelni.
A rémületem felváltotta az életösztön, és megpróbáltam kiszabadulni a karmai közül, ezért beleharaptam a karjába. A szörny felüvöltött, elhajított a kocsi irányába, én pedig nekivágódtam a járműnek és elterültem a földön.
A szörny azonban nem hagyott ott minket. Látszott rajta, hogy feldühítettem az előbb, és most újra nekem támadt. Tudtam, hogy ezt most nem fogom olyan könnyen megúszni, mint az előbb, és felkészültem a legrosszabra. Összekuporodtam, és rettegve vártam az elkerülhetetlen véget.
A szüleim azonban közém és a szörny közé álltak. Anyám rám hajolt és a ”testével” védelmezett, míg apám a szörny elé állt és megpróbálta feltartóztatni.

Sajnos a szörny emberfeletti ereje jóval meghaladta az apámét, akit elkapott, és már készült volna felfalni, amikor megjelent a színen egy fekete ruhás alak karddal a kezében, és azon nyomban megtámadta a szörnyet. Lecsapta a kardjával a szörny karját, mellyel az apámat tartotta, aztán az arcát takaró maszk felé sújtott. A szörnynek sikerült elkerülnie a csapást, és megfutamodott az ellenfele elől, aki üldözőbe vette, de nem sikerült utólérnie.
Hamarosan visszatért hozzánk és beszámolt róla, hogy ki ő, és hogy most el kell végeznie egy szertartást, amivel átsegíti a szüleimet egy másik helyre.
Tudtam, hogy ez mit jelent. Meghaltak.
Elérkezett hát a búcsú ideje, és a szüleim meghagyták, hogy vigyázzak a testvéremre. Elszorult a szívem a szomorúságtól, hogy nem találkozhatok már többet velük ezen a Földön, de a fekete ruhás alak megígérte, hogy ha meghalunk, én és a testvérem is, akkor majd találkozhatunk a szüleinkkel ”odaát”. Feltéve ha jók leszünk.

A szertartás befejeztével mindenki eltűnt. Lassan magamhoz tértem, és kinyitottam a szemeim. A kocsi belsejében találtam magam a testvéremmel, aki ájultan szuszogott mellettem.
Kinyitottam a kocsi ajtaját, és kimásztam a roncsból. Úgy éreztem szétmegy a fejem, de más bajom nem volt. Előre mentem a vezető- és anyósüléshez, és megnéztem, hogy élnek-e még a szüleim. A látvány elborzasztott.
Mindketten előre voltak bukva és merő vér borította őket. Próbáltam élesztgetni őket, kiabáltam hozzájuk, de meg se moccantak. Pár perc múlva megnéztem a pulzusukat is, de nem vert a szívük. Elkapott a sírógörcs, és csak nagy nehezen tudtam összeszedni magam. Amikor nagyjából ez sikerült, visszamentem a húgomhoz, és kiszedtem a kocsi hátsó üléséről.
Elindultam vele visszafelé az útra és nagy sokára tudtam csak felvonszolni őt is és magamat is a hegyoldalon.
Órákkal később akadtak csak ránk, és juttattak el egy kórházba. Átfagytunk teljesen, és a tesóm még mindig ájultan feküdt az ágyban, de legalább mi túléltük.



(Jelenkor, 2006; életkorom: 20)
Pár nappal később kijelöltek nekünk egy gyámot, aki odaköltözött hozzánk és segített a mindennapi életünkben. Én közben elvégeztem az iskolát, és elkezdtem dolgozni egy gyárban összeszerelőként, hogy segítsek fenntartani magunkat. A húgom folytatta tovább a tanulmányait, és egész jó eredményeket ért el.
Ami öt évvel ezelőtt történt a szüleinkkel, az az én titkom maradt. Nem mondtam el senkinek, mert jobbnak tartottam, ha nem derül rá fény. Csak fájó emlékek kerülnének újra a felszínre, ha szó esne róla.
Így teltek a napjaink sokáig, én pedig amikor a szabadidőm engedte, kijártam a temetőbe, hogy megnézzem a szüleink sírját.
Szellemeket ezután is láttam, de már nem okozott gondot a látványuk. Megszoktam a jelenlétüket, mint ahogy azt is, hogy sok ember nem látja őket. Némelyikükkel még beszélgettem is.


(Jelenkor, 2011; életkorom: 25)
Aztán egy nap, amikor újra kint voltam a temetőben, ismét meghallottam azt a túlvilági üvöltést, amit a szüleim halála óta nem hallottam. A hang forrása felé tekintettem, és megláttam ugyanazt a szörnyet, amelyik aznap rám támadt.
A nyálát csorgatva közeledett felém, és én nem tudtam, hogy mitévő legyek.
Az életösztön azonban újra felülkerekedett a félelmemen, és sarkon fordultam, majd minden erőmet beleadva futni kezdtem.
De nem sikerült túl gyorsan futnom, mert egy taszítást éreztem a hátamon és elvágódtam a földön. Hason csúsztam pár métert, és amikor megfordultam, a szörny már le is tepert és közvetlen közelről a képembe üvöltött.
- Most nem menekülsz meg, mint a múltkor! – kiáltott rám, amitől eléggé meglepődtem, mivel nem gondoltam, hogy beszélni is képes.
- Mit akarsz tőlem!? – kérdeztem vissza kiáltva a szörnyre, mire az összehúzta a szemeit, és vicsorogva válaszolt.
- A lelkedet! – és ezzel hatalmasra tátotta a száját, majd az arcom felé harapott.



// Az igazság az, hogy ekkor megint megjelent a múltkori halálisten, - épp idejében. – és sikerült megmentenie – másodszor is. – Rokuta életét.
Lesújtott a lidérc maszkjára, aki még éppen idejében reagálta le a dolgot, és hátrált el a csapás elől. Összeakaszkodtak, és a harc hevében meg is feledkeztek a halálra rémülten álló fiúról, aki meg sem próbált elmenekülni előlük.
A harc közepette súlyosan megsebesítették egymást, és míg a lidérc meg akarta szállni Rokutát, hogy a testét és a lelkét kihasználva megmeneküljön, addig a halálisten is megpróbálta életben tartani magát. A lidércnek sikerül a megszállás, ám annyira legyengült a harcban, hogy nem volt képes átvenni Rokuta felett az irányítást.
A fiú elvesztette az eszméletét a megszállás pillanatában és a halálisten nem merte megkockáztatni, hogy csak úgy otthagyja őt a földön fekve egyedül, ezért mellette maradt. Tudta, hogy mi történt Rokutával. A lidérc megszállta, és bármikor átveheti felette az irányítást. És akkor végeznie kell a kölyökkel.
De amit furcsállt, hogy a lidércnek egyáltalán nem érezte az erejét. Mintha meghalt volna… Talán sikerült vele végeznie, és akkor legalább nem hal meg hiába. Az ájulás nem tartott sokáig, mert egy-két perc után a megszállt srác is kezdett magához térni. //


Ezek után nem emlékszem, hogy mi történt. Nem tudom meddig lehettem eszméletlen, de amikor kinyitottam a szemem és felültem, ugyanazt a fekete ruhás alakot láttam mellettem állni, aki a múltkor is segített.
- Ki vagy te? – tettem fel neki azonnal a kérdést, mire ő egy kissé meglepődve válaszolt.
- Nem emlékszel? Öt évvel ezelőtt én mentettelek meg téged és a szüleid attól a lidérctől, aki az előbb… - és itt elharapta a mondatot. Nem volt biztos benne, hogy valóban megszállta-e a lidérc a fiút, mert nem érezte az erejét. – megtámadott téged. – Fejezte be végül.
- Lidérc? – kérdeztem újra. – És te ki vagy? Már úgy értem, hogy mi vagy te? – faggattam tovább az idegent, akit most vettem csak igazán jobban szemügyre. Elfelejtettem a vonásait, mert az öt év azért csak hosszú idő.
Fekete szeme volt, és rövid fekete haja. A homlokát egy kendő fonta körül, ami vörös-zöld színekben játszott. Látszottak rajta a csata nyomai, és elég erőteljesen vérzett. Már ha vérnek lehet nevezni az ilyen szellemlények sérüléseiből szivárgó testnedveket.
- Én egy halálisten vagyok. – felelt nemes egyszerűséggel. Bár egy kissé remegő hangon. – És a nevem Naohiro Iwasaki. – és ezek után elsorolta, hogy melyik osztagnál szolgál, és hogy mi a munkája és hogy mik azok a lidércek. Miután végighallgattam elgondolkodtam a hallottakon.
- És ez a lidérc mit akart tőlem? Mert mintha a múltkor is ő támadt volna ránk. – mondtam, de választ nem azonnal kaptam. Ránéztem Iwasakira, aki féltérdre csuklott, és félig behunyt szemmel nézett fel rám.
- Bocsáss meg, de nagyon gyengének érzem magam. Kérlek, gyere közelebb és segíts nekem egy kicsit. – kért meg, én pedig azonnal feltápászkodtam és a segítségére siettem.
És ekkor váratlan dolog történt. A halálisten egy hirtelen mozdulattal keresztülszúrta a testem a kardjával. Pontosabban a szívemet, ami meglehetősen fájt, de vér nem folyt ki a sebből és furcsa érzés fogott el.
- Túlságosan megsérültem a lidérc elleni harcban, és ha a gyanúm beigazolódik és megszállt téged, akkor muszáj lesz ellene védekezned. – mondta, vagy inkább nyögte a szavakat, mert már alig állt a lábán. – Mivel úgy érzem, hogy közel számomra a vég, ezért átadom a megmaradt erőm neked, hogy fel tudd majd venni a lidérc ellen a harcot. Talán sikerül majd őt legyőznöd. Így lesz némi esélyed… - mondta ki a szavakat, amik meglehetősen nehezen követték már egymást. Elterült a földön és látszott rajta, hogy a halálán van. Lihegett még párat, aztán lassan de biztosan kezdett eltűnni. Egyre halványabb lett, mígnem teljesen el nem tűnt, és semmi nyoma nem maradt.
Én pedig csak álltam ott és nem akartam elhinni, amit hallottam. Aztán némi idő eltelte után felocsúdtam, és hazasétáltam.

Otthon nem szóltam erről az egészről senkinek semmit, és este elég nehezen aludtam el, mert állandóan ezen járt az agyam.
Az álmomban feltűnt az a lidérc, akivel a halálisten harcolt, és most is fenyegetően viselkedett.
- Látom sikerült megúsznod. – mondta. – És az a halálisten megúszta? Remélem nem, mert ha igen, akkor rajtad keresztül fogom elpusztítani.
A mondataira elfogott a düh.
- Nem úszta meg. Meghalt, miközben megmentette az életem. – feleltem, miközben remegtem az idegességtől. Dühös is voltam a lidércre, de féltem is tőle.
A lidérc elröhögte magát.
- Hehehe! Tehát csak sikerült elintéznem. És most téged is el foglak. Egyszer és mindenkorra! – és ezzel nekem támadt. Elkezdett rohanni felém, és felemelte csapásra készen a jobb karját. Én még mindig nem bírtam megmoccanni, és a következő pillanatban egy iszonyú erejű ütést éreztem az arcomon, ami messzire repített.
Egy reccsenést hallottam, majd egy pillanat adásszünet után ismét magamhoz tértem. Azt hittem, hogy eltört valamim, de mint kiderült, egy fiatal fának csapódtam, ami eltört az ütközés során.
Gyorsan körülnéztem, az ellenfelem után kutatva, de csak néhány fát láttam magam körül. Csak most vettem észre egy holdat az égen. Holdtölte volt.
Hozzáért valami a vállamhoz. A lidérc volt az, aki megfordított, és most a másik karjával húzott be egyet. Ismét messze repültem, és végighemperegtem a földön.
A fejem eléggé sajgott, és felrepedt a szám. Mikor sikerült újra összeszednem magam, megpillantottam egy fekete tárgyat kiállva a földből, tőlem nem messze.
Közelebb érve tisztán kivehető volt, hogy mi is az. Egy kard volt, aminek a pengéjén megcsillant a Hold fakó fénye. Amilyen gyorsan csak tudtam, kihúztam a kardot a földből és újra a lidérc nyomát kezdtem kutatni. Aki nem váratott magára sokáig, mert újra feltűnt előttem és újfent lecsapni készült, ám most a kardot felhasználva sikerült hárítanom a csapást, majd utána rögtön vissza is támadtam és beledöftem a kardot a lidérc mellkasába.
És ekkor váratlan dolog történt. A kard fekete pengéjéből gyökér módjára kúsztak elő valamilyen furcsa fekete valamik, és elkezdték behálózni a lidércet, aki felordított fájdalmában. Megragadta a kard markolatát, és nagy erőfeszítések árán tudta csak kitépni magából.
Amikor pedig sikerült kitépnie magából a kardot, elhajította, és megint nekem támadt. Belém harapott és a fejét oldalra rántva elhajított.
Én is felüvöltöttem a fájdalomtól, majd láttam, hogy a szörny a kard által okozott sebhez kap és eltűnik a színről. És ekkor újra elsötétült minden.

Mikor kezdtem magamhoz térni, a hasamon feküdtem a konyha padlóján. Zúgott a fejem, és éreztem a vér ízét a számban. Oldalra fordítva a fejem, mintha a fekete markolatú kardot láttam volna beleveszni a sötétbe. Feltápászkodtam és felkapcsoltam a villanyt. Mikor körbenéztem, elhűlt bennem a vér.
A gyámunkat láttam a földön feküdni vérbe fagyva, és a testvéremet, akit szintén vér borított de még lélegzett. Össze-vissza voltak kaszabolva.
Gyorsan odasiettem a húgomhoz, és megtámasztottam a karommal a fejét. Próbáltam megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, és minden rendbe fog jönni, de tudtam, hogy ezek csak szavak és nem érnek semmit.
Pillanatokkal később felakadtak a szemei és félrebicsaklott a feje.

Nem akartam elhinni, hogy meghalt a húgom is. Nem tudtam elhinni. Az őrülettől tébolyultan kirohantam a házból, és messzire rohantam.
Nem néztem merre futok, de nem is érdekelt. Aztán, amikor nagyon kifulladtam, megálltam és levegőért kapkodva térdre rogytam. A kezeimbe temettem az arcom és elkezdtem sírni. A kétségbeesés uralta a szívemet és az elmémet.
Nem tudtam, hogy mitévő legyek. És hogy hogyan tovább.



A hozzászólást Rokuta összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 04, 2011 7:00 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Sarugaki Hiyori

Sarugaki Hiyori

Hozzászólások száma : 273
Tartózkodási hely : Karakura
Regisztrált : 2011. Jan. 17.

Karakterlap
Reiatsu:
Rokuta Left_bar_bleue5000/50000Rokuta Empty_bar_bleue  (5000/50000)
Démonmágia:
Rokuta Left_bar_bleue5/50000Rokuta Empty_bar_bleue  (5/50000)

Rokuta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rokuta   Rokuta Icon_minitimePént. Jún. 03, 2011 6:10 pm

Nah akkor lássunk hozzá! Ulquiorrával jobban jártál volna na de mindegy már. Elkéne dönteni, hogy milyen kaszthoz tartozol, mert elket írtál, de azoknak nincs erejük (Kivétel persze a spéci dolgok pl. Orihime, de nekik a Lélekbontó adott erőt).Ahogy olvastam én shinigamira tippelnélek, ahhoz állsz a legközelebb. Egy halálisten, akiben egy lidérc lappang bizonyos okok miatt ( .A lidérces részt meg is hagyhassuk szerintem elfogadható, bár jó béna hollow, hogy nemtud kijönni belőled). Akk jön rögtön egy szép hiba. Emberként nincs kardod, vagy is az nem heverhet melletted. Hogy elmagyarázzam csak póttesten kívül lehet zanpaktout látni. (Itt is kivételek a vaizardok de nekik fasza póttestük van, amit Urahara bácsi fejlesztett ki). tetszik, hogy éveket is írtál hozzá ez dicséretes de ebből jön is a baj. Lehet, hogy én vagyok hülye, de 5 évig kómában voltál? Mert 2006-ra írtad, hogy megtámadott ugyanaz a hollow, de 2011-ben ébredtél fel. Időutazás? de ha ez így is van 5 évig melletted állt a shinigami és várta, hogy feléledj?
én ezeket szűrtem úgy ki, remélem elég érthetően írtam, de ha nem akk nyugodtan kérdezhetsz és válaszolunk, vagy esetleg el is mutatjuk. Ha valami kimaradt nyugodtan szóljatok (Ulqu és te!) . Az élettöridet hát eléggé átkell írnod majd sajnálam, amúgy tetszett csak nem fele meg így
Elutasítom. fel a fejjel írd át és hidd el ebből egy szuper történetet lehet kihozni!
Vissza az elejére Go down
Rokuta

Rokuta

Hozzászólások száma : 79
Regisztrált : 2011. May. 08.

Karakterlap
Reiatsu:
Rokuta Left_bar_bleue150/50000Rokuta Empty_bar_bleue  (150/50000)
Démonmágia:
Rokuta Left_bar_bleue5/50000Rokuta Empty_bar_bleue  (5/50000)

Rokuta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rokuta   Rokuta Icon_minitimePént. Jún. 03, 2011 9:30 pm

Értettem. Nem probléma. Majd Beszélek még Ulquval ez ügyben.
Lehet, hogy én írtam félreérthetően, de az évszámoknak általános jelentésük lett volna. Mint pl. hogy az öt év alatt történt ez és ez. És nem öt év műsörszünet után történt öt perc alatt ez az egész. Razz
Az unalmas részeket akartam átugrani ezzel, amíg mondjuk elvégezte a karakter az iskolát, vagy amíg dolgozni járt. Smile
Azért köszönöm szépen, hogy te is elolvastad. És főleg, hogy építő kritikát írtál hozzá. Ez segít a legtöbbet.

Olykor hajlamos vagyok az elfelejtett részeket a saját fantáziámmal pótolni. Very Happy
És ezzel megszegni a szabályokat. De igyekezni fogok az átfogalmazással már eleget tenni a kívánalmaknak. És a jelzett hibákat javítani.
Addig fogom írni, amíg el nem fogadjátok. Smile
Vissza az elejére Go down
Sarugaki Hiyori

Sarugaki Hiyori

Hozzászólások száma : 273
Tartózkodási hely : Karakura
Regisztrált : 2011. Jan. 17.

Karakterlap
Reiatsu:
Rokuta Left_bar_bleue5000/50000Rokuta Empty_bar_bleue  (5000/50000)
Démonmágia:
Rokuta Left_bar_bleue5/50000Rokuta Empty_bar_bleue  (5/50000)

Rokuta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rokuta   Rokuta Icon_minitimeSzomb. Jún. 04, 2011 7:38 pm

Nah jóvan mondjuk én nem láttam azokat a bizonyos változtatásokat, de ahogyan Ulqu elmagyarázta a dolgot úgy Elfogadom.
Légy jó fiú, kapsz.... mennyit is kapjál?? Mivel nagyon kevés shinigami
erőt adtak neked így kénytelen vagyok minimális reitatsut adni ha nincs
ellenvetés. 150 reitatsu és 300 tulajdonságpont, rem megfelel.
Reklamációt fogadok de csak az 1 perces jótálási idővel!

_________________
A shinigamik mindig a halál útjában állnak, mert ez a létezésük és munkájuk célja.Következő nap talán meg is halunk.Senki sem beszél róla, de legbelül mindenkinek ismerős ez a gondolat.Közelről láttuk a halált.Közelről éreztük a halált.Ezért tudtuk élvezni minden egyes napot.Nem utállak, mert elárultál minket.Azért utállak, mert miattad bántottam a barátaimat! Nem térek vissza sehová, amíg meg nem öltelek!
Vissza az elejére Go down
Rokuta

Rokuta

Hozzászólások száma : 79
Regisztrált : 2011. May. 08.

Karakterlap
Reiatsu:
Rokuta Left_bar_bleue150/50000Rokuta Empty_bar_bleue  (150/50000)
Démonmágia:
Rokuta Left_bar_bleue5/50000Rokuta Empty_bar_bleue  (5/50000)

Rokuta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rokuta   Rokuta Icon_minitimeSzomb. Jún. 04, 2011 7:55 pm


Asszonyom, értettem asszonyom! Very Happy

Én még annak is örülök, hogy egyáltalán van valamennyi kezdő reiatsum. xD
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Rokuta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rokuta   Rokuta Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Rokuta
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Bleach Szerepjáték (FRPG) :: Általános :: Előtörténetek-
Ugrás: