// Engedéllyel rendelkező kaland//
// Senshi utolsó kalandja, avagy találka a sorssal//
*A hold fénye Senshi arcába süt. mely jelzi eme zord vidék egyetlen látást segítő szerkezetét.*
- Mégis mi ez a hely?
"Kérdi merészen a shinigami, melyre az őt szállító lidérc ad választ."
- Hueco Muendo sivataga ez. Ide jön minden éhes és erősödni váró lidérc. Itt fejlődnek ki a legerősebbek is.
- A nyomor és fájdalom világa ez. Minek kellhet ennyire Aizen kapitányéknek ez a hely?
* Teszi fel az újabb kérdést a kíváncsi halálisten, mielőtt megpillantja az erődítményt.*
- Szóval ez az a hely.
* Utuk nem tart sokáig, mivel útitársa hamar megáll, és így szól.*
- Én eddig vihettelek, és most engedj szabadon.
* Ezzel távozott is a területről, így magára hagyva a halálistent, ki ezután gyalog folytatta tovább útját. Léptei nem tartottak sokáig.*
- Gin...
- Hello Szushi. Rég láttalak. Hogy megy a sorod az élők világában?
- Te átkozott! Ennyi idő után is csak gúnyolódsz! Te féreg! Eljöttem, hogy elégtételt szerezzek mindenért amit te tettél velem, és most készülj, mert számodra itt a vég!
- Na, de Szushi, most miért vagy ilyen barátságtalan?
* Igen. A 2 shinigami összetalálkozott, és ezzel el is kezdődött a rivalizálás, mely hamar harccá nőtte ki magát. Shenshi előrántotta kardját, mellyel Gin-nek rontott. Felhangzott a pengék táncának hangja, melyet két Zanpakuto érintkezésekor lehet hallani. Akemura nem habozván újabb és újabb dühtől teli suhintásokkal válaszolt ellenfelének, aki mint mindig, most is csak vigyorgott partnerére.*
- Így kell köszönteni egy régi barátot? Hol hagytad az illemed?
* Tette fel gúnyolódva a kérdést, melyre nem kapott választ. Ennek ellenére a kicsit sem jó kedvű halálisten egyre és egyre gyorsabban, illetve keményebben támadott, melyet Ichimaru könnyű szerrel került ki, vagy hárított. Már innen is látszott, hogy a 2 fél közt nem egyenlőek az erőviszonyok. Ezt Akemura is észrevette, aminek nem örült.*
- Sikaritee Oni Raiden! *Szólalt fel egy hang, mikor a két penge újra találkozott, és lám démonvillám felvette alakját. Sötét pengéjét a holdfény világította meg, melyet forgatója ki is használt, hogy ellenfelét elvakítsa. Mikor ellenfele elvakult, ő mellé lépett, majd tett egy fordulatot, hogy levághassa annak fejét. Meghúzta kaszáját maga felé.*
-Most megvagy! * Szólta el magát magabiztosan, de mint azt várhattuk riválisa ezt is könnyedén kerülte ki. Immáron shunpo segítségével szökött meg ellenfele pengéje alól a szürke hajú halálisten, mely segítségével Senshi mögé került, és ejtett egy sebet a jobb oldali derekán, ezt követően hátrább lépett.*
- Sokat fejlődtél barátom. Látom jót tett neked az élők világa.
- Fogd be te szemét. Miattad lettem üldözött! Miattad haltak meg a barátaim! Miattad kellett szenvednem, és miattad viselem ezt a sebet az arcomon, hogy tudjam, miért élek!
*Ordított vissza. Hangján fájdalom, és düh érződött, hisz fájó múltját neki köszönhette.*
- Azt hiszed én tettem veled mindezt?
- Igen! Biztos vagyok benne, hogy te küldted azt a valamit, és öletted meg az osztályom, majd az egészet rám kented, de mégsem tudom felfogni, hogy miért!?
- Senshi Senshi Senshi. Te csak egy elterelés voltál Aizen nagyúr tervében. Nem én választottalak ki, hanem ő. Hála neked a halálistenek figyelmét elterelte a te aprócska kis ügyed, így szinte szabadon tudtunk kísérletezni.
- Kísérlet? Miféle kísérletről beszélsz te nekem? Mégis miről van szó? Köze van az eltűnt halálistenekhez? Ti szemetek!
- Pontosan.
- Szóval engem használtatok fel, hogy eltereljem a halálistenek figyelmét a ti mocskos ügyeitekhez! Tönkretettétek az életem, száműzötté váltam! Családok sokasága akar halottnak látni, és még a barátaim halála is mind emiatt van?!
*Ezt halván Senshi mindent megértett. Megértette miért történt ez vele... Választ kapott.
Kicsit dühös volt, de immáron mégis, végre boldognak érezte magát, hisz immáron bebizonyosodott, hogy minden teher amit magán viselt, az osztályának halála, és még oly sok más, mint nem az ő hibája volt.*
- Köszönöm... * Szólalt fel nyugodtan.*... köszönöm, hogy mindezt elmondtad nekem. Úgy érzem a sebem ellenére most először könnyebbültem meg, mióta halálistenné váltam, és most készen állok, hogy megbosszuljam mindazt amit tettetek. Készülj, mert te leszel az első! Ban... Kai!
*Ordította el magát, mely során az ég besötétedett, és esni kezdett az eső. A víz ahogy földet ért, úgy el is párolgott, mégis Senshin megmaradt. A sebe begyógyult, mintha nem is lett volna. Szeme világos kéken kezdett világítani, és mintha párolgott volna az a fény.
Ellenfele felé fordult, felemelte kaszáját, majd elfordította egy negyed fokkal a pengéjét, mintha egy zárat nyitott volna ki vele, és így szólt.*
- 1. fok! Égi áldás.* Ezzel az égen megnyílt egy szem, mely Ginre tekintett.*
- Ez mi? Csak nem elsajátítottad a bankait?
- Pontosan, és most készülj!
* A következő pillanatban egy villám csapott le az égből. Ez az elektromos csapás Ichimaru felé haladt, és mikor becsapódott nagy port kavart. Mikor a por elillant Ginnek se híre se hamva nem volt, legalábbis ezt látta a szőke hajú halálisten.*
~ Mégis hova tűnt!?~* Felnézett, és aztán vette észre ellenfelét, aki a vállát fogva lihegett.*
- Ez közel volt. Lehetnél óvatosabb is! Majdnem megöltél!
*Szólt Sneshire gúnyolódva ellenfele, melyre Akemura fegyverét felé fordította, és így szólt.*
- Sikaritee Oni Raiden! * Ennek hatására a penge kivilágosodott, és abból is villám tört ki, mely célpontja felé indult sebesen. Újabb nagy port kavart becsapódása, de mint az előző, úgy ez se járt nagy sikerrel, mivel Gin kardjával hárította.*
- Gyilkolj Szent lándzsa!
* Ordított fel, majd zanpakutóját ellenfele felé fordította, ami hirtelen nagy fénnyel megnyúlt, és beleállt Akemura hasába, illetve átszúrta azt. A halálisten a penge behatolására, véres hányással reagált, illetve azzal a tempóval meg is fogta azt. Kezéből kiesett kardja a porba zuhant. Gin vissza hívta saját kardja pengéjét ami vissza is húzódott eredeti gazdájához, ezzel megnyitván áldozata sebeit. A sérülésből sok vér szabadult ki, melynek hatására a Shinigami a földre hullott. Szemében az életjelek megszűnni látszottak. Tekintete üressé vált.
Következő pillanatban egy lakatlan szigeten ébredt, melyet köd vett körül. Pont olyan volt, mint minden rémálmában.*
- Már megint itt vagyok? Mit keresek megint itt? Hol van Gin?
* Egy fura ismerős hang szólalt fel.*
- Senshi! Kérlek ne! Ne ölj meg! * és ezután mint akit szétvágnak, pont olyan hang hallatszott. Az árnyékból haloványan egy másik sziget tűnt fel, mely egyre jobban és jobban közeledett. A helyzet eddig mindig megegyezett rémálmával.*
- Már megint ez az álom. Ki vagy? Mit akarsz? * Szólalt fel dühösen.*
- Még mindig nem tudod? Hisz a nevem is ismered, sőt szinte mindig rám támaszkodtál!
- Démon villám?
- Végre hogy rájöttél. * És ekkor a két sziget találkozott. Az eddig ismeretlen szigetrész feltárult. Földjén sírok feküdtek, illetve egy zongora, melyen egy fura alak játszott.*
- Hallod ezt a dalt? A halál dala ez. Meg fogsz halni barátom. * Jelentette ki, majd felállt és felé fordult. Egy csontváz tekintett rá Senshire. Egy csontváz, melyen lila japán papszerű ruha, illetve egy kalap, mely lefogta a száját. Ez volt látható rajta. Így nézett ki Démon villám valójában. Nem volt más, mint a halál megtestesítése.*
- Szóval te rémisztgettél az álmaimban.
- Pontosan, és ezek a sírok amiket itt látsz, azon embereké, akiket te tettél el láb alól. Hallod a hangjukat? Bosszúra szomjaznak. Elégtételt akarnak halálukért.
- De nem én tehettem róla...
- Bosszút akarsz? Akkor ragadd meg a kardod, és állj bosszút!
* Gin ekkor már rég elfordult, és kényelmesen sétált hazafele, mikor a halálisten visszanyerte eszméletét. Megragadta kaszáját, és felkelt. Fülébe a következő szavakat hallotta, melyet hangosan meg is ismételt.*
- Válj eggyé a sötétséggel! Utadat a villámok mutassák, hisz gyötrelmes és magányos életedben nincs más, csak te és én. Ha fáj, el kell szorítanod, hiszen nincs ki megértené. A legjobb barátaidból lesznek a legfőbb ellenségeid! Mi ketten úgyis a pokol tüzében fogunk égni. Készülj, mert már közel a őrület ideje! Halld a hangokat, kik a fejedben élnek és igen vidámak! Halld hangos kacajukat a semmiben! Érezd a jó kedvüket, hiszen innen fogod tudni, hogy ez a vég!...
... Ébredj fel Démonvillám!
Ordított fel a halálisten, ekkor a lélekenergiája rohamosan megemelkedett, míg sebéből elállt a vér, ekkor Gin is hátrafordult, és csodálkozva nézte az új erőre nyert személyt, aki rögtön rá is rontott. Senshi támadásai agresszívnak és jelentősen gyorsabbnak bizonyultak, így képes volt 1-2 alkalommal megsebezni ellenfelét, aki a zanpakuto képessége miatt rögtön össze is esett. Ezt az alkalmat akarta kihasználni a halálisten, de még mielőtt megadhatta volna a végső döfést, egy lüktető érzést érzett meg magában, majd hirtelen térdre kényszerült és észrevette hogy sebéből újra megeredt a vér.*
- Miért? *Nyögte fel még utoljára, majd újra összeesett.*
- Lejárt az időd Senshi. Ideje távoznunk.
* Szólalt fel démonvillám. Idő közben Gin is felszabadult a zanpakuto hatása alól, és felkelt, és látta hogy ellenfele mellette fekszik. A vesztes halálisten szemében könny kúszott lefele. Sírt. Eközben fejében végig szaladtak az emlékek.*
~ Iria, Onitsura, Rokuta, és még oly sokan. Kudarcot vallottam. Iria, az idők során megkedveltelek, talán még jobban is mint bárkit. Úgy gondoltam, hogy idővel mi ketten összeállunk, de azt hiszem ez már nem valószínű. Onitsura. Kudarcot vallottam, így hát nem tudom tovább védeni megvédeni Iriát, de majd az embereim megteszik ezt helyettem. A mi harcunk se jött össze. Immáron nem fogok már ellened kiállni. Rokuta. A klán sorsa ezzel a ti kezetekbe került. Mesteretek kudarcot vallott. Minő szégyen, de mégis, mégis nem fáj, boldog vagyok. Boldog mert bebizonyítottam magamnak az ártatlanságom.~
*Gin még jó darabig nézte a haldokló halálistent, kinek szemében könny, arcán viszont mosoly volt halálának utolsó pillanatáig.*
- Sajnálom barátom. * Szólalt fel még utoljára. Azt mondják, hogy ahol egy élet véget ér, máshol egy új veszi kezdetét. Valahol máshol az emberek világába pontosan ekkor üvöltött fel egy csecsemő hangja.*
Szomb. Júl. 02, 2011 5:26 pm
