Vidámpark

A város lakóinak néha szórakozniuk is kell így épülhetett ki ez a jócskán nagy vidámpark.Minden korosztály szívesen fordul meg ezen a helyen, hisz van itt minden. Találhatók itt hullámvasutak, körhinták, gyomorpróbáló pénznyelő játékok és persze a bódék, ahol ha ügyes vagy nyerhetsz egy plüssöt. Tucatnyi gyorsétterem várja a kedves látogatókat nappal és főleg este, mikor minden ki van gyönyörűen világítva.

* Kicsit meglep, a fiú válasza, de nem foglalkoztat. Bosszantó, hogy semmilyen információval nem szolgáltak. Sebaj. Majd ha közelebbről megismerkedek az áldozattal, talán leszűrhetek valamit. Ami jobban aggaszt az Yiuzaki.*
~ A bátyját kell visszarángatnunk Las Noches-be. Ki tudja mennyire kötődnek egymáshoz, vagy az ellenfél mennyire eszes, hogy ezt kihasználja. Meglehet nem lenne elmés ötlet túl közel engedni őket egymáshoz. Nem sokára kiderül. *Gondolom magamban míg átérünk. Végigpillantok a társaimon, aztán a helyszínen. Egy Vidámpark. Vigyor húzódik az arcomra. Jó hely vadászathoz. *
- Hát itt lennénk? *Kérdezem információ fukar társam. Közbe az agyam szokatlanul pörög. Fél szemmel a terepet figyelem, míg a másikkal a társaimat próbálom felmérni. Rég hagyatkoztam az ösztöneimen kívül másra. Csak mire a harchoz érek múljon el. *

*Kicsit kiborít a pókerarcú viselkedése. Csak úgy mint a lányé. Megragadom mindkettő ruháját és arrébb rángatom őket.*
- Ti teljesen megvesztetek? Így szokás felétek vadászni he? *Teremtem le csapattársaim.*
- Minden alkalommal, mikor nekiálltok hangoskodni, eláruljátok a helyzetünk. Mit gondoltok, hogy csak úgy idejön, hogy vigyük haza? Tökkelütött barmok. *A szemem gonoszan villan. A hangerőm épp a suttogás és a normális hangerő között táncol. Mintha legszívesebben üvöltenék velük, de nem tehetem. És valóban így is van.*
- Egy ilyen kaliberű ellenféllel, nem lehet így küzdeni. Elő kell csalogatnunk, és úgy elkapni. Csapdába csalni. Hiába vagyunk többen. Az árnyékokban suhan. Az árnyékokat manipulálja. Tudom hogy erősek vagytok. Azt is hogy Aizen nagyúr okkal adott társakat. Szóval légyszi, fogjátok be. A nagyúr azt mondta én vezetem a csapatot. Szóval mostantól aki nem azt csinálja amit mondok, az magának Aizen nagyúrnak mond ellent. *Adom elő ugyanazon a hangnemen, és hasonlóan leteremtő stílusban. Nem akartam, hogy ez legyen, de az önfejűségük és a viselkedésük felbosszantott. Remélem, hogy az ütőkártyám legalább hatott rájuk. Még egyszer rájuk nézek.*
- Én is jobb szeretem a harcot szemtől szembe elintézni. De az ellenfelünk korántsem vallja a nézeteinket. Tudom, mert már csatáztam vele. Szóval most mi is megpróbálunk taktikusabban hozzáállni a dolgokhoz. Ha ez lehetséges még ekkora lárma után. * Ezek után már csak a válaszuk várom. Ha beleegyeznek akkor előadom a tervem. Ha továbbra is önfejűek, akkor visszazavarom őket Huco Moundo-ba és egyedül állok neki a vadászatnak.*

* Hamar elszabadul a káosz, amint a vidámparkba kerülnek. Aya elengedi magát, amíg Hyuzaki üvöltözni kezd. Ez a helyzet nem tart sokáig hála Onitsurának, aki nagy szerencsével szinte már leüvölti őket gondolatban. Bár szavaid mélyről jönnek, mégsem olyan mélyről, mint a társadé. Hogy ezt honnan tudod, elég ha a szemébe nézel. Ha az arca nem is, de a szeme mindent elárul. Az érzelmek csakúgy forronganak benne, de ő mégis magába folytja. hosszú ideig szemeztek, de körülöttetek semmi válasz. Ő se válaszol, egészen addig, amíg meg nem hallotok valamit. Ez a dolog olyan mint valami hang. Egy értelmes beszéd hallatszódik halkan. Egy hang, méghozzá egy öreg nő hangja.*
- Te vagy az Hyuzaki? Tényleg eljöttél idáig? * Teszi fel az ismeretlen a kérdést, aki igencsak meglepődik. Látszik rajta, hogy felismerte ezt a hangot, és nem igen tetszik neki.*
- Csak... * Kezd bele* ... Csak nem... Nem lehet. Képtelenség. * Suttogja halkan. A tekintetében kitörni látszik a fájdalom, de mégis megpróbálja visszatartani. El sem tudod képzelni, hogy mit érezhet át, de hogy eközben mi történik? A hang víz hangzik, mintha minden árnyékból jönne. Igazi horrorisztikus hangulatban részesülhettek. Az ingadozó reiatsu is felbukkan, szinte ugyanonnan, ahonnan a hang is. Minden árnyékból. Több mint valószínű, hogy megtalált titeket, és már rátok vadászik. Ki tudja, hogy mióta eleresztettétek már hány lelket evett meg, de ereje sokkal nagyobb, mint legutóbb. Elképzelhető, hogy már több 100 áldozata lehetett, köztük nagyobb lélekenergiájúak is. Egyenlőre semmi mást nem veszel észre. Aya a dolgokra meglepetten és érdeklődve reagál. Egy szót se szól, mindössze meglepetten tekint körbe, majd társára akin megakad a tekintete. Ez nem tart sokáig. Hamar előkapja kardját, mely az oldalán pihen és felkészül a váratlanra. Ő már kész, de te és kétségbeesett barátotok még nem. A nap eközben már megindul lefele. Fénye megvilágítja a tárgyakat, amik árnyéka felétek hajlik. Ez még ugyan nem is lennek különös, de ez a dolog mégis más. Az árnyék nem a megszokott, sőt, még mintha közeledne is. Folyni kezd felétek, mint valami vér. Vajon mit reagálsz?*

// Hangulatadó.//

*Az egész helyzet kicsit meglep. Egy pillanatra még a szemem is kikerekedik, és kiráz a hideg. Először azok a hangok, aztán a reiatsu. Most pedig az árnyékok. Eléggé lesokkol. A látásom elhomályosodik. Hirtelen mintha megsüketülnék, elhallgat a világ. Teljes némaság borul az agyamra. Ritkán szoktam ilyet, de most szerét ejtem. Félni kezdek az egésztől. A hely is sokkal félelmetesebb lett. Ahogy egyre közelebb kúsznak az árnyékok, úgy uralkodik el rajtam a félelem. A fiúra nézek. A tekintete mindent elárul. Ő is hasonlóképp érez. Aztán megpillantom Aya-t. A kezében kard. Készen áll a harcra. A látványától visszanyerem az irányítást az elmém felett. Az agyamba hasít Lidérckard hangja.
~ Ébredj te szerencsétlen! *Üvölti szinte a fülembe. Ettől aztán tényleg visszanyerem a lélekjelenlétem. Megrázom a fejem, és az egyre közeledő árnyékra pillantok. *
~ Mi van félsz a sötéttől? *Gúnyolódik a kardom, tudván, hogy már visszatért a józan eszem.*
~ Dehogy is csak ámulok, hogy milyen szép a naplemente. *Vigyorodok el valóságosan is.*
~ Az ellenfelünk megpróbál megijeszteni.
~ Egy pillanatra sikerült is neki. *Jegyzem meg miközben a kezem a kardomra csúszik.*
~ Mit szólnál, ha kicsesznénk vele?
~ Mire gondolsz?
~ Nálad van még a fülesed? * Ekkor ugrik be, hogy a fülhallgatóm egész eddig a nyakamban pihent. Csendes megfigyelőként. A zsebembe nyúlok. Közben gonosz vigyorral Yiuzaki-ra pillantok.*
- Ébredj! *Legyintek a tarkójára. Remélve, hogy a pillanatnyi fájdalom kizökkenti. Az árnyakra fordul a tekintetem. *
- Hé! Sötét nagyúr! * Kiabálok gúnyosan. Aztán a társaimnak kezdek suttogni. *
- Meg akar ijeszteni. Ne hagyjátok. Ha a félelem úrrá lesz rajtatok akkor biztosan lecsap. *A fiú elé lépek. Háttal állok neki, így eltakarom a kilátást.*
- Nem tudom mit érzel most. Lövésem sincs róla, hogy mit akar tőled, de nem is érdekel. Az a feladatunk, hogy élve visszavigyük. Ha képtelen vagy harcolni ellene, akkor ne tedd. De ha most csak azért meghátrálsz mert rád ijesztett akkor én magam doblak elé. Dönts. Harcos módjára kiállsz a félelmed ellen, vagy rémült kisgyerekként hazafutsz? *Még hátrapillantok, gonoszul vigyorogva. Az árnyak miatt az arcom most tényleg ijesztő. Aztán előrepillantok.*
- Higgyetek nekem. Mi ijesztőbbek vagyunk. *Ezzel felteszem a fülhallgatóm. A fülemben bömböli kezd, a zene. A számhoz képest lassan indul és ezzel adrenalint kezd pumpálni az agyamba. Előkapom a Lidérckardot.*
- Hé Árnyéksrác! Nem akarsz játszani? Megjött a kaszás! *Kiáltom az ellenfélnek. Teljesen elönt az adrenalin. Aya-ra pillantok.*
- Védd meg amíg magához tér! *Adom parancsba hűvös stílusban. Aztán elgondolkodok, hogy a taktikus vadászat reménye, ebben a percben teljesen elszállt. Talá nem is baj.*
- Nem szeretek bújócskázni! Mit szólnál inkább a fogócskához? * Ezzel előreugrok. Fejjel az akcióba. És talán a halálba. Mint mindig.*

//Ezt hallgatja Onitsura.//

*Még zuhanás közben megpillantom ahogy menekülni kezd. Földet éréskor azonnal utána indulok. Nem zavarnak túlságosan a felém kapkodó karok, habár értékes másodperceket vesztek,mikor egy-egy árnyék utánam kap, vagy előttem terem, s ezért kénytelen vagyok levagdosni őket. Persze amikor tehetem elkerülöm, vagy nemes egyszerűséggel rohanás közben csapom félre az ellenfelem "segítő kezeit". Egy árnyék pont a fejem próbálja lekapni, de szerencsére nem sikerül neki. A reflexeim mentik csak meg az irhám, és emiatt haladhatok tovább. Egy következő kéz a bokám elé nyúl. Ezt átugorva nyerek, pár szívdobbanásnyi időt, így képes vagyok követni a Lidércet. Látván, hogy a kísértetkastélyba menekül gyorsan utána vetem magam, hiába. Nem érhetem utol. Egyetlen másodpercig vesztegelek kint, majd azonnal beugrok. Reménykedek benne, hogy a hely nem csupán ellenfelemnek, hanem nekem is előnyt nyújthat. Bevetem magam a sötétbe.*
~ Ellenséges terepre értünk. *Jegyezte meg gúnyosan a kardom, amit a zenétől alig hallottam.*

* Ahogy megpillantom a lányt gonoszul elvigyorodok. A kardom már úgyis a kezemben, így csak előre kell ugranom, és gyomron szúrnom a lányt. Minden további gondolkodás nélkül megforgatom benne a fegyverem. Gonosz vigyorral várom a fejleményeket. Tudatában annak, hogy az ellenfelem illúziójába kerültem. Ennek hangot is adok.*
- Béna! Szánalmas vagy. Iria sosem köszöntene ilyen kedvesen. Próbáld újra. *Ezzel kirántom a kardot a lányból és hátrébb lépek. Körbetekintek, hátha valahol megpillanthatom az ellenfelem. *
- Megmondtam. Nem szeretek bújócskázni. És a sötét alakokat sem bírom. Szóval.... *A kardom fénysebesen mozdul.*
- Világosodj meg! Lidércsikoly! * Üvöltöm és a tető felé lendítem a lövést. A sebességem és a befektetett lélekenergiám elégnek kell, hogy legyen ahhoz, hogy kirobbantsa a tetőt. Így a sötét épületet fény járja majd be.*

// Kis számolás. 322 Reiatsu-ból egy Lidércsikolyt lőttem el, ám azt dupla erőbefektetéssel. Ez 80 Reiatsu-t jelent. Marad tehát 242 Reiatsu.//

* Megpillantom végre az ellenfelem. A méretes árny, a levegőben lóg így nem nehéz észrevenni. Leporolom a ruhám, aztán ránézek a lidércre.*
- Nocsak, úgy látszik új vendég lépett színre. A híres árnylidérc. A testes ámde roppant hülye. Kezdesz bosszantani. Tudod eleinte azt hittem játszani akarsz. De kezdem azt hinni, hogy te tényleg hülye vagy. És mivel felettébb bosszantasz, mit szólnál, ha gyorsan véget vetnék a játéknak. * Ezzel elvigyorodok. Észre sem veszem az árnyat mely a romhoz húzódik. Teljesen másfele pörög az elmém. A következő mozdulatsorom tervezem. Körbekémlelek, aztán gonoszul elvigyorodok. Ravaszan csillan a szemem, és úgy látom elérkezett az idő, hogy cselekedjek. A cérna vastag árny minden bizonnyal el is érte a romot, de mivel nem látom, így nem érdekel. Minden figyelmem az ellenfelemnek szentelem. Lassan előre emelem a kardom. Nem tűnik fenyegetően, hiszen lazán tartom. Csupán jelzésként, hogy ott van a kezemben. Mikor látom, hogy a kardra figyel, hihetetlen sebességgel meglendítem azt, és egyenesen az ellenfelem szíve felé dobom. Míg ő a kardra figyel, én Shupo-val pontosan a háta mögé kerülök, és olyat teszek, amit nagyon ritkán. Olyasmit, melyre még a kardom tanított, és minden bizonnyal sokat ki fog venni belőlem. A kezemben villámgyorsan összegyűlik a reiatsu. Kék színben játszik az ujjaim közt. Az ujjaim összeszorítom. Kivéve a hüvelykujjam melyet a tenyeremmel szembe fordítok. A karom felfelé indul. Gondosan ügyelve arra, hogy az ellenfelem ne kapjon halálos sebet. Csupán lebénuljon tőle.*
- Lidércsikoly. *Sziszegem, ahogy a tenyerem elhagyja a támadás. A nyers reiatsu végig cikáz előttem. Ha a támadás sikerül, akkor pusztakézzel illetve lábbal tartom földön az ellenfelem, majd elkiáltom magam a kért társamért. Ha a támadás sikertelen, akkor a kardomért shunpo-zok és megpróbálok távolabb jutni az ellenfelemtől.*

// Gyors számolás. 242 Reiatsu-m volt az előző akció után. Ebből most 10 lejön a shunpo miatt, valamint a tenyérből ellőtt llidércsikoly, mely megduplázza a penge által felhasznált reiatsu-t. Az erősségen nem változtat. Ez 80 pontot jelent. Az összesen 90 reiatsu. Marad tehát 132 Reiatsu. //

* A kardom a kezemben landol, és megpillantom a társaim. Ők persze kényelmesen lépnek a helyszínre. Ez azért bosszantó, habár én voltam az aki különvált tőlük. Attól még reméltem, hogy kicsit nehezebb dolguk lesz. Leporolom a vállam, majd Yiuzaki-ra pillantok. A fényes belépője vakítóan hat rám is így hunyorogva figyelem érzelmektől újfent mentes arcát. Elvigyorodok, és ezzel a zene is befejeződik. Leveszem a fülhallgatót, majd a lányra pillantok.*
- Lekéstétek a jó részt. * Jelentem be egykedvűen.*
- Minden rendben? * Kérdezem amolyan főnöki aggodalommal. Nem túl személyes, de nem is elhanyagolható. Mikor a lány már, csak egy törmeléket hagy épen, mind a kettejükre vetek egy pillantást. Nem lenne rossz, ha a továbbiakban is velem maradhatnának. Máskor is hasznukat venném. Ez mindössze egy lélegzetvételnyi időt vesz igénybe. Ezután közelebb lépek a törmelékhez, majd oda sem pillantva, a szemem végig az ellenfelünk búvóhelyén tartva, a pókerarcú társamnak kiáltok.
- Hé lámpásfiú! Gyere ide egy kicsit Yiuzaki. Félek egyedül a sötétben. *Gúnyolódok, de érezhetően nem a társamon, hanem az ellenfelemen. Megvárom, míg a másik leugrik mellém a fényességével, majd két kézre kapom a kardom, és a lendülettől valamint a csapásba vitt erőtől, gyakorlatilag úgy siklik át a kardom a törmeléken, mint kés a vajon. Az ott bujkáló lidércet valószínűleg megsebzi a csapás, de semmiképp sem halálosan.*

* A történet folytatódik melyben a hős legyőzi ellenfelét a barátai segítségével, akik szinte a semmiből jelentek meg. A fény elvakít szinte mindent, de a főszereplő ezzel is szembenézve pillantja meg a védő fényekben a társait, akik közül a lány akcióba is lép. Hamar elintézi a romokat, amire Onitsura fel is szólal.*
- Lekéstétek a jó részt. Minden rendben?* Teszi fel aggódóan, de főnökieken a kérdést melyre Aya adja meg a választ.*
- Igen, ráadásul rendkívül könnyen. * Jelenti ki magabiztosan miközben kifújja magát. Látszólag ezen vezette le a feszültséget.*
- Most már feladhatod! Vesztettél! * Ordít fel még utoljára. Ez még ismerős lehet a számunkra, de ami ezután történt, már más eset...

... A szörnyeteg a saját árnyékába szorult hála Onitsura és társai munkájának. A fiú közelebb lép a börtönhöz, majd gúnyolódva hívja közelebb társát, aki szép lassan és kényelmesen sétál mellé. Ahogy közeledik, az árny úgy nyúl, de nem nyúlik messzire, mivel a vaizard megadja a végső döfést, vagy mondhatnám inkább vágásnak is. A rom úgy hullik szét, mint egy kártyavár, de az árnynak nyoma sincs. Mi történhetett? Tehetnék fel a kérdést, hiszen úgy látszott oda menekült a lidérc, de még sincs nyoma, kivéve a reiatsujának, ami vészesen közel van hozzátok, de vajon hol?*

* Kicsit meglep a látvány, de nem annyira, hogy elveszítsem a lélekjelenlétem. Az óra ketyeg, így nincs más választásom, mint körbe kémlelni. Az egész terepet átpásztázza a szemem, árnyékokat keresve. A reiatsu alapján próbálok tájékozódni, hátha ezzel közelebb jutok a megoldáshoz. Még az a gyanú is felmerül bennem, hogy talán a saját árnyékomba bújt el. Vagy esetleg a társaiméba. És azt a lehetőséget sem tartom kizártnak, hogy egyáltalán nem is árnyat kell keresnünk. Az egyetlen stabil kiindulópont, a reiatsu. Ezt veszem szemügyre először. Majd az árnyakat és minden mást sorban. Egyáltalán nincs kedvem megvárni az estét. Yiuzaki felé fordulok.*
- Menj fel és állj olyan szögben mintha a nap pont felettünk világítana. Minél kevesebb az árnyék annál kevesebb a búvóhely. És vigyázz a saját árnyékaiddal is. *Adom parancsba, aztán a lányhoz fordulok. *
- Aya. Gyere csak ide. Szükségem lesz rád. Te fogsz fedezni úgymond. Figyeld az árnyékokat, és maradj mögöttem. Ha bármi gyanúsat látsz döfd le! *Ezel visszafordulok, és elkezdem szemügyre venni, az árnyakat. Ekkor jut eszembe, hogy mikor a fiú lejött, az árny elkezdett nyúlni. Oda fordulok, és próbálom kitalálni, hogy vajon merre bújhatott.*

*Eleinte meglep,sőt bosszant amit tesz, de azonnal megnyugszom, ahogy meglátom a csapdába esett lidércet. *
~ Francba. Elkerülte a figyelmem. * Dohogok magamban,de aztán meghallom a fogoly szavait. Végig Yiuzaki-nak beszél. Mintha más itt sem lenne. Ez pedig kifejezetten dühít. Megvárom míg kikel a talajból. Aya képét vette fel. Az emlékeim közt kutatva találom meg honnan is olyan ismerős a dolog. Mitológia. Az emberek által Doppelganger-nek keresztelt démont ábrázolják így. Érdekes látni a megelevenedő mitológiát, ám nem tart sokáig az érdeklődésem. Hamar arrébb húzom onnan Aya-t, majd a pókerarcúnak is intek, hogy maradjon a helyén. Előrébb lépek.*
- Nem tudom mi bajotok van egymással. De őszintén megmondom nem is érdekel igazán. Rohadtul nem ezért jöttünk most ide. Így aztán bocsi hogy nem hagyom hogy könnyek közt meghatódva tépjétek darabokra egymást. Pedig higgyétek el érdekelne. * A lidérc elé lépek, és a kardom hegyét a torkához érintem. *
- Egyenlőre meghagyjuk az életed. De ne aggódj, amint hazavittünk, s megmutattalak a főnöknek, azonnal mehettek játszani. És ez rád is vonatkozik Yiuzaki. *Fordulok hátra a fiúhoz. Nem érdekel most a családi viszály. Nem ez a feladatunk, így nem is vagyok hajlandó eltűrni. Visszafordulok a Lidérchez.*
- Most pedig ha lennél olyan kedves, és megmutatnád a valódi alakod, valamint követni minket, akkor nem kellene megkérnem drágalátos testvéred, hogy zárjon fénydobozkába. Mit szólsz? *A kardom ekkor az állához érintem. Megemelem kicsit a fejét, hogy rám nézzen. *
- Vagy akár fel is szabdalhatunk kissé, és egy fényes dobozban hazavihetünk. De mivel érdekes egy lidérc vagy, és örülnék neki ha arrancar lenne belőled, ezért nem szeretném ezt a módszert választani. Szentjánosbogaraim tudtok Gargantát nyitni ebben a nagy fényességben? *Kérdezem a társaimtól, de közben nem pillantok hátra. Végig a foglyot nézem, és közben tervezgetek. Szeretném ha Arrancar lenne, és magam mellé vehetném a testvérével és a lánnyal együtt.*

Az állatkert hangis ricsaja közt sajnos nem bukkantam semmire sem. Pár halott lelken kívül semmit különös nem történt. Így utamat tovább folytatva a Karakurai vidámparkba keveredtem, ami ugyancsak közel volt, hisz a turista látványosságok jobb ha egy helyen vannak. Ne kelljen annyit mászkálni és bolyogni a más városból érkező embereknek. Tovább haladva az utamon a vidámpark hatalmas óriáskerekét és hullámvasútját pillantom meg legelősször. Valahogy soha nem érdekelt hogy ezekre ráülljek. Érzékeimet kiélezve kutatok gyanús alakok, lélekenergiák vagy csak tárgyak után. De pontosan mit keresek? Magam sem tudom.