Kocsma

Miután koccintottak, és lehúzta a saját italát, Sayomi grimaszolt egy kicsit, ahogy az ital végigmarta a torkát. Miután Tyrael újra töltött, csak megemelte a poharát, biccentett, majd azt is lehúzta. Utána, hogy a fiú ne lássa az újabb grimaszokat, a tenyerébe temette az arcát, majd valamivel később a pohár vízre szegeződött a tekintete.
-Ihatok belőle? Köszi! -mondta, majd felkapta a pohár vizet, és azt is a saké után küldte.
-Uhh, ez most jól esett!

*Halvány mosollyal arcán figyelte az eseményeket.
-Csak tessék.
*Egyáltalán nem zavarta hogy szinte szó nélkül ittak a vizéből.
-Látod, menyivel jobb a sima csap víz.
*Tekintete a sakes üvegre terelődött.
-De meg kell hagyni, ez a sake se az utolsó ital.
*Meg emeli az üveget és kérdőn Sayomira néz.
-Nos? Javítsuk vagy rontsuk az osztagunk hírnevét?
*A választól függően tölt vagy sem.

-Ez nem kérdés! Az osztagért bármit! Még szép, hogy javítsunk! -tolta közelebb a poharát, majd miután elfogyott az ital, intett a pincérnek, hogy még egy kör rendel...
-Még hogy jobb a sima csapvíz... Aha, aha, képzelem. Meg látom is. Ide jöttél vizet inni. -itta meg a harmadik pohár italt Sayomi, mire lassacskán kezdett kipirulni az arca.

-Ahogy gondolod.
*Kitöltött egy egy pohárral és megitták. Majd egy újabbat és újabbat. Mire az üveg ki ürült már kezdett igen csak jó kedve lenni Tyraelnek is.
'~NEM IGAZ! Még hogy te anti alkoholista! MI?! Ezért még kapsz!
-Csitulj Izu... Még egy pohárral a hölgynek?
*Mondja borvirágos arccal még széles mosollyal.
'-MI?!...
'~... MI AZ HOGY CSITULJAK?! Itt vedelsz nekem meg nem adsz?!
*Mikor Izual hangosan nyilvánította ki véleményének első töredékét Tyrael ledöbbent. De gyorsan töltött egy egy pohárral és elterelte a szót.
-Éljen az osztag. Egészségünkre!
*Gyorsan lehúzta a pohár tartalmát. Eközben a pincér is megérkezett.

Ahogy egyre jobban fogyott a saké, Sayumi arca annál vörösebb lett, s annál inkább kezdett szédülni, émelyegni.
-É-Éljen! -emelte volna koccintásra a poharát, de addigra Tyrael már megitta a sajátját. Csodálkozva pislogott párat, tekintete a csapattársa poharára vándorolt... majd a sajátjára, majd megint Tyraelére, majd a sajátjára, majd a pincérre... És gyorsan lehúzta az italt.
-Tyr... Tyrael... Még egy utolsót iszok veled... aztán részemről ennyi elég... kezdek szédülni egy kissé...

*A széles mosoly tova tűnt arcáról csak a szokásos halvány maradt meg.
-Nem kötelező. Ha ennyi elég volt csak szólj.
*Míg Sayomi figyelme másvalamire terelődött, kifizette a vizet és a saket. Ha a lány is úgy akarta akkor töltött egy utolsó pohárral. Majd megfogta két ujjal orrnyergét és kicsit behunyta a szemét.
~Azt hiszem jobb lezs nem meg kísérelni a felállást még egy ideig.
'~Puhányok vagytok mind a 2en!
*Nagyot sóhajtott és vissza könyökölt az asztalra.

-Tudom, hogy nem kötelező. Azért szóltam. -vonta meg a vállát Sayomi, miközben megpróbált ráfókuszálni Tyraelre.
De mivel nem igazán akart élesedni a kép, majd még az utolsó pohárral, lehúzta. Felkelt, s már lépett is volna, de a hirtelen émelygés miatt inkább visszaült a székre, a fejét hátra billentette, és csukott szemmel várt, hogy javuljon a helyzet.
~Haza kéne menni... De így el fog tartani egy darabig, azt hiszem...

'~Nah... itt az idő haza kísérni és...
~Maradj magadnak inkább... De ilyen pózban sanszos hogy hamar el alszik...azt hiszem nekünk... vagyis neked kell haza vinni.
'~ HOHÓ! Jól hangzik.
*Csillan fel Izual szeme.
~Tudod mit.. megoldom magam is...
'~Ünneprontó...
*Ha Sayomi nem töri meg a csendet akkor csak némán üldögél, kicsit elbeszélget Izuallal is ha úgy adódik, de legkésőbb egy óra múlva megszólal.
-Ideje lenne haza menni nem gondolod?
*Feláll a helyéről és lassan odasétál majd kezét nyújtja hogy segítsen.
'~ Te... a lovagok korszaka már rég lejárt....
~Hallgass már el az istenit.

Sayomi csak csendben hallgatta a kocsma zajait, miközben továbbra is az émelygéssel küszködött. Igaz, így valamivel jobb volt, de még mindig rosszul érezte magát.
Mivel csukva volt a szeme, a kocsma moraja lassan elhalkult, s elaludt. Amikor Tyrael kérdezte, csak "reflexből" motyogott neki valamit, azt is érthetetlenül, viszont amikor a fiú a kezét nyújtja, azt nem érzékelte, így békésen aludt tovább.

~Ez így nem jó...
'~Dehogy is nem.. tökéletes.
~Higgadj le...
*Vállára vette Sayomit majd kisétált vele az épületből. Lassan és bizonytalanul.
~Te jó ég... ez nekem nehéz...
*Előhúzta Izualt a tokból.
-Most te jössz Izual.
*A fekete kard felső részénél a fekete kezdett átváltani fehérre, elkúszott a zanpaktou végéig majd az alsó "sávot is lassan elnyelte a fehérség. Tyrael arca elsötétült foltokban hófehérré vált. Haja kifehéredett. Mélykék szeme mit sem változott. Nagyott szippantott.
-Végre ismét szabadon!
*Kicsit megmozgatta vállát amin Sayomi pihent. Kezével fogta /Persze a fenekénél ahogy az tőle elvárható/ hogy le ne essen.
'~Mit marháskodtál, nem is nehéz... És mit ne mondjak jó a fogása.
~Te se javultál sokat...
'~Indulás!
*Viszonylag gyors tempóban kerülve az embereket sietett a 8. osztag hálókörlete felé.

*Folytatás: 8. Osztag: Hálókörzet. *

Sayomi nem ébredt fel, miközben elhagyták a kocsmát, csak akkor kezdett mocorogni egy kicsit, amikor Izual megmozgatta a vállát, és a fiú válla nagyon nyomta az oldalát. Ahogy elindultak a hálókörzet felé, néhány emberrel összeütköztek, s az ide-oda lötykölődés se tett túl jót Sayominak. Lassan ébredezni kezdett, kinyitotta a szemeit, hunyorogva pislogott párat, hogy élesedjen a kép, még mindig nem sok sikerrel.
-Ho-hol vagyok? -motyogta maga elé, miközben fél kézzel elkezdte a szemeit dörzsölgetni.

/Folytatás: 8. osztag: Hálókörzet/

A kocsma ajtaja kitárul, ahogy Aido keze betolja azt, utat csinálva magának, hogy belépjen. Rég nem járt már itt, különböző dolgokkal volt elfoglalva, azonban most felszabadult, úgy tűnik, hogy jó időre, habár ki tudja, mikor jelenik meg valaki, hogy elküldjék egy isten háta mögötti helyre, mondván, hogy őrködni kéne. Nem igazán örülne neki, már halálra unta magát ezekbe a várakozós munkákba, sokkal jobban örülne, ha valami akciódúsabbra tudna sort keríteni, de ez nem tőle függ. Jómaga maximum annyit tehet, hogy felkeresi valamelyik régi ismerősét, hogy egy kis edzésre invitálja meg, azonban már fogalma sincs, hogy kiket hívhatna. Ezen információk függvényében nem volt nehéz eldöntenie hát úti célját, mely nem más, mint a közös területek egyik legkedveltebb kocsmája.
Egyből meg is közelíti hát a pultot, hogy egy tálka sakét kérjen magának, ám mikor megpillantja a tál piciny méretét, jelzi a pultosnak, adjon mellé valamiféle kancsót is, el fog az kelleni. Egy halvány mosoly közepette ül le a tatamira egy kis faasztal mögé, melyre egyből le is helyezi a kancsót s a tálkát is. Kitölti magának az első adagot, ám mielőtt ledöntené a finom nedüt, körbetekint. Ugyanaz az öreg, fa építmény az egész, mint régen is volt. Még a díszítő elemek sem változtak. Hát igen, ez errefelé így szokott lenni. Egy újabb mosoly keretében nyugtázza a dolgot, majd megdönti a sakét, egyből le is húzza az edényke tartalmát. Más nem is maradt hátra, minthogy kellemesen megrogyjon, új adagot töltsön, s nézelődjön.

Nincs is jobb dolog, mint egy hosszú nap után beülni a kocsmába és egy kicsit kikapcsolódni. Egész nagy zajt csapok út közben, mivel jó hangosan énekelek különböző ivászatról szóló dalokat. Természetesen megbámulnak a környéken lévők és néhányan össze is súgnak a hátuk mögött. Azt hiszik, hogy már most részeg vagyok... a balgák majd meg tudják milyen az ha én részeg vagyok.
Határozottan berúgom a kocsma ajtaját, amikor megérkezek, majd vidáman leülök, miközben valami jó erős alkoholt kérek. Míg az italra várok körbenézek, hogy kik vannak itt. Sajnos egy ismerős arcot sem látok, ráadásul nők sem igazán vannak. Valamivel pedig ki kell kapcsolódnom, egyedül a pia nem lesz elég. Végül azonban megjön az italom. Természetesen egy egész üveggel hoztak a pálinkából és mellé csak egy poharat adtak. Azonnal töltök magamnak egy adagot és máris lekapom.
- Ej a nem jóját, ez aztán jó cucc! - mondom vidáman, majd már nyomo is a következő kört magamba.

Nem sokkal Gaisuke után egy újabb alak közelíti meg a kocsmát a semleges területek közepén. Gyakran jár erre, a kocsmáros már ismeri is a szokásos italfogyasztását, így a gondolkodást etéren meg sem ejti. Kicsit komor arccal lép be a szórakozóheyre, majd a pulthoz sétál. Rámosolyog egyet a kocsmárosra, jelezve, jöhet a mai adag. Hamarosan kézhez is kapja, s csak ekkor tekint körbe, hogy felmérje a társaságot. Kicsit meg is lepődik, hogy ma mennyien vannak, de hát mindenkire ráfér néha a kikapcsolódás. Ennek Kawaii csak örül, nagyobb a választák. Pár ismerőst is lát, ám ők már túl vannak a napi adagjukon. Látszik rajtuk, többet ma már inni nem fognak, s a körzetükbe sem maguktól fognak hazajutni. Ekkor szúrja csak ki az idegent, aki egy üveg pálinkával s hozzá társított pohárral iszogat, látszólag egymagában. Engedhet ilyet egyáltalán Kazuka? Egymagában inni? Mintha már bűn lenne. Nagy mosolyt ölt arcára, miközben megközelíti az ismeretlent. Egy kisebb hátbacsapással köszönti, mintha már régóta jó pajtik lennének.
-Üdvözletem! Jó választás. - mozdítja fejét kicsit Gaisuke italjának irányába, érthesse mire is céloz, majd felemeli a már kezében lévő üveget, melyben egyértelműen jófajta sake lötyög. - Nem probléma ha esetleg csatlakozok magányosan iszogató bajtársamhoz? - Hangja mély, még is baráti.