Utcák

*Moshiék kiértek az iskolából,az utcák az udvarhoz képest fényárban úsztak.A környék kihalt volt és a csendet szinte tapintani lehetett.Ezt a csendet zavarta meg a beszélgetés,valamint a léptek zaja.A házak többnyire egy- ,illetve kétszintesek,így a hideg szél gond nélkül halad át az út fölött.Namika kérdésére Moshi végiggondolta min ment eddig keresztül ebben az osztagban.*
-Elég régóta... *Hangzott végül a tömör,rövid válasz.Moshi kicsit gondolkozott,majd lehunyt szemmel,mosolyogva hozzátette.* -Viszont,ha ez a csimpaszkodó majom ennél nehezebb lenne,akkor már csak volt tagja lennék az osztagnak...
*Megáll,jelentőségteljesen kicsit feldobja Senkaot majd lassú iramban továbbhalad.*

Kicsit össze kellett csuknia a szemeit, a fény miatt. Hamar hozzászokott, ahogy a hideghez is. Választ is kapott, bár rövidet, és tömöret.
~Jó válasz...
A következőn már mosolygott.
~Szegény Senkao. Legalább, ha pimaszkodik, lesz egy ütőkártyám, amivel visszavághatok.
Néha végignézett magán, és a sérülésein.
~Nem komolyak...pár zúzódás, és karcolás. Nem kell napokat eltöltenem majd az Orvosi Osztagnál. Otthon pihenek esetleg.
Szépen haladtak tovább, most nem tudott mit kérdezni, vagy mondani.

-Ithai... Finoman...
Jajdult fel kicsit mikor Moshi megdobta.
-Ez a csimpaszkodó majom nem csimpaszkodna ha kicsit jobban kivetted volna a részed a harcból...
Vágott vissza a megjegyzésre majd halkan megszólalt hogy csak Moshi hallja.
-Furcsa módja a csajozásnak a másikat folyton beégetni.
Namikára nézett majd ismét hátra s vállat vont.
~De úgy látom valakinek bejön.

*Ellöki magát a faltól és már épp indulna, amikor megjelenik a semmiből Anatamaru. Szépen végighallgatja amit mond aztán csak utána válaszol.*
Jah már magában azzal is többek vagyunk náluk hogy el tudtunk jönni előlük.
*Jegyzi meg epésen ugyanis talán ő az egyetlen akinek előbb lesz bankai-a, mint maszkja, mert valahogy nagyon nem szeret beszélgetni a hollow énjével ugyan nem azért mert irtózik tőle, vagy ilyesmi, de akkor, amikor beszélget kitaszítottnak érzi magát.*
Ha már így felajánlottad, akkor vezess minket az új bázishoz, vagy amire gondoltál.
*Visszadugja a zanpakutoját a kis tokjába az oldalán és várja, hogy induljanak.*

-Hmm,köszi,de nem kell szállás.Jól elvagyok nélküle is.
*Homlokára hullott haját visszasöpri helyére.Fürkésző pillantással végigpásztázza a két vaizardot.Elgondolkodva néz fel újra az éj sötétjébe.A külvilág kizárásával gondolotai szabad utat kaptak.Nyugalom ült ki arcára,nem az a megjátszott kifejezés,amit eddig kénytelen volt megjátszani,hanem igazi,elégedett nyugalom.Ilyen némaságban sétált Sentor jobbján.Egy kóbormacska felborított a közelben egy kukát,ami Minatot újra ebbe a világba kényszerítette.Eszébe jutott miért is van itt...*
-Jó lenne összefutni egy erős hollowwal vagy shinigamival.Még mindig jól jönne a gyakorlás...

*Moshi halkan suttog Senkaonak.A diszkrécióra nem ügyel annyira,elég nyilvánvaló Namika számára,hogy a két társa valamit nem akar megosztani vele.*
-Bocs,hogy kiábrándítalak,de nem az esetem.
*Amint a szokásos lazasággal lezárta a témát tovább folytatja a beszélgetést,hogy elterelje Namika figyelmét az előbbi privát beszélgetésről.*
-Ugyanabban az osztagban vagytok tudtommal.Nos,miért vélasztottátok éppen azt az osztagot,amelyiket?Gondolo jó sokat gondolkoztatok,hogy hova menjetek.
*A trió jobbra fordul és egy keskeny sikátorban haladnak tovább.A sikátorban egy-két részeg ember fetreng.Hamar végigérnek,a sikátor kivilágítatlan sötétje után a fényes utca zavarja a szemüket.Továbbhaladnak egy kis park felé.A park növényei és az épületek és civilizáció hiánya irónikusnak hat. Egy érintetlen dzsungel a betondzsungelen belül.*

*Ellöki magát a faltól és Minato mellett lépdel. Kiveszi a kis kését a tokjából és elkezd picit zsonglőrködni vele, ez nála olyan felesleges mozgás féle dolog. Mivel ő ismeri jobban a várost int a fejével Minatonak, hogy kövesse és felugrik egy közeli faháztetőre. Ott leül és maga mellé szúrja a kését a fába.*
Hát jah az mondjuk sosem árt, de most segíts már annyit, hogy keresgélsz, mert én nem vagyok túl jó a reiatsu érzékelésben. *Mondja fancsali pofával, majd a távolba révedve figyel a maga módján hátha így is észrevesz valamit. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve előveszi a fényképezőjét.*
Szép ilyenkor a város, szeretem a fényeit.*Mondja miközben csinál pár képet az éjszakai városról.*

Namika-t annyira nem is érdekli a két fiú, inkább csak nézelődik.
~Pont olyan, amilyennek képzeltem.
A kérdés, amit Moshi tett fel, nem lepte meg, de hírtelen nem tudott mást mondani, mint csak ezt:
-Hitsugaya Taichou volt a legszimpatikusabb.
Ezzel le is tudta, majd hallgatta Senkao-t.
~Hm..ez a hely furcsa...

//Megjegyezném, hogy az átlag Játékos Karakterek nem tudnak rajtuk kívüli eseményeket befolyásolni, így egy shinigami megjelenése nem igazán lenne lehetséges, úgyhogy jövőben kérlek, hogy ezt próbáld elkerülni.//

*Miután mindent meghallottam ami történt enyhe megdöbbenéssel nézek erre a "párosra". Úgy nézz ki van még mit edzenem. Egy enyhe mosoly kíséretében hallgatom nagy meséjét hérói hős tettjéről. El kérem tőle az MP3-asát hadd nyugodjak meg egy kis zene segítségével. Bal szerencsémre valami dübörgő förtelmet hallgatott. Úgy hívta hogy D'n'B, bár lövésem sincs hogy mi az. Biztos valami új dob szett. Az utcákra tévedünk újra és elkezd mesélni a múltunkról. Elég sokat beszél ahhoz képest hogy még mindig nem bízok benne annyira. Főleg mert felpofozott. A kardom, amit hő szeretettel fogtam eddig végre vissza raktam tokjába és most hátamon pihen. Mesél nekem Daimaou vagy Densetsu, nem értem az egészet de elfogadom hogy ez van vele, arról hogy mi volt vele a labori évek alatt, és hogy én miben segítettem neki. Meséli azt is hogy mikor a földre jött volt gyereke, meg gengszterekekel harcolt. Érdekes élettörténete van, de az hibádzik az egészben hogy 1815-öt mondott érkezésének dátumához, és nem rég azt mondta hogy 2011-et írunk. Hogy is van ez?*
- Te hogy-hogy nem öregedsz? - teszem fel enyhe cinizmussal a hangomban. Mintha sokat számítana nekem egy elme háborodott szava. Még hogy hollowok meg shinigamik meg labori kísérletek 1815-ben. Biztos hallucinálok és még a tó parton hadonászok egy fa bottal a levegőben, és az arra járó emberek engem néznek őrültnek. Próbaképpen megcsípem a kezemet hátha felébredek, de minden változatlan. Megcsípem Densetsu-t is, de még mindig minden változatlan. Lehet hogy ez a valóság? Áááá... Olyan nincs. Lehet hogy be van rúgva és én esek össze részegen... vagy igazat mond. Ezt egyféleképpen tudom csak meg. Valami olyan kérdést kéne feltennem amire csak én tudom a választ. De mégis mire tudja a választ egy amnéziás ember? Gyorsan végig nézek magamon, és meglátok egy 21-es számot a jobb oldalán a mellkasomnak a póló alatt.
- Milyen szám van tetoválva? - teszem fel a legegyszerűbben a kérdést, de ezt annyira félreérthetően teszem fel hogy már én is félreértem. Mégis honnan tudhatná? Ha meg tudja akkor adjon valami magyarázatot, hogy tudjam az okát hogy miért van rajtam...?

*A fagyi és a vér íze most összekeveredett a számban. A földről szép lassan felkelek. Még mindig egy kicsit rosszul vagyok. Ezek a hollow nevezetű dolgok egyre inkább idegesítenek engem. A haragom folyamatosan növekszik. Tudom mit kellene tennem, de nem tehetem mert az feltűnő lenne mindenki számára. Érzem ahogy az erő megnövekszik bennem. A kardot kiveszem a tokjából egy suhintással. Az egyetlen ember aki tudja ki vagyok most ájultan fekszik a földön. Egy hollow itt van a szemem előtt és megint az a fékezhetetlen harag önti el szívemet amit nem is olyan rég éreztem. a kard a jobb kezemben elkezd remegni és egy halvány kék fény vette körbe. Megindulok a hollow felé. Eddig bizonytalan és gyenge kardvágásom végre sebet ejtett ezen a lényen. Igaz, hogy csak egy karcolásra futotta, de legalább megsebeztem. A kék fény elkezdett kitágulni és végül egy gömböt formált. Amint talpra kecmeregtem, megindultam a hollow felé hogy megvágjam, de mire odaérnék elveszítem az egyensúlyomat és elesek. Esés közben beleverem a betonba a fejemet és utána már csak a sötétséget látom. Arra kelek fel hogy egy fekete ruhás ember pofozgat a nevemet szólongatva...*

*Már megint ez a nyavalyás fejfájás. Az emlékképek most jönnek vissza arról hogy mi is történt. Az emlékek áradnak, de semmi következtetést nem tudok levonni belőlük. Vagy mégis... Igen, most hogy így visszagondolok volt valami furcsa a kardommal. Mintha fénylett volna. Jobb lesz ha vissza szerzem az emlékeimet. *
-Daimaou, vigyél el ehhez az Uraharához! -Jelentem ki teljesen tisztán és egyértelműen. minél gyorsabban túl esünk ezen, annál jobb. Onnan majd meg látjuk mi lesz. Lehet hogy keresnem kell egy helyet ahol tökéletesíthetem ezt a kardos cuccot.
Miközben azon gondolkodtam hogy mit is fogok csinálni, megérkeztünk Uraharáék boltjához. Egy kis sikátor féleségben volt eldugva, a maga szerényes külsejével ellátott bolt.
Densetsu ment be először a boltba...

*Sok dolgot én sem tudtam mondani újdonsült haveromnak. Az Urahara nevezetű fazon tett-vett a boltban, mi meg csak vártuk azt hogy történjen valami. Akartam volna kérdeni Den-t hogy mi történik, de tudván hogy ő kérdezte ezt előbb sejtettem hogy választ se bírna adni ki ez az ember. Nem tudom mi fog történni, de ami lesz az biztos a hasznunkra válhat. Mert hátrányunkra nem igen fordulhatnak a dolgok.*
- Mr. Trafalgar. Kérem fáradjon közelebb.- Mondja a maga kuncogós modorában. Nem tudom mi történhetne velem, de egy villamos szék szerűséget készített elő.
-Üljön csak le, ne féljen, nem rázz. - mintha csak a gondolataimban olvasna... Beülök a székbe és várom a csodát. Csoda nem jött csak egy tucat emlék. Képek milliárdjai mehettek keresztül a fejemen. Minden rémlik már. A hollowok, shinigamik, a póttestek, Urahara, Soul City és én.
- .. de jobb ha ezek a mellékhatások nem fordulnak elő. - fejezi be beszámolóját Urahara, amit külön Densetsu-nak adott elő. "Milyen mellékhatások?" fut át a gondolat az agyamon, de valamiért sietős tempóban megindult Urahara és Den a bolt belseje felé. Na majd később kifaggatom Dent.