Vaizard "főhadiszállás"

* Mikor a főhadiszálláshoz ért, a fülén a fejhallgatójával, már csak a látvány is fájdalmasan hatott. Shinji és egy másik arc a falban. Hiyori valószínűleg akcióba lendült. Levette a fülest, és a kezében egy szatyorral, fejcsóválva lépett az épülethez. A szatyorban csupa, az életfunkciók működéséhez elengedhetetlen, apró kis élelmiszer pihent. Név szerint chips és energiaital. A másik kezében pedig, egy nagy dobozos pizza. Mikor elég közel ért jó kedélyűen elordította magát.*
- Csövi! *Ezzel bűvészmutatványnak is felérő mozdulattal halászott elő a szatyrot tartó kezével egy energiaitalt. Ezt utóbb továbbította Hiyori felé. Majd befelé indult.*

*Nem szólt egy szót sem, csak ledobta a kezében lévő cuccokat a benti asztalra, majd kilépett az épület elé. Felnézett a tetőre. Aztán a falban leledző vaizardokra pillantott. Majd vissza Hiyorira.*
- Te lassan távolsági rekordot döntesz, tudsz róla? *Kiabálta fel, majd a falnak támaszkodva várt.*

*Értetlenül néz Hiyorira.*
-Hát azért kisvakond, mert háát... nem evidens? Kisvakond!!!*A mondat végén úgy néz Hiyorira mint aki ezzel mindent elmondott.*
-Amúgy meg nemvolt itt senki se ezért csak egy embernek mondtam el, de őt most meg is dícsérem, mert betartotta. *Ekkor kedvesen rámosolyog Daira, aztán az új fiúra néz.*
-Na és őőőő kicsoda, a pizzás fiú?*Kérdezi felvont szemöldökkel Hiyoritól.*

*Ő is kikászálódik a falból és leül a földre, azért Shinji közelében maradva.*
-Amúgy a maszk nem jó mert nekem olyanom még nincs, örültem, hogy túléltem Aizen vírusát azután nem nagyon mertem még visszamenni összeveszni a lelkemmel. *Vallja be kicsit őszintén a nem túl szép igazságot.*~Ha majd nagy leszek megcsinálom~
-Majd később visszamegyek harcolni a maszkomért. Amúgy veled mi történt Dai, hogy elvesztetted az emlékeidet?*Kédezi meg a srácot majd a másik srác felé fordul.*
Nekem hoztál valamit?

- Pizzás fiú a fejed! *Üvölt Shinji-nek. Sosem bírta ha lenézik. Maszkot húzott, majd mikor biztos volt benne, hogy a többek látták, levette. Nem akart nagyképűnek tűnni.*
- Igenis Vaizard vagyok, de ha esetleg nem tetszik, hogy ha már a városban jártam hoztam a zúzott fejeteknek valami kaját, akkor szóljatok. *Eléggé felidegesítette magát. Már majdnem kiabált. De azért próbálta visszafogni magát, nehogy baja legyen. Belépett egy doboz energiaitalért. Felbontotta és szinte egy húzásra legurította. Nyugtatólag hatott rá. Érezte, hogy a düh helyett a cukor önti el az agyát. Sentorra pillantott.*
- Kukázz magadnak valamit! Ami a szatyorban van, az az enyém. *Közölte hűvösen, majd a fejére tette a fülhallgatót és felugrott az épület tetejére.*

*Kicsit begorombul az újoncon ő nem ezt szokta meg. Shikaiba vált, odaugrik a srác mellé kilopja a zacskójából a chipszet majd a mozdulatsort befejezve már a kibontott zacskóval Dai mellé érkezik. És visszavált normál állapotba, persze mindezt követhetetlen sebességgel hiszen shikaianak köszönhetően mindennél gyorsabb.*
-Kukáztam.*Veti oda fél vállról a srácnak, aki talán még észre sem vette a keletkezett űrt a zacskójában.*
-Persze szívesen körbevezetlek gyere!.*Mondja a legszebb mosolya kíséretében Dai-nak. Majd felé nyújtja a zacskót.*
-Chipset?

*Sejtette, hogy így lesz. Hiyori a kardja felé nyúlt. A lányra fordult a figyelme. Sejtette, hogy ez most nem lesz sétagalopp, de úgy döntött inkább vadásszák le harcban. A kardjáért nyúlt. A másik kezével gyors mozdulatokkal számot váltott.*
- Ez jó móka lesz. * Vigyorodott el. Előrántotta a kardját. Az arany csíkon megcsillant a fény. A zene csak jobban felpörgette, így tényleg egyre jobban élvezte a helyzetet.*

*Hiyori leállt. Ez pedig nem probléma. Legalább megúszott egy verést. Visszacsúsztatta a kardját a tokba. Levette a fejhallgatót. Mikor meghallotta Hiyori szavait, elmosolyodott.*
- Majd legközelebb? *Kérdezett rá, de nem várt választ. Zsebre tett kézzel megfordult, és leugrott a tetőről. Belépett az ajtón, és kivett egy újabb energiaitalt a zacskóból. Mikor észrevette a hiányzó Chipset, gonoszul elvigyorodott. *
- Jó étvágyat Sentor! *Üvöltötte olyan hangerőn, hogy ha a fiú még az épületben van, biztosan meghallja.*

*Elégedetten elmosolyodik, mikor meghallja az újfiú hangját.*
-Hát ez itt a konyha, edzőtér, fegyvertár...*Vezeti körbe a srácot, miközben chipszet majszol.*
-Ámúgy honnan jöttél? Mármint osztag, kapitány stb...?*Kérdezget pár általános kérdést, hogy kicsit többet is megtudjon erről a gyerekről is.*

*Kicsit csodálkozik ő is mikor meglátja Dai csodálkozó tekintetét. Azt hitte nem ennyire súlyos az emlékezetvesztés.*
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire durván nem emlékszel semmire.*Teszi is szóvá egyből gondolatait.*
-Hát akkor mit szeretnél megnézni.
-Jójó tudom, hogy nem emlékszel semmire, de város vagy természet?.*Teszi hozzá sietve mielőtt megint emlékeztetnék az amnéziára.*

*Elindulnak az ajtó felé, aztán mikor kilépnek a park felé veszik a irányt*
-Ez csak természetes, tudom milyen egyedül lenni, és valamilyen értelemben ez is az hiszen nincs senki akire emlékeznél.*Mondja élete legkomolyabb bölcsességét a srácnak. Séta közben beletúr az övtáskájában és elővesz egy digitális fényképezőt majd csattint egy-két képet magukról, ez utcáról meg mindenről.*
-Csak azért hogy legközelebb ne kelljen sétálni. *Mosolyog rá kedvesen a srácra.*

// következőt majd légyszi a parkba írd//

*Hanashita a főhadiszállás tetején üldögélt. Most, hogy a többiek mind másfele járkálnak, ő egy kicsit lazíthat. Nem mintha ezt olyan keveset tehetné, de az utóbbi napok után, kifejezetten jól esett neki. A fülén a zene szólt, mint máskor most is eléggé hangosan hallgatta. A szemei a környezetet pásztázták. Remélte, hogy a többiek nem szándékoznak, még egy darabig visszatérni. A kardja mellette pihent. Most is jól megszokott fehér pólója, és farmerja volt rajta. Valamint a csuklóján a nyaklánc. A másik kezében, egy doboz energiaital pihent, félig üresen. Gonoszan elvigyorodott, mikor megemelte a dobozt.*
~ Eddig csak játszottam a prédámmal, de most végleg elpusztítom. *Gondolta magában, majd ledöntötte a maradékot. Ezek után messzire hajította a dobozt*

*Arisa nem rég ért vissza a főhadiszállásra és úgy döntött felmegy a tetőre pihenni. Úgy tudta hogy a többiek elmentek valamerre. Ezért zavartalanul mehetett végig a tetőre vezető folyosón. Út közben zenét hallgatva. De a tetőn nem várt meglepetés fogatta. Ahogy felért a tetőre azzonal rájött hogy nincs egyedül. Meglepetésében majdnem leesett a tetőről. Hamar visszanyerte az egyensúlyát és alaposan megnézte hogy ki nem ment a többiekkel.* ~ Sejthettem volna hogy nem lehet egy perc nyugtom sem. *Világiskék póló aminek volt egy kis türktszes beütése is és farmert viselt. A csuklóin pedig egy-egy fekete vastag pántos szallag volt. Úgy tűnt hogy nem vette észre hogy ő is ott van ezért halkan odament hozzá és leült mellé a tetőre.*

*Mikor a lány mellé ült, csak akkor vette észre, de nem ijedt meg tőle. Sejtette, hogy valaki belecsoszog majd, a kis egyedüllétébe. Szép lassan levette a fejhallgatót és hátradőlt.*
- Hát te? *Kérdezte szinte szavaktól túláradóan. A hangja ugyanolyan hűvös volt mint máskor. Szép lassan elfeküdt a tetőn, és a feje alá tette a kezét, ahogy hanyatt fekve az eget bámulta. Várta a lány válaszát. Nem tudta ki lehet, hiszen amilyen gyakran találkozik a többi Vaizarddal, nem is volt tőle elvárható. Gondolta, biztos valami újonc. Amíg nem olyan mint Hiyori, nem zavarta, miféle leányzó. *

*Ahogy leült a kilátással volt elfoglalva. A zene halkan szólt. De attól függetlenül mindent pontosan érzékelt ami körülötte történik. Várta a felleményeke és a tette következményeit ha a másik egyáltalán észreveszi. Nem várt hiába. Hamar érkezett is a reakció.* ~ Nem vártam mást. Sejtettem hogy kérdezni fog és így is lett. *Nem tudta hogy ki lehet az aki a kérdést tette fel igaz hogy nem mindenkit ismer. De ezzel nem igazán törődött. A szeme sarkából végig figyelte minden egyes mozdulatát és reacióját a társoságának. Húzta az időt mivel nem akart válaszolni a kérdésre.* ~ Nem is számítottam másra. De akkor is ez a jéghidegség ami körülveszi jószerivel csak álca. *Végül mégis csak rászántamagát hogy mondjon valamit. A jéghideghangnem és ez a hozzá álás nem ijesztette meg.* - Ezt én is kérdezhetném. *Válaszolt ugyanolyan stílusban. Várta hogy mit reagál a másik erre a fajta válaszra. De mégis csak válaszolt a kérvésre.* - Arisa Ishihara vagyok. *De még mindig csak a szeme sarkából figyelte a másikat.* - Te ki vagy? Ha már voltál olyan kedves és meg kérdeztél. *És végig ugyanabban a stílusban beszélt.*