Emeleti Folyosók

Hanashita az oldalán a kardjával sétálgatott a folyosón. Régi ruháját az arrancar-ok egyenruhája váltotta fel. Aizen-sama parancsára ezt kellett hordania, amit nem is bánt annyira. Hosszú ujjait feltűrve, szétnyitva hordta. Gyűlölte összehúzni valamiért. De eddig nem szóltak rá miatta, tehát nem zavartatta magát. Alatta a Kobusival vívott csata miatt kialakult sebei, és zúzódásai gyógyulásának céljából, derékig be volt kötözve. Remélte, hogy ma nem botlik kötözködő alakokba, bár kedve lett volna sok mindenki arcát kiigazítani. Kinézett az ablakon és elmerengett. *
~ Mit gondolsz? Milyen lesz a mai nap?
~ Gyanítom, hogy kötözködős. *Válaszolt Lidérckard, amire csak bólintott. Tovább vizsgálgatta a terepet. Las Noches egét különösen üdítőnek találta. *

* Megkezdődik egy újabb nap Hueco Mundoban. Már mondhatni jó pár nap telt el, de még mindig nem történt semmi érdekes, egészen eddig. Éppen az eget bámulod, mikor megzavar téged valaki. Arca komor, mely higgadtságot mutat, haja fekete és lesimított. Magassága a tiédhez hasonló és ő is arrancar ruhát visel. Valószínűleg ő is egy közülük.*
- Onitsura ugye? Karakusi Yiuzaki vagyok és ahogy elnézem te is egy új halálisten vagy itt közöttünk. * Mondja igen nyugodtan, bár hangjában érezni, hogy kihaltak az érzelmek, legalábbis úgy tűnik, de ez csak addig tart amíg meg nem érkezik egy újabb személy. Ez a személy nem más, mint egy lány. A hátad felől közelít meg titeket, majd nagy gyorsasággal suhan el melletted egyenesen Yiuzaki felé közelítve. Mire reagálhatnál a dolgokra már a lány az előtted álló személyen csüng, aki meg sem lepődve néz tovább téged fapofával.*
- Aya. Nem hiszem hogy már megint rajtam kell csüngnöd. * Szólal fel a hirtelen jött személynek, aki látszólag már régóta ismeri.*
- Jaj, de ne csináld már Kari. Tudod hogy élvezem. * Mondja nagyon jó kedvvel. Hangja igen kellemes és csábító, pont annyira, mint a kinézete. Haja éjfekete és lófarok módjára van bekötve két oldalt. Arca szép, szinte már csábító. Tekintete kihívó és élettel teli. Mosolya csak dob rajta és ő is arrancar ruhát visel, bár nem fedi túlságosan le miniszoknyája, és ujjatlan felsője, de ez is csak dob a kinézetén. Egyéb kiegészítőkben se szenved hiányt, bár nem egy Matsumoto, de talán nem is baj. Amúgy se állna neki jól. Minden esetre ott tartottunk, hogy a lány rácsimpaszkodik barátjára aki ezt már megszokhatta.*

*Egyenlőre nem mutatok nagy érdeklődést az események iránt. A két idegenre csak egy kósza pillantást vetek. *
- Mi kéne? *Kérdezem meggyőzően hűvös hangnemben. Felmérem a magas srácot, majd a rajta csüngő lányt. *
- A barátnőd? * Kérdem nagyjából érdektelen arccal.*
~ Jó csaj. * Jegyzi meg a kardom halkan. Én is hasonlóan gondolom, de nem adok neki sem hangot, sem más jelét. Csak bámulok tovább az ablakon át. Terepszemlém során felfedezem a nagy vörös tornyokat. Úgy döntök egyszer szerét ejtem, hogy megnézzem mik is azok. *
- Arrancar-ok vagytok? *Kérdezem nyugodtan, majd megfordulok és végre rájuk figyelek. Ennek ellenére az ablakpárkánynak támaszkodok, kicsit hanyagul. Várom a válaszokat és a reakciókat.*

* Könyörtelen komolysággal teszed fel a kérdéseket a két arrancarnak, akik közül látszólag csak a lány mutat reakciót.*
- A barátnője? Közöd van hozzá? Nem! hát akkor maradj csöndben! * Szól vissza mogorván Onitsurának, de a srác csak utána válaszol*
- Aizen nagyúr megkért, hogy szóljak neked, és ő nem a barátnőm. Mindössze csak rám ragadt és azóta se száll le rólam.* A mondatra a Aya egyből felfigyel, majd úgy ahogy van fejbe vágja barátját.*
- Még hogy nem vagyok a barátnőd? Rád ragadtam? Hogy merészeled! * Ordít fel, majd megint lead egy nagyot az illetőnek.*
- Megsértettél. * Fejezi ki még magát, majd megfordul hogy hátal legyen társának és karba tett kézzel sértődött arcot vág. Természetesen Yiuzaki ezt meg sem érezve emeli fel fejét eredeti helyzetébe. Tekintete ismét az előtte álló fiúra szegeződik, aki ekkor egy kérdést tesz fel.*
- Ti arrancarok vagytok?* A kérdésedre a válasz nyilvánvaló, így hát Karakasi feleslegesnek tartja rá a választ, de a lány ezt is sértésnek veszi.*
- Vak vagy? Jó hogy arrancarok vagyunk! Mi mások lehetnénk? Egyáltalán te ki vagy és mit keresel itt? Nem látjuk szívesen a magadfajtákat! Tudod? *Hangja támadó jelleggel hangzik el a folyosón, melyből érezni lehet hogy semmi kellemeset nem gondol rólad, mindössze csak a sértődöttség és a gyűlölet érződik belőle.*

* Gonoszul elvigyorodok a reakciókon. Felkeltették a kíváncsiságom.*
- Nyugalom. Mindössze azért kérdeztem, hogy mik vagytok, mert láttam már itt halálistent is. *Vetem oda kicsivel kedvesebb modorban mint az előbb. Aya-hoz fordulok.*
- Ne haragudj, hogy ilyen modortalan voltam. Legközelebb nem fordul elő. Bár az igazat megvallva nem értem, hogy egy ilyen gyönyörű lányban, hogy bújhat meg ennyi gyűlölet? * A fiúhoz intézem a következő kérdésem. *
- Miről kell szólnod? Mi Aizen nagyúr óhaja? * A hangomból most nem szűrődik gúny. Csak tisztelet. Tudván, hogy sok Arrancar allergiás az ilyesmire. Ezek után mindkettejüknek címzem a szavaim.*
- Amúgy meg tudom, hogy nem bírjátok elviselni a jelenlétem. Ahogy senki ebben a világban. De Aizen-samának nyilván tervei vannak velem, ha engedélyezte, hogy maradjak. Szóval addig próbáljuk meg elviselni egymást. *Adom elő komolyan, és hűvösen. Ezek után hátrébb lépek és tiszteletteljesen meghajolok. *
- Hanashita Onitsura. * Mondom közben, aztán felegyenesedek, és a szemükbe nézek. *
- És ti? A Te neved tudom. *Mutatok a fiúra. *
- Yiuzaki igaz? És te? * Kérdezem továbbra is komoly, ám valamivel kedvesebb hangnemben. Gyanítom, hogy ennyi nem lesz elég, de azért próba szerencse. *
~ Valamiért őket inkább látnám a mi oldalunkon mint ellenünk. * Kommunikálok a kardommal.*
~ Csak aztán a csaj nehogy elvegye az eszed. *Gúnyolódik a szokásos stílusában*
~ Hova gondolsz? Ne keverj össze magaddal.

* Yiuzaki csöndben figyeli minden mondatod, de Aya kissé másképp reagálja le a dolgokat és még jobban megsértődik. Már már olyannyira, hogy hozzád se szól, sőt rád se néz. A szavaid igaz elértek a fülébe, de úgy látszik nem a legkedvesebb alakba botlottál vele szemben, legalábbis rossz kezdés, ezzel ellentétben a másik személy figyelmét felkeltetted.*
- Nem tudom mit akar Aizen nagyúr veled, de nekem szólt, hogy vezesselek elé. Remélem készen állsz. * Válaszolja neked immáron kedvesebben, de mégsem a legnagyobb életkedvvel. A mondatod, ami a békeszerződésről szól hamar megragadja a fülüket. Érdekes módon a nagyobbik arrancar egy bólintással fejezi ki egyetértését és beleegyezését, amire a lány tátott szájjal és tágra nyílt szemekkel reagál. Főkép azért is lehet ez, mert szerelme elmosolyodik. Ez a pillanat nem tart sokáig, hiszen Aya hamar enged a dühéből és kissé alázatosabban néz vissza rád.*
- Engem úgy hívnak, hogy Aya. Sajna nem emlékszek többre a nevemből, mindössze ennyire. * Válaszolja kissé kedvesebben. Látszólag a másik viselkedése jelentősen befolyásolja őt.*
- Igen. Amint már egyszer mondtam Karakusi Yiuzaki vagyok. * Mutatkozik be másodjára.*
- Akkor ha készen állsz, csak kövess. * Fejezi be ezzel a beszélgetést, majd megfordul és megindul Aizen terme felé, nyomában társával Aya-val.*

// Folyt köv. Aizen irodája.//