Erdő

Ahogy megfogta a homok szerű anyagot, azonnal felismerte. Csak egy helyen látott és érzett hasonló fehér, apró szemű homokot. Ez Hueco Mundoból van semmi ketsége nem volt efelől. Ez viszont valtoztatott a helyzeten, ahogy az érzés is,hogy egyre fáradtabbak voltak. De nem csak ők,hanem Senshi is egyre csak lihegett. Kezében a szőke lány hirtelen megmozdult, mire Iria legszívesebben ledobta volna, de ehelyett csak szépen lerakta a földre.
- Ha tudsz mozogni akkor fuss ki. - mondja oda halkan, majd megindul lassú léptekkel Senshi felé. Mintha kicsit rájött volna a dolgokra, olyan elszántan indult meg a sokkal erősebb lidérc irányába. Közben a maradék erejéből lélek fonalakat alkot, melyek tisztán megmutassák a jelenlegi helyzetet. Mindenhol ott vannak szinte. Lógnak a levegőben és várnak. Várnak hogy elszívhassák mások lélekenergiáját, amitől végül fáradni kezdenek. Arra még nem jött rá, hogy hogyan kerülhetett ide a lidércek világából a homok, de ez nem is számított most. Mormogni kezdett valamit az orra allat és az utolsó erejéből amit még egy kidoura használhat, azt megtette.
- Negyedik kötés: Hainawa- mutatott jobb kezével Senshi felé, mire egy sárga fénylő kötél indult meg, amivel össze akarta fogni a lidérc kezét. Ha ez sikerül akkor lassan oda sétál hozzá és kérdőre vonja őt.
- Már rég meg akarsz ölni ugye ....Démonvillám - kérdi tőle gúnyolodva kicsit, de cseppet sem provokálva. Ha sikerül a terve és erre a lidérc felidegeskedik, akkor talán igaza is lehet. Ha nem, akkor Senshi van a maszk mögött, bár nem igazán tudta ezt elképzelni, a harc után.
Persze ha nem sikerül lekötözni egy kicsit sem Senshit, akkor is megpróbálja idegesíteni őt a mondatával, csak kicsit óvatosabban, és elővigyázatosan.

A harc lassa a végéhez közeledik. Hőseink lihegnek a fáradtságtól, ahogy ellenfelük is. Ez már a történet vége? Minden bizonnyal nem. Hyiori magához tér szép lassan, mire Iria próbálja meggyőzni, hogy kívül tágasabb.
- Ha tudsz mozogni akkor fuss ki.-
Szól hozzá a kislányhoz, aki egyből felkapja a vizet.
- Hagyj békén. Majd én eldöntöm mikor megyek ki. Amúgy is tartozok ennek a szemétnek egy jó nagy picsánrugással!-
Dühöng vissza morcosan. Shinji csöndben hallgatja végig társa hisztiét. Természetesen ő az ellenfeleteket figyeli. Igyekszik készenlétben állni, de ami ez után tőrténik még őt is mehlepi. Iria immáron bátorságát összeszedve megindul a lidérc felé, aki szép lassan abbahagyja a lihegést. Mikor elég közel kerül hozzá olyasmit tesz, amit senki se gondolt volna hirtelen.
- Negyedik kötés: Hainawa-
Szólítja meg a kidou ezen technikáját, miközben kezéből már indul is a hírhedt fényes kötél. A technika telibe kapja Senshit akit szinte egyből gúsba is köt. Rögtőn szabadulni próbál a sárgán fénylő csapdából, de látszólag ez nem megy neki. A legkevésbé se tetszik neki az újonnan kialakult helyzet. Most elősszőr kezd el fenyegetően morogni.
- Már rég meg akarsz ölni ugye-
Hangzik el egy mondat, mire egyből felkapja a fejét, de mikor elhangzik az az 1 szó. Na az mintha csak egy nagy tasli lenne nekin, pont úgy reagál.
-...Démonvillám.- Fejezi be Iria az immár megszólított lidércet. Ez azttan a nagy pacsis helyzet. Szinte telibe trafáltad a lényeget.
Démonvillám morogni kezd, majd megunja a dolgot.
- Te isten verése! Azt hiszed megúszhatod? Vagy tán baka életét akarod megvédeni? Tudd meg már késző. Már feladta! Baka jobbnak látta feladni az egészet, és ha végre enyém lessz ez a test te leszel az első akit megeszek! Érted Baka! Baka baka baka baka!-
Ordít vissza hangosan remegő hangon, de vajon igazat mond? Senshi tényleg feladta? Az biztos, hogy Démonvillám lelepleződött, és igen csak akar tőled valamit. Dühöng. Idegesíti a csapda. Szabadulni akar, de nem igazán megy neki. Röhögni kezd, de igazán agresszívan. Shinjiék megdöbbenve nézik a fába szorúlt férget, majd ránéz a kint koncentráló Hachigenre, akinek egy bólintásal jelez. A ketrec ekkor megindul felfele, de ti ugyanott maradtok. A kalitka nem zár el titeket többé, viszont a dörgő villámló felhőket igen, melyek ebben a zárban nem tudják esőcsepjeiket rátok zúdítani. Mondhatni kalitkába zárt menydörgés. Ennek köszönhetően, szinte azonnal elmúlik a nyomasztó érzés a fura eső a kalitkában marad, így nem tud veletek érintkezni. Kialakulóban a tökéletes csapda. Innáron a bankai szinte már semmit se ér. Senshi szeméből nagyon lassan kezd kiveszni az a kék fény, helyét visszaveszi a sárga szín. Látszólag ez tetszik is a lidércnek, mintha megbánta volna valamelyest azt a bankait.
- Sakk... Matt...-
Szólal fel Shinji, majd Iriára néz. Azt hiszem igazat mond. Nincs más választásunk, mint lemondani a barátodról.-
Közli a tényeket veled. Hangja épp úgy remeg, mint azé a bestiáé. Felkészül a végső tisztító döfésre. Mi fog most történni?

Miután végig hallgatta a kislány morgását, kicsit meglepte annak beszéd stilusa, de nem érdekelte különösebben. Ami, vagy aki lekötötte a figyelmét az ott állt előtte pár méterrel messzebb. A fejében csak úgy kattogtak a fogaskerekek, hogy hogyan segíthetne Senshinek. Szerencsére tartogatni próbálta az erejét egész végig, így négy kidout még el tudott sütni, hogy időt nyerjenek ezzel is.  A lidércnek az új helyzete azonnal nem tetszett, és morogni kezdett. Most először mutatott igazi lidércekhez hasonló viselkedést. Miután Iria kimondta a nevét és egyre jobban próbálta megtörni a fénylő kötelet, belátta hogy lebukott.
- Te isten verése! Azt hiszed megúszhatod? Vagy tán baka életét akarod megvédeni? Tudd meg már késő. Már feladta! Baka jobbnak látta feladni az egészet, és ha végre enyém lessz ez a test te leszel az első akit megeszek! Érted Baka! Baka baka baka baka! - kiállítozik tovŕbb reszelős hangján, de amit mond az a legkevésbé sem tetszik a lánynak. Nem Senshi nem adhatta fel. Nem az a fajta és nem nézné ki belőle, hogy csak úgy feladná. Ekkor a kinti rózsaszín hajú csávó,aki a pajzsot tartotta fent egész végig, megfogja és bezárja a vihar felhőket. Ezzel egy időben Iria mostmár közelebbről látja,hogy a lidérc szeme újból sárgára vállt.
-Azt hiszem igazat mond. Nincs más választásunk, mint lemondani a barátodról.- szólal fel a másik furcsa frizurás vaizard, mire a lány felkapja a fejét.
- Nem. Ő más.- kezdi el mondatát miközben Démonvillámot méregeti és gondolkozik.
- A barátom még ott van bent és küzd.- magyarázza meg az észrevételeit, de a baj ezzel teljesen más.- Csak nem tudom hogyan segíthetnék neki - fejezi be mondatát. Ránéz a szőke furcsa frizurás vaizardra, majd vissza Senshire, azaz Démonvillámra. Amíg tart a kötés addig gondolkozik felette és figyeli ahogy próbálja megtörni azt. Talán tényleg hagynia kéne, hogy a lidérc bántsa és akkor Senshi végre észhez térne. A maszkot hiába próbálná betörni, ha sikerülne is, akkor is csak időt nyernének vele csak. Nem látta a kiutat ebből, és ez kezdte felidegesíteni. Mindig van valami megoldás, vagy egy kiskapu.

- Nem. Ő más.-
Hangzik el a mondat Iria szájából, közben a lidercet méregeti. Szép lassan egyre közelebb ér. A percek ez idő alatt másodpercekké vállnak. Riadtságában az ex-halálisten elveszíti idöérzékét. Vajon kire gondolhat most Iria?
- A barátom még ott van bent és küzd.-
Szólal fel ismét, de vajon el is hiszi amit mond? A lidérc szeme viszont nem hazudik. Nagyon is tetszik neki a helyzet.
- Jegyezz meg valamit te lány!..- Kezd bele mondandójába, majd minden egyes lépésnél amit Tsubaki megtesz mond egy mondatot.
- Én vagyok a megbánás!...-
- Én vagyok a bűnbánat!...-
- Én vagyok a szenvedés!...-
- Én vagyok a kudarc!...-
- Én vagyok a tragédia!...
-De ami a legfontosabb...-
Hagyja félbe mondnadóját, majd feltápászkodik, és újra megpróbálja széttépni láncait. Tekintete Iriára fókuszál.
- Én vagyok a halál angyala!-
Ordítja el magát. Szeme vérvörösre vált. A nagy erőtől a kidou megadja magát, és lám a lidérc kiereszti denevérszerű fehér szárnyait. Eközben felegyenesedik, és mielőtt bárki bármit csinálhatna már ott is terem egykori fogvatartója előtt. Két erős kezével megragadja vállait. Szárnyával körbefonja Iriát, majd nyáladzó nyitott szájával ezt mondja.
- És most táncolj velem Tsubaki Iria!-
Sugja oda a lánynak, miközben szájával leharapni készül annak arcát, de mielőtt megtehetné egy lökést érzel. Kintről mintha eltört volna az üveg, olyan hang hallatszik, ezt követően érzed , hogy a lidérc rendesen megtámaszkodik, miközben szuszogni kezd. Égett szag terjeng, miközben időközönként, mintha megrázna valami. A lidérc meg se moccan, míg zajlik az egész, aztán egyszer csak abbamarad. Elsőnek a szárnyai esnek le, ekkor megtekintheted a kiszakadt ketrec alját. Iria láthatja, ahogy a nagydarab rózsaszín hajú fickó maszkkal az arcán  liheg. A viharfelhő mely eddig dörgött és villámlott most már elcsendesedett. A közepén egy tágra nyílt szemet pillanthatsz meg szintúgy vérvörös pupillával ahogy felétek néz. Senshiről szép lassan elkezd leperegni a lidérc massza, mint valami homok. Akemura szeme vörösböl visszaáll a jól meg szokott természetes színére, de tekintete ezúttal üveges. Maszkja a kezedbe hullik, majd elporlad. Már nem szorít téged. Arca rezzenéstelen. Nyugodt, megbékélt. Szája már csak pár szót tud kimondani.
- Az el-átkozott... visszatért...-
Nyögi ki hallkan, majd összeesik Iria kezébe. Szívverése gyengül. Eszmeletét veszti, de még az se kizárt, hogy meghalt. Körülöttetek mindent felperzselt valami, sőt még a talajt is szétverte. Mégis mit jelenthetnek Senshi utolsó szavai? Tán saját magára utalt, vagy egy még borzalmasabb fenyegetésre, mely nálla is sokkal veszélyesebb? Esetleg egy személyre, aki Iriát akarja? Mi köze lehet hozzá Tsubakinak, vagy mit akarhat tőle?

A mostani kalandunk címe
Elátkozott: A vegső döfés.

/ + - egy kis hangulatzene a link tartalmában. Jó szórakozást kívánok./

https://youtu.be/vwnjFYznpOI

Iria próbálja győzködni magát,hogy Senshi még valahol mélyen ott van legbelül abban a fehér szörnyetegben, de ez az idő múlásával egyre valószínűtlenebbé válik. Nem tudja hogyan segíthetne, egyáltalán van e mód rá, hogy segítsen. Ez nem az ő harca, ez Senshi harca neki kell megoldania valahogy.
-Jegyezz meg valamit te lány!- kezd bele monológjába Démonvillám, de a lány mintha elvesztette volna az érzékeit. Hiába cseng a fejében a vészjósló harang zaja, ő egyre csak közelebb lépked felé. A lidérc utolsó mondatára kapja fel a fejét és ugrana el, de túl lassú ellene.
-Én vagyok a halál angyala!- kiálltsa el magát Démonvillám,de olyan gyorsan a lány előtt terem,hogy szinte nem is fogja fel az eseményeket. Csak érzi, hogy innen már nem menekül, nincsen tovább. A lidérc borzasztó maszkja abban a pillanatban előtte van már. Nagy fehérség veszi körül hirtelen, amiről csak sejteni tudja, hogy Démonvillám, valamelyik testrésze az.
- És most táncolj velem Tsubaki Iria! -suttogja neki azon az ilyesztő, reszelős hangon, amit talán soha többet nem fog tudni elfelejteni.  Érzi az erős szorítását a dögnek de hiába.Hatalmas fogakat lát maga előtt és nyált. Sok nyált. Ideje sincsen felfogni a dolgokat, egyszerűen csak tudja,hogy ebből már nincs kiút. Az ösztönei miatt legszívesebben felsikoltott volna, de arra sem volt ideje. Élete végéig kísérni fogja a lidérc szaga, amit akkor érzett. De ahogy oly sok éven keresztül, most is talán a sors játszott vele. Már annyiszor meghallgatott volna, talán egy kezén nem tudja megszámolni, de valahogy sosem sikerült. Talán magának keresi a bajt, és ösztönösen szeretne meghalni, de soha nincs olyan szerencséje. Most sem volt. Hirtelen egy hatalmas törés csapta meg a lidérc morgását, és mire a lány fel eszmélt, már Senshi arcát látta. Kicsit megkönnyebbült, hogy nem adta fel a harcot, de nem tudta, hogy ezek után ez mit jelent.
-Az el-átkozott... visszatért.- nyögi ki halkan, amit a lány nem ért de nem is érdekelte igazán. Érezte, hogy Senshi össze fog esni ezért próbálta megtartani és lassan a hátára fektetni. Pihennie kell, gondolta magában, de ezt nem tudhatta. Nem tudhatta mi következik ez után. Az erdő egy része, mintha nem is lett volna, úgy tűnt el. A talaj romokban, a föld fel égve. Nem értette mi történt, de segítség kérően az új barátokra nézett.
- El kell vinni innen - mondta feléjük, de nem igazán tudta, hogy segítenek e ezek után. Csak remélte újból. Mint minden mást, egész idáig.

Hírtelen nagy robbanás. Villámok mindenfele. A Vaizardik megdermedve nézik, ahogy a lidérc saját magát süti ropogósra. Tanácstalanok. Iria is megdermedve nézi kedvese megüresedő tekintetét, aki ekkor utolsó erejével odasug neki valamit, majd összeesik. Tsubaki megtámassza a félholt férfi testét, lefekteti, majd Vaizard barátaitól segítséget kér.
- El kell vinni innen!-ordít fel Shinjiék felé, akik ennek eleget téve felemelik a fiút, de ne tudják hova is vihetnék. Állapota súlyos, de a korházba nem mehetnek. A búvójelyüjet se akarják felfedni, így túl sok választás nem marad. A liderceknek ez csak még jobban jöhet. A Kidou szakértő Vaizard is lázasan liheg még a történtek végett. Olybá tűnik rendesen megdolgoztatták. A Kislány nem tudja mitévó lehetne, de látszólag annyira nem is zavarja a dolog. Zanpakutoját visszalakótva elrakja azt. Nem szól egy szót sem. Shinji persze egyből ott terem, majd ránéz a fiú pulzusára, majd a hátára, ezt követően Iriára.
- Igazad van. Úgy néz ki végül sikerült legyőznie, de most eletveszélyben van. Kell egy bizzonságos hely, ahol meggyógyíthatjuk, és kipihenheti magát. Van tipped hova vihetjük?-
A választ mérsékelve oda mennek ahova Iria tanácsolja.

/A következő posztot kérlek arra az adott helyszínre írd. Itt hagyj nyomot hol folytatjuk./

Erdő-Deadly Night club