Temető

*g*Ririn...........*nem sokon mulik hogy nevet, alig birja megálni hogy mozdulatlan maradjon vág a fejébe a gondolat*
*g*ezek szerint mások is élnek még?*gondolkodik*

*g*majd erről alical beszélek mert szerintem az Ririn lesz.De addig inkább agyalok.....
*elmerül mesteri inteligenciájában agyal miközben belekerül a táskába*
*g*legalább a gumilövedékes fegyverem nemkell használnom....ja ray elnefelejtsd majd átalakitani szilárd lövedékesre
*emlékeztette magát mert a gumilövedék komolyabb ellenfél ellen kevés a figyelem elterelésre,bár ha ez nem jönn be, ott a lánckard*

Hát igazából nem nekem beszélt, hanem valami narancssárga fiút szidott le valamiért, bár mondom lehet, hogy csak álmodtam, mert azóta nem láttam őket.*Kicsit elkeseredett arcot vág mert elkeseríti, hogy sose úgy sülnek ki a dolgok ahogy akarná.*
Szerinted is igazam lehet? Lehetnek beszélő figurák?*Csillogó szemekkel a lányra néz. És elkezdi keresni azt amit nála látott.*
Hová lett? talán elszakadt?*Kicsit keserű, de mégis vidám arcot vág.*
Lehet hogy igazam van ?

*megsajnálja a gyereket táskában mindent hal kikukol atáskából ugy hogy ne lácodjon ehez egy törött tükördarabot valamint egy darabka galyat használ*
~az lessz az itt az ideje használni a képeségem.....*g*
*használja a képeségét az illuzió teremtést az 5métere lévö sirkő mögül elöjön egy ugyanolyan mint ö ezt persze ö csinálja a táskából illuzióval*
-Nem tévedsz gyerek létezünk!!!!!!!!!*azzal elrohan a sírkő mögé ahol eltünik mivel takarásba kerül amugy teljesen eltünik mert Ray fárad enyire telett a táskában az erejéből sajnos ha nem a potestükben vannak a mesterséges lelkek gyengébb a képeségük de ez böven elég volt*
~most meg majd magyarázkodhatok alicnek de inkább reménykedjen agyerek*g*

*Kikerekedett szemmel nézi a kis figurát. Felpattan és odarohan, miközben visszaórdít Alice-nak.*
Látod... látod? Igazam volt! Tényleg léteznek!. *Mikor odaér kicsit elkeseredett képet vág mert észreveszi, hogy eltűnt.*
Káááár... pedig szívesen játszottam volna vele.*Visszamegy Alice-hoz.*
De lehet, hogy otthon kéne lennem, de a szüleimet úgyse nagyon érdeklem.*Furcsamód ezt mind angyali mosollyal az arcán közli.*
Nem maradhatnék inkább még picit veled?

*pihenget elégedett magával*
~hamár a családja nem szereti legalább amiben hissz abban legyen reménye*g*
*bölcsen elmélkedik a tatyoban magában*
*A gyerek mikor mondja nem maradhatnék még egy picit a halálfélelmet hozza Ray-re*
~Ez igy nem jó mégis csak durvának kéne lennem???majd meglátom......*halgatozik várja hogy mi történik lehett mégegyszer megkell eröltetnie magát?A biztonsága érdekében.*

Hát hazakísérhetsz, de akkor közben mesélj valamit, magadról, vagy bármiről. Ha gondolod lehet, hihetetlen is.*Felpattan leporolja a ruháját, és elmutat a város széle felé.*
Arra lakok.

*pánikol*
~ray nyugalom nyugalom nem lessz semmi gond*nyugtatja magát*
*mozdulatlanul elkezd elmélkedni a tatyoban nem akarja magát felfedni reménykedik
elmotyorog atudatéában 50sor miatyánkot remél és remél jobbat ugyse tehet*

A nevem Toshiro. Tudom ez egy elég ritka név, de én szeretem, úgy érzem, hogy... igazából néha segít erőtmeríteni, lehet, hogy csak azért, mert nekem tetszik. * ^^=> ilyesmi mosolyt vág hozzá.*
Amúgy tudom, mert nem nagyon foglalkoznak velem, meg ha otthon vagyok akkor is csak leszólnak. Ezért vagyok inkább a városban és megyek a magam feje után. *Kicsit szökdécsel.*
És most te jössz a történettel.

~EZ jó rövid volt.....*gondolja mozdulatlanul a táskában*

*Kicsit furcsán néz a lányra.*
Nem ilyen történetre gondoltam. Valami érdekeset. Valami hehetetlent, ami veled történt. *Csillog a szeme és szinte könyörög vele.*

*Felcsillan a szeme a kard láttán, majd elővesz egy madzagot a zsebéből, amire felkti és a nyakába akasztja.*
Köszönöm, ezentúl ezt fogom használni beszélő figurák keresésére.*Örömmel integet Alice-nak és besétál a házba. Mikor kinyitja az ajtót veszekedés hangjai szűrűdnek ki és egy tányér törése. Visszainteget, és közben mosolyog, látszik rajta, hogy ez az este elég örömöt adott neki jó sok időre.*

-Adosod vagyok.Még pedig azzal hogy erömel segitek neked......
*ásít*
-az az illuzió teremtés kimeritett kicsit de hadd higyen abban amiben hisz.
-az ilyen szomorú gyerekek látványa elkeserit.Mégegyszer köszönöm.
-Gondolom vaizard vagy?
*jelenti ki hidegen csak ugy alicnek hogy megse kérdezte töle*

Egy fura alak állt az egyik sírtömb előtt. Arcát maszk borította. Shinigami ruhát viselt és az előtte lévő sírtömböt olvasta, közben magában tűnődött.
~ Hm. Emberek. Oly hamar meghalnak, mégis oly lelkesen töltik életük másodperceit, miközben azt se tudják körülöttük, mi történik.~
Csak állt és nézte a sírtömböt, mintha várt volna valakire. Bár nem sokan szerették. Már el is felejthették. Az egykoron oly kedves osztály mára csak a tudatában léptezett.
~ Vajon az én életem is így fog végződni? Követem majd az osztálytársaimat? Nem tudom. Ez még a jövő kérdése.~

*A temető különleges hely,mindig körüllengi valami idegen atmoszféra.Akinek van lélekenergiája és tud ezt-azt,az a személy a fura érzés kiváltóokát is ismeri.Az ittragadt lelkek egy része ugyenis sokszor eljön a temetőbe,hogy a saját vagy szerettei sírját meglátogassa.Ám a temető nem csak a lelkek átjáróháza,fiatalok is szoktak jönni a kísértethistóriák miatt.Egy kis ijedség nem árthat...Jelenleg is egy ifjú pár tart Senshi felé a sötét temető elfagyott füvén.A hűvös időjárás csak még jobban táplálja az emberekben azt a bizonyos furcsa érzést a temetővel kapcsolatban.A pár nagyon halkan mer csak beszélni,maguk sem tudják mitől félnek.A lány halkan felkuncog,de kezét gyorsan szája elé kapja és úg csitítja magát.A beszéd egyre közelebbről hallatszik.Halkan lépdelve közelednek,Senshi akár már láthatja is őket,ha feléjük néz.A fiú megszólal:*
-Elviekben ez az...nézz körül,ez egy tök jó hely.Pont jó lesz ahhoz...
*Tovább beszélgetnek a helyről,meg hogy még pár emberrel visszajönnek később.Senshin áll,hogy marad,vagy inkább továbbmegy egy nyugisabb helyre.Eközben a két ismeretlen a Senshi melletti sírtömhöz ülnek le és csacsognak lényegtelen dolgokról.Néha azonban rákapják a tekintetüket Senshire,mintha egyenesen látnák őt,de mindig ott folytatják a csevelyt,ahol abbahagyták.Senshi dönthet,hogy elhagyja-e a temetőt...*

A temető nem a zajosságáról volt híres. Ezt Senshi is tudta és ezért is kedvelte. Az első három lépés után hangokat kezdett hallani. *Megállt és megpróbálta ellenezni a hang származási helyét.*
Gyerekek hangja volt ez, amire felfigyelt.
*Feléjük fordította fajét és figyelte a közeledő személyeket.*
- Elviekben ez az...nézz körül,ez egy tök jó hely. Pont jó lesz ahhoz...
Tiszteletet nem ismerve ülnek le a sírtömbre, majd a Shinigaminak nem érdekes témáról kezdenek el beszélgetni.
~ A fiatalság. Az előttük élt emberek tiszteletét nem megbecsülő személyek. Hogy is hívták őket? Suhancok? Arra nem is figyelnek, hogy az előttük élt személy mit érezhetne ha itt lenne. Egyszer ők is így végzik majd.~
Míg nagyban gondolkodik, egyszer-kétszer rápillantanak. Ettől a halálistennek olyan érzése támad, mintha látnák.
~ Tán láttok?~
Gondolja magában. Bár nem régen került ebbe a városba, mégis hamar megtanult egy-két dolgot az emberek világáról. Nem zavartatta sokáig magát.
*Szép lassan megindult ismét kifelé. Még ha senki se látta, akkor is léptei megfontoltságot és nyugalmat tükrözött. Reiatsuját szép lassan próbálta elrejteni. A szemét hajának árnyékával próbálta elrejteni. A bal kezével a maszkja felé nyúlt, majd elővette és fel is vette azt.*