Főtér

*Mélyet sóhajtva nézett végig a kulcsokon. Dai ragaszkodott hozzá, hogy itt maradjanak, így kivette a kilences számú kulcsot. Csak remélni tudtam, hogy nem hozott elhamarkodott döntést. Bár egy Vaizardról van szó, tehát nem lehet akkora probléma. Megpörgette párszor a kulcscsomót aztán felkelt, és hűvös tekintettel rájuk pillantott.*
- Kimegyek egy kicsit levegőzni, ha nem bánod. *Persze választ nem várt. Megfordult és szinte észrevétlenül siklott el a vendégek között. Mikor kilépett az ajtón mélyet szippantott a levegőből. Nem volt ép egy, friss hegyi levegő, de azért megteszi. Gondolkodni kezdett. Menjen? Maradjon? Nem tudta eldönteni, így a legközelebbi segítségéhez fordult.*
~ Szerinted mi legyen Lidérckard?
~ Maradhatunk éppen. Nem tűnnek problémásnak. Meg aztán, amíg együtt vagyunk. *Nem fejezte be a mondatot.Nem is volt rá szükség. Értette, nagyon is jól. a falnak támaszkodott és még egy kicsit kint maradt.*

*Most legszívesebben haza mentem volna, de Dai tuti nem hagyta volna ezt az egészet.Elvettem egy kulcsot gyorsan meg is vizsgáltam. 2-es szám volt ráírva.Felálltam az asztaltól, nagy erőt vettem magamon és elindultam a szobák felé. A vendégek közt hamar elsuhantam és elmentem a szobámhoz. Kinyitottam a szobám ajtaját, majd ledőltem az ágyra. Szörnyen fájt a fejem és nekem most ez volt a legfontosabb.*

*Kis levegőzés után a szobájába sietett, de alig ért csak be, Dai máris érkezett. Elhadart valami csengetést és kaját, meg egy telefonszámot. Lusta volt megjegyezni, és úgy gondolta, egy éjszakára tud élni a Vaizard nélkül és a segítsége nélkül is. Eddig is jól megvolt egyedül. Kis pihenés után Selene szobája felé haladt. Úgy emlékezett a kettes szobát vette ki. Remélte, hogy nincs komoly baja a lánynak. Mikor utoljára látta eléggé rosszul festett, ezért nem zaklatta. De úgy látta most már ideje lesz a lány után nézni. A szoba ajtaja előtt még vett egy mély levegőt, majd bekopogott.*
- Selene! Bemehetek? Jól vagy? *Kérdezte. Remélte, hogy a lány beengedi majd.*

*Az ágyon hamar elaludtam, meg se hallottam a többieket.A gyógyszer még mindig kint volt az ajtó előtt, már akkor is mély álomban voltam.Az ajtót nem zártam kulcsra így bárki bejöhetett rajta. Onitsurának se választ semmi jelet nem adtam, hogy élek-e vagy halok. Az ágyon feküdtem, csak a cipőmet vettem le magamról előtte. Nem dobtam magamra takarót előtte, semmit. Csak az addig nyakamban lévő rózsafüzért vettem le alvás előtt és azt markoltam. A kezem kicsit remegett, magam se tudom miért, de én nem is éreztem. Mély álmomban voltam, ami a régi rendes életemet vetítette elém.*

*Mivel nem kapott választ, óvatosan benyitott. Gondosan ügyelve rá, hogy semmi zajt ne csapjon. Becsukta az ajtót, és az alvó lány mellé lépett. Édesen aludt. Illetve nem egészen. A keze remegett. Mellé ült a földre. Arrébb rugdosta a cipőket, majd megfogta a lány remegő kezét. Maga sem tudta miért.*
~ Mit csinálok? Teljesen megbuggyantam? *Kérdezte gondolatban magától. De nem tudott mit tenni. A lány arcára nézett. Ekkor kopogott Dai. Mivel nem volt ideje rejtőzködni, csak elengedte a lány kezét és ült ott tovább. Mikor Dai benyitott intett neki, hogy maradjon csendben. Pusztán remélni tudta, hogy nem követett el óriási hibát, mikor benyitott.*

* Dai ordibálására nem ébredtem fel szerencsémre. Túl fáradt és túl mélyen aludtam ahhoz. Viszont egy kicsit megmozdultam. A kezemben lévő rózsafüzért csak jobban megszorítottam, de a remegésem nem múlt el. megfordultam az ágyon, de ennél többet nem csináltam.*

*Felkelt, és kiment Dai után. Úgy tűnt nincs nagy baj. Ránézett a fiúra, majd sóhajtva megszólalt.*
- Még visszatérve az előző kérdésedre. Érdekelt, hogy mi van Selene-el. Eléggé rosszul festett tegnap este. *Magyarázta, röviden.*
- Remélem nem gáz. Amúgy is ügyeltem, hogy ne ébresszem fel. *Zsebre tette a kezét, és újra felvette a hűvös arcát.*
- Ki lehet jutni valahogy a tetőre? *Kérdezte hűvös hangon.*

* Nem sokkal a többiek távozása után ébredtem fel csak úgy magamtól.A fejfájásom már elmúlt szerencsémre. Felültem az ágyon, de figyelmemet nem kerülte el, hogy valaki járt itt. A cipőim arrébb voltak rugdalva nem beszélve a gyógyszerről.Felvettem a cipőmet és az ajtóhoz siettem. Zárva volt. Körülnéztem a szobában, reméltem, hogy nem zártak be. Az asztalon észrevettem a kulcsot, utána futottam és kinyitottam az ajtót. Senkit se láttam a közelben. Visszamentem a szoba közepére, az ágyra ültem és gondolkozni kezdtem.*
~Most keressem meg őket? Kitudja hol vannak. Inkább írok egy levelet. Igen ez jó lesz.~
* Az egyik fiókból szereztem papírt, toll pedig volt nálam. Még a munkahelyemről maradt nálam.Gyorsan megírtam a levelet, nem húztam vele nagyon az időt.
~Bocs de nekem el kellett mennem. Mindent sajnálok.Dai neked odaraktam a gyógyszerért a pénzt.Tudom, hogy van akármennyi, de én akkor is visszafizetem. Onitsura neked meg bocs, hogy belekevertünk ebbe az egészbe. legjobb lesz, ha soha többet nem találkozok egyikőtökkel sem. Viszlát!
UI: Az igazi nevem Tsubaki Iria. Bocs, hogy hazudtam. Mindent köszönök.~
*A levél megírása után, be is váltottam az ígéretem. Mellé raktam a pénzt és már indultam is lefelé.*

*Alig értek a tetőre, Dai már rohant is lefelé. Elképzelni sem tudta, hogy mit futkározik ennyit a srác. Mikor visszaért mindent megmagyarázott az arca, és a levél amit a kezébe nyomott. Selene, vagyis Ira elrohant. Nem értette, hogy mibe keverték bele, de nem is izgatta. Már túlzottan megkedvelte ezt a két elmebeteget, ahhoz, hogy most csak úgy hagyja őket elfutni. Bár a Vaizard simán elrohant mellőle és észre sem vette. Ez pedig komoly bajt jelentett. Egy darabig, követhette a reiatsut de aztán Dai teljesen elrejtette. Persze sejthette volna, hogy ez lesz. Remélte hogy a fiú lélekalakra váltott, ahogy szokta. Így legalább, ha meglátja felismeri. Átkozta magát amiért ilyen figyelmetlen volt. De mit is tehetett volna? Ez a Tsubaki túlzottan hasonlított a húgára. A másik kölyköt pedig, egyszerűen nem tudta nem megkedvelni. A kezében a levelet szorongatta. Felvillant előtte Momo mosolygós arca. Egyetlen könnycsepp csorgott le az állán. Már épp kezdett kötődni hozzájuk, erre lelép mindkettő. Figyelmetlen volt. Nem ezért volt évekig nagy testvér, hogy most az új barátait elveszítse.*
~ Te mit gondolsz Lidérckard?
~ Azt, hogy húzz bele, mert lemaradsz. *Vetette oda gúnyosan a kardja. Zsebretette a levelet, és Ira reiatsuját kezdte követni.*

* én már nagyban sétáltam a főtéren. Hazaindultam, de elég lassan gyalogoltam. Gondoltam majd békén hagynak,elmehetek nyugodtan. én kis naiv. A zsebemből elővettem a pénztárcámat és számolni kezdtem. A múltkori kimaradás nem tett jót. és tegnap se mentem be. Még a végén kirúgnak! Túlóráznom kéne, de nincs hozzá nagy kedvem.Mélyet sóhajtottam, elraktam a tárcám. Bementem az egyik kisboltba, élelmiszerüzletbe. Nem vettem túl sok kaját. Nagyon nem is volt rá pénzem.Viszont ezzel is húztam a menekülési időmet. Nem kellett sok, ahogy kiléptem az üzletből egy halálistent, vagy olyasmit pillanthattam meg. Hát igen! Dai piszok gyorsan fut, ha valamiről szó van.*

*Rohant ahogy csak tudott, és végül utol is érte őket. Dai megfagyva, csodálkozó tekintettel nézte a lányt. Nem értette mi történt de ő határozott tervvel jött ide, és nem érdekelte semmi más, csak hogy ezt végrehajtsa. Dai mellett lépett el és közben megveregette a vállát. Irára nézett. Kissé gúnyosan. Előhalászta a levelet és a lány kezébe nyomta.*
- Ezt elveszetted Tsubaki. * Ezzel sarkon fordult és a fiúra nézett. *
- Te meg állandóan rohangálsz össze-vissza. Mégis mit képzeltél? Egymagad elfutsz?Borzalmasak vagytok kölykök. *Csóválta a fejét rosszallóan. Kissé előtört belőle a nagy testvér, és régóta nem érezte ilyen jól magát. Visszafordult a lányhoz.*
- Legközelebb ha szökni próbálsz, legalább ne hagyj üzenetet. *Mosolygott rá kedvesen. Aztán kilépett kettejük közül.*

*Dain ledöbbentem. Mi az, hogy " akit én ismertem meg"? Nem értettem ezt az egészet. Magam se tudtam mit szólni. Ráadásba Onitsura is megérkezett. Kezembe nyomta a levelet. Tudtam, hogy az az én üzenetem, így nem nyitottam ki, minek. Meghallgattam mindkettő szövegelését, de nem igazán érdekelt. Sóhajtottam egy nagyot. Mikor bele akartam kezdeni a mentségembe a zsebemben lévő mobil kezdett el búgni. Kivettem és felnyitottam. 5 nem fogadott hívás és 3 olvasatlan üzenet. A mobilomat pötyögtettem, de közben a másik kettőre is figyeltem.*
- Ti tényleg bolondok vagytok.Nem tudom miről beszélsz és nem akartam szökni. Csak sok a dolgom. *Magyaráztam ki magam. A telefonomban visszahívtam közben az egyik számot. Nem is kellett sok, hogy felvegye a túloldali személy. Olyan hangosan kezdett el ordibálni, hogy a többiek is hallhatták. A fülemtől távolabb raktam a készüléket, nem állt szándékomban megsüketülni.*
- Iria!!!! Mi az, hogy már 3 napja be se néztél a munkahelyedre!! Mindenki szabadságon van te meg be se jössz?! Ha így folytatod kirúglak!!! Minek fizesselek, ha itt se vagy!! Hallod amit mondok?!

* Hanashita, csak mosolygott a történéseken. Össze-vissza beszél mind a kettő. Ez a telefonozásuk, meg csak rátette egy lapáttal. De végre megtudta Dai valódi nevét. Bár az neki olyan cifra nemesi név volt, hogy úgy döntött akkor is Dai-nak fogja hívni a fiút a továbbiakban is. Mikor a fiú letette a telefont, felfogta miről beszéltek. Nem kellett Einstein-nek lenni ahhoz, hogy tudja. Mikor a Vaizard intett és köszönt, még azt sem engedte neki, hogy letegye a kezét. Elkapta a csuklóját. Gonoszul elvigyorodott.*
- És még nekem mondja mindenki, hogy bolond vagyok. *Csóválta a fejét.*
- Egyszer előfordulhatna, hogy valamit megbeszéltek? Mind a kettő folyton rohan. Valami történik akkor, jaj elfutok. Eszméletlenek vagytok. Mint két ovis kislány. *Elengedte a fiú karját. Elege volt már a futkározásból. Abból meg végképp, hogy mind a kettő értelmetlenül és logikátlanul viselkedik. Fel sem tudta fogni mire a nagy dráma.*
- Lehetne, hogy a drámázás helyett most rászántok öt percet arra, hogy egyik is, másik is elmondja mi a baja? Kinek mi fáj? Ki mit akar megtudni a másikról? Ezek lényeges kérdések, és ahhelyett, hogy 5 perc alatt megbeszélnétek inkább futkároztok. Tudom, mind a ketten marhára elfoglaltak vagytok, de öt percetek csak van. *Még magát is meglepte miket beszél, de hát régen is így segített Momo-nak, mikor a lánynak valami problémája volt. A nyakláncra pillantott és elmosolyodott. Remélte, hogy a húga jól van, és már bőven dolgoztatják a 8. osztagnál. *

* Teljes K.O. A főnököm nem egy kedves ember, de mégis ennyiben hagyta? Mégis ki ez a dai? valami nagyon puccos ember lehet. De ez engem végképp nem érdekelt. A szemeimben X-ek voltak a fejem mellett meg vízcsepp. Csak úgy kikapta a telefonom és ledumálta? Ráadásba Onitsura is nekiállt hisztizni. Meg se tudtam szólalni, egy darabig.Hátulról jól fejbe vertem Dait.*
- Mi az, hogy csak úgy elveszed a mobilom! Most tuti, hogy kirúgnak! * Ezek után már csak Hanashita maradt hátra. Őt kivételesen nem vertem fejbe. Nem volt rá nagy okom. Megint csak sóhajtani tudtam. Ezzel vezettem le a feszültséget.*
- Hidd el én se tudom miről van szó. Felőlem megbeszélhetjük, de nem a főtér közepén. *Mondtam el a kikötéseimet.újra a telefonommal babráltam, de most nem hívtam senkit.*

Egy kis pihenő és helyszínváltás után a 3 hősünk lepihen, majd Iria elszökik maga után hagyva egy üzenetet, amit Dai megtalál. Ezek után követni kezdik a lányt akire hamar rá is találnak. Milyen ironikus. Ezek után beszélgetéshez folyamodnának, amit ezúttal az ifjú vaizard Dai nem akar elfogadni. Eközben a terep tele van emberekkel. Egy szemüveges személy közelíti meg társaságunkat. Feltehetően Pszichológus. Egyből kiszúrja a konfliktust, majd odamegy.
- Hellosztok.
A jobb oldalt egy névjegy kártya található.

-----------------------------------------
Dr. Kun Béla Pszichológus

..... Intézmény.
------------------------------------------

- Talán segíthetek valamiben?
Kérdezi kedvesen. Arca barátságosnak tűnik.


/Ime egy kép.
https://2img.net/r/ihimizer/i/hayaomiyazakirajz658682.jpg/
/

*Hanashita kicsit hátrahőkölt a Pszichológus láttán. Nem igen bírta az efféle személyeket. Elfordult és a telefonján kezdett babrálni. Remélte, hogy nem szúrja ki a fazon. Közben eszébe jutott a telefonszám, amit Dai említett neki. Azt mondta, azon fel tudja hívni. Nosza most kipróbálja. Bepötyögte a számot és csörgetni kezdte. Remélte, hogy pillanatokon belül ott fog csörögni a Vaizard zsebében. Közben eszébe jutott, hogy jobb lenne, ha majd Ira számát is megszerezné. Nem ártana tartani velük a kapcsolatot. Aztán gyorsan elhúzni a csíkot, még azelőtt, hogy az "agyturkász" észrevenné. *

*Dai gyors lelépését szépen megelőztem. Hátulról fogtam meg a ruhája nyakát és úgy rántottam vissza.Ennyiben nem hagyom most már a dolgokat. Lezárom ezt az egészet és kész, mindkettőtől megszabadulok és élhetem tovább a kis magányos életemet. A pszichológust észre se vettem! Nem gondoltam volna, hogy egy ember is idemerészkedik.*
- Nem tudom, hogy én voltam -e, de rémlik valami egy küldetésemről. Egy dilis gyerek, akit aztán Uraharához küldtem, de nem emlékszem pontosan. * Itt mélyet sóhajtottam. Jöhetett a bunkó stílus, de most kivételesen nem színjátszásként.*
- Honnan is tudhatnád mi az a fájdalom? Hisz csak egy gazdag ficsúr vagy, aki mindig mindent megkap. Végeztem veletek! Többet ne is lássam egyikőtöket sem. *Jó szúrós szemekkel néztem Dai szemébe, de nem érdekelt. Ezt halál komolyan gondoltam... legalábbis egy részét. De nagyon jól adtam elől. Őszintén nem is hazudtam, ha szó szerint vesszük.De ezek után hátat fordítottam nekik és el is indultam szépen hazafelé. újra a mobilomat kezdtem piszkálni.*