Utcák

*Imuru vak létére ism egérzi, hogy bizony teljesen más itt a környezet. A rendbontásra is figyelmes lesz, s ahogy szokta, könöyrtelenül közbeavatkozik. Megragadta a férfi ruháját nyakánál fogva. Nem szólt semmit, csak állt. Fejét nem is fordította a riadt kislány felé, majd hirtelen kézmozdulatal lendített a férfin. Az egyszerű lélek repült egy-két métert, hisz fizikai állóképessége nem túl jó Imurunek, de az ilyen egyszerűbb esetekhez pont elég.*-Jól vagy?*sétált oda végül a lányhoz, de hangja rideg és kegyetlen maradt továbbra is.*

A férfi felállt, s egyből oda is sietett, mielőtt a lány még válaszolhatott volna, főleg, mivel tovább futott, s nem is vette észre Imurut. Mikor a férfi odaér, egy pofont kent le a shinigaminak, s felháborodott hangon, kiabálva szólította meg azt.
-Ezt meg hogy képzelted???!! Csak mert a fekete köpenykét hordod azt hiszed mindent megtehetsz??!! Az a lány lopott tőlem, és ezért meg fog lakolni! - Hangoztatja a dolgot, mit sem törődve vele, hogy a shinigami könnyedén fejét vehetné, hiszen tudja Ő azt jól, elég régóta él Rukongaiban, hogy ismerje a törvényeket, meglakolna azért, ha rukongaiban lelket mészárolna. - A keresetemet veszi el!! Ki fogja megfizetni azt, amit ellopott??!!

*Imuru mit sem törődött a férfival.*~Meddigakar még itt pattogni?~*gondolta. Már fárasztota a dolog, habár nem is imserte az érzések fogalmát. Így a könyörület is ismeretlen volt számára.*-Fogja be. Ne kelljen még egyszer az előbbihez folyamodnom, hogym egértse.*mondta. Valamiért segíteni akart a gyereken, hisz éhező volt. A gyereket nem hagyta meglógni, hisz furcsa erőt érzett rajta. Ráadásul enni si akart adni neki.*-Mennyivel tartozik?*kérdezte végül hideg, rezzenéstelen hangon, csakhogy minél előbb túlessen ezen és lezárhassa a küldetést. Kifejezetten utálta az általa emberi gyengeségnek tartott érzelmeket.*

A férfi meg sem várja a mennyivel tartozik kérdést, pontosabban, mikorra az efeltevésre kerül, már késő. A fejét kezdeni fogni, hörögni kezd, jól hallható, most bizony dühös. Bár, ami valószínűleg Imurunak nem tűnik fel, hogy közben változásba kezdett. Bőre fehéredni kezd, pontosabban, mintha egy fehér réteg kerülne elő a bőre alól, egyre inkább, lába, kezei vastagodnak, s arcát egy maszk kezdi eltakarni. Mérete nőne kezd, vagy háromszorosára nő eredetijének, mikorra megállapodik.
-Teeee... -Hallatszik következőnek tőle. Hangja megváltozott. Valamiféle démoni került bele, a hollowokra jellegezetes hörgős, vékonyabb hang. Kezét ütésre emeli, s a lány felé csap. Mire keze odaér, az valamiféle kasza-szerű fegyverré alakult egyből.

*Imurunek csak egy célja van: megmenteni a gyereket. A lányt felkapva arrébb lendül, majd majd egy biztonságos helyen elrejtette. A romok alatt úgyse fogja senki keresni. A hollow reiatsuját simán kiszúrta.*-Te aztán kitartó vagy. Nem unod még?*tanult pár kifejezést, a többi halálistentől harc közben, de jelentésüket nem tudta, csak használta őket provokáció céljából. Általában könnyű volt provokálás után kciselezni a felbőszült ellenfelet némi illúzióval.*-Nem akartam ehhez folyamodni... Első tánc: Éjhercegnő –„Táncolj az égen, megláncolt, éj hercegnője!”-*a kard felizzott, majd Imuru háta mögött már fel is tűnt a hasonmás, melym ég beszédre is képes volt.*

A hollow épp hogy lecsúszott arról, hogy eltalálja a célpontot hatalmas fegyverével, mely egyben az Ő keze is, s a támadás után vissza is alakult. Az egyetlen dolog, ami nem érthető, hogy a lányt hova próbálja Imuru menteni, hiszen romok még nincsenek, így ez egy lehetetlennek tűnő feladat egyelőre. A hollow azonban egyből támad, s mivel a hasonmás Imuru mögött tűnt fel, s látta feltűnni, egyértelműen tudja, hogy melyik az igazi, tudja melyiküket támadja ahhoz, hogy végezzen vele.
-Meghaaalsz!! - Üvölt fel ahogy nekiugrik Imurunak, s testéből kis tűk ezrei pattognak ki abba az irányba, ahol a shinigami, s kardjának kivetülése is található. BÁrmit is tesz, több tüske is belefúródik a testébe, s a hasnásba is, a kérdés csupán, hogy hova engedi őket betalálni.

*A gyereket a kard kivetülésének karjaiba lendíti.*- Vidd innen, amilyen messzire csak lehet. Felőlem akárhová.*mondta kegyetlen, parancsoló és rideg hangján.*- Nem unod még? Utálok harcolni...*a tűzápor elöl csak futással tudott menekülni, s azt is épphogy megúszta. A kardszellem pár kerülettel arrébb tette le a gyereket, majd visszament a gazdájához.*- De nem akartam ezt, sajnos muszáj... Hime, kész vagy?*kérdezte a karodt, madj maga elé tartotta a katanát függőlegesen.*- Második tánc... Ezer Holdfény – „Uralja fényed az éjszaka egét, táncod bűvölje halandók szemét, Holdhercegnő!”*a katana átalakult a wakizashivá, a lány bal karjára már is rátekeredett az összekötő vaslánc.*-Rohadt életbe...*szitkozódott a lány. Nagoyn nem akarta ezt a technikát felhasználni, hisz az életét veszélyeztette. A tüskezápor elől is hiába ugrott el, jó pár még így is a testébe fúródott, a kérdés csak annyi, hogy vajon mennyi ideje lehet hátra még? Ha mérgezettek a tüskék, nem túl sok... De észre sem vette őket, mással volt elfoglalva.*

A hollow ismét nagy ugrásnak indul ellenfele felé, egyenesen elé fog érkezni, de közben keze ismét kaszaszerűvé változott, s lesújtana az ellenfélre. A tüskék egyszerűen kiállnak a tesétből, változni nem változnak, azt epdig, hogy mérgezettek voltak-e, egyelőre nem érzi.

*A lány az összes reiatsuját ebbe a támadásba fekteti be.Ha ez nem öli meg a hollowo, akkor semmi. Maximum egy hadnagy.*-~Fú, mit kapsz ezért Kuchiki Byakuya, ha ezt túlélem...~*magában már a bosszút tervezte a mély vízbe dobásért. Kerülje el a harcot egy hollowwal szemben? Hát, egy hollow nem szokott békeszerető lenni, de havégképp nincs más megoldás, még arra is hajlandó. Meglendítette a karját, s a láncot lependerítette karjáról, s lendítette a láncot. A két kard belefúródott a hollow testébe, a lány csak az eredményt várta már... na meg sziszegett a fájdalomtól, amit a tüskéknek köszönhetett.*-Hogy az a...*a lány szitkozódott, nem túl szalonképes szavakat használva, amit társaitól tanult el még az akadémián. Nem tudta a jelentésüket, csak azt, hogy mindig akkor használták, ha mérgesek voltak.*~Hm... az előbb csak nem haragot éreztem? Fene, fáradok... ha így folytatom, a végén még kinyírnak...csak ak ölyöknek ne essen baja. Én mióta tudok aggódni, vagy félni?*hirtelen döbbent rá, első küldetése mennyi mindent hozott ki belőle.*

A hollow meglepődik, mikor a kard beleszúródik, ám további cselekvésekre nincs is szükség. A lény szép lassan eltűnik, miután a kard belefúródott, nem volt valami nagy ellenfél, azonban Imuru felelőtlenül támadt neki maximális energiával, így nem kicsit fáradt ki, szinte ájulás határára került. Ekkorra talán észrevehette, hogy közben más lelkek is változásnak indultak, vagy épp átváltoztak, ám azok egyelőre nem támadtak. Szép csöndben telt az idő, szinte már-már megállt, mikor a távolból feketeség szivárgott, egyre közelebb érve, Imuruval a középpontban, bár ezt Ő nyilván nem tudhatta egyelőre.
Néma csend. Ez az egyetlen, melyet Imuru észrevehet egy kicsit ha időzik. Minden eltűnt körülötte, csak a feketeség maradt, a néma semmi. Örjítő egy dolog ez bárki számára, nem hallani s nem látni semmit immáron. Mozogni bár tud, de mintha a levegőben járna, alatta, fölötte, s semmilyen irányba semmi. Mindenki, mindedn eltűnt a környékről. A csendet csupán egyetlen hang töri meg. Egy kellemes női hang, mely Imurunak minden bizonnyal ismerős, csak nem tudja, hogy honnan. Kellemes meleget áraszt magából, szeretetet sugároz.
-Imuru! - Hallatszik, ahogy nevén szólítja a lányt a hang. - Imuru! Gyere ide! - Hallja ismét a hivogatást, s mintha valamiféle fényt látna egy pontból egyenesen maga előtt. Hogy megőrült volna-e, hogy vak létére fényt lát? Ki tudja, minden esetre ott van, pont előtte.

*Fáradt volt, kimerült, s nem vágyott másra, csak pihenére, azonban a hívogató fény sem hagyta nyugodni. Hogy láthat fényt, ha egyszer vak? De érdkelete. Ismerős volt neki, de nem tudta, honnan.*-Ki szólít?*tette fel a kérdést, hátha megkapja a választ. Nem értette, miért történik vele mindez. Aztán eszébe jutott a kislány is, akit védett.*~Vajon jól van?~*magában aggódott. Igen, most már elismerte, hogy képes érezni, bár még vanm it tanulnia bőséggel.*~Hihetetlen. Én, tudok érezni? Vagyis, tudtam...csak... áh, már semmit sem értek...~*teljesen összezavarodott, nem tudta, hogy most megőrült-e, vagy csaka képzelete játszadozik vele?*

*Imuru szemét eltakarja a hirtelen fény áradattól. Lát... ilyen sem volt még... A nő ismerős volt neki, nem tudta, honnan.*~Kislányom...~*a szavai még most is csengtek fülében. Bizonytalanul megengedett magának egy-két lépést, mintha attól félne, hogy nekimegy valaminek, mintha csak álmonda, s egy pillanat alatt szerte fog foszlani, amit látott. Nem szólt semmit, majd kicsit jobban felbátorodva elindult a nő felé.*~Mit mondjak neki?~*Nem tudta, mit kellett volna mondania...*

*A lány nem értette lőször, hogy hasonmása mire céloz, majd visszapillantott a háta mögé. Felsikoltott.*~Nem...ezt nem én tettem...ez nem én vagyok...*-Miért? Miértk ellett? Nem bántott senkit.*zokogott, ahogy odaszaladt.*-Ki vagy te? Hogy mered az alakomat fölvenni?*sziszegte Imuru dühösen. Emlék...eszébe jutott. Ezek az ő emlékei. Ő végzett volna az édesanyjával? Az lehetetlen...ő sose ölne meg ártatlanokat.*

*Nem tudta hirtelen, hogy mi történt vele.*-T...Tsuki no Hime? De... miért...*ugrott félre a támadás elöl. Nagyon szerette volna, ha már otthon lehetne, a hatodik osztagnál. Legszívesebben meghúzta vonla magát egy sarokban. Annyira szerette volna, ha a kardja ismét a régi lenne. Az ő karjda sosem bántaná... Minidg együtt dolgoztak...~*Ennyire gyenge lennék? Izag, amit mondasz?~*nem merte volna megsebezni, a kardja az ő egyetlen társa, akiben ,megbízhat, aki tényleg ismeri őt.*

*Imuru legszívesebben húzta volna a nyúlcipőt, de nem adja meg az örömöt, hogy gyengének lássák. Ettől ő jobban retteget.*~Nem fogom magamra haragítani őt...~*neki már csak egy valami elgebett előtte: haza szeretne menni, de ehhez minél gyorsabban végeznie kell.*

A hollowok szép lassan megindulnak Imuru felé, bár ezt alig érzi, annyian vannak. Mindenhonnan érzi a hollowokra jellemző lélekenergiát. Szinte maga mellől is, bizony, itt nincs ok hősködésre, kár próbálkozni is. A következő, amit Imuru érez, hogy egy cero készülődik az egyik távolabbi hollowtól, mely ha telibe találja, bizony, nem fog épp kellemesen járni. GOndolkodni azonban nincs sok ideje, a cero elhagyja a hollowot, egyenesen Imuru felé száguldozva.

*Ha látni nem is lát, de hangokat ettől még hallja. Úgy döntött, hogy amilyen gyorsan csak lehet, igyekszik eltűnni a helyszínről.*-Hagyjatok már békén! Nem akarok több érzést...*most csak abban reménykedhetett, hogy a cero nem fogja eltalálni.*~Lehetőleg kerüld a harcot~*kapitánya minden szavára emlékezett, és kerülni is szerette volna, hisz most a életébe is kerülhet, ha a lánc leszakad a markolatról, és nem tud regenerálódni.*
-A fene...iszkol...iszkol...iszkol...*végül még is csak menekülésre adja a fejét, a lehető leggyorsabb tempóval igyekszik a hatalmas cero elöl kitérni.*
-Na, legyetek jó hollowok, én nem akarok harcolni... nincs kedvedek barátkozni?*na igen, jobb megoldást már ő sem tud, hátha hat a szép szó is ezeknél a lényeknél.*

A cerot a lány könnyedén kikerüli, mivel nem épp a leggyorsabb támadás, de ha nem megy vissza Sereteibe, bizonyára valaki el fogja kapni. Amely hollowoktól eltávolodik, azoknak a reiatsuját egyből el is veszti, mintha megszűnnének, de mintha az egész Rukongai területen lennének hollowok, a lelkek pedig a házukba menekültek, az utcákon egy lélek sincs már.

*Imuru amilyen gyorsan csak lehetett, eliszkolt a helyszínről oda, ahová a kislányt rejtette. Seireiteihez közeli kerület, negyedik kerületbe.*- Hé, jól vagy?*a választ meg sem várva felkapta a gyereket, és rohant Seireiteibe vinin a hírt a rendbontásról.*

*saito sietett az utcákon át az árusok hoz kérdezni a gombárol-elnézést valaki nem tud valamit erről a gombáról *kérdezett meg egy csoport embert