Kumiko Nanami

Karakternév: Kumiko Nanami
Kaszt: Shinigami, 6. osztag tisztje
Kor: 16 éves, de tíznek látszik
Nem: nő
Jellem: Fiatal kora ellenére egy igazán komoly gyerek, felnéz a kapitányára, szinte isteníti, bár senki nem mondaná meg róla. Komolyan veszi a rá bízott munkát, minden tőle telhetőt megtesz, nehogy csalódást okozzon. Sose mosolyog, nem az ő stílusa, sokan érzéketlennek tartják. A rideg külső gyakran érző szívet takar, szokták mondani, Kumiko pedig ékes bizonyíték erre a mondásra. Hangja hideg, fagyos, ezzel általában a társai aggodalmát kelti fel, elvégre egy átlagos gyerek nem így viselkedik. Meglehetősen szűkszavú, emiatt nehéz vele kommunikációt létesíteni.

Kinézet: Apró termetű, körübelül 133cm magas, vékonyka lány, súlya 27, 5kg, alakja egy tíz éves gyerekének megfelelő. Haja fekete, lapockájáig érő, néha úgy tűnik, mintha ezüst fényű lenne, ám ez csak a fény játéka. Ha mélykék, rideg, átható tekintetű szempárral találkozol, könnyen el lehet veszni benne. Arca szép, bőre sápadt fehér, ami olyan hatást kelt, mintha beteg lenne.

Zanpakutou neve: Zukigin (Ezüst hold)
Típusa: jég
Shikai szint leírás: „Napnyugta után jön a te időd, térdre borulnak előtted a csillagok, adj fényt a sötétségben bolyongók szemének, Zukigin!”
Kumiko kardja shikai szinten elvékonyodik. A pengét holdmotívumok díszítik, markolatáról a keresztvas leválik. Az idézés hatására ezüstösen izzik a katana, majd egy gyönyörű ezüst róka tűnik fel. A feltűnő ezüst rókát gazdája erős koncentrálás segítségével, a gondolatával irányítja. Hátránya, hogy nagyon igénybe veszi a használót, ezért könnyen akár két-öt napig is eszméletlen lehet. A támadásnak előnye, hogy nem szükséges helyváltoztatás tíz méteren belül.
„Sötét égbolt úrnője, fényt adsz a sötétségben eltévedt lelkeknek, mutasd fel pajzsod az égre!” Ennek az idézésnek a hatására egy jégpajzs alakul ki a lány körül, aminek szintén hátránya, hogy igénybe veszi a használóját. Itt is fennáll a több napi eszméletlenség veszélye. Ennek a képességnek hátránya még, hogy a sebesség az eredeti kétszeresére csökken a pajzs létrejöttekor. Előnye, hogy hárítja a kidou-kat. Egy erősebb shikainak vagy bankainak azonban nem ellenfél.
Shikai szinten a képességek irányításának nehézsége Kumiko állapotától függ, és az előtte való felkészülésen múlik, hogy mennyire lesz könnyű irányítani az ezüst rókát. A pajzs érzelmi alapokon nyugszik, fennállása függ a használója érzelmi állapotától.

Előtörténet:

- Emberként

Tokióban születtem félárva gyerekként egy befogadott fiútestvéremmel. Édesanyám a születésem után meghalt, én viszont koraszülöttként jöttem világra, de életben maradtam. Hét éves koromban történt, hogy bátyámmal sétálni mentem, persze édesapánk tudott róla, nem volt ezzel gond. A nagyobb gond azzal volt, hogy meggondolatlan, és figyelmetlen voltam. Az utcán sétáltunk, amikor az úttest túloldalán egy macskát láttam meg. Láttam kiskoromtól fogva a szellemeket, de nem tudtam különbséget tenni élő és halott között. Egy óvatlan pillanatban, mikor bátyám figyelme elkalandozott, kiléptem az úttestre, az állat után szaladtam. Mondanom sem kell talán, hogy mi lett meggondolatlanságom következménye. Egy száguldó kocsi menthetetlenül elgázolt a hetedik születésnapom előtt.

- Lélekként
Sokáig bolyongtam a Földön lélekként, persze helyhez kötve. Bátyám teljesen összeomlott, magát vádolta a halálom miatt, és mivel a fogadott testvéremmel szinte összenőttünk, bőven volt ok arra, hogy rideggé váltam. Egy nap szörny bukkant fel a városban, minden bizonnyal rám vadászott. Egy darabig menekültem, aztán balszerencsémre pont utolért a támadóm. Már éppen lecsapott volna rám, amikor egy feketeruhás alak jelent meg, és végzett a fura lénnyel. Felém fordult a fekete ruhás férfi, barátságosan rám mosolygott.
- Ne aggódj, jó helyre kerülsz – mondta, majd katanájának markolatát homlokomra tette, nem éreztem fájdalmat.

Egy másik helyen tértem magamhoz. A shinigami, aki elintézte a hollowot, most is ott volt mellettem.
- Üdvözöllek, kislány! – köszöntött, én meg köszönésképpen kicsit lehunytam a szemem.
- Nem vagy valami beszédes, egy átlagos gyereke már rég szövegelt volna – jegyezte meg.
- Hány éves vagy, és mi a neved? – kérdezte. Nem igazán volt ínyemre a társasága, bár ahogy látszott, nem tudtam volna lerázni. Apám is lehetett volna, állapítottam meg.
- Hét, és Kumiko – feleltem hűvösen, amire kicsit meglepődött a férfi.
~ Vajon mi történhetett vele az emberek világában?~ futott át fejében a kérdés, de inkább nem tette fel.
~ Most mit tegyek? Nem hagyhatom egyedül ezt a gyereket, de a kapitány nem biztos, hogy repesne az örömtől, ha meglátná. ~Hezitált, de nem látszott rajta. Továbbra is rideg, hűvös pillantással néztem rá.
~Azt hiszem, mégis magammal viszem. Nem zavar sok vizet ez a gyerek~gondolta, majd megszólalt:
- Gyere velem! Meglátod, jó helyed lesz nálam! – mondta, majd a kezét nyújtotta. Elfogadtam a segítségét, egyedül nehezen boldogultam volna itt.
Az akadémián úgy ítélték, van esélyem arra, hogy shinigami legyek egyszer, így felvettek, bár furcsállták, hogy fiatal korom ellenére rideg és hűvös vagyok.
Az akadémián nem voltak barátaim, nem is volt szükségem rájuk, persze befogadóm minden nap meglátogatott. Alapjában véve jó tanuló voltam, bár mindig furcsán néztek rám a tanárok, nem igazán foglalkoztatott. A kardom shikai alakjával voltak gondok eleinte is, meg közben is. Egyik ilyen eset volt, amikor irányítani próbáltam az ezüstrókát, ám félúton kidőltem. Sok időbe telt, mire kiismertem a shikai rám zúduló hatásait, és rendesen tudtam irányítani, de így is előfordul időnként, hogy sikerül eszméletemet vesztenem a shikai használatakor. Az akadémia elvégzése után a hatodik osztagba jelentkeztem, arra várok, hogy felvegyenek.

Arigatou gozaimasu^^