A hadnagy Lakása

Matsumoto ha uncsizik ide szokta rángatni a leendő ivopartnereket. Ha nem az irodában itt biztos megtalálható.

*a hadnagy egy kedves aranyos teremtés felszolgálja az italt kaelina meg csak vár mig emgkapja a magáét amikor kiszolgálták ránézett apohára és fujt egyet unalmas képel régi emlékek futják át az agyát*
-huuuh*a fujást vagy sohajtást az ivás követe lasan iszik nem akar berugni erősen agyal gondolkodik*
*g*-mi lett volna ha ottvagyok azona rémes éjszakán megtudtam volna e menteni az apámat a haláltól???*és ránézet a pohár fenekére*

*A kis Kumiko csak ül és mereven bámul, az asztal alatt lábát lóbálja kényelmesen. Szegény kislány aprócska termete miatt alig éri fel az asztalt aprócska termete miatt. Nem mer inni a pohárból, hiszen nem tudja, milyen italt töltöttek a pohárba, szeretett kapitányát nem szeretné magára haragítani.*-Matsumoto hadnagy! A kapitánya tényleg legalább olyan alacsony, mint én?*kérdezi a kislány, közben a hadnagyra tekint zöld szemeivel.*
~Nem, nem fogom magamra haragítani őt, és kiskorú vagyok, em ihatok alkoholt.*-Hadnagy, egyetlen egy bbökkenő van: kiskorú vagyok.*figyelmezteti Matsumotot, persze hangja rideg, fagyos, kis törpénk hozza a szokásos formáját.*

*csak ül az asztalnál és iszogat nem akar lerészegedni ugy hogy nem iszik gyorsan*
-Lazits kicsit tulfeszült vagy mostanában.Gondolj gondjaidon kivül másra szeb dolgokra nekem nem rég meghalt a családom..............*elcsuklik a hangja*
----és----------és-.........................nem tehettem semmit....*arcára ráúl a gyász a fájdalom kezd darabokra hulni majd egy sohajtásal az asztalra görnyed*
-ha én ott lettem volna azon az estén mikro a katasztrofa történt.......
-egy tanács ha nem akarsz lerészegedni igyál lassan a szájszag ellen meg fokhagyma utána fogkrém....
-ja és még valami elöször énis abban akorban ittam mint te*mondta tanácsát majd elmerült saját gondolataiban.*

*Szegény kislány nyagyot néz, mikor észreveszi, hogy Hytarit máris legyőzte az alkohol. Inkább csöndben marad, és hozza szokásos, rideg, jégcsap formáját. Időközben próbálkozik felérni az asztalt, ami apró termetére nézve igencsak nehéz feladatnak bizonyul a kis Kumiko számára. Mikor végre eljut odáig, hogy leemelje a poharat, csak megszagolja az italt, de nem iszik bele. A szaké szagától viszont rögtön elmegy a kedve az egésztől. Nem is csoda, hiszen nincs hozzászokva az alkoholhoz. Szépen visszateszi a poharat, hosszabb ügyetlenkedés után.*

*picit ivot itas de nemlátszik rajta megkérdeznék tőle hány óra 5perc eltérésel megtudná mondani ,azt is tudná hogy hol van e pillanatban ,és mit csinál őt ugyan 1pohár szaké lenem dönti föleg akkor ha azt 10percig issza.Végűl leteszi az üres poharat az asztalra majd kinéz az ablakon arcára ismét rátelepszik a keserüség ,nézzi az eget majd az utcát, enyire keserü rideg még sose volt mint ebben a percben, semi életöröm vidámság ezt felváltótta a komorság a bú a bánat a szenvedés a keserüség a hiány a gyász*
-mi lett volna ha...ha ott lettem volna?????*és ekkor lecsöpen egy könnycsepp a padlóra*

*A kicsi lány zavarban érezte magát, de nem mutatott érzelmet a külvilág felé. CSak ült a széken, és figyelte a körülötte zajló eseményeket. Nemsokára egy pokollepke szállt Nanami felé. A lány kinyújtotta kezét, hogy rászállhasson.*- Nanami drágám, jó lenne, ha már előjönnél. Két órája nem találunk. Ha eljutotth hozzád a pokollepke, adj életjelet magadról - miután a pokollepke átadta az üzenetet, jó, hogy Nanami nem süllyedt be az asztal alá. Ami, méretére tekintettel könnyen előfordulhatna.
~Ó a francba, ennyi időre én sem akartam eltűnni!~*kap észbe. Való igaz, kissé későre jár.*-Valaki meg tudná mutatni a hatodik osztag felé az utat?*kér segítséget, persze hangja hűvös és fagyos, akár a jég.*