Utcák

Az osztag különbözö létesitményeit őszekötő úthálozat.

*Követem matsumotot ugyse tudok meglogni ha akarnék ezért türelmesen vártam miért ráncigál a házába minket AiyáVAL KÖZBEN ESZEMBE JUTOTTAK kucsiki kapitány sulyós szavai ami megtört lelkemnek nagy támaszt jelentenek.Azon kezdtem gondolkodni hogy felkéne mondani Zarakinál és kérelmezni az áthelyezést a 6osba.*

~ Az utcák itt is ugyanolyanok.
*Állapítja meg miközben Matsumoto hadnagy lakosztálya felé tartanak a 10. osztag egyik keskeny utcáján. Néhol egy-egy hülyén vigyorgó tiszt, mivel a hadnagyi szállás - mily' meglepő! - különösen közel van a kocsmához.
Aiya már régen nem törődik fogalmazással, vagy ellenkezéssel. Inkább nézelődik, és próbálja megsaccolni, hogy kb. hány üveg szaké után dől ki a hadnagy.
Hamarosan megérkeznek a célhoz...*

~*g*A cél nincs messze de tudom hogy nagy változások fognak velem történi.
*gondolta a lány magában az amit byakuya mondott az amit zarakinak fogadott válaszút elé kényszeriti miszerint vagy végigcsinálja?VAgy nem de akkor osztagváltást kérelmez*

~*g*Mi lessz ezután hogyan tovább?mit fogsz csinálni ha rendezödik minden?Biztos akarod folytatni??Képes leszek rá??*már abban sem biztos amiben hit*
*lehajtott fejel követi ahadnagyot nemmond semit gondolkodik mert van ideje*
*ekkor az emlékek sorra rohanja meg a lányt*
*képek miként ekrült ide hova jutot mit járt meg és hol tart multbóla jelenbe vetödö képek a mostig ezek még jobban elbizonytalanitjáka lányt hissz belül egy agodó tipús akkor hirtelen hátrafordul*

-Aiya veled elöfordult az hogy amit éreztél rosszat megtörtént,nem akartad ép ésszel elhini de tudtad a szivedben hogy megtörtént???*arca nem egy életvidám a kérdés hirtelen jön elő miközben követi a hadnagyot*

*Nanami a lehető leggyorsabb tempóval igyekszik apja elöl elrejtőzni.*
~Csak hagyna már végre egyedül~*gondolja a lány a számára ismeretlen utcákat róva. Még szerencse, hogy ismeretlen a terep, klasszul el lehet tévedni, addig is nem talál rá senki. Hogy mit takar a senki? Állandóan idétlen édesapját és annak baráti társaságát. Egy idő után a lány leáll a rohanással, inkább sétál. Körbenézve szép tiszták az utcák, biztos a kapitány kitakarítatta az osztaggal a környéket. A lány amikor már nem bírja szusszal, szépen megáll, és nem mozdul tovább.*

*A lányt hidegzuhaynként éri az ütközés, nem is számíthatott rá, ezért a földre kerül. Az idegen hadnagy segítségét elfogdja.*-Semmi gond, hadnagy, jártam már ettől rosszabbul is*mondja, hangja fagyos, hideg. A lány rezzenéstelen arccal nézi a hadnagyot, acába hulló fekete tincseit félresöpri, hogy rendesen lásson.*-Nem haragszom.*mondja. A lány rideg külseje leginkább el szokta riasztani a társaságot, bár eddig nem mintha mutatott volna érdeklődést bárki felé is.*-Kumiko Nanami*mutatkozik be jobb ekzét nyújtva a hadnagy felé, hiszen így kívána az illem.*

- Nem a kapitányom tehet róla.*jegyzi meg rideg, hűvös hangon.*-Nyugalom, nem szándékoztam felszeletelni önt. Ennyire ön sem hasonlíthat a kapitányomhoz.*mondja, látva, hogy mintha megijedt volna a hadnagy.*- Egyébként nem hinném, hogy olyan lenne, mint amilyennek egyesek beállítják. Én egész mást tapasztaltam.*fejti ki véleményét a "Byakuya viselkedése" megjegyzésről. Nanami továbbra is rideg, rezzenéstelen arccal néz a nőre. Nem tehet róla, tulajdonképpen már kilenc éve nem látták nevetni, vagy akár csak bármi féle melegséget, kedvességet mutatni mások felé.*

*A lány csendes, és szűkszavú, ám ha szeretett kapitányát megszólják előtte, keményen oda tud vágni. A nőt látva elgondolkodik, hogy vajon mi is lehet aza nagyon jó ötlete*-Milyen kör?*kérdi tőle. Ahogy megszokhattuk tőle, rideg, rezzenéstelen arccal tekint a külvilágra, semmi érzelmet nem mutat. Egy a fő célja: minél messzebb kerülni az édesapjától.*

*elkezd kapálozni majd megszolal miközben jön matsumotó mögött*
-Nyugi nyugi Semi pánik nem rosz vélemény van Byakuya kapitányról holtponton voltam ,mikor az apám nem olyan rég meghalt ő keményen megdorgált durva szivtelenek tünt ,de szavaiban éreztem a barátiaságot segitökézséget még ha azt nem is mutatta ki.
-ÉS szerintem a kapitányod egy erényes figura aki probál szabályokat követve példakép ként álni mások elé ,és ez helyes is, tekintette akár a jéghegy lelke mint a tiszta fagyos víz de szíve mint egy pártfógó aki segit....Az én kapitányomat meg neis emlegesük..*kacsintott egyet a lánynak*
-mindegy had mutatkozak be.Hytari Takeda Kaelina a 11es osztagból örvendek....

- Kumiko Nanami, hatodik osztag*mutatkozik be, hangja hűvös és fagyos.*Én annyira még nem ismerem a kapitányom, nemrég kerültem az osztagához. De ha tényleg olyan szívtelen lenne meg amilyen jelzőkkel még illeték, talán nem segített volna rajtam.*azzal előszedi a bizonyítékot, ami egy fénykép.*-Nem tudom, ki fényképezett le, amikor én nem voltam tudatomnál, de a kapitánytól ezért kapni fognak. Végülis ő nem adott engedélyt arra, hogy lefótózzák.*fejti ki véleményét, hangja rideg, fagyos, nem olvasható ki belőle érzelem. Szerencséjére messze van az édesapjától, így reméli, nem kell többet hallania, hogy mennyire hasonlít a kpaitányára.*- Matsumoto hadnagy, magának ki a kapitánya?*érdeklődik, hiszen a hadnagy már Hytari és az ő kapitányának a nevét is tudja, így már csak Matsumoto beszámolója maradt hátra.*

- Én kinyúvasztom a kép készítőit. Habár lehet, megkérem a kapitánom, hogy együtt vágjunk oda, elvégre mégis csak az ő engedélye nélkül lett lefényképezve.*veti fel gyilkos ötletét, habár nem biztos, hogy megúszná az akciót gyengélkedő nélkül.*
- Hát, attól függ, mi a program. Nem szeretnék a kedvenc kapitányomtól kapni a fejemre. De az ön kapitányától sem, ha tényleg ennyire hirtelen haragú.*mondja, bár még nem tudja, hogy Matsumoto ivászatra akarja hívni.*

-NYugi nem fogsz makszimum megdorgál de ha alaposaban átgonodolod mitkapitányod mondnem rosz indulatból teszi....*keresztbetette a kezét majd egykomoly tekintettet vágva folytatta.....*
-Amugy ha én kerülnék hasonló szituba hogy lefényképeznek nem az hogy hazavágom a tagot ,hanem már minimum élve felkoncolom ,és végignézetem vele ahogy kibelezem......
*olyan tekintetett vág mitn aki nem vicel*

/Bocsánat, bocsánat, kicsit belezavarok... Lemaradtam, de megoldjuk xD/

*Kissé lemarad Kaelinától, a kérdésre már nem válaszol, hisz éppen akkor találkoznak össze a 6. osztagos lánnyal. Szépen csendben hátrébb húzódik, s mivel Matsumoto valószínűleg úgyis ráveszi a lányt a piálásra, úgy gondolja, ő már nem kell oda. Legalább megírhatja a jelentést. Elindul a másik irányba, gyorsan, de csendesen, nehogy feltűnést keltsen, majd eltűnik a sarkon.*

- Az élve felkoncolom részt inkább ráhagyom valaki jobb gyomrúra. Nem bírom a morbid cuccokat. Az én fegyveremmel meg inkább megfagyasztanám az illetőt.*mondja grimaszolva.*-Amúgy is tudja a kapitányom, mivel lehet a leginkább büntetni engem...az édesapámmal*teszi hozzá csak úgy mellékesen, ha már a megdorgálásról folyik a szó.*-Felőlem mehetünk, de a programokkal legyünk óvatosak.*mondja elővigyázatosságból, mielőtt tovább haladnának.*
~ Miért van az az érzésem, hogy én még kapni fogok Kuchiki kapitánytól? ~*elmélkedik magában egy fogós kérdésen.*

-Az apád akkor valami hiperörült lehet....?*vágja fel fura tekintetel*
-Enyém se volt 100as néha föleg mikor hátbarugot mikor bámultam a meszeséget.
-Rákérdeztem fater álj le ezt hogyképzeled csak ugy hátbarugsz!!????erre ő aztmondta kislányom ha enyira lankadt a figyelmed jobb ha megszünsz létezni mert a lidérc nem várja meg mig észreveszed........szoval nemvolt komplett de a szíve helyén volt.....Utolsó mi megmaradt amikor élve látam.Elhozott Serieitbe és azt mondta majd még találkozunk.Hát végül nem..*sohajtót egy nagyot kaelina*
-És most egy oan kapitány a példaképem aki meg én köztem Meny és pokola különbség ö pedig Zaraki Kenpatchi... Nem tom miért ö nem tom miért?De ugyérzem az ö Ugymond utmutatása az út ahoz hogy erősé váljak.Leküzdjem gondjaim.E!ltemesem bajaim.De a többi kapitány intelmét se hagyom kárbaveszni azt se amit kuchiki kapitány mondot.
*gondolkodik*
-Legyél már picit vidámab unalmasak a goromba halálistenek...Mindenkinek vanak bajai de csak saját maga tud felépni gondjai ellen..Na ne légy ien morcos..Az én életem se volt könnyü hisz egy lidércháború közepén születem...*mondja mosolygosan de a mosoly csak eltakarja a fájdalmat amit ez lelkében meghagyot*

*Matsumoto hadnagy hirtelen tetteire köpni-nyelni nem tud, nemhogy reagálni. Miután szabadulni nem tud, végülis mindegy, merre mennek.*- A kocsma nem nekem való hely. Elvesznék a tömegben*céloz apró termetére a hölgyemény.*~ Megvan a válasz. Remélem nem akar leitatni holt részegre. Kuchiki kapitánytól megkapnám érte a magamét rendesen.~*gondolja a lány, persze arca rezzenéstelen, rideg tekintetű. Most már úgyse menekülhet, úgyhogy inkább nem ad hangot nem tetszésének, végülis egy meghívást vétek visszautasítani, legfeljebb nem fog inni. Valakinek kell, hogy józan legyen, ha elfajulnának a dolgok.*

*Mit tehetne mást megy matsumotoékal egy válvonást elengedve*
-Zaraki kapitányúr anyira sem egy 100%ban követendő példakép nekem mindegy.

*A lány ránéz a pohárra, halvány fogalma sincs róla, mi lehet benne. Nem ismeri nagyon az alkohol-tartalmú italok fajtáit, bár nem mintha érdekelné. Sose mutatott érdeklődést semmi iránt, most is így tesz*-Hadnagy, ez miylen ital?*kérdezi, hangjában semmi érzelem, érdeklődés nem fedezhető fel. Arca megszokott, rezzenéstelen, rideg formáját hozza, metsző tekintetével néz a hadnagyra.*-Kiskorúaknak nem tilos az alkohol?*teszi hozzá a biztonság kedvéért, hátha leesik valakinek, hogy ő még jóformán gyerek*
- Nagyot fogok még kapni ak apitányomtól, ha megtudja*gondolata kicsúszik a száján, rmeélhetőleg senki nem hallja meg*

+--------------->next ahadnagy lakása......+