Reisuke Kisatamo

Tárgy: Reisuke Kisatamo Kedd Feb. 09, 2010 5:36 am

Nevem: Reisuke Kisatamo (レイシュケキシャタモ)
Nemem: Férfi
Kasztom: Vaizard
Korom: 21 évesen haltam meg, azóta nem számolom
Zanpaktou-m neve: Hisshino (őrjöngő)
Jellemem: Lobbanékony természetű, olykor hiperaktív vagyok. Hajam és szemem színe zöld. Vékony testalkattal rendelkezem, nem az erő a legnagyobb fegyverem. Hollow részem a testemen, csak a maszkomról derül ki.

Történetem: Egy elhagyatott sikátor legsötétebb része, egy ködös éjszakán. Ennyire emlékszem csecsemőkoromból. Anyám, születésem után elhagyott, apám kiléte is titok maradt előttem egész életemben. Cserbenhagyásom után egy fiatal pár talált rám, és vett gondjaiba. Szerető szüleim lettek, és ők tanítottak meg mindenre, amit halandó életemben hasznosítani tudtam. Anyám: Fukichi Daisoka, és Apám: Raihiki Kisatamo. Apám vezeték nevét adták nekem, és a Reisuke keresztnevet. A szüleim sokszor vittek el hajózni az óceánra, mivel apám kapitány volt egy óceánjárón. Volt egy kisebb hajónk is, amivel hétvégi túrákat tettünk. Ez, és még sok más ok miatt, beleszerettem a nagy kékségbe. Minden dolog az életemben normálisan, és tökéletesen zajlott. Egészen 14 éves koromig! Már éjszaka volt, de valami nem hagyott aludni! Valami rejtett izgalom, vagy talán természetfeletti energia? Nem tudom, de furcsa volt. Egyszer csak visító ordítást hallottam a szüleim szobájából! Rohantam ahogy csak bírtam, de amikor odaértem, megbántam hogy annyira siettem. Valami homályos, szörnyű alak bontakozott ki a sötétségből! Elhajítottam az első, kezem ügyébe akadó tárgyat. Talán egy lámpa volt, nem emlékszem. Rettentő ostoba ötlet volt! Az a valami elkezdett közeledni felém! Üvöltve rohantam, a szörny utánam loholt! Majdnem lecsapott rám, amikor fémes csikorgást hallottam! Egy ember termett a szörny, és énköztem, kardját a szörny nyakába állította! Furcsamód, a hatalmas lény holtteste eltűnt. A fekete ruhás ember beletette kardját a hüvelybe, és megállt. Odarohantam, hogy megköszönjem hogy megmentette a családomat. Megérintettem a hátát, hogy jelezzek neki. Ekkor hihetetlen energiát éreztem átáramlani a testemen! Hirtelen megfordult, és amint látta nem ellenség vagyok, felkiálltott:
-Idióta! Mit művelsz!? Mi a fenét gondolsz?
Meglepődtem, miért ilyen mogorva, hogyha ép most mentett meg.
-Elnézést, csak meg akartam köszönni, azt ho...
-Ááá hagyd csak!
Mondta.
-Csak meglepődtem. Nem minden ember látja ám a szellemeket.
Azzal elmosolyodott, és eltűnt a szemem elől. Megfagyott a vér az ereimben!
-SZELLEM!?
Gondoltam magamban. Attól a naptól fogva, semmi sem volt ugyanaz! Az iskolában, az utcán, de még otthon is felbukkantak szellemek. Egy idő után már nem érdekeltek. Egészen 21 éves koromig! Apám már elég érettnek tartott arra, hogy egyedül is kimehessek az óceánra, a családi hajóval. Éjszaka hajóztam ki, hogy láthassam a napfelkeltét reggel. De kb. hajnali egykor, a programomban hatalmas változás történt! Visító üvöltést hallottam, majdnem olyat, mint akkor. De ez más volt, és gyorsan közeledett felém. A ,,rondaság" egy csapással elvágta a nyakamat, és holtan estem össze. Mégis felkeltem, csak egy lánc lógott ki mellkasomból. Felbukkant egy másik szellem is. Ugyanaz, aki megmentett engem 7 évvel ezelőtt!
-Mi történt velem!? Mi a fenét művelt velem ez a szemét!?
A harc közepette, megfordult, és csak ennyit mondott:
-Kussolj!
Úgy látszott, igen erős ellenfélre talált. De nem sokáig élvezhettem a harcot! A lény felém fordult, és irdatlan karmait mellkasomba döfte! Mikor kihúzta, kitépte a láncot, mely összekötött a testemmel. Szörnyű fájdalmat éreztem, és elájultam. Kis idő múlva, zihálva riadtam fel!
-Ho-ho-ho... Hol vagyok?!
Már nem a hajón voltam, hanem valahol a víz alatt.
Furcsának találtam, hogy lélegezni tudtam a víz alatt. Semmit nem láttam a vízben, csak valami sötét alakot. Az alak gyorsan közelített, és nemsokára megláttam mi is volt az.
-CÁPA!
Próbáltam leütni, megölni, de ekkor váratlanul:
-Ne félj, nem öllek meg. Viszont van mi-miatt idegeskedned! Nemsokára a lelkedet felemészti a végtelen sötétség, hacsak...
-HACSAK MI?! MONDD MÁR!!!
-Kölyök, csak rajtad áll, végighallgatsz, vagy meghalsz! Az óceánban valahol hatalmas szellemi erő rejlik. Ha azelőtt megtalálod, mielőtt kiszárad ez az egész, olyan hatalmat tudhatsz magadénak, amiről mások csak álmodnak!
Nem hittem hogy megerőltető lenne ez a feladat, de elkezdett ,,leereszteni" a tenger, mint egy fürdőkád. Csapkodva igyekeztem megtalálni azt az erőt, habár nem tudtam mit keresek.

Így Nézek ki:

Reisuke Kisatamo Reisukekisatamo