* Egy kis idő után végre kiértem a folyóhoz és lehuppantam a partjára. Közben még mindig az almámat eszegettem. A stúdióban Megumit jobbára csak egy ember üdvözölte az pedig Lidérckard volt. Ahogy befejezte az utolsó mondatának betűjét Megumi egyből átkarolta a válla felett és nagy lelkesedéssel elkezdte mondandóját.
- Hát tudod Hiyori szülinapját emlékezetessé kell tenni valahogy, apropó! Hol van az ünnepelt kisasszony? - kérdése közben körbe-körbe nézett, de az említett személyt nem találta, viszont valami mást észrevett. Egy másik személy bujkált az egyik kiugrásnál vagy minél. A lány nem értette mi baja lehet, talán fél?Nem akarta megzavarni az illetőt, így inkább szó nélkül hagyta és visszakoncentrált Lidérckardra.
- Tortát hoztatok már, vagy nekem kell elfutnom érte? Egyáltalán csináltatok már valamit, vagy egész idáig aludtatok esetleg a gép előtt Starcraftoztatok - nézett megvetően az előtte álló személyre. Szemét a lelkébe égette, jelezve ezzel, hogy legalább feldíszítették a szobát vagy valami.*
_________________
A shinigamik mindig a halál útjában állnak, mert ez a létezésük és munkájuk célja.Következő nap talán meg is halunk.Senki sem beszél róla, de legbelül mindenkinek ismerős ez a gondolat.Közelről láttuk a halált.Közelről éreztük a halált.Ezért tudtuk élvezni minden egyes napot.Nem utállak, mert elárultál minket.Azért utállak, mert miattad bántottam a barátaimat! Nem térek vissza sehová, amíg meg nem öltelek!