Név: Yoshiki Ryuuto
Kor: 25 (Valódi:75)
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Kinézet: Hosszú vörös haj, elöl rövidebb. Sápadt bőr, világos szemek, unott arckifejezés.
Jellem: Többnyire csöndes, azonban élvezi a jó küzdelmeket egy bizonyos pontig. Úriember módjára harcol.
Zanpaktou:
Reddo Ryū Vörös sárkány
Normál állapot: Korom fekete, élénk piros markolat. Az idő múlásával elszíneződik és vöröses-narancssárgás árnyalatot vesz fel a penge.
Shikai kinézet: Vörösen izzik a penge, körülötte a levegő égni kezd ez a kék láng foltokból látszik.
Ryuuto egész kezét acélszínű pikkelyek borítják egészen a jobb mellkasáig és lapockájáig. Ez a pikkely elég kemény ahhoz, hogy egy Zanpakutou ne üsse át.
Kinézet:
http://kepfeltoltes.hu/110212/Zanpaktou_fire_www.kepfeltoltes.hu_.pngShikai képesség:
Miután a kard elérte a megfelelő hőmérsékletet ( 3 post) akkor képes belépni shikaibaReddo Ryū no mezame ( Vörös sárkány ébredése)Ekkor lép be shikaiba, és jelennek meg az alig észrevehető kék lángok.
Ryū no Chōshoku ( a sárkány reggelije )Az egész penge lángba borul majd egy tűzből álló sárkány fejet lő az ellenfél felé ami bekebelezi. ( megégeti elég rendesen )
Ezután a kardon nagyobb kék lángok jelennek meg. Jobban észrevehetőek és a kard hőmérséklete még feljebb kúszik. kb 1300 fokRyū no ichi mai ( A sárkány első tánca)Ekkor az egész kard vastag lángburokba borul. Egy suhintással képes lángörvényt küldeni az ellenfél felé ( lassú támadás és csak 5-6 méterig hat utána egy forró fuvallat égeti meg az illetőket. Másodfokú égési sérülés, hólyagosodás)
A támadás után a penge nagyon forró és a tövétől az egyharmadáig csak kék láng borítjaAo Ryū no mezame (kék sárkány ébredése)Miután a kard elérte a megfelelő hőmérsékletet
( Vagy a 2 támadása után vagy 10 post amiben csak harcol) ezzel a varázs szóval az egész kardot kék lángok borítják, a penge ugyan úgy vörös és 2 nagyon apró zöld lángocska van a keresztvas tövében. A páncélzat pedig felkúszik az alsó állkapcsáig, és körbe veszi a nyakát. A fegyver hőmérséklete már olyan magas, hogy a 20 centis acélt 5 másodperc alatt vágja át.
Ebben az állapotban még nem sikerült technikát kifejlesztenie, sem pedig huzamosabb ideig harcolnia( Fenntartása: +7 reiatsu pont)Előtörténet:
Körülbelül 60 éve annak, hogy Ryuuto megszületett. Csöndes magának való gyermek volt. Azonban valami nem stimmelt. Az első aggasztó jelek után szülei elvitték kivizsgálásra. Az eredmények negatívak voltak. De mindenki tudta, hogy valami nincs rendben a gyerekkel. Azt hitték a családi környezete miatt lett ilyen. Ezért beadták egy intézetbe. Ott a többi gyerek félt tőle. Többnyire kerülték, ez azonban nem zavarta. Jól elbeszélgetett ő másokkal. Olyanokkal akiket rajta kívül nem látott senki. Ahogy teltek az évek a beszélgető partnerei egyre távolabb estek az intézménytől és a nevük is folyton változott. Azonban volt egy név amit mindig utálattal, hisztérikusan kiabált. Mintha egy gyilkost kérlelne, hogy ne öljön. 15 éves lehetett amikor elvitték egy elmegyógyintézetbe a város szélére. Ezen a helyen is talált társaságot. Ahogy az számára kiderült ez a hely egy haláltábor volt még a világháború idején. utána nem sokkal TBC karantén. Csupán néhány éve annak, hogy speciális intézetté alakították a helyet. Az évek során javulást mutatott. Nyugodt volt és a csúnya rossz képzeletbeli ellensége is eltűnt a képből.
18 éves korában ismét megkattanni látszott. Egy szabadtéri sétán torka szakadtából üvölteni kezdett és berontott az épületbe. Annak a folyosónak a jobb hátsó sarkához ment amelyiken a cellája helyezkedett el. A sarokhoz beszélt és nyugtatni kezdte, hogy nem lesz semmi baj, megvédi. Azonban úgy tűnt mostanra több ellenféllel került szembe.
-TI SZÖRNYETEGEK! NE MERÉSZELJÉTEK ŐT IS ELVENNI!
Testével a sarkot takarta és zihált. Néha rúgott egyet kifele. majd görcsbe rándult és a földre esett. Keze háta mögött, lábai összezárva. Mintha valakivel vitatkozna. Ekkor hirtelen megrezzent és a sarokba fordította a fejét. Szemei kikerekedtek mint aki valami nagyot és csúnyát látott volna a sarokból eljönni. Végül kiabálni kezdett, hogy eresszék el. Ekkor értek oda az ápolók és a biztonságiak. 3an lefogták és egy ápoló beadott neki egy jó adag nyugtatót. Mikor magához tért a szobájában volt lekötözve az ágyához. Attól a naptól kezdve rohamosan javult az állapota a mély depressziót leszámítva. Egy nap amikor kiengedték őket a szabadba felszökött a tetőre ahol a ruhák száradtak. Kiállt az épület szélére.
-HALLJÁTOK TI FEKETE RUHÁS FÉRGEK! Elmegyek értetek és megbosszulom a barátaimat!
A kiabálással sikeresen felkeltette a publikum figyelmét, majd a mélybe vetette magát...
Gyorsan felpattant a földről és szaladni kezdett azonban olyan 5 méter múlva valami visszarántotta és a földre esett. A mellkasából kilógó láncot a szemével végig követte. A lánc a testébe vezetett ami még lélegzett. A testet mentősök állták körül és bevitték az épület gyengélkedőjébe. Ezzel együtt őt is beráncigálták. Akár hogy kiabált hogy ne, hagyják meghalni egyszer csak a lánc megfeszült és berántotta őt a testébe. Üvöltött fájdalmában és mély levegőt vett. Ekkor a fájdalom elöntötte a testét és szenvedni kezdett. Akárhogy kérte nem ölték meg. Más volt mint a többiek, nem a fizikai kínok hanem a "képzeletbeli barátai" -nak a hiánya kínozta. Hónapokkal később megpróbált éhen halni, de ismét ágyhoz kötözték, infúzióval és beömlesztéssel tartották életben. Végül egy újabb szökési kísérletet tett a tetőre. Azonban a peremén addigra kerítést húztak. Nem volt más választása. Megpróbált átmászni rajta. Sikerrel járt és fejest ugrott a mélybe. Ismét mély benyomást keltve a talajra.
Elégedetten álldogált a teste fölött és a szakadt láncot vizsgálta. Amíg várta ellenfelét fel alá járkált a helyszínen, egyedül volt. Már bejárta az egész komplexumot, de halálistennek nyoma sem volt. Az évek repkedtek amit csak abból tudott, hogy az emberke öregedtek. Egyik ápolón szépen nyomon tudta követni azt az 50 évet amit a megváltásra várt, hogy elhagyhassa ezt a helyet. Lánca a földbe volt gyökerezve, pont ott ahol meghalt. Végül eljött a messiás. Egy olyan messiás, aki csak sajnálkozóan nézett rá. Ő volt az aki minden egyes barátját feloldozta ezek alól a kínok alól. Azonban nekik volt társaságuk. Ryuutonak nem. Miután a Shinigami felvilágosította megbánással teli Lelket, megszabadította láncaitól egy egyszerű fejre mért koccintással.
Rukongaiban tért magához. Egy kissé lepusztultabb környéken. Miután fölkászálódott a földről, és körül nézett, egy csomó emberrel találta magát szemben. Némelyik csak úgy elment mellette de volt egy pár akik odasiettek hozzá. Körbevezették a környéken és bemutatták neki egész S.S. Rukongai részét. A tisztalelkek városárai vethetett 1 pillantást, de nem volt szabad túl közel menni. Ryuutot viszont furdalta a kíváncsiság. Azonban úgy tűnt lehetetlen számára odakerülni. Így visszamentek a saját kerületükbe. Egész nyugisan eléldegéltek, azonban egy este Ryuuto nagyon fázott. Amennyire tudta összehúzta magát és próbálta melegen tartani magát. Az a néhány takaró kevés volt ami az ő részére jutott. Egész éjszaka alig aludt, hajnalban viszont szinte robbanás szerűen elmúlt a hideg érzete. Ekkor sikerült el aludnia. Azonban sokat nem tudott aludni, majd éhen veszett. Ekkor jutott eszébe, hogy eddig csak megszokásból ettek. Amint elújságolta a hírt a "család"nak, azok összenéztek. Egy szót sem szóltak, azonban mind tudták mire gondol a másik. Végül a családfő felszólította, hogy reggeli után pakoljon össze, és menjen vele. Így is tettek. Az úton szinte semmit sem szóltak egymáshoz. Darubaki csupán akkor nyitotta szóra a száját amikor meglátták a tiszta lelkek városát. Elregéltre Ryuutonak, hogy za éhsége miatt nagy szellemi erővel rendelkezhet így shinigamik közt van a helye. Ahogy a város határainak közeléhez értek két fekete ruhás kivont kardal előttük termet. Egyik összeráncolta a homlokát majd biccentett Ryuutonak.
-Te gyere velünk.
Az öreget pedig felszólították a távozásra. Ryuuto számára még aznap eljött a felvételi amin egész jól produkált. Már másnap megkezdődött a kiképzése. Felszínre törekvő kíváncsi természete nagy segítség volt számára. Az évek során megszerezte a kardját. Aztán egy nap furcsa álomban részesült. Álmában mintha a pokolban lenne, forróságvolt, és egy hatalmas sötét árny kúszott az izzó, kénköves sziklák között. Ahogy egyre izgatottabb volt a helyszín úgy forrósodott, a felfröcsögő láva annál magasabbra lőtt és a repedésekből feltörő lángoszlopok is egyre magasabbra csaptak. Egy hatalmas pikkelyes kígyószerűség az égből a földre hullva körbezárta. Szemével követni kezdte a hosszúkás testet de az a végéhez vezetett. Tekintete vissza indult a hosszú vastagodó testrészen. Hirtelen két láb majd egy hatalmas test, ismét 2 láb végül egy ijesztő sárkány fejjel találta szemben magát. A sárkány Ryuuto képébe hajolt és forró levegőt fújt rá orrából amitől Ryuuto még inkább kivörösödött. A lény eleinte csak nézte, Ryuuto pedig dadogott. Végül megkérdezte, hogy kicsoda. A sárkány vonakodva ugyan de elmondta, hogy ő a kardja szelleme. Ekkor azonban beugrott neki, hogy ezt az álmot már látta néhányszor. De mindig felkelt mielőtt megtudta volna a nevét. Megnyugodott, hogy ez csak egy álom így nem eshet baja. Kis bátorságot merítve egy fokkal nyugodtabban kérdezte meg a lény nevét. Ismét csak vonakodva, néhány kör megtétele után így szólt: Reddo Ryū. Ryuuto a név megjegyzése után visszanézett a sárkányra amely eltűnt, a lángok kialudtak mindent elborított a sötétség, majd egy fény folt jelent meg előtte. Hírtelen közeledni kezdett és amikor elérte a plafont látta. Felült az ágyon és körbenézett. Kardja enyhén kilógott a hüvelyéből a penge vörösen izzott és füstölgött. Odabotorkált és előhúzta. A vörösen izzó fegyvert nézte majd eszébe jutott az álma. Kissé kételkedően így szólt.
-Reddo Ryū. Csak egy álo...
Nem tudta befejezni, a kard azonnal lángra kapott az ő kezét pedig elborították a pikkelyek. A megszeppenés hamar csendes örömbe csapott át. Eltette a fegyvert és összeszedte magát. Széles mosollyal arcán slattyogott a kiképzőterep felé ahol felkereste az edzőt. Eldicsekedett, hogy mi történt vele az éjszaka. Az edzőt különösebben nem nyűgözte le a történet. Csupán annyit fűzött hozzá, hogy mutassa mit tud. Ryuuto előhúzta a kardot és kimondta a nevét. Azonban semmi sem történt. Elkezdte rázni és siettetni a fegyvert. Azonban az csak melegedni kezdett. Először a levegő vibrált felette, majd szépen lassan a tövénél izzani kezdett. Az edző idő híján elküldte, és csak akkor jöhet vissza ha tényleg megvan nem csak álmodozik. Ryuuto egyre idegesebb lett a kard pedig úgy kezdett el egyre jobban izzani. Az edző visszanézett é meglátta a forrongó párost.
-Gyere már elő Reddo Ryū!
Abban a pillanatban a fegyvert elöntötték a lángok, a pikkelyek pedig felkúsztak Ryuuto karjára. Az edzőnek egy kérdése volt csak. Melyik osztagba kíván menni. Ryuuto a 8. mellett döntött. mindössze 2 szer látta futólag Kyoraku kapitányt, de sok jót halott róla és szimpatikus volt neki. Kérelmét egy napon belül elbírálták és tudomására hozták. Holnaptól a 8. osztagban fog szolgálni. Ezalatt Ryuuto rájött, hogy kell némi idő amíg a sárkány felébred.