Név: Dioniro Del Grada
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Kor: Ismeretlen (25 évesen halt meg)
Jellem: Bátor, igazságos céltudatos, ám elég vakmerő is egyben.
Zanpakutou: Pokoljáró
Shikai előhívás: Nyisd ki a pokol száját, Pokoljáró!!
Zanpakotou alapformában egy sima katana. Fekete markolat.
Shikai forma:
Shikaiban szinte minden shinigami kardja ad valami plusz energiát. Pokoljárónak semmilyen plusz képessége sincs. Csak egy (illetve két)„képesség” említhető meg. Pokoljárónak shikaiban 2 formája van.
Az első:
Miután kiejtem Pokoljáró előhívásához szükséges szavakat a kard felfénylik, és a pengéje kettéválik. Ez pokoljáró első shikai formája.
2. Forma:
Miután Pokoljáró elég időt volt első alakban (ez az idő az ejtett sebektől, és a harc kimenetelétől, intenzitásától függ) a markolat két végét összeérintve egy villanás után egy kasza jelenik meg a kezemben.(Ez Pokoljáró igazi alakja)
Pokoljáró egyetlen shikaiban adott képessége igen hasznos, de sok hátulütője van. Ennek a képességnek a neve Regeneráció. Lényegében a technika neve tükrözi a technika képességét. Ahhoz, hogy képes legyek használni ezt a technikát szó szerint félholtnak kell lennem. A technika minden sebem begyógyítja így pótol minden vérveszteséget ám plusz reiatsut nem ad.
Technika hátulütője: Maximum 1x lehet használni egy harc alatt, és utána egy ideig nem lehet használni a shikai formát.
Történet:
Olaszországban születtem. Szüleim borászok voltak, és egy elég híres borvidéken nőttem fel. Igazából engem nem annyira érdekelt a borászat, én mindig is repülni szerettem volna. Gyermekkorom elég unalmasan telt. Egyetlen említésre méltó dolog a rengetek utazás. Különféle országokba repültem szüleimmel egyes borfesztiválok miatt. Az ilyen repülő utak miatt döntöttem úgy, hogy pilóta leszek. Mikor elég idős lettem ahhoz, hogy pilótának tanulhassak elmentem egy híres oktatóhoz, aki megtanított repülőt vezetni. Hamarosan munkába is álltam, ám a cég, akiknél dolgozni kezdtem hamar a csőd szélére került, így egy Japán céghez kerültem. Karrierem itt indult be igazán. Ám egy tragédia miatt hamar derékba tört az egész életem. Éppen visszafelé repültem mikor egy hatalmas légörvénybe került a gép. Ilyet előtte még nem tapasztaltam. Több pontból jöttek a lökések. Olyan volt mintha valami, vagy valaki irányítani ezeket a lökés hullámokat. Az egyik ilyen hullám letörte a gép farkát, amitől a gép kigyulladt és elkezdett zuhanni. Nem tudtam mit tenni. Megpróbáltam az alattunk lévő tengerhez elég közel menni, hogy az utasok egy része épségben megússza a szerencsétlenséget. Sikerült elég közel mennem a vízhez, így az utasok nagy része a vízbe ugrott. Sajnos azonban az utasok egy kis része az ülésbe szorult és nem lehetett őket kiszabadítani. Így a legénység nagy részével a vízbe fulladtak. Így haltam én is meg.
Halálom után:
~Úr isten hol vagyok mi történt?~ Kérdeztem magamtól mikor egy darabokra szakadt repülőgépet láttam elmerülni a kék mélységbe.
~ Na jó, nem tudom mi történt és hol vagyok, de az a helyzet, hogy azt sem tudom, hogy ki vagyok.~ Rengeteg minden kavargott a fejemben. Elindultam cél tudatlanul. Csak mentem, és mentem. Kis idő után észrevettem, hogy egy lánc lóg ki belőlem. Nem foglalkoztam vele. Bolyongtam a nagyvilágban és a létezés értelmén gondolkodtam. Elértem egy városba ahol csomó furcsa dolgot tapasztaltam. Fekete ruhás emberek harcoltak furcsa maszkos lények ellen. Egyszer az egyik ilyen fekete ruhás egyén megállt előttem, megfogta a mellemből kilógó láncot megkérdezte mióta van ez itt, és mikor elmondtam, hogy hónapok óta keringek elszörnyülködött és a fejemhez nyomta a kardja végét. Egy villanás kíséretében egy napsütötte helyen ébredtem fel. A lánc eltűnt a mellemből és az életkedvem is megjött. Hamar kiderítettem, hogy egy Rugonkainak nevezett helyen vagyok.
Rugonkaiban:
Rugonkaiban az életem nem indult valami zökkenő mentesen. Sok balhéba keveredtem a helyi legényekkel, és sokszor bizony jól ellátták a bajom. Kis idővel aztán elkezdtem a közeli erdőben edzeni. Hirtelen furcsa érzésem támadt. Erős nyomást éreztem magamon. Olyan érzés uralkodott rajtam el, hogy itt most végem, meghalok. Ekkor hirtelen rengeteg fekete ruhás jelent meg, egy fehérruhással egyetemben. A fehérruhás valami főnök lehetett ugyanis utasításokat adott ki. Ezt abból sejtettem, hogy mikor megindultam felé két fekete ruhást küldött felém, hogy vigyenek innen, mert itt nem sokára sok Hollow lesz. Nem tudtam miről beszél, így elmentem a két fekete ruhással. Elvittek egy épület elé amire az volt ráírva, hogy akadémia.
- Most mennybe be és jelentkezz. - mondta az egyik.
- Miért tenném ezt?- kérdeztem.
- Aki egy kapitány lélek energiája mellett képes mozogni annak itt a helye. - mondta majd eltűnt a társával együtt.
Ezután bementem az épületbe, és jelentkeztem.
Akadémia, Zanpakutou, Shikai:
Az akadémia tökéletes hely volt nekem. Nem találtam eddig a helyem, de most végre boldog voltam. Rengeteg mindent tanultam. Megtudtam mindent a lelkek világáról, az élők világáról, a Hollowokról, és a shinigamikról. Nem értettem, hogy mindennek az alapja a lélek. Ha a lélek rossz hatásokkal találja szemben magát akkor minden jó megszűnik létezni benne és Hollowávál, ha pedig ide kerül, és magas a lélekenergiája shinigami válik belőle és védelmezi a két világot, és mindennek az alapját a lelket. Az akadémián megfogadtam, hogy minden eszközzel azon leszek, hogy vizsgáljam a Holowokat, és megfejtsem az evolúciójuk titkát. Az akadémián sok démon mágiát tanultunk, és rengetek harcművészeti stílust. Elsajátítottam mindent amit lehetett. Kedvenc részem az akadémián a terep gyakorlatok voltak. Mikor 5. éves voltam, az emberek világába küldtek minket és ott küzdöttünk több Hollow ellen. Egy ilyen harc alatt szólított meg engem egy hang.
~ Készen álsz!?~ Ekkor még nem érettem, hogy mi történt akkor. Visszatértünk az akadémiára. Nem sokkal visszatérésünk után a Zanpakutoukról, és a lélekkardokról volt szó. ekkor tudtam meg, hogy mi is történt velem. Legközelebb mikor megszólított az a hang, leültem meditálni, és próbáltam a lelkembe nézni. Mikor egyre közelebb és közelebb éreztem a hangot tudtam, hogy jó felé tartok. Onnan tudtam, hogy megérkeztem, hogy egy teljesen más helyen találtam magam. Ekkor a hang amit eddig hallottam alakot öltött. Egy férfi volt az, akin fekete köpeny volt, haja szőke, és kezében két kard. A nevét kérdeztem, de mindig mikor válaszolni akart volna elnémult. Ettől ideges lett és rám támadt. Nem volt nálam fegyver így csak menekülni tudtam előle.
- Ki vagy? – kérdeztem
- Tudod a nevem, hát mond ki!!!!- kiáltott rám, mikor belevágott a vállamba. Ekkor egy kis vibrálást éreztem, majd felkiáltottam.
- Nyisd ki a pokol száját, Pokoljáró!!- hirtelen a kezembe termett két zanpakutou.
- Látod, már tudod a nevem. Most mutasd, mit tudsz. - mondta majd rám támadt.
Eddig nem használtam még két kardot, de hamar bele kellett jönnöm, mivel Pokoljáró nem hagyott pihenni. Több órát töltöttem lelkem legmélyebb bugyraiban mikor Pokoljáró magasabb szintre emelte a harcot.
- Már eleget harcoltunk, megmutatom neked az igazi alakom. Ezt csak akkor tudod használni, amikor már javában tart a csata és már mind a két fél bele ad mindent. – mondta majd összeérintette a két kard végét, és egy kasza jelent meg a kezében.
- Csináld!!- kiáltott rám. Én is így tettem, és több napon keresztül küzdöttem elenne, míg nem annyira kimerültem, hogy a fegyveremet sem bírtam megemelni.
- Jól figyelj. Nekem nincs semmi plusz támadásom meg ilyenek. egyetlen képességem van ezen a szinten, ez nem más, mint a Regeneráció. Nyújtsd ki mind a két kezed, emeld fel, szólíts és érintsd meg a kezeddel a melledet. Ezek után minden sebet begyógyul új erőre kapsz és képes leszel tovább harcolni. – mondta, majd így tettem, ám miután ezt megcsináltam, csak egy katana lett a kezembe.
- Ez most mi volt? – kérdeztem.
- Ha ezt a technikát használod nem vagy képes fenn tartani a shikai formát. de magasabb szinten megtanítalak, hogyan tudod. – mondta majd magamhoz tértem. Akadémiai éveim lejártak, és jelentkeztem egy osztagba. Sikeresen felvettek a 10. osztagba, ahol várom, hogy rám szabjanak egy küldetést, és megmutassam a világnak milyen erős lettem, na meg, hogy tanulmányozzam tobább a Hollowokat.
Vas. Jan. 30, 2011 10:05 pm