Név: Gaisuke Daizo
Kaszt: Shinigami
Nem: Férfi
Kor: 27 (látszólagos)
Kinézet: Átlagos magasságú, edzett testalkata van. Hosszú fekete haja van, ami valamennyivel a válla alá ér. A szeme barna színű.
Jellem: Általában közömbös mindenkivel szemben, de ha valaki beszélgetni szeretne vele, akkor nem fogja elzavarni az illetőt. Amíg nem kerül szóba az előző élete és a felesége, addig vidámnak tűnik, azonban ha felhozzák, akkor hajlandó távozni és nem beszélni tovább. Ha megnyugszik, akkor újra vidámnak tűnik.
Zanpaktou
- neve: Iwaseikyo
- fajtája: Föld
- kinézet: általános formában mint egy egyszerű katana
-Shikai kinézet:
-Képességek:
Iwatoge(Sziklatüske): Amint suhintok a kardommal, az adott irányba 10-15 sziklatüske repül, amelyek képesek komolyabb sérüléseket okozni. Ha valakit eltalálnak, azt keresztül döfik és igen nehezen lehet csak eltávolítani őket.
Iwakurau (Sziklafal): Ha suhintok a kardommal, akkor egy sziklafal jelenik meg előttem, ami képes elnyelni különböző támadásokat.
Előtörténet:
A szobában egy alacsony férfi ült. Félig homályos volt a helyiség, de ez nem volt zavaró. Hamarosan megérkezett a tulajdonos.
- Üdvözlöm! Elnézést, amiért megvárattam, de volt egy kis dolgom.
- Semmi baj. – válaszolt az alacsony férfi.
- Tehát milyen interjúról lenne szó?
- Azt szeretném, ha elmesélné a shinigamivá válását. – válaszolta.
- Rendben. - bólintott egyet a Halálisten. - A korábbi életemre nem emlékszek. Az első emlékem, hogy egy idegen nő ágyában fekszek és néhány gyerek hangos játékára ébredek. Az ágyam mellett volt egy kard is, ha jól emlékszek. Nagyon zavaros volt minden, amikor pedig a vendéglátóm elkezdte a történteket magyarázni, még jobban összezavarodtam. Nem értettem semmit, így zavaromban elhagytam a házat és a város utcáit jártam. Nagyon érdekes volt a környék, teljesen lenyűgözött. Sajnos csak a külső részen jártam még akkor, így nem tudhattam mi van még itt. Talán 3 napot kószáltam céltalanul, amikor éhes lettem. Ekkor találkoztam újra a korábbi vendéglátómmal.
- És megtudta az igazságot... - következtetett a riporter.
- Fogalmazhatunk így is. Megtudtam mivé kell válnom, mi vagyok valójában. Annyit azért hozzá tennék még, a nő magával hozta a kardot, ami az ágyam mellett volt. Mint kiderült Iwaseikyo pihent mellettem akkor.
- Majd bekerült az Akadémiára. - szakította meg újra a férfi gondolatmenetét a férfi.
- Igen. - bólintott egyet, majd folytatni akarta a mondandóját, viszont a riporter megelőzte.
- Milyen volt az Akadémián?
- Nagyon jó. Szerencsére nagyon könnyen rám ragadt minden amit előadtak. Hamar megtanultam az elméleti dolgokat. Mármint, hogy mik is vagyunk valójából, miért harcolunk, mi a feladatunk meg hasonló dolgokat. A gyakorlati rész az még jobban ment. Valószínűleg az előző életemben is tanulhattam vívást, vagy valamilyen küzdő sportot, mivel nagyon hamar elsajátítottam a kardforgatás művészetét is. Azonban a belső energiáimat nem tudtam olyan könnyedén felszabadítani. Nem ment minden simán, főleg a gyakorlatozásokon. Volt amikor a céltábla helyet saját magamat találtam el. Az ilyen gyakorlatokon gyakran hoztam magam kellemetlen, nevetséges helyzetbe.
- És a kardját hogyan szerezte meg?
- Az egyik nagy gyakorlaton. Az emberek világában voltunk, ott kellett levadásznunk néhány gyengébb Hollow-t. Minden úgy ment, ahogy azt előírták, semmilyen váratlan dolog nem történt. Az egyik osztag emberei erőtérrel vették körbe a területet ahol voltunk, nekünk csak vadászni kellett. 4-5 fős csapatokba osztottak minket, majd mehetett a móka. Mindannyian nagyon izgultunk, de hát volt is miért. Amint megérkeztünk a túloldalra, mehettünk is. A társaimmal az épületek tetejéről keresgéltünk, mivel onnan jobban beláthattunk területeket. A probléma az volt, hogy nem csak egyet találtunk, hanem többet. Volt egy hatalmas behemót és rengeteg kisebb, talán a pókokhoz hasonlíthatnám azokat. Mindegy, ez nem lényeges. Míg a társaim a kisebbekkel foglalkoztak, addig én a nagyot csaltam el tőlük. Nehéz dolgom volt, mivel igen kemény ellenféllel kellett harcolnom. Azonban mégis sikerült pár sarokkal arrébb rángatnom. Pár percig tartottam magam a behemóttal szemben, majd megjelentek a társaim. Ketten az egyik épületről vetették magukat a szörnyetegre, ketten pedig hátulról támadtak. Több sérülést is sikerült okoznunk rajta, amikor valósággal elborult az elméje és őrült módjára csapkodni kezdett. Így lehetett az, hogy a társaimat félre ütötte, akik nagyon messzire kerültek tőlem, kivéve a csapat egyetlen női tagját. Ő az egyik közeli épületnek csapódott. Nagyon nagy veszélyben volt, ugyanis a Hollow azonnal utána ment, hogy végezzen vele. Akárhogy próbáltam magamra terelni a figyelmét, nem foglalkozott velem. Ekkor hallottam meg a kardom hívó szavát. Lényegében a helyzetnek köszönhetően, meghallottam a nevét és azonnal magamhoz hívtam. Pár pillanat múlva aktiválódott a Shikai mód, majd újult erővel rontottam a bestiára. Ezt ne úgy képzelje el, hogy azonnal tudtam mit hogyan kell csinálni. Lényegében a kard irányított engem, én csak külső szemlélő voltam. Pár pillanat alatt cafatokra téptem a szörnyet, majd egy könnyed vágással megszabadítottam a maszkjától, tehát meghalt. Az eset után én elájultam, de szerencsére a gyakorlat befejeződött, így hamar vissza hoztak.
- Értem. Ezután már tudta használni a fegyver...
- Ugyan! - vágott közbe a Shinigami. - Még hónapokba tellett, mire tényleg azt mondhattam, hogy tudom hogyan hívjam elő és mi kell a képességei aktiválásához. Mivel nagy nehezen mindent elsajátítottam, részt vehettem a vizsgán, ami a Shinigamivá váláshoz kellett. Szerencsére könnyedén letettem, nagyon jó eredménnyel zártam. Nagyon büszke voltam magamra, így természetesen ünnepeltem egyet néhány társammal, majd hazajöttem. Tegnap reggel pedig a behívóm már az asztalomon volt. Meglepett a dolog, mivel nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsak.
- Ilyenkor kapkodni szoktak, nehogy lenyúlják előlük a tehetséges újoncokat. Melyik osztag hívta magához?
- A 2. osztag. Holnap fogok az osztaghoz költözni.
- Az nagyszerű! - mosolyodott el a riporter.
- Ha megbocsájt, szeretnék felkészülni a holnapi napra. Esetleg van még valamilyen kérdése?
- Igen, még lenne egy! Mit vár a jövőtől?
- Azt hogy sikerül rengeteg Hollow-ot elpusztítanom és igen nagy hírnevet szerzek majd magamnak.
- Köszönöm szépen az interjút!
- Nincs mit! Viszont látásra! - köszönt el Daizo
- Viszont látásra, sok sikert!