Deadly Night Club

Nyitvatartás: 20-06
Tulajdonos: Tsubaki Iria

Karakura belvárosában található ez a picikének tűnő épület, ahol főként este történik mozgás. Bizony, ez egy night club, ahol a fiatalok szórakozhatnak kényükre-kedvükre. Belül főként két részből áll. Egy a földszinti táncparket a bárpulltal együtt, és az emelet asztalokkal és kényelmes fotelokkal elhelyezve. A dohányzó vendégeknek természetesen van egy külön részleg, ha rá szeretnének gyújtani. Ezen a helyen kívül TILOS A DOHÁNYZÁS! Ha hamarabb szeretne valaki bejutni, előszeretettel nyilvánítjuk VIP tagnak. Természetesen ha megfizeti a vele járó árat. A kivételes vendégeknek az alagsori részlegben lett berendezve egy szoba. Itt a tulajdonossal is beszélgetni lehet teljes nyugalomban. Egy hatalmas bőrborítású ajtó választja el ezt a szobát a főnök magán irodájától, ahova természetesen csak ő léphet be. Az alkalmazottak kedvesek, az éhesebb vendégeknek szendvicseket is felszolgálnak. /Szexuális kiszolgálást nem válallnak!/ Egyaránt kapható alkoholos és alkoholmentes italok. A tulajdonossal nem éri meg kötekedni vagy problémát okozni az üzleteiben, mert azok pár napon belül egy hullaházban élvezhetik a nyaralást.

A táncparkett, ahol a DJ az úr:


Az emelet kényelmes foteljaival együtt:


Az elkülönített szobák a cigarettafüst elkülönítése miatt:

 
Az alagsor a privát vendégek számára:

* Iria a maga laza stílusával és láthatatlan jelenlétével felügyeli a saját kis nightclubbját, amit pár hete nyithatott meg, hála a hosszas spórolásnak. Azóta is remekül üzemel a hely és a lány már fel is mondott az előző munkahelyén. A DJ saját ízlése szerint hanngoztatja a mixelt számait, ami a fiataloknak nagyon tetszik. Viszonylag tele van az egész táncparkett, ami a tulajdonos számára csak egyet jelent...megint jó estéjük lesz. Körbejárja a termet, amit ő szabott meg, hogy hogyan nézzen ki. Semmi gyanúsat nem lát és pár fiatalabb férfiú meg is nézi őt, amit a lány csak sunyi mosollyal reagál le. Mikor balra tekinget egy gyanús csapatot vesz észre, akik mintha takarni próbálnának valamit. Iria közelebb tolakszik a furcsa jelenséghez, megpróbálja kinézni, hogy mi lehet az amit csinálnak.*

*Ahogy közelebb lépdel a csoportosuláshoz, azok tagjai azonnal normális viselkedésre váltanak. Aki a háta mögé rejti a rejtegethetőt azon egyből látszik, hogy nem az a típusű ember, aki a zajos és bulizős helyekre jár, hanem inkább a könyvtárba. A csapat két lányból áll, akiket nagyon észrevenni nem is lehet. Cska úgy vannak. Az izmos kidobó emberuk, viszont nagyon csúnyán néz a hely a tulajdonosára, ami nem nyeri el Iria jóindulatát.*
- Ha lehet ne ereszd ki a hormonjaidat, mert a jóbarátaim kivezetnek innen - szól az izomagyú fiatalhoz kis mosollyal az arcán. Mégiscsak ő dolgozott meg ezért a helyért, annyi joga van, hogy bárkit kidobjon, aki nem az elvárások szerint viselkedik. A harmadik férfi tag egy idősebb személy, ami végképp megkongassa a lány fejét. A fején lévő....valamiből megállapítsa, hogy más valláshoz tartozhat, mint a többi viszonylag normálisabb ember.
- Mi jót csináltok? - kérdezi hangosabban az illetőket, hogy meghallják a zenén túl a kimondott szavakat. Reméli, hogy választ kap és nem kell erőszakosabban fellépnie az egyének ellen.

*Iria betolakszik az ismeretlen személyekből álló tömegbe, bár a látvány nem fogadja valami túl biztatóan. Legelsőnek a legnagyobbik felé fordítja figyelmét, majd így szól.*
- Ha lehet ne ereszd ki a hormonjaidat, mert a jóbarátaim kivezetnek innen - *Jelenti ki, mire a fiú Egy picit sem reagál valami túl lelkesen. Még a kis mosoly se dobja fel a legjobban, ám de ez nem is valami túl lényeges, mivel ebben a pillanatban mintha valamit mondani próbálna az öreg a kockának, aki egyből megrázza fejét. A zene elnyomja hangukat, így semmit sem ért belőle a főnök.*
- Mi jót csináltok? - * Jön a következő kérdés, amit mindannyian jól hallanak, ekkor az öreg ismét rátekint Iriára, majd vissza a kockára. Fejével int neki, mire a gyerek előránt egy dobozt és az asztalra teszi. Ez a doboz igen furán néz ki, és érthetetlen firkák vannak belevésve, mintha valami misztikus szöveg lenne. A rossz fényviszonyok ellenére is jól látni, hogy a doboz még úgy ahogy koszos, de mintha takarítani próbálták volna.*
- Ez egy Dibbuk doboz. Még az ősidőkből való. Célja nem más volt, mint a gonosz démonok bebörtönzése. Én Ábel rabbi vagyok, és azért jöttünk ide, mert minden itt kezdődött, még mikor az ásatások és építkezések mentek.- *Kezd bele az öreg rabbi. Szemeiből látszik, hogy komolyan beszél, melyet a körülötted lévők is figyelemmel követnek, ekkor viszont a kocka vág közbe.*
- Én Andrei vagyok és csak nemrég költöztünk ide Karakurába a barátnőmmel Lucievel. Az egyik este épp sétálgattunk, mikor rábukkantunk erre a dobozra az építkezésen, és úgy gondoltuk biztos nem kell senkinek, ezért hazavittük. Tudod mi nagy régiséggyűjtők vagyunk, ám valami nem stimmelt ezzel a dobozzal. A párom Lucie esténként sokszor felkelt, és furán viselkedett. Nem tudtuk mi volt az oka, de aztán egy napon eltűnt. A doboz is egyidejűleg tűnt el vele.-* Folytatná Andrei barátunk, mikor a melletted álló izomláda is felszólal.*
- Én Márk vagyok, és a közeli iskola egyik testedzője vagyok, illetve Lucie egyik barátja. Miután Lucie eltűnt én akadtam rá, vagyis jobban inkább valamire és a dobozra is. Nem is tudom hogy fogalmazhatnám meg, de bármi is volt, tuti hogy nem ember. Hamar el is tűnt otthagyva a ládát, amit el is hoztam. Hamar megmutattam Andreinek, majd úgy döntöttünk, utánanézünk mi is ez a doboz.-*
Fejezi be a történetet, mikor felszólal az egyik lány.*
- Én Nakomi vagyok a közeli könyvtár egyik diák asszisztense, és én voltam az a személy, aki utánanézett ennek az egésznek. Egészen Andreiék megjelenése előttig a könyvtár egy békés hely volt, de miután elmentek mintha valami történt volna, nem tudom pontosan mi, de nagyon rémisztő dolgok kezdtek történni. Néhányan rovarok feltűnéséről beszéltek, így úgy döntöttem velük tartok.-* Fejezi be a mondatát. /ekkor már már majdnem hogy várnád a másik 2 fő felszólalását, de ők nem mondanak semmit, vagyis nem pont ezt. Ekkor az öreg szólal fel*
- És a többiek hol vannak? A démonűzéshez tíz fő kell.-* A többiek csak intenek egyez, hiszen nem tudnak semmit, ekkor az 5. tag előveszi telefonját, és tárcsázni kezd pár számot. Érdekes módon minden hívás félbemarad, sőt a harmadiknál már fel is szólal. A nagy zaj miatt viszont nem érteni mit mond. Mikor végez a telefonhívásokkal a rabbira néz, majd jelzi neki, hogy senki se vette fel.*
- Ez baljóslatú hír.- * Válaszol az öreg rabbi, de vajon Iria mennyit ért meg a történtekből, és vajon mibe csöppent? Vagy talán csak szórakozni próbálnak az idegrendszerével, és egy mesével próbálják elkábítani titkos tevékenységükről? Ezt most még nem tudjuk meg.*
/Tessék egy kép illusztrálásképp. Bocsánat a késésért /

Miután Iria kérdőre vonja a kis csapat tagjait azok egy kis habozás után bele is kezdenek a meséjükbe. A kocka előveszi a kis ékszeres dobozát, amit mindenféle írásjel díszít. A lányt márcsak a női ösztönök is hivják, hogy azonnal takaritsa le azt a nyomorult dobozt.
- Ez egy Dibbuk doboz - mondja a furcsa sapkás öregember. Sajnos ez semmit sem mond Iriának, arról hogy pontosan mi is lehet ez. Alaposan megnézi magának a kis tárgyat, ami az asztalon hever. A szövegeket alig hallja meg a hangos zenétől és a koncentrálás erejétől.
- Én Andrei vagyok ....barátnőmmel Lucievel... hazavittük....Lucie esténként sokszor felkelt, és furán viselkedett...doboz is egyidejűleg tűnt el vele - a fontos részleteket végülis hallotta. A második prédikációra már felfigyelt.
-Nem is tudom hogy fogalmazhatnám meg, de bármi is volt, tuti hogy nem ember.
~ Lidérc lenne? Nem.Ez az izomagyú idióta nem láthatja a hollowokat. ~ Gondolja magában Iria, miközben a könyvtáros csaj is felszólal. Nagyon lényeges dolgokat nem mond a bogarakon kívül így nem is figyel rá. Iria a másik kettő idegenre néz, de látja, hogy azok nem akarnak megszólalni. Ekkor újból az öregember vezeti a csapatot.
- És a többiek hol vannak? A démonűzéshez tíz fő kell - A lány szeme azonnal tágra nyílik amikor ezt meghallja.
- Démonűzés? Ebben a klubban semilyen ostoba vudu mutatványt nem fogtok végrehajtani! Ha lehet valahol máshol rontsátok a levegőt!- rivall rájuk és mutat a kijárati ajtó felé Iria.

* A történet folytatódik, és a furcsa páros közli szándékát az épület vezetőjével, aki amint meghallja azt a szót, hogy démonűzés, egyből szóra nyíl a szája.*
- Démonűzés? Ebben a klubban semmilyen ostoba vudu mutatványt nem fogtok végrehajtani! Ha lehet valahol máshol rontsátok a levegőt!-* Ordít rájuk a nőszemély, bár nem tudja miről van szó, ő mégis a lidérc felé gondolkodik. Természetesen ellenzi a démonűzést ezen helyiségben, aminek hallatán mindegyik személy elsőnek fura arcot vág, mint akiknek az életük múlna rajta, majd a rabbi visszahajol a kockához és mond neki valamit, ezután feléd fordul és így szól.*
- Megbocsásson kedves hölgy, de a démonűzést olyan helyen kell végrehajtani, ahol kezdődött ez az egész, és ha ezt nem tesszük meg most, akkor egy förtelmet engedünk a világra, úgy hogy működjön együtt velünk, és küldje el az embereket, különben....-* Folytatná szövegét, mely bizonyára Iriának a legkevésbé sem fog tetszeni, de ekkor érdekes dolog történik a zenésznél. A zene hirtelen akadozni, hol hol recsegni kezd, majd a zenét szolgáltató illető, mintha valami furát látna ugrik kissé hátra.*
- Már itt is van.-* Szólal fel az öreg rabbi, bár még mindig nem tudni miről van szó, de mintha rovarok ugrálnának a pultról egyenesen a zenészre, aki ijedtében beleront a zenébe, majd gyorsan lemászik a pult mögül és menekülésbe kezd. az emberek is leállnak, és végignézik a sóműsort. Látszólag valami fura dolog történik, de lidérc jelenség lenne? Nem tudni...*

Iriának általában jó előérzetei szoktak lenni és ezek az érzések most azt súgják a számára, hogy hosszú estéje lesz. Miután megdorgálta a fiatalokból álló bandát és az öregembert azok furcsán összenéznek. A Csend!, mintha az élete mulna rajta rá néz és a következőket mondja.
Megbocsásson kedves hölgy, de a démonűzést olyan helyen kell végrehajtani, ahol kezdődött ez az egész, és ha ezt nem tesszük meg most, akkor egy förtelmet engedünk a világra, úgy hogy működjön együtt velünk, és küldje el az embereket, különben.... - szeretné befejezni, mikor a DJ zenéje akadozni kezd és az ijedtében hátraugrik.Iria azonnal a jelenség felé fordul.
- Már itt is van - szólal meg a Csend!, amire a lány felkapja a fejét.
- Mi van itt? - kérdezi kissé megszeppenve. Ekkor a zenész lefut a színpadról és menekülésbe kezd, amit az összes vendég végignéz.
- A vészkijáratokat! - ordít tiszta erejéből Iria a kidoboembereknek és alkalmazottainak, akik rögtön cselekednek.

*És immáron folytatódik a történet. A DJ nagy felhajtást kelt jellegzetes mutatványával, majd kirohan a legelső ajtón úgy hogy még a fizetséget se kérte el. Az öreg felszólal.*
- Már itt is van. -*Jelenti ki, amire Iria csak egyvalamit mond.*
- Mi van itt? -* Pontosabban szólva felteszi a kérdést, amire a válasz egyértelműen nem más, mint...*
- A Didduk...-* Válaszol vissza az öreg, ekkor a könyvtáros csaj rettentően megijed, nem beszélve a többiekről. A zene elhallgat, majd fura mód recsegni, akadozni, olykor olykor mintha beszédet sugallna egy két részletet hallat az elvileges éppen futni próbáló zenéből.*
- A vészkijáratokat! -* Ordít fel a Club főnöke, amire természetesen a megszeppent őrök pár perc múlva reagálnak is. A mixer sem marad rest, és egyből távozásra kéri az embereket. Látszólag jó embereket vett fel a főnök, még ilyen vészhelyzetben se vesztik el az eszüket. A tömeg megindul kifelé, bár nem tudják mi a helyzet. Mikor Tsubakinak végigfut a tekintete a kifelé áramló embereken egy nem mindennapi dolgot lát meg. A tömegben egy kisgyereket pillant meg, ami már fura lehet, ráadásul ilyen későn egy ilyen típusú helyen, bár még furább az, hogy senki sem rángatja magával, mintha nem is lenne ott. A gyerek hófehér, és egyenesen az őt bámuló nőre néz. A látvány elképesztő, hiszen a gyerek olyan nyugodt, mintha semmi sem történne, szinte kísérteties. Amikor elfut előtte az egyik ember az arca megváltozik. Tekintete, és arca teljesen más alakot ölt, pontosabban szája szélesebbre húzódik, mint akinek világ életében ilyen volt az arca. Szemei, pontosabban pupillája jobban inkább hasonlít macskaszerű élőlényre mint emberire. A szörnyeteg rögtön elvigyorodik, majd kinyitja száját, melyben fogairól látni, hogy hegyesek, mintha mindég is húsevésre született volna, majd kinyújtja nyelvét, melynek vége olyan mint a kígyóké. Igen csak ritka hosszúsággal bír eme testrész, de mielőtt tovább tudnád méregetni újdonsült példányunkat egy idegen megbotlik, és egyenesen rád veti magát, bár nem estek el, mégis megzavar téged akaratlanul, majd bocsánatot kér és továbbfut. Immáron pánikhelyzetszerűvé válik a pillanat, de mire visszafordulsz a gyerek már rég nincs ott. Vajon lidérc volt? Gondolhatnád, lehet, bár emberszerű volt, és maszkot se viselt, vagy csak képzelődsz? Még az is előfordulhat, hogy valami hallucinogén anyag került a szervezetedbe a levegőn vagy bármi elfogyasztott termék után, vagy lehet hogy mégsem? Ezt nem tudod, de bármi is legyen az, biztos hogy semmi jóra nem int. Természetesen hősi csapatunk se marad rest, és az öreg rabbi vezetésével összeáll a csapat. A kocka azonnal előveszi a papírját, majd a többiek is úgy tesznek, ekkor betoppan a hatodik emberke is. Az illető előbb mondható egy Dr.-i címzett végzett emberkének aki jobban hisz a tudományban és a realizmusban, mint ilyen babonás vackokban, így hát jelenlére igencsak aggasztó, de a többieknek se híre-se hamva. Minden esetre a csoport többi tagja is előkészül a ceremóniára. Az egyik előkap egy 2l-es vizet, amíg a többiek előveszik papírjaikat, némelyik még a keresztjét is szorongatni kezdi félelmében. Ekkor Iria felé fordul az öreg rabbi és így szól.*
- Kedves hölgyem. Vegye el ezt a cetlit, és mikor belekezdünk a démonűzésbe kérem olvassa ön is a szöveget. Figyeljen, mert ez teljes lélekjelenlétet kíván, és annál is nagyobb hitet abban hogy visszaűzhetjük a Didduk-kot a börtönébe.-* Az öreg átadja a cetlit, eközben a kocka kinyitja a ládát, és belerak egy gyűrűt, majd a nagy darab belerakja látszólag legkedvesebbnek vélt arany helyezést elért érmét, majd a könyvtáros is belerak egy kis figurát, ezután jön a Dr.-nak vélt emberke aki belehelyezi a ládába az egyik igen csak réginek vélt tollát, ezt követően következik az a lány aki még be se mutatkozott, aki kikapcsolja telefonját és bele helyezi, és végezetül a rabbi belerak egy nagyon régi érmét, ami látszólag kedves neki. Természetesen Iriának se ártana a számára legkedvesebb dolgot belerakni a ládába. Ha megteszi akkor megteszi, ha nem akkor nem, de ekkorra a tömeg kivonul, és a zene is abbamarad, mintha semmi sem történt volna. Hát akkor kezdődjék a démonűzés*

*Végülis csak megbízható alkalmazottakat vett fel az elmúlt egy hónapban. Azok szinte azonnal kitárták a hatalmas ajtókat és a pultos is segített kivezetni a tömeget. A lányt ez egy kicsit megnyugtatta, de a tény, hogy valami történik már kevésbé.*
- A Didduk.. - feleli a Csend! öreg, bár ez a szó sokat nem mond Iria számára. A zene egyre jobban akadozni kezd és furcsamód mintha üzenni is próbálna valamit, amit persze a lány nem akar megérteni. Ahogy visszapillant a kivonuló tömeg felé, a sok ember közt elveszve egy hófehér, jeges arcú kisgyereket vél felfedezni. Csak áll ott és Iria szemébe bámul, akinek szinte megfagy a vér az ereiben. Ahogy a gyerek előtt elfut egy ijedt ember, a jeges arc átvállt ördögivé. Ahogy mosolya egyre szélesebbé húzódik a fogain látni, hogy nem éppen az a vegetáriánus fajta. Majd a nyelvét kezdi öltögetni a lány felé, akinek első gondolata az, hogy legszívesebben levágná neki. És ekkor fut neki egy idegen Iriának és ébreszti fel a rémálomból. Megse várja míg az illető bocsánatot kér, arrébb löki a kilátásból, hogy a gyereket nézhesse. De az már nincs ott.*
- Mi a fene? - kérdezi magától, mert választ nem vár. Miután meggyőződött róla, hogy nem látja újra a gyermeket a csapathoz fordul. Azok papirokat halásznak elő a semmiből és egy másik személy is megjelenik, akit Iria orvosnak titulált el. Lehet, hogy az is. Mikor a kereszteket is előhúzzák a zsebükből a lány már biztos benne, hogy ez-az egész csak egy nagyon rossz vicc. Az öregember egy cetlit is felé nyújt, amelyet kis habozás után el vesz, de még mielőtt bármit tehetnének közbeszól.*
- Pontosan mi is az a didduk? - Teszi fel a kérdését, miközben mindenki valamilyen tárgyat dobál a ládába, amit természetesen Iria nem hajlandó megcsinálni.

* A tömeg gyorsan kivonul, s nem marad bent más, mint Iria és újdonsült barátai, vagy mégsem? A helyiségben már mindenki felkészült a Dibbuk visszaűzésére, vagyis pontosabban majdnem mindenki. Iria ugyanis nem nagyon van képben amit ki is jelent.*
- Pontosan mi is az a didduk? -*Teszi fel a kérdést, de választ.*
- A dibbukok gonosz ősi szellemek, amiket az őseim zárt el ezekbe a dobozokba, hogy örökre elbörtönözhesse a gonoszt, de kérlek ne habozz. Tedd be a számodra legfontosabb tárgyat hogy elkezdhessük a démonűzést. Siess!- *Ordít rá Iriára az öreg. Tekintete jelzi az állapot komolyságát, ami a legkevésbé se nyugtató tényező. Mégis mi ez? Mi történhetett? Mibe csöppent? Tehetné fel a kérdést magának, de bármi is az semmiképp sem nyugtató. Pár pillanattal később farkasüvöltés veszi át a terep hangzását. A Klub csak úgy víz hangzik a hang hallatán, amitől a kocka megijed, szinte már majdhogynem üríti teste rejtett tartalékait.Vajon Iria megteszi amire kérik, vagy a szörnyeteg előbb vet véget a mulatságnak? Egyenlőre még nem derül ki.*

* A lány az öreg válaszára szinte biztos lett abban, hogy szellemek nem léteznek. Valószínűeg pár vicces kedvű hollowról van szó, akiket pár kardcsapással le lehet mészárolni. Semmi természetfeletti erő. Ehhez az állításához pártolva Iria hátrébb lép két lépést és nem dob semmilyen tárgyat abba a ősi dobozba.*
- Ostobaság!- vágja az öreghez, majd lehunyja a szemét és lélekenergiákat fürkész a teremben. Csak reméli, hogy igaza van a következtetésével kapcsolatban és kicsinyke lidércekről van szó. Egy nagyobbal elég nehéz lenne elbánni. Ahogy felhangzik a veszett kutya vonyítást imitáló üvöltés, a lány úgy dönt hogy sietni kezd a keresgéléssel.*

*Az egész épületben áradozik és szállingózik a furcsa energia. A lány buzgón keresgéli a reitatsukat, aurákat vagy bármit, ami gyanús lehet. Egy ideig nem is talál semmit, majd mikor sietősebbre veszi a dolgot meg is találja a forrást. Csukott szemmel annak az irányába fordul és csak miután alaposan megvizsgálta, nyissa ki a szemét. A kis szedett-vetett banda egyik emberéből árad az egész bűz. Iria azonnal odalép hozzá, megmarkolja a pólója nyakánál és közelebbről is szemügyre veszi.*
- Kicsit sápadt vagy.Talán rosszul érzed magad?
* Vonja kérdőre az illetőt, bár válaszban nem nagyon reménykedik.*

*Iria egy ideig kutakszik a levegőben, majd észreveszi, hogy a banda egyik tagjával nem stimmel valami, így egyből akcióba lép, és az illető ruháját megmarkolva jobban szemügyre veszi. A lány kissé megszeppen, sőt erőteljesen meglepődik, amire természetesen a többiek nem reagálnak örömtelien.*
- Kicsit sápadt vagy.Talán rosszul érzed magad? *Teszi fel az első kérdést Iria a lányhoz, de az nem válaszol, jobban inkább az öreg emeli fel a hangsúlyt.*
- Mégis mit képzel hölgyem? Ha segíteni nem akar, akkor legalább ne hátráltasson minket! A világ sorsa függ most tőlünk, és ha nem akarja, hogy az ön fejére is rászabadítsuk ezt a szörnyet, akkor azonnal engedje el azt a lányt!* Hangja fegyelmező, morcos, de legfőképp komoly. A környezet érdekes mód, mintha élvezné a színjátékot, és azzal hogy Tsubaki belezavart a kántálásba mintha tetszene neki. Az energiák egyre erősebben áradnak a teremben. A sápadt lány mögött egy árnyék surran el hirtelen, ami késő este egy elhagyatott clubban viszont elég fura. A zene elhallgat, miután az árny elsuhan, viszont a sápadt bőrű lány még mindig nem válaszol.*

*Iria remélte, hogy a lány majd megszólal, vagy csak agresszívabbá válik, de ehelyett csak megszeppent. Egy kicsit el is bizonytalanodott ettőlaz egésztől, de még így is teljesen biztos benne, hogy nem szellemekről van szó. Mikor meghallja az öregember mély és semmit mondó hangját nem ereszti el a lányt. Mélyen a szemébe néz és közben azon kezd el gondolkodni, hogy mivel lehet legjobban felidegesíteni egy lidércet. Sajnos sokra nem jut. A lélekenergia érezhetően megnőtt a versmondás befejezésétől.*
- Ez tényleg hatna? *Mondja ki halkan a gondolatait Iria. Körbe-körbe tekinget, ahogy a zene eláll a teremben, de akkor lepődik meg a legjobban, mikor a falfehér lány mögött egy árnyék villan fel. Elengedi a lányt és elmegy mellete, hogy jobban körül nézhessen.

* Iria kutatni kezd a lézerfényekkel cikázó teremben, de semmit sem talál. Az árny azon nyomban el is tűnt, ahogy meglátta és nem is tért vissza. Gyorsan visszafordul a kis szedett-vetett csapathoz, hogy belássa a dolgokat.*
- Lehet mégis valamiféle démon ez?
* Kérdi főként magától és közben hülyén a hajába túr, hogy megvakarhassa a fejét. Teljesen nem érti a helyzetet. Ám ekkor hirtelen a sápadt lány összecsuklik és hányni kezd. Iria messziről is látja, hogy az bizony nem répa, hanem sokkal inkább vér. Elhúzza a száját és ahelyett, hogy a lány állapota miatt aggódna, inkább a padló épsége jut először eszébe.*
- Még jó hogy van takarítóbrigád.
*jelenti ki undorodva, amjd el-eltekinged másfelé, hogy történik-e még valami különös. Alig telik el pár másodperc és a falfehér lány egy még furcsább dolgot csinál. A hátára fekszik és, mintha csak látta volna az Ördögűző filmet kitekeri a végtagjait. Ez elég bizarr látványt nyújt Iria számára. Le is sokkolja egy ideig, amíg a lány....szörny....démon vagy egyéb más megnevezésű lény üldözőbe nem veszi az egyik tagot. *
- Ezt el akartam volna kerülni.
*Iria azonnal kiveszi a zsebéből a lélekcukorkát, amit olyan laza lendülettel dob a szájába, hogy bárki megirigyelhetné. A édesség hatásba lép, bár nem kimondottan édes. Inkább semmilyen izű. A halálisten ruhájában megjelen, kicsit megropogtassa nyakát és a két csuklóját majd lassan a megzavarodott szörny felé lépdel.*
- Nézzük csak. Megszállt ember lehetsz, vagy emberbőrbe bújt lidérc?
* Kérdezősködik viszonylag nagy mosollyal az arcán. Elég rég volt már harci helyzetben és kissé kezdett hiányozni neki.*

*A lány szétokádja a padlót vérrel, majd egy kis fetrengés után négy kézlábas módba vált, és üldözni kezdi a többieket, amire Iria kibontakozva felveszi halálisten egyenruháját és kérdezősködni kezd.*
- Nézzük csak. Megszállt ember lehetsz, vagy emberbőrbe bújt lidérc? *Teszi fel a kérdést, de mintha az illető nem válaszolna, ami még furább, hogy a többiek is látják Iriát, vagyis a halálisten Iriát és a mobil testét egyszerre. Bár túl sok idejük nincs ezt megvitatni, mivel üldözőjük támad, de ezt kárpótolják egy egyszerű "démonok" felüvöltéssel, ezzel Iriát és a kitekeredett szörnyet egyaránt kigúnyolva. A teremben lévők hamar kimenekülnek az utcára, sőt el is futnak, kivéve az öreg emberkét, aki igen rémülten húzódik a falhoz, miközben a testileg másabb helyzetben álló sápadt személlyel szemezik. Az öreg tekintetéből egyértelműen lerí, hogy amit lát az nem éppen a tetszés tárgya, vagyis jobban szólva nem nagyon örvend neki. A szörny az öreg jelenlétének viszont annál inkább örül, mivel ha jól látni, akkor nem éppen a legjobb cimboráknak bizonyulnak. A pót test természetesen ez idő alatt elmenekül a helyszínről, hogy szabad utat nyithasson a halálistennek. Tsubaki miután kijött az áldott mobil létformájából, hirtelen kicsit halk, de annál furább zajra figyel fel, mintha valami furulya szólna iszonyú halkan. Szinte észre se venni ezt a hangfoszlányt, még az is előfordulhat, hogy csak megsüketült, vagy mégsem?*

*A lány a "démonok" kifejezésen elhúzza a száját és már kiabálna is rá az öregemberre, hogy tévhitben él, mikor eszébe jut, hogy bizony neki nem kéne látnia őt. Ez a nagyapó tekintetéről le is rí, mit ahogy az is, hogy a lány állapota nem normális. Szinte mindenki észvesztve fut ki a parkettről, kivéve őt és az öreget. Van vér a pucájában, gondolja magában, majd mikor látja, hogy a szörny a férfit akarja megtámadni gondolkozni kezd. A lányt nem akarja bántani, így nem ronthat neki a katanájával. A karjára szegezett tőrök közül húz elő egyet és beledobja a kicsavarodott lány lábába. Abba nem halhat bele, legfeljebb megmarad a hege örökre. Gúnyos vigyorral reméli, hogy a szörny őt veszi célba mostmár, és addig az öreg kitudja találni mi legyen. Vagy ő megtudja, hogy pontosan mivel is áll szemben. Hiába, hogy egy diszkó dizájnos termében voltak a zene mégsem ment. Ez bosszantotta Iriát, legfőképpen azért, mert egy jó dubstepre jobb a harc. Habár egy nagyon halk, alig észrevehető zümmögés megütötte a fülét, de fogalma sincs róla mi lehet az, honnan jöhet, így nem is érdekli.*

* A lány önfeledt mosolya elárulja, hogy nárcisztikusan örül a célba találásnak, ám bár az áldozat még mindig mozog. Ami az illeti most már Iriát vette célba. Habozás nélkül a megszállt lány felé fut és a megtekeredett abnormális test fejére lép, ezzel átugorva a furcsa teremtést. Földre érés után mindkét kezét maga elé helyezi nyitott tenyérrel és mormolni kezd.*
-Bakudou 4: Hainawa! - modja ki hangosabban az igét, mire kezéből egy sárga kötél jelenik meg, ami a lényre csavarodik, hogy az mozgásképtelen legyen. Iria mindezek után ránéz a vénemberre.
- Nos? mit kell csinálni vele? - kérdi mogorván tőle. Csak ekkor figyel fel jobban a zajra, ami a furcsa kántáló szektával egyidejűleg jelent meg.
- Mi ez a zaj?
/-10 reitatsu/

//Bocsi a késésért.//
* A harc folytatódik, és a megszállott kislány testét megsebzi Iria fegyvere, minek köszönhetően a szörny felé veszi az irányt. Bár a szörny gyors, mégis a halálisten könnyedén veszi az akadályt, és egy egyszerű fejre lépéses trükkel átugorja ellenfelét, majd megfordul, és sikeresek elsüti bakudoját, melynek köszönhetően megjelenik a sárga kötélszerű energiacsík, mellyel célba is veszi a megszállott testet.
A támadás sikerrel zárul, és a "kötél" körbefonja az ellenfelének még nem sérült lábát, aki ezúton elesik.
A szörny immáron a járásra képtelen, de mégis megpróbál Iria felé kúszni tovább. a teremtmény arcán látszik, hogy hajlandó a végsőkig hajszolni a testet önkényes céljai elérésében, ami ezúttal Iria legyőzésére van hangolódva. Tsubaki eközben rászól az öregre, aki még mindig kissé rémedt arccal tekint vissza.*
- Nos? mit kell csinálni vele?
*Kérdez rá a shinigami, mire ő is magához tér.*
- Rajtam a sor.
* Mondja az öreg, majd felkel és a lány felé fordulva lehunyt szemmel újra kántálni kezd. A zaj a kántálás során erősödni kezd, amire Iria is felfigyel. Ha jobban koncentrál, akkor olyan, mintha valami zavarná a szerkezetet, mintha valami lenne a közelében ami nem tetszik a keverőpultnak. Pont olyan, mikor a hangszóró mellé rakod közvetlenül a működő telefont, de vajon mitől lehet ez?*
- Mi ez a zaj?
* Teszi fel az újabb kérdést az öregnek, de az nem ér rá, hogy válaszoljon, bár ez nem is csoda, hiszen kántál. A test szép lassan kezd lelassulni, mintha egyre gyengébb lenne az irányítója ereje, majd min egy lemerült gépezet össze esik. A lány színe megváltozik. Színesebb lesz, bár ez este a fények közepette nem lehet észrevenni, a zaj viszont még mindig nem szűnt meg. Az öreg még mindig mormog, viszont a dibuknak még mindig se híre se hamva. Legalábbis addig, amíg Iria nem pislant egyet. Mikor kinyitja szemét megpillantja a kisgyereket aki az öreg előtt áll. Szép lassan kinyitja száját. Megvillannak a szép hegyes fogak, és az abnormális száj. Mégis mi lehet ez? A dibuk szemmel láthatólag meg akarja harapni,vagy enni az öreget. Tsubakin a sor, hogy cselekedjen, de vajon mit tesz? Vajon rájön a zaj forrására, és megfejti a felbukkanó történések mivoltját?*

( Elátkozott: a végső döfés, Erdő- Deadly night club)
Iriának gyorsan kellett döntenie, hisz barátja még nem volt túl az élet veszélyen. Hirtelen nem tudta hová is kéne vinni Senshi testét, hisz saját lakásának kilétét nem akarta elárulni. Sejtette, hogy ezzel ők is így vannak. Végül eszébe jutott, hogy ő tulajdonosa egy éjjeli klubbnak a városban, ahol ahol most senki sincsen, hisz csak az este nyitnak.
- Tudok egy helyet nem messze a belvárosban. - néz várakozóan a szőke vaizardra és ha beleegyezik azzal a lendülettel meg is indul. Szíve szerint ő cipelné Senshit, de így fáradtan valószínűleg csak összerogyna alatta. Ahogy az ápolatlan raktár épülethez érnek Iria előkapja a kulcsokat és berúgja az ajtót. Belülről már sokkal jobban fest a szórakozó hely, hisz elég sok pénzt felemésztett a pár hónap alatt, amióta nyitott. Talán túl sokat is. Átmennek az üres táncparketten egészen egy hátsó ajtóig, mai mögött pár kávézó asztal és kanapé látható. Az egyik asztalt mondhatni felrúgja, így kényszerítve azt hogy helyet változtasson. Rámutat a mellette lévő kanapéra majd megszólal.
- Rakjátok le oda. Hozok gyógyszert.- jelenti ki és egy messzebb lévő első segélyes dobozhoz szalad, amiből kivesz mindent amit tartalmaz. Vissza fut Senshi testéhez és tapogatni kezdi, keresni a sérüléseket.
- Amúgy... Tsubaki Iria - vágja hozzájuk a nevét, hisz ha már segítettek, akkor illő bemutatkozni.