Utcák

Morino békésen sétálgat az utcán, gondolta körül néz egy kicsit.
~Milyen szép napunk van, csinálni kéne valamit~
Morino egy sikátorba megy be és előrántja kardját és a falat kezdi el ütni, ugyanoda mért ütések egyfolytában a falra ami ütésenként méjed befele. Majd megpillant egy gyönyörű szép lányt.
~Hűű de jól néz ki ez a leányzó~
Majd kijön a sikátorból és körül néz nem lát senki ismerőset arra felé.
-Háát jó akkor ma se csinálunk semmit mondja a megszokott hangnemben Morino.
Mondta majd leült egy padra, és nézte az eget unalmában

Morino felpatant és szélsebesen futott végig az utcán észak felé. Embereket szinte felökve futott az utcán. Tudatában volt annak hogy bárki mesérülhet ha nem ér oda időbe.
~Remélem nem lesz nagy gondunk vele, mindenesetre akadt egy kis teendőm.~
A fiú előtt egy nagy tömeg vág elébe, egy kajálda előtt egy nagy tömeg volt és ricsaj
~Micsoda ilyenkor ekkora tömeg, ez fura.~
Futott tovább és jobb lábárol elugrott majd egy háztetőn kötött ki ahonnan ismét elugrot inmáron a fölre és futott tovább. már nincs messze mondta majd egy saroknál éles kanyarral bevette az utat Rukongai felé.

//Folytatás: Rukongai//

Morino sétálgat majd az utcán találja magát, felcsillan szeme és körül néz.
-Áh ma is ugyanaz mint mindig.
Kis szünetet tartva folytatta
-Unalom van, sehol egy Hollow, vagy valami balhé. Hová jut ez a világ..
A fiú egy határozott mozdulattal elindult a legközelebbi pad felé, mikor már majdnem odaért, megpillant egy csapat kölyköt amint tevékenykednek egy fa körül. Ezzel a lendülettel indult el feléjük hogy megtudakolja hogy mi célja annak amit épp tesznek.
~Ez a fiatal népség egyre fiatalabbak lesznek Shinigamik.~
Pár lépésre volt már csak tőlük, és már ott is volt. Leguggolt és beszédre nyitotta száját.
-Sziasztok ti meg mit csináltok erre felé?
Egyszerű arc kifejezéssel kérdezi a kérdését, azonban nagyon várva a választ.

* A fiatalok döbbenten nézik a halálistent aki gyorsan halad feléjük majd leguggol melléjük. Mikor a shinigami megszólal mindegyikük összenéz és pár másodperccel később az egyik, valahol közép tájt megszólal.*
- Az a szerencsétlen Monta miatt ... Kouji megsérült ... *mondja a fiú a csoportból, a többiek félre állnak, hogy látszódjon ő is és a Kouji nevű fiú is aki a fának támaszkodva feküdt. Láthatólag karja sérült meg. Valami égési sérülés szerűségnek látszik, de nem olyan komoly.* - Valami technikával akart hencegni Kouji-nak. Mi mondtuk neki, hogy nem kéne ... *fejezi be végül a magyarázkodást. A többiek bólogatnak, vagy a földet nézik a mondókája közben.*

Morino felállt és elkezdi nézni a sérülést, alaposan megvizsgálja szemmel. Az alapos vizsgálat után felemeli a Kouji nevet viselő kisgyerek kezét, majd egyik zsebéből elővesz egy kötszer és fáslinak mondható keveréket. És beköti a fiú kezét.
-Nem sokára fel fog ébredni addig vigyétek haza. És még egyszer ne próbálkozzatok ilyesmivel.
Olvassa a fejükre Morino és elmosolyodik.
~Tudtam én hogy valami itt nincs rendjén~
-Hát akkor én megyek is tovább a dolgomra. Hy.
Ezzel megfordult és megtette a pad felé a lépteit.
~Bár csak tudnám mi lenne a dogom..~

*A fiatalok nagy érdeklődéssel nézik mit csinál Morino. Miután bekötözte a fiú sebeit, megköszönik és az elmondottak szerint felszedik a földről a fekvő fiút majd elkezdik cipelni hazafele. Még távolról lehet hallani ahogy az egyikük valószínűleg a Monta nevű srác fejéhez vágja hogy ez mekkora hülyeség volt tőle.
Még mielőtt elérne Morino addig a padig, szembe vele egy fekete kis lepke szálldogál. Először még nagyon kicsinek tűnik, majd mire egyre közelebb jön már kivehető lesz. Megáll pont a shinigami előtt. Egy pokollepke, amely üzenetet hozott. Csak arra vár hogy Morino az ujját nyújtsa s fogadják az üzenetét.*

Morino fejét falhatja mielőtt a padhoz ér és megpillantja a Pokollepkét. Nagy érdeklődéssel nyújtja ki felé mutató ujját. Majd meghallja az üzenetet.
~A várakozás meghozta gyümölcsét, végre aktívság lesz, vagyis nagyon remélem.~
Morino mikor már tudatában volt az üzenetnek el is indult a helyszínre. Lassú léptekkel indult míg nem felgyorsult a megfelelő gyorsaságra. Vele egyenesen elhelyezkedő ház sort kezdte el nézni. Majd hal valamit.
-Mi volt ez?
Kiabálva kérdezi Morino miközben fordult hátra.

*A pokollepke egyenletesen le-fel szálldos Morino előtt. Mikor a halálisten végre felemeli az ujját, rászáll és átadja a nála őrzött üzenetet.*
~ Matsuda Morino és Sasamaru Kotoko a 6. osztagból azonnal menjen a Senkai kapuhoz. Érthetetlen okok miatt a lélekenergia szint megnövekedett manapság az Élők Világában. Feladatuk kikémlelni ennek az okát. A harcokat kerüljék lehetőleg. A jelentést várom az 5. osztag hírközlési parancsnokságára. Két napjuk van. ~ *mondta egy női hang Morinonak hangtalanul.
Aztán elrepül, neki az égnek. Ekkor Morino elindul, de a háta mögül valami hangot hall nem is olyan messziről. A zajok a mögötte lévő irányból jönnek. Valaki úgy látszik nagy sietségében fellökött egy másikat. Egy lány volt az. Természetesen ő is shinigami. Óvatosan felsegíti az elesett embert, majd elnézést kér, és tovább szalad arra amerre Morino is épp megy.*

Morino kifújta magát, kicsit megijedt. Majd sebes léptekkel indul meg az Élők világa felé. Egy pillantást vet hátra felé, és észreveszi amint az a lány az előbbi bonyodalomból is ugyanarra tart mint ő, lelassít beérve a lányt és felé fordul.
-Helló, csak nem te is az Élők világában kaptál megbízást?
Kérdezi érdeklődve a fiú, majd megvakarja fejét.
Morino szemével az osztaga számát keresgeti, de csak pár másodperc után veszi észre, a vállát ugyanis nem látta, és ott volt a jel, egy időben a megpillantással szemei egy másodpercre megnagyobbodtak.
~Az ismeretlen Shinigaminak a száma...~

*A lány mikor meglátja, hogy hozzá beszél méregeti kicsit Morino-t majd elkezd beszélni.*
- Igen. Én is az Élők Világába tartok küldetésre. Te is? *mondja érdeklődőn, majd elkapja a fiú tekintetét, ahogy a osztag számát keresi.* - A 6. osztagból vagyok. Sasamaru Kotoko. Örvendek. *teszi hozzá, miközben még mindig egymás mellett futnak*
*Lassan odaérnek a Senkai Kapuhoz, már a távolban lehet látni az őröket, amint előtte állnak, őrizve azt.*

// Kövi hsz: Közös területek: Senkai Kapu //

*Miután a számára még ismeretlen nevű hadnaggyal megérkeznek a hatodik osztag utcáihoz, a lány egy pillanatra megáll. Ha a hadnagynak nem tűnne fel, enki feltűnik, hogy apja közeledik felé.*-Ajjaj*csúszik ki a lány száján, majd szándékosan elrejtőzik a hadnagy háta mögé.*-Áh, jónapot, hadnagy!*hadarja a férfi, közben meghajol.*-Nem tetszett látni a lányom? Már egész nap kerestük.*kérdezi a férfi idegesen.*
~CSak őt ne!~*gondolja a lány a hadangy háta mögött.*

*Nanami szokásához híven, mostanában egyre többet kóborol, hiszen alig van munka.*
~Tegnap sikerült leadni az iratokat? ~*kezdeményezett magán csevegést zanpakutoja. Még mindig az járt a fejében, mégis hova tűnhetett az édesapja?*
~Persze, pár ahogy észrevettem, a taichou mostanában mintha fáradt lenne. Habár, szerintem apámtól bárki elfárad, aki nem munkakerülő. Még én is.~*mosolygott saját gondolatán. Aki látta a hatodik osztag utcáin, az a kevés mászkáló emberke, a padlóról kaparhatta össze állát. Nem minden napi esemény, hogy Kumiko Koiko lányát mosolyogni látják.*
~ Miről gondolkozol? ~* érdeklődött Zukigin. Zanpakutoja szellemével imádott beszélgetni, minden titkát, gondolatát megosztotta vele.*
~ Az a tiszt, aki segített elcipelni idáig az iratokat, nagyon kedves. Pedig a 12. osztagnak még a 11.nél is rosszabb híre van. Az még hagyján, hogy Kuchiki taichou nem épp a shinigamik szíve csücske, de ez a két osztag minket is lekőröz. Mondjuk, én nem a szóbeszéd alapján ítélek.~*válaszolt a lány séta közben.*

*Miután az ebéd megvolt, már megkezdte a sétáját visszafele a labor felé.
~Mit is mondodt a lány? Mintha valami olyasmit, hogy a 6.osztagból van és a neve..
*Eközben lassan elért a 6.osztag kerületéhez, az állát vakarva gondolkozott tovább...
~Talán valamiféle.. Natsuki..nem.. Nanoki... az sem
*Befordult az egyik utcára mikor is meglátta a lányt és egyből eszébe jutott a neve, amit hangosan ki is mondodt.
-Nanami!

*A lány saját nevét hallva megtorpan, majd hátrafordul. Mosolya szélesre húzódik, hiszen kit is látnak szemei, mint beszélgetése témáját.*
~ CSak emlegetni kellett, és itt terem, látod, hatással vagy rájuk. Lekőrözöd a kapitányod a végén~*kuncogott Zukigin. Nanami természetesen minidg válaszol a megjegyzésekbe, bár ez inkább barátnők csevelyének könyvelhető el.*
~ Nem hinném, a Bankai szinttől még messze vagyok.~* jött tőle a felelet, majd nyugodt léptekkel közelít a tegnapi mgementőjéhez.*
- Jó napot! - *köszönt oda hangosan. Ahogyan illik, enyhén meg is hajol hozzá.*
- Hogy tetszik lenni? * kérdezi, elvégre a fiataloknak illendő előbb érdeklődni az idősebbek felöl. Legalább is ő így tanulta.*

-Áh, hasonló jókat neked is. Köszönöm megvagyok.
~Ennyire jó vagyok, mégis emlékszek a nevére.*Ekkor egy halvány mosoly megjelent az arcán.
-És te hogy vagy? A papírok időben célhoz jutott? Remélem tudtam segíteni. Mára mi a terve?*kérdezte majd az állát s újból egy gondolat menetet kezdedt.
~Vajon milyen zanpakuto-ja lehet egy ilyen lánynak? Kíváncsi vagyok rá.

- Örülök -*mondja mosolyogva. Persze a másik hölgyemény, a Zanpakutoja sem tud megállni egy halk kuncogást.*
- Én remekül vagyok, a papírok köszönik szépen, helyükre kerültek. Szerintem Kuchiki taichou tuti festi a haját, mert az apámtól bárki megőszülne*neveti el magát, ami a járókelőkből igencsak nagy megdöbbenést vált ki.*
- Mára én egy sétát terveztem Rukongaiba egy ksi kedvenc árvámhoz. Nagyonaranyos a kicsi, és lélekereje is van. Remélem, lehet belőle shinigami* meséli lelkesen a terveit. Nagyon szeretné magához venni, de nem biztos, hogy a kapitány örülne egy plusz gyereknek. Pedig hát már ő se nagyon gyerek.*-És ön mit tervez? - érdeklődik vidáman. Tulajdonképpen nem is számított ilyen kellemes napra, így hát ninsc is jobb, mint egy séta tavasszal kis védencéhez, Harumihoz.*
// Itt fagyi, méghozzá epres-vanilíás:D//

-Annyi dolgom van mára csak, hogy leadjam a fejlesztésbeli jelentéseket. Azt hiszem ennyi. Régi ismerőshöz mész?
~Hmm.. és még lélekenergiája is van. Talán egy kutatást megérne. Vajon mi válthatja ki ezeknél a lelkeknél a lélekenergia növekedést?
-Nem bánnád, ha veled tartanék?-*kérdezte majd újra elmosolyododt.

- Érdekesnek tűnik a fejlesztési részleg, de Mayuri taichou miatt inkább kihagyom... Direkt miatta nem jelentkztem a 12. osztagba*engedett meg magának ismét egy mosolyt.*
- Ó, csak egy pár hónapja ismerem a kis törpét.*felelte. A shinigami nem kicsit gondolkodott hangosan, amitől kicsit gondolkodóba ejette a lányt a társaságot illetően.*
- Ha megígéri, hogy nem kísérleteznek rajta utána. Az ön kapitányáról hallottam, hogy bárkin előszeretettel kísérletezik.*emelte picikével feljebb a hangját, elvégre imádta a Rukongai-beli kislányt. Mintha lenne egy húga.*
- Bocsánat a hangnemért -*tette hozzá a végére, mert hát azért nem kicsit reagálta túl.*

*Megértette a lány aggódását, hiszen a kapitánya tényleg eléggé, hát érdekes figura.
-Nyugalom, csak egy-két felmérést szeretnék csinálni. Semmi bántódása nem lesz. Sem fizikailag, sem mentálisan, megígérem. Viszont akkor, haza kéne ugranom egy-két dologért.
~Olyan dolgok kellenek amik elférnek a kezemben is. És ott helyben elvégezhető vizsgálatokra alkalmas.
- Félóra múlva megfelel ugyanitt? És akkor indulhatnánk is.*mikor befejezte mondatát elővett egy óraszerű valamit és odaadta a lánynak. Mutató újjával egy félkört rajzolt rá. De egy kis lélekenergia lenyomatot is ott hagyott.
-Ha ez eltűnik akkor újra itt leszek a dolgaimmal és indulhatunk. Megfelel?*kérdezte kissé izgatott hangon, hiszen egy újjab fejlesztést tudhat be majd.

- Köszönöm - *Miután lenyugodott, kicsit jobban megbízik az új ismerősében. Azért mégsem minden 12. osztagos olyan, mint Mayuri kapitány. Átvette az óraszerűséget, amit kapott, majd gondosan elrakta hakamája ujja alá egy rejtett zsebbe.*-Persze, addig megyek és rendet rakok. Van egy pár jelenétsem, amit még nem adtam le, de hétfő a határidő. Rendben*egyezett bele, majd enyhén meghajolt, s elindult a szállására.*

-Remek! Akkor pontban félóra múlva.
*Azzal a lendülettel megfordult, és sietve ott hagyta a lányt. Bár a szállása nem volt messze, de közel sem. Pont annyira volt, hogy egy kényelmes sétával 25perc. Sietett, hisz izgatott volt, mert olyanra jöhetett rá amivel még a kapitánya sem foglalkozott, s nem ért el eredményeket. Mikor a szállásához ért, ami egy kisebb labor volt hiszen a "hobbiját" otthon is szokta folytatni, előkotort néhány furcsa, detektort és mérőműszert, meg egy eléggé ilyesztő valamit. Amit ő csak "Döme"-nek hívta ami olyasmi volt mint egy szike, de az furcsa karambolja az injekciós tűvel.
~Azt hiszem ez megteszi. Mostmár mehetek is.
*Mikor felkapta a dolgait máris viharzott a megbeszélt helyre.

*Csak néhány iratot kellett leadnia, majd kisebb rendet rakott a szállásán, majd egy kis házi készítésű ételt csomagolt apró védencének. A szállása nem volt messze a megbeszélt helytől, és nem egy fedél alatt élt apjával, ezért hálát adott az égenek. Tíz perccel előbb beért a találkozó helyére, így volt ideje bevárni. Leglább nem kellett rohannia.*

*Mikor már az utcában volt, látta, hogy a lány már várja. Odasietett hozzá, majd mondta: -Na, készen állok.Mehetünk?*hangjában kis izgatottságot lehetett észrevenni.
~Na végre, egy újabb kis móka. Talán valami óriási felfedezést fogok végre hajtani.