Edzőtér

*Tovább záporoznak felém a támadások és Kotoko a saját fegyveremet használja ellenem. Így sikerül is bevinnie egy vágást a karomra de már szinte hozzá szoktam a vágásokhoz.Figyelek a kapitány parancsaira így elkezdem használni a végtagjaimat is a támadásoknál. Amikor Kotoko egyszer felém vág megpróbálom kardját leszorítani és közben megrúgni. Közben már kezdek egyre jobban fáradni és ez a sebességemen is meglátszik.

*Az edzőpálya szélén ült, hátát a falnak döntve. Rezzenéstelen, rideg arcvonásai most nyugodtak voltak, bár érzelem nem volt felfedezhető rajta. Fekete, egyenesszálú tincsei előrehullottak arcába, keretet adva a sápadt, betegnek tűnő arcnak, ezzel még inkább kiemelve az acélkék szempárt. Aki ránéz, elsőre azt hinné, hogy lát, de valójában a sötétség rabja, hiszen vak. Csak ült magányában a terem szélén.*
~Hime, szerinted is jó így?~*kérdezte kardját.*
~Azt tedd, amit jónak látsz, hallgass a szívedre. Ha neked ez jó, hát csak nyugodtan, kedveském.~*Tsuki no hime, a kardja lakója előszeretettel anyáskodott forgatója fölött, próbálkozott, hátha fel tudja olvasztani a fagyos jeget.*

~ már megint csak ül.....csak ül és ül. és a kardjával beszélget~*gondolta saito magában.~szerinted karm káljunk ellene egy kis gyakorlásra?*kérdezte a kardját és az hejeselt.~ azt teszel amit akarsz de figyelmeztetlek a kardja erős~ mondta karm a katanájának szelleme. elindult felé elősször lassan majd egyre gyorsabban később már futásnak eredt és ikor odaért-akarsz gyakorolni???*kérdezte Saito a vak lánytól. miközben a válaszra várt más majdnem 3 óra lett. a felhők lassan vánszorogtak az égen és Saito kezdett kicsit türelmetlen lenni-most akkor harcolunk vagy mégsem*kérdezte meg újra a lányt.

*A lány hirtelen eszmélt fel az idegen hangra.*-Te vagy az az Akira kölyök.*jelentette ki hideg hangon.*-Felőlem, ha mindenképpen meg akarod veretni magad.*hallotta a hírét, hogy Rukongaiban elintézte a srácot egy tizenegyedik osztagos tiszt. Természetesen ő nem támad először sose, neki sajátos harcmodora van. Mindig kiismeri először az ellenfellet, s csak utána célozza meg a gyenge pontjait.*~Ceh, nekem már egy szabad percem se lehet...~*gondolta rezzenéstelenül magában.*

-nos itt az egyetlen aki meg lessz verve az e leszer imuru. hát akkor kezdjük*mondta és előkapta a zanpakuntoját. rögtön rátámagt imurure.~na ez is megy a 4.osztag kórházába~*gondolta miközben lesújtott

*Imuru érezte a közeledő reiatsut. Pillanatok alatt kikapta a katanát háta mögül, s kivédte az érkező csapást.*-Lassú.*mondta kegyetlenül rideg hangon.*~Ez se tud gondolkodni...~*egyelőre még nem veti be ellene a shikai-t, amivel anno pár társát rendesen össze is zavarta. Igen. Annak ellenére nem egy félelmetes ellenfél, hogy
nincsenek érzései.*-Meddig játszadozol még?*a provokáció akaratlanul is a vérében volt.*

-ch a provokáció most nem jön be egyszer már buktam emiatt.*mondta és újra és újra lesujtott de a lány minden támadását kivédte-na jó ha anyira akarod legyenhát*mondta és elugrott.-lángolj fel karmazsin férfolyam*és hirtelen körülötte mindent elöntött a láng amely a kardból eredt.majd újra nekirontott a lánynak-elfő támadás lángoló penge kiáltotta és az égből lesujtott.

*félreugrott a támadás elöl, épp az utolsó pillanatban.*~Hime-chan, most segíts!*gondolta magában a penge kékes fénnyel izzott az első tánc idézésére.*I. tánc: Éjhercegnő –„Táncolj az égen, megláncolt, éj hercegnője!*elsuttogta az idézést, majd Akira mögött hirtelen Imuru hasonmása tűnt fel, míg ő eloldalazott ellenfele szeme elől.*-Na ezzel mit fogsz kezdeni?*Tsuki no Hime előnye, hogy simán fel tudja venni gazdája jellemét és mozgását.*

~afene mos ketten vannak viszont az egyikuk csak rejiatsu de meik*gondolkodott miközben ugrált a támadások elől-nincsen mit tennem meg kell hogy csináljam*mikor ezt kimondta a kard pengéje elkezdett mozogni mint ha igazi láng lenne majd abba maradt-második támadás parászló füst örvény*hirtelen hatalmas füst gomolygott ki a akrdból am beterítette majdnem az egész edzőtermet-na most mit kezdtek???? a füst olyan hatalommal rendekezik ami a csak az illúzió alapú kardoknak nem kedvez. eleve ezt a technika meneküléste lett tervezve kivéve ha a kard illúzió alapú*mondta és lesújtott az egyik imurure.

*Nem akarta bevetni azt a technikát, ami az ő számára veszéllyel járt, de kénytelen volt visszahívni kardját.*-Uralja fényed az éjszaka egét, táncod bűvölje halandók szemét, Holdhercegnő!* A hasonmás eltűnt, de nem véglegesen. Hisz vészhelyzetben bármikor válthatott a két tánc között. Az egyszerű katana két, lánccal összekötött wakizashivá alakult. A lánc szinte villámsebességgel tekeredett rá a lány bal karjára.*-Tessék. Ezt akartad látni?*a provokáció csak magától jött belőle, szokott rideg, szinte már kegyetlen hangján. A támadás elöl időben kitért, szerencséjére a láncot is meg tudta óvni.*

-nos nem ish rossz egy újonctól*mondta fölényesen-de van egy kis gond. érzem hogy a reijatsud el fogy hamarosan így tehát vesztettél de, viszont a támadások nem rosszak*mondta és legyintett a kardjával ami visszaalakult eredeti állapotába ezzel a füst is megszűnt-szívesen lennék a társad egy küldetésen bármikor

*Szerencsére a lánc épségben maradt, Imuru pedig a kardot egyszerű katanaformába hívta vissza. *-Ceh, méghogy vesztettem. Ez még nem volt semmi...*az edzést unalmasnak találta, semmi sem volt az illetőben, amiért tovább érdemes lett volna folytatni.*~Túlságosan kiszámíthatóak a lépései. Egy hadnagynak, vagy harmadik tisztnek nem ellenfél.*gondolta. Mivel látni nem látott, így a reiatsuból mérte fel ellenfele erejét, vagy éppenséggel a támadásai megfigyeléséből.*

Sasamura-sama nem tudom min lepődhetett meg, de amit mondott, azon elhúztam a számat. Na ez szép, de mégiscsak jó érzésem volt akkor, amikor nem komplettnek éreztem azt a csávót. Sasamura kérdésére őszintén válaszolok.
- Mielőtt hívattak volna összefutottam vele Soul City egyik utcáján... Ha jól emlékszem az Emberek Világába akart menni Hollowokra vadászni, de a... hogy is mondjam... búcsúzónknál úgy gondolta arrancar "lesre" megy Hueco Mundoba. - kicsit lejjebb veszem a hangerőt, és szinte már magamba motyogom - Remélem találkozik eggyel, aki majd elkeni a száját... talán utána már normálisabb lenne.

Hát erre tényleg nem számítottam. Sasamura szint teljes "átváltozásban" ment végbe. Rögtön leszűrtem ebből a szükséges információkat. Vagy érzelmileg fűződik ahhoz az idiótához, esetleg rokoni kapcsolatban vannak. Más lehetőséget nem érzek, mivel Sasamuráról nem nézném ki, hogy a munkájáért ennyi mindet tenne meg. Azonban a válaszom biztos. Nem fogom hagyni,l hogy egyedül menjen a hollowok közé. Bár szívesen látnám a srácot egy hordágyon, azért Sasamuréval más a helyzet. Akivel nincsen bajom, annak nem akarom a halálát, így Sasamurának sem.
- Önnel tartok Sasamura-sama. És a gyorsabb tempó érdekében haladhatnánk shunpo sebességgel. - javaslom.
Sejtem, hogy Sasamura is képes a shunpora, és ráadásul gyorsabb is nálam, de így mégiscsak gyorsabb. Akármilyen tempóba is megyünk követem, és aközben próbálom elrejteni hátsó szándékomat, ugyanis reméltem, hogy összefuthatok egy régi ismerőssel. Samielt már jó régen láttam, és nagyon remélem, hogy arrancar barátom jól van, és nem ment neki fejjel a falnak, ha problémához ért, ugyanis az az én szokásom.