Erdő

~hogyan miért kerültem ide*gondolkodott Akira~biztosan a kapu....igen a kapu miatt vagyok itt. már csak arra kellene rájönnöm hogy hogyan jutok ki innen.*gondolkodott majd elindult előre.

-é........én csak.....*szorul a szó Akirába-én nem akarok tőle semmit a laborban volt és gondoltam követem és itt jutottam ki*mondta kicsit félénken-a nevem Saito Akira a 12-ik osztagból és te ki vagy?*kérdezte és nyújtotta a kezét hogy kezetfogjanak.

* Félve ismerkedik Saito, de jól is teszi, mivel az idegen nem éppen a legbarátságosabb. Mikor a halálisten kinyújtja a kezét, akkor ő egy egyszerű mozdulattal eltolja, ezzel is jelezvén ellenszenvét.*
- Mit akartál vele? Csak nem kísérletezni? *Teszi fel a kérdést gonoszan. Nem a legjobb hír ez a Shinigami számára, hiszen ellenfele nem szívleli, sőt kostolótani kezdi. Végignéz rajta, majd visszanéz a szemébe és ismét felszólal.*
- Shin. Egyszerűen csak annyi a nevem, hogy Shin, de most készülj a harcra. Védd magad! *Ordít fel az előtte álló személyre. Szemmel láthatóan nem tűri, ha a háti állatát bántják, de Akira hiába magyarázkodik neki, ő azt úgyse fogja fel. Az ő nyelve nem más, mint a harc.*

-d......de...rendben!*mondja neki akira -akkor kezdjük el. de előbb kössünk egy egyességet. ha nyerek megmutatod hogy hogyan juthatok haza ha vesztek.........azt már döntsed el te hogy akkor mi lesz.

-megegyeztünk*mondta saito-hát akkor kezdjük!*kiált fel majd jobbra ugrik-33-ik támadás Tisztító tűz*hangzik el a támadás amelyet az Arrancarra küld.

*a kard megvágja Akirát a bal vállán mielőtt ő védekezhetett volna. Akira a karjához kap majd hátraugrik-31-ik támadás lánglabda*kiáltja a kidou nevét és még mielőtt az eltalálná a célt hirtelen egy másikat használ-4-ik támadás fehér villám!*kiáltja majd előrántja a kardját.

*Saito szerencséjére a kard csak kicsit súrolja de nem habozik el kezd menekülni a jégzápor elől. - első kötés Lefogás*kiáltja Saito majdt előhívja a kardját-Lángolj Karmazsin Vérfolyam!*a kard szelleme látszólag belead mindent mivel a kard úgy lángol mint még soha-első támadás lángoló penge_mondja a támadás nevét és ráront az ellenségre.

*Akira lábából folyik a a vér de ő nem törődik vele mert a hörcsög szerű lénnyel viaskodik amit sikeresen meg vág de a fájdalomtól nem látja hogy hol vágta meg-f....fény kötés*nyögi ki nagy nehezen a fájdalomtól csak úgy a nagy világba és reméli hogy használ-má....második támadás parázsló füst*nyögi és ezzel mindent ellep a füst és elkezd menekülni nagy nehezen.

*akira meglepődött hogy fájdalmában is így tud támadni de mikor megpillantotta a jégtócsa kialakulását rögtön elkezdett menekülni amien gyorsan csak tudott mivel a villámlépést őrültség lett volna használni. biztonság kedvéért még a második támadását a parázsló füstöt is magaröé és az arrancar köré vonta hogy az ne lássa hogy merre megy.

*Akira elért egy olyan helyre ahol érzi hogy sok a menos így megpróbálja elrejteni a lélekenergiáját ami a fájdalom miatt nem olyan könnyű. az viszont jó hír hogy Unohana megtanította valamilyen szinten gyógyítani így még a lélekenergiájának az elrejtése előtt megpróbálja használni a gyógyítást magán ami nem annyira sikerül mint várta volna.

*Akira elkezd gondolkodni de olyan gyorsan mint még sohasem.~lássuk ha nekirontok megöl ha védekezni próbálok 90% az esélye annak hogy meghalok. nincs más választásom......~*hagyta abba Saito a gondolatmenetét-k............kérlek ne ölj meg! *mondja az Arrancarnak aggódó hangon de mégis biztosan-m.....mit tehetnék annak érdekében hogy te is kapj egy új társat és én se haljak meg?*kérdezte Akira.

*Az arrancar meghallgatja a gyilkos beszédét, de csak még jobban bedühödik.*
- Másik társat? aligha hiszem, hogy volt nála jobb társ! Nincs esély a túlélésre. Remélem ezt te is látod, na de készülj! A lelked az enyém! *Ordítja fel, majd nagy sebességgel ráront Akirára, aki szinte még fel sem tudja fogni a dolgokat. A jobb lábát megemeli, majd Saito jobb vállát célozva nagy erővel rúgja meg azt. Ekkor a halálisten nagy nyomást érezhet a bizonyos ponton, olyannyira, hogy rögtön le is térdel.*
- Most pedig készülj! * Ordít fel, majd a jobb kezét vízszintesen a nyaka mellé helyezi. Egy nagy jégpenge alakul ki azon, ami egy szablyára hasonlít. A pengéje a nyak felé néz vízszintesen. Ez egy tökéletes lefejező helyzet. Nem sokáig tart a pillanat, és már meg is mozdul, ezzel levágva a halálisten fejét. A shinigami nem érez fájdalmat, sőt néhány másodpercig még lát is, de hamar utoléri az álom. a szemei elnehezülnek. A testét nem érzi, lélegezni sem tud, bár ez nem is zavarhatja nagyon. A halál már eljött érte. Miután lecsukja szemeit, szép lassan eltűnik. Az arrancar egy kisebb sírkőszerűséget csinál még neki, majd elmegy.

Hogy eközben mi történt a lelkek világában? A többi munkás megérezik, majd látja, hogy fel van dúlva a terep. Egyből tudják, hogy a legidétlenebb társuk itt járt, és elkezdik megkeresni, hogy leszidhassák. Megnézik mindenhol, de sehol sem találják. Benéznek a lakhelyére, de ott csak a kutyáját találják. Hamar továbbkeresnek, de valaki mégis ottmaradt a lakásajtó előtt. Egy lány áll a kezében egy levéllel. A levél egyértelműen egy szerelmeslevél. Saito ismerheti a lányt, hiszen egy munkahelyen dolgoztak. A lány mindig bámulta és messziről csodálta a munkálkodásait, illetve az ügyetlenségeit és örült, de most más volt a helyzet. Arca és teste gyönyörű. Az arcán egy csepp folyik le. Egy könnycsepp, végigfolyik az arcán, le az álláig, majd leesik a földre. Érzi, hogy szerelme immáron már nem él, de nem adja fel.

Hónapokon át keresik az eltűnt személyt, egész Rukongai-t átnézik, sőt Karakurát is átvizsgálják, legalábbis néhány részét, de nem találják, így hát egy sírkövet állítanak emlékére, amit az a személy minden nap meglátogat a kutyával, aki növekszik és öregedik.

Itt a vége. *

// Köszöntem a játékot, még írj egy hsz-t és utána a karaktered halottnak van nyilvánítva, ahogy kérted. További jó szórakozást.//

/köszönöm a játékot mikor csináljam az új karakteremet?/

*Hyaku hamar leérkezik, sőt érdekes módon zökkenőmentesen landol hála egy már ismerős személynek. Ez a személy, akin az arrancar landol, nem más, mint az a gőte, aki elindította őt. A nagy súlyra felnyikkan.*
- Hogy az a... Nem igaz, hogy mindig rám kell esnie valakinek. Jé, hisze téged ismerlek.
*Szólal fel elsőnek morcos, majd barátságosabb hangnemen, de mindenképp agyonnyomva. Ha a korcs leszáll róla, akkor ő is felkel, majd lesöpri magát.*
- Mi szél hozott oda, ahova a magadfajta nem jár? *Teszi fel a kérdést illedelmesen, mint valami barát. A maszkján mosoly jelei vehetők észre, ami csoda, hiszen még 1 lidérc se volt képes a maszkjának kinézetét formálni. Ez az érdekes kis fickó egyenesen a szemeidbe néz, szinte megbabonáz vele.*