Rokuta

A belső világa egy erdőszéli rét különböző növényekkel. Mindig éjszaka van csak a telihold fénye világítsa meg a területet. Nagyon nyugtató terület kár, hogy a valóságban és Karakura közelében nem léteznek ilyenek.

Rokuta mindent beleadott a harcba, de már kezdett fáradni. Ez a gyorsaságán is meglátszott, mert a lidérc fenevad ismét eltalálta a csapásával.
Ez a harmadik csapás eléggé megviselte, de szerencséjére közelebb került a kardjához.
Megfogta a kardot és hanyatt fordult, hogy a felé vágtázó rémségbe mártsa a pengéjét, amikor elsötétült minden.
...

Pár pillanat múlva kinyitotta a szemeit és eleinte semmit sem látott.
Kellett a szemeinek vagy 1-2 perc, mire hozzászoktak a sötétséghez.
Ismerős volt neki ez a hely. Mintha járt már volna ezen a helyen.
Egyszer, amikor álmában az őket kísértő lidérc ellen harcolt. De hogy került ide?
Amíg ezen töprengett jobban körülnézett.
A korábbról ismert kép fogadta. Egy erdőszéli rét közepén volt, ahol különös, szokatlan kinézetű növények és virágok nőttek. Az erdő is meglehetősen különös fákból állt. Ezekhez jött még a telihold fénye, ami roppant sejtelmessé tette az egész helyet.

Az álomszerű kép kezdett valóságossá válni. Még egy szélfuvallatot is érzett a tarkóján, ami különféle dolgokat söpört végig a tájon. A haját összeborzolta a szél, és belefújt pár szálat a szemébe is, ami azonnal pislantásra késztette őt.
Mire kiszedte a szeméből a haját, feltűnt előtte nem messze egy fekete alak. A férfi egyre jobban közeledett felé, majd pár lépésre megállt előtte. Rokuta jobban szemügyre vette a fickót és meglepődve tapasztalta, hogy sok a közös vonás bennük. Már ami a külsőt illeti. Az előtte lévő idegennek is fekete haja s szeme volt, akárcsak neki, és a ruházatuk is nagy mértékben hasonlított. Fekete hosszú kabátot viselt, alatta egy szürke pólóval, fekete farmerrel és bakanccsal.
Nem sokkal a szemrevételezés után megszólal az ismeretlen, és üdvözli Rokutát.
A fiú erre meglepődik, de azért viszonozza az üdvözlést.
- Hello... Izé... Mi a neved? - tette fel a kérdést Rokuta, miközben próbált rájönni, hogy az idegen honnan tudhatja az ő nevét.

Az idegen kijelentésén Rokuta is meglepődött. Mégis ki ez, és mit képzel magáról? Eléggé rosszul vette, hogy máris sértegetni kezdik, amikor még csak be sem mutatkoztak egymásnak rendesen.
Ezután újra megpróbálta az idegen elmondani a nevét, de Rokuta ismét nem értett belőle semmit sem.
- "Hát ez nem lehet igaz." - gondolta magában. -"Hogy beszélhet ilyen halkan, hogy nem hallom meg a nevét?!" "Lehet hogy cikinek tűnik, de újra meg kell kérdeznem."
- Bocsáss meg, de elmondanád még egyszer? - kérte újra az előtte állót. - És hangosabban ha lehet, mert nem értettem belőle semmit sem! - és tett pár lépést felé. Megpróbált olyan közel állni elé amennyire csak lehet, és oldalt tartva a fejét fülelt, hogy biztos meg tudja hallani, amit az ismeretlen próbál mondani neki.
Igazából nem ért volna rá így szórakozni egy ismeretlen valakivel egy ismeretlen helyen, miközben egy élet-halál harc kellős közepén volt, de gőze sem volt, hogy hogyan került át arról a helyről ide, ahol most meg egy fura fickóval kell barchobáznia, hogy megtudja hogy hívják...