Megumi egészen a kapuig követi Gekit, abban a hitben, hogy hirtelen megjelennek, leadja a nevét, s már az Akadémia tagja is lesz, ám hamar kiderül: tévedett. Eleinte a fura hangok bentről, majd az illető, aki letámadja a fiút elég közvetlennek tűnő módon, de a leányzó csak némán figyel egyelőre. Hisz Geki csak ennyit kért tőle: figyeljen. Egy rövidebb beszélgetést hallgathat végig, mindezt néma csendben teszi, majd meghallja azokat a bizonyos szavakat.
-Peremvidéki....... Balhés....... Kisasszony? - Szavai közt jócskán szünetet hagy, hangja valamiféle gonoszságot sugall, s biza, talán Geki ismeri már annyira, hogy tudhassa, ezeket a szavakat talán jobb lett volna nem kimondani, legalábbis nem a leányzó előtt. Agya szinte elborul, ám még is tudja mit tesz. Nem őrült Ő, csupán ilyen a jelleme. - Szóval csak ennyi lennék? - Kis változás a hangjában. Nyugodtnak hangzik. Túl nyugodtnak. Vészesen nyugodtnak. Eddig lefelé néző tekintetét felemeli az ismeretlen férfira, ki megpillanthatja szemeiben azt az igazi gonoszságot, mely a lányban lakozik. Ha szemmel ölni lehetne, minden bizonnyal a férfi már nem is élne, ám ezt nemlehet. Lassú léptekkel indul meg az idegen felé, s talán csak Isten tudja, mit szándékozik vele tenni.