Aizen irodája

*Szép lassan elértek az ajtóhoz, melyen belül nem más, mint a nagy úr vár rátok. Ulquiora nem is habozik, egyből ajtót nyit, majd előre küld, bár mielőtt belépnél teszel fel még egy kérdést.*
- Ön nem jön be velem? *Kérded alázattal, várva a válaszát, de ő erre fel se figyel. Várja hogy belépj. Miután beljebb fáradsz egy nagy termet pillanthatsz meg, melynek egy bizonyos pontján a nagyúr vár.*
- Légy üdvözölve szerény hajlékunkban Shiyori.
*Szólal fel Aizen-sama. Mögötted ekkor fárad kísérőd, aki hamar le is térdel.*
-Elhoztam a kért személyt nagyuram. *Szólal fel alázattal.*
- Köszönöm Ulquiorra. Elmehetsz.
- Köszönöm. * Majd fel kel és kimegy az ajtón. A teremben most már csak te és a nagy úr maradtok.*
- Hogy tetszik eddig a kastély? *Teszi fel a kérdést barátságos mosollyal az arcán. Hangulata barátságos, és kellemes. Tekintete szintúgy ezeket sugározza. Kényelmesen ül trónján, miközben rád vár.*

Ulquiorra nem válaszol a kérdésemre,de bejön velem,majd letérdel.Én meg csak nézem a trónon ülő személyt.Már láttam őt,közvetlen az után,hogy újjászülettem arrancarként.Már tisztábban láttam,mint a félhomályban akkor,így jobban ki tudtam venni az alakját.Arcán barátságos mosoly ült,de valahogy mégis olyan...gonosz volt.Nem tetszett,sem az az érzés amit magából árasztott: barátság,béke.Nem bíztam ebben az alakban,és csak álltam és bámultam amíg Ulquiorra kiment.Amint elhagyta a termet rám megint pánik kezdett kiülni.Nyugtalan lettem,és mozgolódni kezdtem.Aizen megszólított.Hangja is ugyan olyan veszélyesnek tűnt,mint ő maga.Kérdésére csak annyit feleltem,hogy:
-Hátborzongató.-a többi negatív megjegyzést inkább megtartottam magamnak.Nem ismertem ezt az Aizent,így nem tudtam mit reagálna rá.Abban a pillanatban csak egy dologban voltam biztos: az első adandó alkalommal el fogom árulni,és lelépek erről a nyomasztó helyről!

- Hátborzongató. *Hangzik fel egy őszinte válasz a teremben.*
- Hátborzongató? *Teszi fel a kérdést Aizen, kíváncsian, hisz biztos nem volt még olyan személy, aki ilyet mert volna mondani. Hangjában kíváncsiságot is lehet fellelni, nem is keveset, hisz figyelme teljes egészét az új jövevényre szegezi. A terem csendes és hideg. A sarkaiban sötétség honol.*
- Ezentúl ez a hely lesz az otthonod. Légy üdvözölve köztünk. A szobádat majd a kísérőd megmutatja.*Válaszol, majd jelez, hogy távozhatsz. Nem tűnt valami bő beszédű szóváltásnak lehet, de ez is több a semminél. Úgy látszik a nagy úr köszöntés miatt hívott el ide. Kint vár rád valaki, hogy megindulhassatok a szobád fele.*

Aizen megismétli kérdésemet.Valahogy furán csengenek a szavak az ő szájából.Mintha kíváncsiság és meglepettség sugározna belőle.Azt mondja utána,hogy ez a hely az otthonom,és hogy valaki a szobámba kísér.Nyelek egy nagyot.Asszem nem fogok ebben a kastélyban sok időt tölteni.Amikor csak lehet kimegyek a szabadba sétálni,addig se találkozok senkivel...illetve...Már megfordulnék,mikor még valami az eszembe jut.
-Öhm...Aizen.-direkt nem használok rá nagy rangot adó kifejezést,mint mondjuk a "sama".-Ulquiorra-sama...-nem merem megfogalmazni kérdésemet.-Nem lehetne...?Tehát,hogy én...Ulquiorrával maradhassak?Ez a kastély nagyon rossz hatással van rám,és csak Ulquiorra-sama közelében érzem magam...jól.Nem lehetne megoldani,hogy valahogy...neki dolgozzak esetleg?Tudom hogy ez butaság,de nagyon sokat jelentene a számomra.-lehajtom a fejemet.Nem merek a szemébe nézni.Gyáva vagyok.Egy gyáva SENKI,aki azt kérte valami hatalmas úrtól,hogy hagy lógjon az egyik legerősebb katonáján.Nagy hülyeség,elismerem,de tudom hogy az espada nélkül nem élném túl itt...egy napig sem.Valahogy túl sok emléket ébreszt bennem ez a hely,és én nem akarom visszakapni őket.Már épp legyintenék,és mennék ki,mikor hirtelen valami leesik: "Légy üdvözölve szerény hajlékunkban Shiyori!" Ez a fickó...Aizen.Aizen tudja a nevemet!Felkapom a fejemet,és kitágult szemekkel meredek rá.Egyértelműen shinigami ruhája van.Shinigami!Pfujj!Legszívesebben ezt is arcon köptem volna.
-Te...te honnan...?-többet nem bírtam kinyögni,mert a pillantása tűszúrásként hatolt át rajtam,és megint túl szűknek éreztem az amúgy hatalmas szobát.Megszédültem,és inkább kimenekültem a teremből,és becsaptam az ajtót.Lihegve nekidőltem,és próbáltam összeszedni magamat.Szóval elvileg Shiyorinak hívnak.Na jó,de ez a fickó ezt honnan tudja?!Még én se tudom!Kérdőjelek villognak a szememben,mikor megérkezik a kísérőm.

//Kezdem én az írást,jó?//

Végigmegyünk a sötét Gargantán,és belépünk Hueko Mundo sivatagába.Magamba szívom a sötétséget,és elégedetten nyugtázom,hogy ismét normálisan kapok levegőt.Itt több a lélekrészecske,mint a Földön.Nem tudom a shinigami mit érez,vagy,hogy hogy van,az arcáról nem tudok semmit se leolvasni.Ugyanakkor kíváncsi vagyok arra,hogy mégis milyen érzés elsőként belépni a lidércek világába (na persze Aizenéken kívül),mint shinigami?Interjúmra nem marad idő,mivel 3 igen bizarr alak tűnik fel,szinte rögtön amint megérkezünk.Lidércnek tűnnek,bár ebben nem vagyok biztos.Igen barátságtalannak néznek ki,és valószínűleg azok is.
- Velünk kell jönnötök! -ennyit mond a férfi,és máris elveszti velem az esetleges szimpátiát.Úgy tűnik be vagyunk kerítve,és nincs más választásunk,mint követni ezt a három igen kellemetlen személyt.Elvezetnek Las Nochesbe,ahol ismét elfog az undor és a hányinger,amint belépek a "pokol" kapuján.Nem tudom hova akarnak vinni.Talán a börtönbe?Elfog a félelem,mikor ismerős folyosókra tévedünk.Ne,ne,ne,ne!Csak ezt ne!Bármit,csak Aizen irodájába ne!Esküszöm,hogy megölöm azt a shinigamit ha még egyszer a szemem elé kerül!Beleverem a fejét Las Noches falaiba,úgy,hogy az az ocsmány,eltorzult arcképe örökre benne maradjon a falakban.Akkor boldogan sétálnék el minden nap mellettük.Olyan nagy kérés lenne ezt megtenni?! Miközben elmerengek egyéb morbid gondolataimban,megérkezünk az ajtaja elé.A fogamat csikorgatom.Most komolyan be kéne mennem?Talán meg tudnám győzni Aizent,hogy Abakura Ryuu is átállt hozzánk...De nem tudom,hogy a shinigami akarná-e.Lehet,hogy megutálna érte.Mielőtt belépnénk,még pont oda tudom súgni a shinigaminak,hogy a többi három ne hallja meg:
-Ha minden kötél szakad,próbáld meg meggyőzni arról,hogy átálltál hozzánk.Még ha nem is gondolod komolyan,akkor majd később el is menekülhetsz ha akarsz. -többre nem marad időm,mert Aizen már vár.Be kell lépnünk,nincs mese.Szörnyű ideges vagyok,mikor nyikorogva kinyílik az ajtó.Lehet,hogy egyikünk se jön ki innen élve.Lehet hogy ő éli túl,lehet hogy én.Nem tudni.Sok minden függ attól,hogy Aizen éppen milyen hangulatában van.Ha egy kis nyuszi épp nem úgy ugrott,ahogy kellett volna neki,akkor megöli egész Hueko Mundot.Belépek,és várom az ítéletet,vagy a megváltást...


//hajrá Ryuu!xD//

A Gargatai utunk zökkenő mentes volt, majd miután megérkeztünk las Nochesbe három arrancar fogadott minket. Szó nélkül követtem őket, és arcomról nem lehetett leolvasni semmit sem. Sőt ha gondolatot tudnának olvasni, akkor sem találnának félelmet bennem. teljesen nyugodt voltam. Miután megérkeztünk egy ajtó tárult elénk. Sejtettem, hogy ez az ajtó mögött Aizent találhatjuk. hallottam, hogy a lány nagyon aggódik, de megnyugtatom.
- Nyugalom. Nem kell aggódnod. - mondom.
Teljesen megőriztem nyugalmamat, majd ráteszem kezemet ajtóra, és nem zavartatva magamat benyitok. Előrelépek jó pár lépést, majd (ha ott van akkor) köszönök.
- Jó napot kapitány úr(ak)! - köszönök.

/a köszönés végén az (ak), az annyit tesz, hogy ha ginék is ott vannak /

*A hatalmas urak már várnak benneteket. Aizen szokásosan a trónján pihenteti ülepét és két kutyája mellette áll. A kísérőitek is bemennek veletek, valószínűleg vészhelyzet esetére. Az espada sehol sincs, biztos van jobb dolguk is.*
-Üdvözöllek titeket - köszöntött nektek Hueco Mondo ura. - Köszönöm a szolgálatotokat Warim testvérek! Kérlek titeket maradjatok még egy kicsit. - kérlelte őket és a lidércek így is tettek. A férfi leggugolt a földre, mág valószínűleg a vérszomjas nő a nővére, csak mellette állt büszkén kihúzva magát. A fiatal lány, aki a legbarátságosabnak tűnt eddig, figyelmesen nézte az eseményeket, bár semmi érzelmet nem mutatott ki.
- Lebuktál Shiyori és még egy halálistent is hoztál ide. Ezért megkéne öletnünk - szólt fel kissé csípős hangon Tousen kapitány. Aizen csak intett rá, hogy haggya abba, majd gondolkozni kezdett. Várta, hogy milyen kifogást találtok ki számára.*

Abakura Ryuu,csak annyit felel:
- Nyugalom. Nem kell aggódnod. -hát azért én mégsem nyugszom meg!Belépünk a terembe,ahol Aizen vár minket,szokásosan a trónján ülve,mellette pedig a másik két shinigami áll.
-Üdvözöllek titeket! Köszönöm a szolgálatotokat Warim testvérek! Kérlek titeket maradjatok még egy kicsit.-egész szívélyes fogadtatás,de nekem akkor se tetszik.
Egyik shinigami sem tűnik túl szimpatikusnak,talán csak a bekötött szemű,de ez el is múlik,mikor megszólal.
- Lebuktál Shiyori és még egy halálistent is hoztál ide. Ezért megkéne öletnünk -csúcs.Úgy tűnik én vagyok Hueko Mundoban az egyetlen,aki nem tudja a saját nevét...A bekötött szemű shinigamihoz fordulok,és legszívesebben nekiugranék,de tudom,hogy az mindannyiunk veszte lenne.Ha az a shinigami,vagy a mellette lévő ezüsthajú nem is tudna megállítani,Aizen biztosan.Inkább próbálok nyugodt maradni,de a következő beszólásnál esküszöm,hogy a torkának ugrom!
-Kérem bocsássanak meg.Nem szándékosan tettem.Ez a shinigami akart mindenáron velem jönni,hogy...-nem vitt rá a lélek,hogy beköpjem.-hogy láthassa Aizen urat.Sajnálom.A lidérc gyilkost sem találtam meg,viszont a Földön találkoztam egy érdekesnek tűnő emberrel,és egy dezervált shinigamival.A nevüket nem mondták meg.-ÁRULÓ ÁRULÓ ÁRULÓÓÓÓ!!!Biztos ez virít most nagy piros betűkkel a homlokomon.Képtelen vagyok hazudni.Félek.De mitől?Szeretem a halál gondolatát,és tőle nem félek.Akkor mitől?Lehet,hogy azért árultam el az embert,és a shinigamit,mert tényleg semmit sem tudok róluk,így lehet,hogy Aizen inkább rájuk fog koncentrálni,viszont az én infóimból semmire sem fog jutni.Így talán elmehetünk Abakura Ryuuval. Alaposabban szemügyre veszem Aizen gárdáját: egy ezüsthajú,csukott szemű,vigyorgó shinigami; és egy fekete hajú,bekötött szemű,komoly shinigami.Érdekes összeállítás.Ráadásul a bekötött szemű,szerintem vak.Hogy tud egyáltalán harcolni?!Reiatsu alapján?Hm.Az ezüsthajút elnevezem Ginnek.Gin azt jelenti ezüst.A másik maradjon csak Vak.Vagy Sálas.Van még egy kérdésem.
-Mi célból hívattál ide,Aizen?Gondolom úgyis tudod,hogy nem járt sikerrel a küldetésem,jelentést nem várhatsz.Akkor mégis,miért vagyunk itt?-nyeltem egy nagyot.Nagyjából tudom a választ,de az ő szájából akarom hallani.

Nem vágtam a lány szövegébe, ám miután végezte elé lépek.
- Amúgy nagyon szép neved van Shiyori. - ezután Aizenékhez fordulok - Azért vagyok itt, hogy ne engedjem, hogy bántódása essen az arrancarhölgyenk. Az én nevem Abakura Ryuu! Jelenleg egy osztaghoz sem tartozom, de igazság szerint nem érdekelnek a Soul City szabályai. Kényszerítettek, hogy halálistenné váltam, ám azzal nem számoltak, hogy én nem gyűlölök senki, és semmit. Éppen ezért nem hagyhatom, hogy bántódása essen ennek a lánynak, még úgy is, hogy engem is egy hollow ölt meg, ráadásul szüleim lelkét is felfalta ugyanaz a hollow! Legyenek szívesek ennek büntetni, és ne a lányt! Ha mégsem hagyják a lányt kénytelen leszek harcolni, még ha semmi esélyem sincsen!
Hogy nyomatékot adjak szavaimnak megmarkolom Démonlángot. Nem becsülöm alá ellenfeleimet, igaz nem sok kedvem van harcolni, ám ha nem engedik el a lányt sajnos sor kerül rá. Nyugodt pillantásokat vetek Aizenre.
- Nos? Hogy döntött, kapitány úr? - kérdezem, és a másik kettőről, illetve a három arrancar nem veszek tudomást, ám Shiyorit nem hagyom szabadon, hogyha megtámadják is csak rajtam keresztül lehessen.
Ezenkívül mind a három zanpakutomat készenlétben tartom.

* A nagyúr figyelmesen végighallgat mindkettőtöket, de a végén egyetlen arcmozdulat nélkül fejezi ki a nem tetszését. A két örző-védő kutyája sem szólalt meg egy darabig. Uruk döntését várták. Valahogy érezhető volt, hogy Aizen nem éppen a legjobb kedvében volt.*
-Sajnos büntetést mindenképp kikell szabnunk - közölte veletek rideg hangon, majd a shinigamihoz fordult - Abakura Ryuu. Hűséget fogadsz nekem és követni fogod minden parancsomat? Akkor életben hagyunk.
*Megvárta míg válaszolsz neki és még egy kis gondolkodási időt is hagyott, amíg az arrancarhoz fordult. Az urat valahogy az ember nem érdekelte, de a shinigami akit említett a bábúja már jobban.*
-Hogy nézett ki az a halálisten? - a nő kérdését figyelmen kívül hagyva leírást kért a látottakról.

Aizent pont nem érdekli a mentegetőzésem.Úgy tűnik rossz napja van.Rá fogunk faragni rendesen.Abakura Ryuu elém lép,és a védelmébe vesz egy kisebb monológ után.Én csak a fejemet fogom.Ostoba...Még a nevét is elmondta!Most már semmi esélye a menekülésre.Aizen "nagylelkűen" felajánlja neki azt a lehetőséget,hogy ha csatlakozik hozzánk,akkor talán életben hagyja.Én nem bízom a szavaiban.
-Hogy nézett ki az a halálisten?-teszi fel az újabb kérdést.Egy percre elgondolkozok.Most mi legyen?Színleljem azt,hogy nem emlékszem rá?Vagy túl sötét volt?De akkor esély sincs rá,hogy Aizen esetleg mással törődjön.De ha pontosan leírom,akkor sem fog utána menni,hanem valakit utánaküld.Mit tegyek?Innen nincs kiút,de hát próba szerencse.
-Egy nőszemély volt.Sima shinigami ruhája volt,de egy kendő az arca előtt,haja copfba fogva,és egy rózsafüzér a nyakában.Zanpakutouja pedig az oldalán lógott.Nagyjából úgy néz ki,mint egy átlagos shinigami,de valahogy mégis más.Szerintem dezervált,nincs benne egyik osztagban sem.Nem hinném,hogy ismernéd,Aizen.-remélem,hogy felkeletette az ismeretlen shinigami a figyelmét.Megbököm Abakura Ryuut,hogy bízzon bennem,és ha kell majd megszöktetem,csak egyenlőre próbáljon életben maradni.Nem tudom megértette-e,de remélem nem fog semmi hülyeséget csinálni Aizen előtt.
Még valami eszembe jut,hogy hogyan lehetne elterelni Aizen figyelmét rólunk.
-Az a shinigami tudott rólunk,Aizen.Meglátott,és tudta,hogy mi vagyok.Veszélyes lenne életben hagyni.Na és ki kéne deríteni,hogy még ki tud erről.Nem kéne tanúkat hagynunk magun után.-remélem gondolkodásom helyes,és beválik a hirtelen kiötlött tervem.Bár úgy gondolom,hogy itt már csak a csoda segíthet...

- Én nem fogadok hűséget senkinek, ám ha megígérik, hogy Shiyori kisasszonynak nem esik bántódása, akkor legyen. Azonban ha küldetésre küldenék én is vele megyek!
Ezután hagytam, hogy Samiel végigmondhassa. Nem álltam el előtt, és kardjaimat készenlétben hagytam, aztán miután választ kapott, én szólalok meg.
- Nekem indulnom kell Soul Citybe. Ha nem megyek vissza határidőre utánam küldenek további egységeket. - felelem főleg Samielnek címezve - Nyugalom! Nem hagyom, hogy bántódásod essék, míg én élek! Indulhatnék? - ezt Aizennek célozom, hogy nyissanak arrancarjai egy Gargatát.

* Aizen gondos odafigyeléssel halgassa végig az arrancar beszámolóját az idegen halálistenről, majd a leírás befejeztével Gin testőréhez fordul, az bólint egyet és mintha összebeszéltek volna Aizen megszólal.*
- Ideje lesz elbeszélgetnünk a vaizard barátunkkal.
* Ezt természetesen Ginnek mondta, majd Ryuuhoz fordult. A Warimnak nevezett tesvérek csak figyelték az eseményeket, bár a shinigami mondataira a vérszomlyas és kegyetlen reitatsut árasztó nő gonosz vigyort ejtett. Mintha tudná, mi vár a vendégekre.*
- Idejösz csak úgy büszkén, aztán pedig azt hiszed, hogy sértetlenül elengedünk? - szólt közbe Tousen kapitány, mérgesen és felháborodva, de a nagyúr egy intéssel elhallgattatta.
- Abakura Ryuu. Elvállalod a 99-es arrancar büntetését, hogy neki ne essék baja? - tett fel egy komoly kérdést, melyre mindenki síri csöndben várta a választ.

Aizen nem szakítja félbe Abakura Ryuu "követeléseit". Én már úgyis tudom,hogy minden hiába van,innen már nincs visszaút.Aizen odafordul az általam Ginnek elnevezett személyhez,és közli vele,hogy el kell beszélgetnie valamilyen vaizarddal.Fogalmam sincs,hogy mi az,még sosem hallottam róla.Talán az is egy faj?Egy másik lidérc?Arrancar?Nem tudom,sem azt,hogy mit akarnak attól a vaizardtól.A három testvér,bizonyos "Warim testvérek" idáig csak figyeltek,majd az egyik,amelyik a legunszimpatikusabbnak tűnik számomra elejt egy vigyort.Nem tetszik ez nekem.Ő már tud valamit,amit mi nem.Akkor nincs más hátra,tényleg csak a halál vár ránk?Ha ez a shinigami nem akaszkodik rám ennyire,és egyedül kell visszajönnöm,én esküszöm,hogy minden becsületemet félredobva könyörögtem volna a halálért.Aizen jelenlegi hangulatában úgy érzem,hogy elég lett volna,ha annyit mondok: "Meg akarok halni.",és már halott is vagyok.De most a másik shinigami élete a tét.Valahogy meg fogom menteni!Esküszöm rá!Az életemre esküszöm,hogy nem halom meghalni!Nem hagyom...Gondolataimat Vak szakítja félbe.Tudom,hogy igaza van,de mégsem tetszik az amit mond.Erre feldühödök (minden ok nélkül) és kiabálni kezdek Vakkal.
-Hagyjad már őt békén!Önfejű volt és makacs,amiért ide akart jönni,de nem állíthattam meg!Most már,hogy látott titeket,és azt is,hogy én életben maradok,nyugodtan visszamehet Soul Societybe,mert a végén még tényleg keresőcsapatokat küldenek utána,és a nőszemély shinigami biztos,hogy el is fogja árulni nekik,hogy hol van!-tudom,hogy jelen helyzetünkben semmi sem biztos,bár az enyémben a halál az igen,de néha muszáj hazudni is a jó cél érdekében.Legszívesebben be is mosnék egyet Vaknak,de az már tényleg túlfeszítene minden határt.Uralkodj magadon...Csak nyugi.Ekkor Aizen szólal meg.
- Abakura Ryuu. Elvállalod a 99-es arrancar büntetését, hogy neki ne essék baja?-először meglepődök,majd megijedek.Abakura Ryuu nem fogja megtenni.Ez szinte biztos.Annyira elhamarkodottan szokott dönteni,hogy bele se tud gondolni abba,hogy ő kevesebb szenvedést tud okozni nekem ezzel,mintha Aizen büntetne meg.De én azért még reménykedek.Nem akarok beleszólni a döntésébe,inkább ráhagyom.Tegyen belátása szerint,elvégre én nem érdemlem meg,hogy szenvedés nélkül haljak meg.Szörnyeteg vagyok.És a szörnyeket el kell pusztítani...kíméletlenül!

Shiyori felháborodott, de én gyorsan rászólok.
- Fejezd be kérlek! - majd felelek Aizennek - Magamra vállalom azt, amit a kisasszonynak terveztek büntetést!
Mielőtt Shiyori ellenkezne ránézek szúrós pillantásokkal, hogy nyelje le a ,,varangyot'', és hagyja amit elvállaltam. Előhúzom Démonláng Sárkány, Pokoltüzet és Lángoló Fegyverzetet, majd Shiyorinak adom.
- Kérlek tartsad magadnál őket, míg nem végeznek. - mondom parancsként, mint kérésként, ám szavaim nyugtatóak voltak.
Miután átadtam fegyvereimet odaállok Aizen elé, majd katonai állásba állok.
- Készen állok!

Abakura Ryuu hirtelen rám mordul.Meglepődök.Lehetséges lenne,hogy Ő,egy shinigami,elviselne egy megaláztatást csak azért,hogy megvédje az ellenségét?Lehetetlen...Majd előveszi a kardjait,és a kezembe adja őket.Szomorúan és bűnbánóan nézek rá.Miket feltételeztem én róla egy perccel ezelőtt?!Szörnyű egy alak vagyok.Aizen hozzá sem szólt egyik Warim testvérhez sem,a fenyegető nőszemély mégis mintegy parancsszóra megmozdult,és elővesz egy fekete ostort,amely végén három penge lógott.Hátborzongatóan nézett ki.
- Shiyori büntetése 20 ostorcsapás lenne, de mivel elvállaltad te kapod meg.-a fogamat csikorgatom Vak szavai hallatán.20 ostorcsapás még nem a világ vége.Egy shinigami simán túléli.Meg se fog neki kottyanni.Utána röhögünk majd egy jót az egészen később.Már épp kezdenék megörülni,mikor Aizen hozzátesz még valamit.
- De ebből 10-et a 99-es arrancar csap-a gonosz nőszemély felém nyújtja az ostort.Na nekem pont ennyi elég is volt,nem bírom magamban tovább elfojtani az indulatot,és most hirtelen a felszínre tör.
-Kinek képzeled magad,te mocsok?!Miféle szemétláda kéri meg az embert ara,hogy bántsa a barátját,aki megmentette az életét?!?!Hogy képzeled ezt?!Miért bánsz így az emberekkel,mintha csak egy gyalogok lennének az óriási sakktábládon?Az még nem jutott el a csöppnyi agyadig,hogy esetleg nekünk is vannak érzéseink,és te folyton beletiporsz?Tényleg csak egy kis szánalmas eszközök lennénk,hogy még arra se méltass minket,hogy tiszteletben tartsd az érzéseinket?Nem fogom bántani ezt a shinigamit,se semelyiket.Gyűlölöm az erőszakot,és nem tűröm a bántalmazásokat!Ha akarsz nyugodtan ölj meg engem,tudom,hogy semmi hasznomat nem veszed,ráadásul én vagyok az egyetlen "alattvalód" aki utál téged,és nem ismer el vezetődként.Hidd el nekem,azzal tennél nekem a legjobbat,ha megölnél,hogy ne kelljen nap mint nap bámulnom az ocsmány képedet!-hosszú monológom közben a reiatsum ingadozni kezd.Egyszer magas,egyszer alacsony.A belső énem még nem döntötte el,hogy széttépi-e az itt jelenlévőket,vagy sem.Már épp ugranék,mikor még valami ieszembe jut,és villámcsapásként érint.Eszembe jutott.TUDOM...TUDOM A...-Ja és Aizen.NE hívj 99-es nek!Nem ez a nevem.A nevem Samiel Shiyori,és itt és most mindenki előtt megesküszöm arra,hogy véget vetek az önkényuralmadnak!Ezt én ígérem neked,Samiel Shiyori...a 99-es arrancar.-várom a reakcióját,és a földre hajítom a sarokba az ostort,ami a hirtelen elnémult teremben hangosan és fájdalmasan csattan a padlón.

//valami idegtépően izgalmas folytatást kérek,hogy haladjunk. Na de azért senki se haljon meg!xD//

Bátran szembenéztem volna a büntetéssel, ám sajnos Shiyori nem akarta ennyiben hagyni. Elkezdett feleselni Aizennel, ám én megpróbálok gyorsan közbelépni:
- Shiyori kisasszony fejezze be! - kérem utasítva.
Sajnos nem nagyon hatott csitításom, mivel a lányból csak folytak kifelé a szavak. Szemmel tartom mind a két oldalt, és a legkisebb mozdulatra is reagálok. Elveszem kardjaimat a lánytól, majd aktiválom.
- Szabdald szét Lángoló Fegyverzet. Láncolj! - kiáltom.
Kardom rögtön át is változott láncos sarlóvá, ám nem hagytam ennyiben.
- Tűzvédelem!
Parancsomra a lánc megmozdult, majd egy gömböt formálva kering körülöttünk. A nyílások hamar betelítődtek a reitsummal, ami be is gyulladt. Az így formált tűzburok védőpajzsként használódott, de még mindig nem hagytam abba.
- Égess porrá mindent Démonláng Sárkány!
Szólítás alkalmával legerősebb kardom nem csak megváltozott, de a Tűzburok szélétől kiindulva egy tűztornádót hozott létre, ami elzárta az utat felénk, nem csak ellenfeleinktől, hanem a reitsujuk nagy részétől is. Teljes reitsumat a két akadályba fektetem, és közbe a lányhoz beszélek.
- Nyiss egy Gargatát, majd menekülj az emberek világába! - tekintetem is vöröslött szinte, aminek köszönhetően ideges tekintetemtől Shiyori, ha akarna se tudna visszaszólni.



___________________________________________________________________________
Lángoló Fegyverzet aktiválása: - 10 reitsu
Démonláng Sárkány aktiválása: - 10 reitsu
Tűzvédelem használata: - 50 reistu (fenntartás. - 6 reitsu/kör)
Tűztornádó: - 90 reitsu (fenntartás: 30 reitsu/kör)

Összesen: - 160 reitsu
295-160=135 reitsu
___________________________________________________________________________

// Jajj,Istenem!Nincs ötletem...-.-" Most mi legyen?Mi legyen?Mi?....//

Miközben kiadok magamból minden keserűséget,ami az elmúlt hetekben összegyűlt bennem,Abakura Ryuu kikapja a kezemből a fegyvereit,és használja is a képességeit.Mire elhangzik az utolsó mondatom is,rájövök,hogy ÓRIÁSI hibák követtem el!Aizen nem fog reagálni,ebben biztos vagyok.Az túl alantas lenne,a "nagy úrhoz". Helyette a másik kettőt figyelem.Vak arca sem tükröz semmit,nem nézem ki belőle,hogy még ebben az évszázadban meg fog mozdulni még.Inkább Ginre figyelek,aki hihetetlenül gonosz vigyorral a száján figyel minket,majd megmozdul.Ő az!Ajkai mozognak,és számomra némán elsuttognak valamit...Ami egy parancsszó a kardjának!Nincs időm reagálni,pedig azt hittem,egy másodpercet legalább kapok...de nem.Itt a vég.Mire pislognék egyet,a kardja már célt is ért...egyenesen Abakura Ryuu mellkasába!A földre esik,szinte élettelenül,de még van benne élet.Még nincs késő,még nem halt meg!Nem halhat meg!Sürgősen el kell látni a sebét,különben itt hal meg!Odafutok hozzá,és térdre rogyok mellette.Fejét a kezembe veszem.
-Bocsáss meg.Hihetetlenül ostoba voltam.De jóvá teszem...-suttogom olyan halkan,hogy csak ő értse.Majd leteszem óvatosan a fejét,felállok,és Aizen szemébe nézek.
-Rendben van,te győztél.Elismerem,hogy az Uram vagy,meg minden.Tégy velem belátásod szerint!-a földre rogyok,és lehajtom a fejem.-Ha akarsz ölj meg,vagy kínozz ameddig csak akarsz,én nem bánom!Ha akarod megteszek neked bármit amit csak kérsz,csak hagyd békén ezt a shinigamit!-egy könnycsepp gördül le az arcomon.-Megölök neked bárkit.Gyilkolok ha kell.Életeket oltok ki,csak azért,hogy a kedvedben járjak!BÁRMIT MEGTESZEK,ERRE MEGESKÜSZÖM!Csak hagyd békén Abakura Ryuut...Gyógyítsd meg,hogy ne haljon meg,és engedd el.Ennyi lenne a kérésem,és a tied vagyok...Ez a shinigami nem ártott neked,nincs okod arra,hogy egy ilyen alakot kivégezz.Nem lenne értelme,és nem lenne tisztességes sem.Kérlek...Könyörgöm neked Aizen-sama!Ne öld meg őt.Inkább engem öljenek meg 100-szor.-nem tudom,hogy van-e esélyem,de nincs más választásom.Aizen megkötötte a kezemet,és én nem tehetek mást,mint hogy próbálkozok...próbálom életben tartani Abakura Ryuut.

//Bocsi,mást nem tudtam kitalálni.:/ Hajrá Ryuu! //

Aizen egyik társa sajnos megállított. Gonosz vigyorral némán aktiválta kardját, ami mellkasomba fúródott. Vért öklendeztem, és a földre rogytam. Érzékszerveim tompulni kezdtek, és egész testem zsibbadt. Továbbra is vérzek. Nem tudtam reagálni Shiyori mondataira. Eltelt egy kis idő, mire nagy nehezen féltérdre álltam. Két kardom segítségével megtámasztom magamat, és úgy fordulok a kisasszonyhoz.
- Bolond vagy Shiyori, ha azt hiszed, hogy hagynám magadat feláldozni. És ha nem emlékeznél... - véröklendezés - ...megesküdtem, hogy elvállalom a büntetésed. Miattam nem kell aggódnod. Nem vagyok... olyan tápos.
Természetesen csak nyugtatni próbálom a kisasszonyt, mivel jól tudtam, hogy az ellenfél támadása megsértette légcsövemet.
- Aizen úr... kérem, hogy hagyja figyelmen kívül a kisasszony szavait, és azt, amit Samiel Shiyori kisasszonynak, és nekem terveztek terveztek... - újabb adag a véremből - ... csakis jómagamnak adják, hogy a kisasszonynak tisztázva legyen.
Reménykedem benne, hogy Shiyorinak nem támad kedve felháborodni. Ha ezt tenné olyan szúrós pillantást vetek rám, hogy meg ne merjen szólalni egy jó darabig. Egy kis idő eltelt, mire sikerült felállnom. A penge még mindig bennem volt, mivel a ravaszon mosolygós halálisten nem húzta vissza. Lábaim alig bírtak megtartani, de akaraterőm még töretlen.
- Én sohasem voltam hűséges se Soul Cityhez, se máshoz... de tudom mi a kötelesség, és nem hagyhatom, hogy egy ártatlan lény feláldozza az életét miattam. Még arra is hajlandó vagyok, hogy teljes hűséget fogadok Aizen úrnak, Samiel életéért cserébe. Sok mindennek lehet engem mondani... de annak, aki megszegi az ígéretét, na annak NEM!
Egy harmadjára előjött véradag hatására minden erő kiment testemből, és összeestem (már amennyire a belém fúródó penge hagyja).

* A két gyengeelméjű szökevényt sikerül leállítani, de csak vérrontással. A fiatal shinigami gyengén és erőtlenül zuhan a földre, de még egy monológra van ereje és eszméleténél van. A nagyúr csendben végighallgatta az arrancar könyörgését, de érzelmet vagy kegyelmet így sem mutatott ki.*
- Aizen sama! - kiáltott fel egy komoly és nyugtató női hang. A legfiatalabb Warim testvér, a lendővel takart lány lépett ki bátyja mellől. - Ha nem bánná, akkor én a karjaim alá venném ezt a kettőt!
* Tette fel ötletét és ajánlatát a fiatal lidérclány. Testvérei megleppetten és undorodva fordultak felé. Valószínűleg ők nem tűrték meg a különválást. Először mintha Aizent is meglepte volna a dolog, de ez valószínűleg csak ábránd és halucináció volt.*
- Rendben - egy egyszerű válasz a nagyúrtól, ami nem rejtett halált. - De a büntetés megmarad. Mindkettőnek 10 ostorcsapás.
* Adta parancsba szigorúan. A vérszomjas nő megint indult volna az ostorral az áldozatok felé, de a szimpatikus lány kikapta a kezéből. A lány ránézett a shinigamira majd az arrancarra és szemével üzente, hogy maradjanak csendben és bízzanak benne.*
- Mit csinálsz? - kérdezett a férfi Warim testvér de választ nem kapott, inkább Aizenre nézett, majd felállt a helyéről és egy vastag láncot kulcsolt Shiyori két csuklójára. Az egyik végét ő tartotta, másikat valószínűleg nővére. A lány mögé állt és egy fájdalmas csapás hangja futott végig a teremben. Ez ment egészen a tizedik csapásig, amíg a lány háta vérben nem úszott. Végül a Warim testvérek áttértek a halálistenre, megcsinálták ugyanazt. Mikor befejezték meghajoltak a nagyúr előtt.
- Rendben. Elmehettek - szólt fel Aizen. A két Warim testvér szó nélkül elment, míg a fiatal lány hátára vette az elgyengült shinigamit majd karjába fogta az arrancart is. Az ember nem is gondolná, hogy iylen erős lehet egy lidérclány. Végül egy kis szobában kötöttek ki, ahol ellátta a sérüléseiket és csendben gondolkozott.

Aizen végighallgatja a könyörgésem,és Abakura Ryuu hosszú monológját,amin elcsodálkozok,hogy még van ereje rá.Egy ideig úgy tűnik,hogy tényleg nincs menekvés,mikor előrelép a legfiatalabb a testvér-arrancarok közül.Felajánlja Aizennek,hogy majd ő "támogat" minket,amin eléggé meg is lepődök.Aizen belemegy,de közli,hogy a büntetés attól még jár nekünk.Aggódni kezdek,de nem magam miatt.Szegény shinigaminak még több szenvedést kell elviselnie...miattam.De tudom,hogy erős,és ki fogja bírni.Tudja,hogy ezek után "szabadok" vagyunk.Legalábbis Aizentől egy ideig.Minden reakció nélkül állok,és várom a büntetést,ami csakhamar be is következik.A férfi-arrancar egy láncot csavar a kezeim köré,hogy ne tudjak elmenekülni.Felesleges,hiszen a történtek után nem lenne lélekjelenlétem ahhoz,hogy akár csak megkíséreljem a szökést vagy egyebet.Teljesen leblokkoltam.Majd jött a fájdalom: az első ostorcsapás.Az volt a legrosszabb.Érezni az ostort,ahogy belemar a bőrömbe,és mély sebet okoz.Először majdnem felsikítok,de némán tűröm végig.A végére már szédülök,és el akarok ájulni.Ahhoz sincs erőm,hogy talpon maradjak,a lábaim már csak reflexből tartják meg a súlyomat.Nem látok,és szinte már nem is hallok.Aizen mond még valami olyasmit,hogy "Mehettek!",ami megváltásként hangzik számomra.Egyszer csak azt veszem észre,hogy valami felemelt.Vagy inkább valaki.A lidérclány a karjaiba fogott,és Abakura Ryuuval együtt elvitt minket valahová.A helyet már nem láttam,ugyanis minden összemosódott a szemeim előtt.Hihetetlenül szánalmasnak és gyengének éreztem magam.Végül megérkezünk egy kis szobába,ahol a lány ellátja a sérüléseinket,majd leül és csöndbe marad.Tudatomat nem bírom tovább a valóságban tartani,és már nem is tudom,hogy elaludtam-e vagy elájultam?Mindenesetre egy kis időre megszabadultam a valóság szörnyű fájdalmaitól.

Szemeim nyitva voltak, ám nem érzetem semmit, és ne mis hallottam semmit. A látásomon kívül minden érzékszervem cserbenhagyott, és a látás ügyileg is csak homályos foltokat láttam. Karjaimat éreztem, hogy mozgatják. Ezek után hátamnál érzek valmi bizsergést, és valami meg valamit, ám nem fogtam fel semmit sem.
- Samiel kisasszony... - motyogom félholtan.
Aztán már csak lábakat meg csak a plafont látom, és ennyi. Végleg elvesztem felfogó képességemet, ám valami különös ok miatt esz, életemnél vagyok még, ám érzékeimtől megfosztva már csak egy pislákoló gyertya vagyok, amelyet a leggyengébb szellő is könnyedén elfúj.