Erdő

*A kis gekkó örömmel veszi a válaszokat, de nem veszi fegyelembe a kérdést. Hogy hogy került ide, az rejtély, sőt a céljai is. Egy kis ideig még rád bámul, majd gondol egyet és megindul egyenesen előre. A megfogására esélyed sincs, amit már tapasztalhattál.*
- Viszlát később. *Feleli barátságosan. Még egy ilyen szerzet ritka a Menosok erdejében. Amint eltakarja a fa, egyből el is tűnik. Egy redőben vagy, egyedül. semmi hang, minden békés. Sehol egy nyom. Választhatsz, hogy merre mész. Egyenesen előre? Jobbra? Balra? Vagy akár hátra is mehetsz. Ez a te dolgod.*

Csendes megfigyelőként oson a vastag fák között. Közben el nem felejt felfelé is nézni, erről a helyről csak ködös emlékek maradtak Hyakuban. Aki a körülnézés közben ráakad egy különös fára. " Egy búvóhely?" - Gondolta, de nem volt sok ideje elmélkedni mert az elrejtett másik zanpakuto elkezdett mozogni. " Remek, így még kényelmetlen, gyorsan véget vetek ennek az egésznek." - Mérgelődése után levette felső ruházatát, és abba csomagolta bele a másik zanpakutott. Aztán előhúzta zanpakutóját markolatából és ezt mondta:
- Sajnos csak az Raion formában tudok felmászni erre a fára... Szaggas Senester! - mondta halkan, utána egy pontra tette mindkét hüvelyk ujját, a többit a kard lapjának másik felén voltak, és egy könnyed mozdulattal eltörte kardját, és egyik darab az egyik kézben, a másik a másikban tartva testétől eltartva állt és várt. A két kard átalakult és szürke nyúlós dologként rácsavarodott Hyaku karjaira, az állkapocs maszk darab pedig lecsúszott majd alsó része teljessé regenerálódott. Karjait fehér anyag vonta be, az ujjain éles karmokká végződött. A többi részen olyan fekete minták kaptak helyet mint ami az állkapocs maszkján vannak. Utána hasonló mintával bíró csavart anyag jelent meg mellkasán is ami szettcsonttól szétválik és a bordavégeknél a hát felé csavarodnak. Haja hátra volt csapva, így mindkét szeme szabadon van. "Naná hogy egy ilyen alkalomkor kell használnom az igaz alakomat. Kész röhej. Remélhetőleg nem hiába fogok felmászni erre az izére, és ott lesz a bajkeverő. Ha nem? Akkor aki ott van az pórul jár." - Gondolta és fáról fára ugrálva el akart jutni a célig. Hyaku azért használta az igazi alakját, mert ebben könnyedén tudja csavarni, használni és elrugaszkodni lábaival, mint a másik visszafogott alakjában. A ruháját és a benne lévő zanpakutot a bal kezében fogta.

(nem beszéltük meg hogy mennyi Reiatsu a feloldás. Kérlek majd írd le nekem. Köszönöm előre is.)

Hyakunak tetszett a hangulatos levezető és a mélyen fekvő szoba. Ahogy halad beljebb és beljebb, ösztönei azt súgták hogy itt nem lesz harc, ezért a zanpakuto feloldását visszavonta, és újra a régi alakjába tündökölt. Felöltözött, nehezen eltette a ficánkoló zanpakutot, s a sajátját a tokjába csúsztatva öve takarásába helyezte.
" Oh tisztára mint ami kétszáz éve találtam a szikláknál. Mindig is elképedve néztem hogy ezeket ki vagy kik csinálhatták. Eszméletlen munka. " -Gondolta mosolyogva. Majd pedig a sérült bűnöstől megtartva a nagy távolságot, és hangosan így szólt:

- Lám lám, itt van a porul járt halálistennel szövetkező bűnös. -Jelentette ki hangosan és gúnyosan. Ha nem kell fel rá akinek ez szól akkor a kardja tokjával arcon vágja és megismételi az első mondatát. Utána folytatja:
- Ej de csúnyán nézel ki, haza se tudlak vinni meg meghalnál az itteni feljárat előtt.
- Tudod mit? Felvidított ez a hely, mit szólnál ha megölnélek és így megszabadítanálak szenvedéseidtől és gyors halálod lesz. - Mondta gonosz vigyorral az arcán. Kicsit mérges is volt rá hogy miatta van az egész, de leginkább az dühítette fel hogy egy árulóról van szó. Egy akasztófa virágról egy senkiháziról, akit ha nem lenne fontos elvinni megölné. De már ott tart hogy meg fogja tenni. A mondandója után a jobb kezét a kardja markolatán hagyja, a bal kezét pedig az izgő mozgó zanpakutot takarja. Közben vigyora nem lankadt. Szemeiben pedig lángolt a megtorlás vágya.

* Az arrancar reagál a mondatokra, és felkel. Ránéz hulla sápadt szemekkel a másik személyre, majd örömében elvigyorodik, bár nem tudni minek örül. A kard egyre jobban ficánkol, de a másik személy még mindig nem felel Hyaku mondataira. Kinyújtja kezét, amire a kard még jobban ficánkolni kezd, de még nem annyira, hogy ne lehessen visszatartani.*
- Nem vagyok bűnös semmiben. Nem tettem semmit, mindössze Aizen nagyúr kérésére jártam el. * Mondja kissé nyikorogva a sebek miatt, majd hirtelen egy kisebb tócsányi vért okád ki ami a padlón landol. ez sem tántorítja el attól, hogy megszerezze a kardját ami hamar kiszabadul a fogságból, és már repül is gazdája felé. A kard nagyon gyorsan repül és nagyon egyenesen, de félúton megáll, mintha visszaszorítaná valami. A penge nem repül tovább, sőt felemelkedik és pengével lefelé a semmibe mélyed. Ez a jelenség igen meglep mindenkit. A semmibe mélyedő kard után egy ismerős személy tűnik ismét fel az eltűnt kard helyszínén. Ez a személy nem más, mint a gekko. Megsimogatja hasát, azután mint valami, ami jól végezte dolgát körbenyalja a maszkját.*
- Ez igen finom volt. *Jelenti ki igen nagy örömmel, majd ránéz a haverjára és így szól*
- Nocsak nocsak. Úgy látszik sikerült megtalálnod azt, akit kerestél. Ez igen jó hír. Megkíméltél egy kis keresgélősditől. Hálám jeléül engedd meg, hogy elfogyasszalak titeket.
Ne aggódj, nem fog fájni. *Jelenti ki még nagyobb kedvvel, majd a sérült személy felé fordul és megindul, hogy megegye. eközben az Arrancar megijed és hátrálni próbál az ágyon. Látszik rajta, hogy ismeri és fél tőle. Nem igazán kedveli sőt undorodik a fajtájától, de csak a félelem van jelen az arcán. Hogy most mit reagál Hyaku? ez egy jó kérdés, de a kocka fordult. Úgy látszik a barát átment ellenségbe, és az ellenség meg barátba, vagy ki tudja, lehet hogy mindkettő ellenség? Nem tudni, de úgy látszik itt valami nem tiszta, és ez alatt nem a padlót értem.*

* Hyaku nem habozik és egyből felveszi az eredeti alakját, majd támadásba is lendül. Hamar kigáncsolja az ellenfelét, aki meglepődve néz vissza, ezért háttal csapódik neki a padlónak. A helyzetet kihasználva az arrancar kihasználja a helyzetet és egy gyors döféssel elintézi ellenfelét. Nagyon gyorsan végez. A lény már nem él, legalábbis úgy tűnik, de ez még nem elég neki. Hozzávágja a falhoz, sőt, még meg is karmolássza. Ha még nem hallt meg, akkor most már biztos.

Igen fura lehet a hirtelen győzelem, hiszen nem is ellenkezett, legalábbis lehet, hogy csak ledermedt, de mégis valami nem stimmel. A holttest nem tűnik el, sőt, még jobban felkelti az érdeklődést a gyilkosa számára. A vére és a test igen nagy vonzást kölcsönöz az oroszlán számára. Vonzani kezdi az illatával, a helyzet egyre rosszabb. Hirtelen éhség tör rád, mint az előtt. Nem nagyon tudsz ellenállni neki, hiszen épp oly ellenállhatatlan a helyzet, mint még régebben, bár nem ez az egyetlen probléma. Az éhség eltompít minden érzékedet, és mire már feleszmélsz, már eszel a testből. Boldogabbnak érzed magad, de semmi mást nem érezhetsz ami fura lenne, azon kívül, hogy mit műveltél. Az arcodról csöpög a vét amit a holtest kent végig rajtad.

A másik probléma mégsem ez, hanem az, hogy valaki beszélni kezd.*
- Lehet hogy meg tudtál ölni engem, de vajon meg tudsz belőlem többet is ölni? * Teszi fel a kérdést az ismerős hang. Körülötted elsötétül minden, és érzed a sötétben világító szemeket a hátad mögött, majd hirtelen feleszmélsz, és láthatod, hogy a mennyezeten ott van 4 ugyanolyan lény, mint amit te megöltél. Nem mozdulnak meg, de mind mosolyog. Ekkor megérzel egy reiatsut. Egy lélekenergiát, ami sok helyen van jelen, mind a fában, mind a búvóhelyen, mind a menosok erdejében. Elképesztő sokan vannak, és mind egy egy olyan lény. Nem lehet tudni, hogy ez mi, vagy hogy hogy történhetett, de ez nem illúzió. Úgy látszik Hyaku nagy bajba került. Pontosabban egy nagy és éhes falkába.*

// Most már levonásra kerülnek a dolgok. akkor kezdetben 10 reiatsu a kard feloldásáért ami 2 körig tartott. Szóval 12 reiatsu pont. Ezután ismét feloldottad, így hát még 10 reiastu pont. kerül levonásra. Összesen marad 228 reiatsu pont.//

Hyaku nem nagyon tudott sokat tenni, ösztönei kezdték el hajtani, ezért kicsit nosztalgikus volt számára az egész küzdelem utáni események. A nosztalgia és az evés nem tartott sokáig, mert meglepetésére osztódott vagy valami félre sikerült dolog eredményét látta. Az eddig csak gyorsaságát megmutató "ellensége" négy példányban viháncol és gúnyolódik. Bár az Arrankar tudta hogy az ő Reiatsuja sem véges. Ezért a fura helyzethez mérten egy másodpercig az jutott egyébe hogy meneküljön. De gyorsan rájött hogy nincs sok értelme, azonnal hátba támadnák. Tehát most elővette az eldugott őrült szenvedély mániás személyiséget. Ami egy másodperc töredéke alatt létre is jött. Hyaku gonosz egyben gúnyos beütésű nevetést küldött négy leendő áldozatának, és ezt mondta támadása előtt:
- Elejétől fogva meg akartak ölni. - mondta fogait vicsorítva mint valami macska fajta. Azután nyomban támadásba lendült. Négykézlábra veszekedett és úgy cikázott jobbra balra a környező falakon, és közben vagy harapott karmolászott és szaltóval cserélt helyet. De ha súlyos támadásokat ejtenek felé akkor szaltóval próbál kitérni és a talajra landolni. Ha teheti és sikere van akkor kihasználva a kis helyet és hogy sokan vannak, pajzsként vagy eldobható "botként" használja az elcsípet áldozat testét. Teljesen az érzékeire hagyatkozik, és a túlbuzgó gyilkolás vágyra. Erős és végzetes támadásokat csak akkor kísérel meg ha az ellenfelet biztosan elkapta. Akkor szeretettel alkalmazna szúró vagy fojtó támadásokat, esetleg fej megfogó és falba zúzó támadásokat.

// stílusváltás//

* Hamar magadhoz térsz a nagy harcból, mivel a célszemély haldoklik, ezért odasietsz, hogy információt szerez tőle. Hamar rákérdezel a bűnösre. A mondatod igen érdekesen érinti a haldokló személyt, de még mielőtt válaszolhatna, te újabb akcióba kezdesz. Újabb ugrálásos karmolásokkal próbálod beteríteni a szobát, hátha eltalálsz egyet. Eközben az adott személy válaszol neked.*
- A küldetésem nem más volt... *köhög* ... mint hogy ezt a lényt megöljem egy társsal... * köhög*... de a társam... elárult. * Fejezi be a mondatát, hiszen túl sokat nem tud mondani, de talán ez is elég infó, bár túl sokat nem tudtál meg erről a lényről, szinte semmit, viszont ezzel ellentétben sikeresen kapod el az egyiket, melynek vére kifröccsen egyenesen a másik társára, akit beborít, így látod hogy hol van. Reiatsut próbálsz eközben keresni, de nem jutsz előre, mindössze annyira, hogy a szobán kívül sokan várnak még rád, de azon belül csak 2 jelenlétet érzel. Abból a 2-ből az egyiket sikeresen kapod el, a másikat már látod is. A fiú viszont már nem válaszol, hiszen meghalt. Sajna ezzel a küldetésed is elbukott, viszont rájöhettél, hogy mi is történhetett. Az utolsó ellenfél elintézése nem jelenthet neked gondot, így hát ha akarod, akkor hamar elkaphatod, vagy akár el is menekülhetsz.*

// Reiatsu lemérés következik. 228-ból 4 reitsu pont kerül levonásra. Lehet emelnem kellett volna a reiatsu veszteséget. Marad 224 reiatsu pontod.//

// A tanulmányaim miatt elég kevés időm van... elnézést a válasz késéséért. Ó és nem működnek a színek. //
Ahogy abba hagyta a küzdelmet és menekülni kezdett, egyre jobban észhez tért a kaotikus állapotból.
Hyaku bármennyire is élvezné egy halálra menő harcot, inkább az eszére támaszkodik. Tovább menekült, s ha tudott akkor többnyire elkerüli az erdő talapzatát.
" Vagy meghalok vagy megmenekülök. Úgy érzem mintha valami a markában tartana és ha csak úgy nem érez összeroppantana." - merült fel benne ez a gondolat. S folytatta a menekülést.

// Gondolom //

Futás közben érdekes módon észrevesz egy jónak kinéző rejtekhelyet. De csak egy pillantást vetett rá, s futott tovább. Le kellene ráznia az üldözőit, akiket már nagyon un.
"Tökéletes, egy ilyen küldetést kapni... főleg ha megtudja Aizen nagyúr hogy kudarcot vallottam. De még mindig inkább ő öljön meg mint ezek a korcsok." - Gondolta s menekült tovább. Igen, ám de megpillantott egy lidérc harcot, egyből lehet tudni mit fog csinálni. Az üldözői viszont azt nem tudják hogy talált egy rejtekhelyet, s arra készül hogy megtegye az első lépéseket a felé hogy elnyomja a lélekenergiáját. Ezt tervezte de rájött hogy nem jó ha elnyomja, mert majd vissza is kell mennie a rejtekhelyre. A lidércharc közepébe csöppen, a lehető legalacsonyabbra görnyed és feloldja igazi alakját. Utána gyorsan a helyére teszi zanpakutoját. S a lélek energiáját a lidércek szintjére csökkenti. Egy megfelelő helyet keres magának, de ha nem megfelelő akkor helyről helyre, görnyedve jár és kell. Majd pedig ha meghal egy lidérc akkor még jobban elnyomja a lélek energiáját és feltűnés mentes eltávolodást alkalmazna.