Erdő

Ahogy megérnek hát, Akemura bele is kezd ellenfelük felmérésébe. Még a hűs szellő sem zavarja meg az adjuchas reiatsujának letesztelésében. Nem egy nehéz feladat megtalálni a reiatsut, ellenben pontosan felmérni már annál nehezebb. A lény nem próbálja elrejteni jelenlétét, ellenkezőleg. Mintha sugározná, hogy Ő ott van, rajta hát. Mindenhonnan körbeveszi a shinigamit és vaizardot a hollowok jellegzetes reiatsuja, mintha csak körbeölelné őket. Hogy miylen erős lehet Senshihez képest? Azt nem tudja megállapítani, az egyetlen amit tud: erősebb nála. Egyedül esélytelen lenne a győzelem, ha csak nincs pár csel a tarsolyában, mellyel kicselezheti, netán csapdába csalhatja. Hamarosan int is Shikonak, hogy távozhatnak, mire a shinigami feláll szép csendesen, s egy irányba mutat, hogy merre menjenek. Lélekjelenléte még mindig teljesen rejtett, ennek ellenére teljesen figyel a környezetére. Honnan, miféle zajok szűrődnek ki, hátha harcolni kell... vagy netán mást.
Alig tesznek néhány lépést, a szél elhal, s csönd áll be. Túl nagy csönd. Gyorsan zajlanak le a dolgok, Senshinek bele is telik pár másodpercbe míg felfogja a történéseket, de ez az idő épp elég, hogy elkéssenek. A vaizard előtt egy hatalmas gorillaszerű lény jelenik meg, szinte a semmiből. Legalább két és fél méter magasra nőtt, karjai hatalmasak, míg lábai inkább kisebbnek tűnnek. Feje elüt testének többi részétől, nem egy makjomfajta kinézete van. A fehér maszk takarja arcát, ám a maszk inkább vett fel emberibb alakot, mint egy tipikus hollow maszk. Egyértelműen az adjuchas talált rájuk.
-No lám, no lám. Végre előbújtál a rejtekedből? Szépen meghúztad magad ennyi ideig, de tudtam én, hogy elég lesz türelmesen várnom, s elő fogsz bújni a rejtekedből, SHinigami! - Talán valamire felfigyelhet Senshi: egy személyről beszél csak a hollow, pedig ha minden igaz, ketten voltak egy másodperce még jelen. Ha hátra is tekint, oda ahol előbb Shiko volt, csaka tájat láthatja. A shinigami teljességgel eltűnt, s lélekenergiáját még mindig nem lehet igazán megtalálni. - Játszadozzunk akkor hát! - Nevet fel közben az adjuchas, majd kezét felemeli, hogy Senshi felé csapjon. Támadása nem túl gyors, de látszik: van benne erő, s ha eltalálja a fiút, akkor sosem lesz igazán esélye megtudni, mit is tettek vele, míg Hueco Mundoban tartózkodott.

* Senshi felméri a helyzetet, de különbséget nem tud tenni a két reiatsu között. Miután felméri a terepet úgy dönt hogy távozásra bírja Shikot, mikor érdekes dolgok történnek. Mondhatni másodpercek leforgása alatt változik meg a levegő, illetve hirtelen vendéget is kapnak Senshiék, pontosabban csak Akemura, és vajon miért írom így? A válasz megfogalmazódik, mikor az Adjukhast megjelenik előtte és így szól.*
-No lám, no lám. Végre előbújtál a rejtekedből? Szépen meghúztad magad ennyi ideig, de tudtam én, hogy elég lesz türelmesen várnom, s elő fogsz bújni a rejtekedből, Shinigami! -* Iszonyat gyorsan terem a vaizard elé ez a nagy testű lény, amin nagyon megrémül a becserkészett áldozat, mondhatni hirtelen lesokkol, de hamar észhez tér. Mondata egyértelművé teszi a halálistennek, hogy ez az egész csapda volt, ám hogy meggyőződjön az igazságról hátra is tekint, de nem látja társát. Ekkor már tudja, hogy bizony szépen besétált egy alapos kis csapdába. Valahogy érezte az elején, hogy ez csapda, de ez immáron nem számít sokat neki, így visszafordul ellenfele felé, majd még gyorsan így szól.*
- Egész idáig engem kergettél? Ki küldött és mi célból?- *Teszi fel a kérdést. Az ellenfél eközben felszólal.*
- Játszadozzunk akkor hát! - *Szólal fel, majd hatalmas kezét felemeli, és lesújtani készül. Lomhának tűnik elsőnek, de a vaizard tudja, hogy az alábecsülés akár végzetes is lehet, így igyekszik minnél hamarabb kitérni a támadás elől. A kar hosszúságát és vastagságát tekintve úgy sejti, hogy a lény még ha el is véti a támadást, biztos hogy a lendület és a becsapódás hulláma nagy löketet generál, ezért a menekülésre shunpót használ, lehetőleg az ellenfél másik krajának irányába ezzel is az esetleges elmozdítását korlátozva. Azt reméli hogy az ellenfél teste elég akadályt nyújt a lecsapódó karnak. Ha sikerül eltérnie előrántja kardját és így szól.*
- Hogy hívnak te óriás? Tudni akarom a neved mielőtt megöllek!- * Jelenti ki mosolyogva, eközben felkészül egy újabb támadásra. Célja elsőnek az ellenfele erejének felmérése, illetve ellenfele meggyengítése. Gyorsan körbetekinti a lényt, amiről megállapítja, hogy az Adjukhast legfőbb fegyvere a kezei lehetnek, illetve a leggyengébb pontja a lába illetve annak felsőbb tájéka. Látván az egészet már volna is egy terve, de nem akar hirtelen cselekedni, ezért inkább nagyobb hangsúlyt vet a megfigyelésre.Természetesen vetődik, ugrál, ellép, felugrik, illetve szükség esetén akár shunpohoz is folyamodik a kitérés érdekében.

Amint a gorilla szerű lény lesújtó karja a földhöz ér, szinte egy krátert alkot. Egy hatalmas lyukat, amibe Akemura holtteste pont beleférne. A shinigami ügyesen elugrik a támadás elől, de ahogy a föld megremeg a becsapódástól, majdnem egyensúlyát veszti. Kicsit megbillen a saját lábán, mire a lidérc hangosan felnevet.
-Hogy hívnak te óriás? Tudni akarom a neved mielőtt megöllek!- kiállt rá Akemura, de a majom csak még hangosabban kezd kacagni rajta.
-Az én nevemet te soha nem fogod megtudni!- feleli nevetne és abban a pillanatban lendíti meg karját Senshi felé. Ami nagyon furcsa lehet a halálistennek, hogy nem teljesen őt célozta meg a támadással. Pár méterre előtte csapott le, és újból földrengést okozott. Mire Senshi visszanyeri az egyensúlyát, már csak egy hatalmas sziklát lát maga felé repülni. A gorilla nemes egyszerűséggel megfogott egy hatalmas föld törmeléket és megdobta vele a halálistent. Ezt esélye sem lehet kikerülni,hisz a saját lábán is alig áll. A sziklát ölelve repül amíg egy Hueco Mondoi száraz korhadt fa meg nem állítja. Ez valószínűleg nagyon fájdalmas lehet, több sebet is okozva a halálistennek, de egyáltalán nem végzetes. A lidérc tovább kacag Senshin.
-Csak ennyit tudsz, shinigami? Hogy maradtál eddig életben ilyen gyengén?- provokálja Senshit két nevetés közben. A lidérc megvárja,hogy kicsit összeszedje magát a férfi,de örökké nem vár és egy még nagyobb sziklát ragad meg, amivel a halálistent célozza meg újból.Vajon Senshinek sikerül talpra állni és elugrani a támadás elől?Vajon Shiko csak hallucináció volt? Nem is létezett soha? De akkor kié volt a kis kunyhó a semmi közepén?

A lidérc lesulyt. Mire Ameura elvetődik, ám hiába a szép vetődés az utórengés kissé kibillenti az egyensúlyból a halálistent.
- Mi a pokol?- Teszi fel a kérdést két billenés közt. Időt akar fordítani a lidérc művének megszemlélésére, de sajna ez sem jön össze neki, mivel megdőbben az adjukhast viselkedésén.
- Hogy hívnak te óriás? Tudni akarom a neved mielőtt megöllek!- Teszi fel a kérdést az éppen nevetgető lénynek.
- Az én nevemet te soha nem fogod megtudni!- Válaszol vissza miszter kong a king. Persze ez gyengéd mosolyt vált ki Akemurából. Úgy érzi ez egy igen érdekes kis találkozás lessz. Ellenfelünk újabb csapást kezdeményez mely ugyan nem éri el a vaizardot mégis eredményesnek bizonyul. A fiú szinte megdermed hirtelen a csapást kővetően., majd megkönnyebbül mikor rájön, hogy elvétette, de ekkor jön a meglepetés. Ismét megremeg a föld, és a szőke férfi ismét meginog. Tekintetével próbálja ellenfelét szemügyre venni, de ez az egyensúlyozás miatt nem igazán jön öszse. Kezeivel csillapítani próbálja a remegést, hogy egyensúlyát visszanyerje.
- Nem lehetne kicsit gyengédebben kedves Kong?- Teszi fel a kérdést kissé gúnyosan, de mégis viccnek szánva. Ekkor egy szikla találja telibe. Mondhatnánk ezt is egy válasznak a kérdésre, de közel se biztos, hogy ennyiben letudja. A végeredmény végül egy amolyan Senshi szendvics. 1 réteg szikla, közte egy trancsírozott shinigmi, és végül a zöldseg köret a nyers kemény faszerű növény. Persze ahogy ez varható is rendesen negfájdul tőle a fiú háta. Szájából talán még pár csepp vér is kifolyhatott a becsapódástól. Bár szívesen fájlalná sebeit mégse tesz ěgy, inkább kimászálódik a szikla mögül kissebb nyögdécselésekkel.
- Ez hiányzott nekem. Esetleg masszást nem válalsz?- Kérdez vissza a csapást illetően. A választ követően ő is visszakérdez Akemurának.
- Csak ennyit tudsz, shinigami? Hogy maradtál eddig életben ilyen gyengén?- Teszi fel a nagy kérdést miközben a shinigami megpróbálja összeszedni magát. Kardját megmarkolva csak ennyit mond.
- Lehet csak egyszerű szerencse volt.- Bár válaszát követően nem tudja mit kezdjen mégis felkeszül a csapásra, és már repül is az újabb szikla.

A terv a következő. Akemura céljai az, hogy ellenfelét kicsit jobban felmérje, így ha van lehetősége megpróbál eligrani ismételten, de ezt shunpo segítségével próbálja meg eszközölni. Célja a magasabb környezet, így esetlegesen elsőnek jobbra próbálna kitérni, majd onnan felfele, hogy ellenfelét jobban láthassa. Sejti, hogy a szilárd talajon lehet nem kevesebb esélye van győzni, ezért is akarja a fentebbi helyzetet megpályázni. Nem engedi még ki Démonvillámot, inkább csak megfigyel. Próbál olyan pontot találni a lényen ahol esetlegesen sebet tud rajta ejteni. Ha úgy adódik azt is negpróbálná megfigyelni, hogy az újabb válaszcsapás mennyi időbe telik az ellenfelének. A Gyorsaság felmérése után ha úgy találja, hogy gyorsabb mint az ellenfele, abban az esetben támad. Támadási célja a bőr legvékonyabb része lenne. Ha újabb sziklát próbál meg felé dobni. Akkor azt a helyzetet kihasználva shunpoval megpróbálná megközelíteni, eközben ezzel a monsattal kieresztené Démknvillámot.
- Most megvagy! Ébredj Démonvillám!- Míg a fegyver felveszi shikai alakját a felelmelt kezű gorilla hónajját célozná meg, és kihasználva a fegyver átalakulását a megpróbálná mihamarabb megdöfni a célterületet, hogy ellenfelét megsebesíthesse ezzel a képességét is aktiválva. Ha ez sikeres menekülőre vonná. Nem célja megölni a lényt, hisz nem tudhatja mi vár még rá a későbbiekben. Ha ez sikeres elköszön és mihamarabb menekülni kezd reiatsuját minnél jobban elnyomva.

Amennyiben nem talál ellenfelén sebezhező felüleletet megpróbálja elterelni a figyelmét. Shunpok hadával megpróbálná többszörözni magát. Célja a lény megfigyelése. Azt akarná megtudni, hogy az tudja-e követni a halálistent. Ha igen ismét megpróbálna messzebb kerülni és új tervet kieszelni.

Amennyiben nem tudja követni ismét egy gyengébb pontot próbál keresni a testén amit megsebezhet. Ha esetlegesen találna, akkor a forgatókönyv ugyanaz mint az első esetben.

Ha sikerülne lebénitania meneküles közben így válaszolna.
- Azt hiszem most távozok. Majd később megbeszéljük.- Akemura úgy véli elég gyenge egy eféle küzdelemhez ezért is a menekülés.

Miután Senshiből konkrétan egy eper lekváros palacsintát csináltak, ő még mindig a megfigyelés mellett dönt. Száját és homlokát a becsapódáskor megsebezte, így egy kis vér is gátolja a sebezhetetlen jellemet, amit oly régóta epítgetett már. Hiába minden hős egyszer megsérül, vagy meghal. Ezen napokon a halálisten mind kettőt megtapasztalhatta már. A lidérc újabb sziklát emel fel feje fölé és indít útjának.
-Lehet csak egyszerű szerencse volt.- feleli a halálisten majd elshunpozik a törmelék elől jobbra. A lény még mindig csak hangosan nevetgél. Mielőtt Senshi közelebb férkőzhetne hozzá a lény mind két kezét a magasba emeli, ökölbe szorítsa és a földre csap vele. Egy még nagyobb krátert hoz létre maga előtt, még több sziklával. A föld még erősebben megremeg.A támadás viszont sikertelennek bizonyul, mivel Senshi a levegőbe shunpozza magát. A lidérc bután néz utána, mintha nem tudná most mit kezdjen vele. Ekkor a shinigami hangos üvöltésekre figyelhet fel nem messze tőlük. Menos Grandék. Nagyon sok Menos Grandét hívott ide a lidérc a hangos ricsajjal. Kacagni sőt inkább hangos nevetésbe kezd erre.
- Nincs esélyed shinigami!- kiállt rá és egy hatalmas sziklát emel a levegőbe.Akemura ekkor megindul és a holllow hónalját célozza meg a már kiengedett kardjával.
-Most megvagy! Ébredj Démonvillám!- kiálltsa el magát, de amikor már csak pár centi választja el a pengét a bőr rétegtől egy hatalmas kéz markolja meg őt és szorítsa össze a csontjait. A lidérc a másik kezével egyszerűen megfogta mint a nyári kánikulában a legyet.
- Véged van bolond- mondja nevetve és egy önfeledt vigyorral az arcán. Lassan kezdi összeroppantani Senshi testét,aki talán fel is üvölt fájdalmában, mikor hirtelen az őt fogva tartó kéz a földre hullik vele együtt. Egy fekete kimonós férfi áll előtte remegő kézzel. Shiko az, aki nem is tud rá nézni.
-Te kis!!! Megdöglesz, megdöglesz, megdöglesz!!!- ordítsa el magát a lidérc a fájdalomtól. Össze vissza kezd el mozogni és kiabálni,addig Senshinek van ideje fel fogni a történteket.

Akemura kikászálódik a szendvicsből, majd összeszedi magát. Felkeszülvén az újabb tamadásra jobbra shunpozik majd fel az égre. Persze ellenfele újra dübbent eggyet, de reménytelenül. Mondhatni meglepődötten keresi Senshit aki persze még a vért próbálja letörölni homlokáról, illetve szájáról. Felkészül, hogy kivárja a tökéletes pillanatot mit sem hederítve valami fenyegető eseményre. Menosok hangját hallja a messzeségbe. Olybá tűnik nagyon is zavarja a vészjósló hang, de sajna nem ismeri fel gazdái eredetčt, ellenben ellenfele öröme annál ismerősebb. Ismét hangos nevetésbe kezd.
- Nincs esélyed Shinigami!- Ordít fel örömittasan Kong. Persze jön is a válaszcsapás.
~ Itt az idő!~ Gondolja magában Akemura, és nekiindul levágni a lidércet, vagyis jobban szólva bele ereszteni a zanpakutója erejét. Már már majdnem elkapja ellenfele hónalját, mire egy újabb kézre figyel fel ami megmarkolja, majd szorítani kezdi.
~ Mi a?~ Teszi fel magának a kérdést miközben a nyál is összefut a szájában.
~ Hogy lehetett ilyen gyors?~ Teszi fel az újabb kérdést. Érzi, hogy a szorítás csak még rosszabb lessz. Szinte már a lelkét is kileheli mire a lidérc így szól.
- Véged van bolond.- Persze a férfi nem tud válaszolni, sőt mi több még reagálni se, hisz ellenfele szorításából akárhogy is próbálkozik egyszerűen nem szabadul. A csontok megroppannak, és a fájdalom túlnyom a Shinigamin. Mondhatni kiprészelik belőle az utolsó szót is, mely egy vékkyn nyögésben hallatszik fel. Másra nem is képes, hisz tüdeje már túlságosan is összepréselődött.
Már már a harc végéhez közeledünk, mikor az utolsó levegň is felszabadul a halálistenből, de mielőtt feladhatná valami meglepetés éri. Teste a szörnyeteg karjával a földre zuhan érzékien nagy becsapódást követően. Akemura levegőhöz jut, de szavakhoz annál kevésbé. Nem tud feleszmélni igaz, de a túlélési ösztön egyből bekapcsol. Kissé erölködve hámozza ki magát ellenfele karjából, majd próbál észhez kapni, hogy mégis mi történt. Elsőnek egy mondat fogja meg a fülét.
- Te kis!!!- Kezdi el a lidérc a mondatot. Csak ekkor eszmél rá, hogy Shiko visszatért, bár remeg a félelemtől, mégis itt van és megmentette. Már már kezdte azt hinni, hogy ő csak egy csapda colt, de az új esély végett már már kezdett hinni a szemének. A lidérc végül dühében ordítozni kezd. Hangja a keze iránti megválást tükrözi.
- Köszönőm.- Nyögi fel Akemura Shikonak, majd nagy levegőt vesz, és felkészül folytatni a harcot társával a tomboló fenevad ellen. Tán eddig a futás volt a tanácsos, hisz a shinigami egyedül vajnyi kevés egy ilyen erős fenevaddal szemben, de talán most hogy ketten vannak gyorsabban tudnak végezni ellenfelükkel, talán még a menosok előtt.

A halálistenek ellenfele tombol, és rohangál. Látszólag elvesztette a fonalat a veszteségek kárán. Ez jó esély egy uj támadásra. Akemura célja lékekölő kardjával a lidérc sérülése felé irányulna. Megpróbálna ügyelni, hogy ne kerüljön se az ellenfele, se annak karja, illetve lábai útjába. Ha sikerül a levágott kar mellé jutnia, abba bele tudná mélyeszteni fegyvere pengélyét. Ha ezt meg tudná tenni már le is blokkolhatná ellenfelét, hogy mihamarabb kivégezhesse. Persze számít Shiko közreműködésére, így talán igyekszik annyi figyelmet fordítani társára, mint amennyit ellenfelére fordított. Amennyiben úgy látja társa bajban van, abban az esetben semmiképp sem próbálja kivédeni a szörnyeteg támadását, de ellenben társát annál inkább próbálná eliranyitani a csapás elöl. Ezt eszközölné akár shunpoval, hogy Shikot megragadva elrántsa őt a bekövetkezendő csapás elöl. A halálisten igen csak erős, ha már csak igy remegő kézzel levágta ellenfele karját, így ő talán több eséllyel okozhat komolyabb sérülét. Ezért, és bajtársiasságból is akar segíteni, illetve venné előbbre a támadas helyett társa megmentését. Ellenben ha nem adódna vészhelyzet a vaizard az eredeti tervet követné.

Senshi hirtelen a földön érezheti magát a lidérc egyik végtagjával együtt. Egy két levegő vétel után össze is szedi magát újból és Shikot pillantsa meg maga előtt, ahogy a kardját markolja teljes félelemmel. Szegény halálisten alig tudja visszafogni a keze remegését, azzal együtt a kardja is meg megremeg. A lidérc üvöltözni kezd fájdalmában és káromkodni, amíg Senshi kinyög egy köszönömöt a fiatal halálistennek. Ezek után rá néz új ellenfelére és újból nevetni kezd teljes hang erővel.
- Hisz te félsz! - kiállt rá, amitől Shiko csak még jobban megilyed, sőt hátrálni kezd. Egyre nagyobb a valószínűsége, hogy a vaizard barátjának puszta szerencséje volt azzal a kézzel. Shiko egyre jobban csak hátrál és elkezd az orra alatt is motyogni valami nehezen érthető mondatot.
-Nekem ez nem megy, nekem ez nem megy.
A lidérc egyszeriben csak lép egyet újabb földrengést okozva a talajon. Senshi fel készül az újabb támadásra kardjával, hátha sikerül neki célba érnie, de a lény hatalmas teste nem bizonyul olyan lomhának,mint ahogy az kinéz.A felső karján lévő vastag bőr réteggel védi ki a kard csapásait vagy kikerüli azokat. Ez idő alatt Shiko csak egy pár méterrel arrébb remeg akár a kocsonya. Miután megfigyeli hogy társa egyedül semmit nem ér ebben a harcban, megmozdul, de csak pár gyenge kardvágást indít a lény felé.
-Na mostmár elég legyen!- dühödik be a hollow elég rendesen. Hatalmas sziklákkal kezdi el dobálni, vagy rugdalni őket, mire Shiko fogja magát és visszavonulót fúj. Elbújik egy nagyobbacska korhadt fa mögé és Senshit keresi, aki valószínűleg ugyan így tesz a szikla zápor végett. El telik egy kis idő így míg Shiko Senshi felé kukkant és mutogatni kezd,hogy ő eltereli a dög figyelmét, amíg társa megöli. Vajon Senshi beleegyezik a tervbe vagy jobbat talál ki? Vajon képesek egyáltalán megölni egy adjuchast? Vajon megéri megbízni egy idegenben?

A harc folytatódik, de sajna a legkevésbé se előnyösen. A lidérc észreveszi Shiko felelmét, majd tudtára adja a fiúnak aki inkább hátrálni próbál mint tamadni. Ezt Akemura is eszreveszi. Sajna ez nem jó jel, de ennek ellenére mégis folytatni kell a harcot. Sajna nem érti társa orra alatt elmormogott mondatait, de reméli, hogy nem fut el. Sajna aggasztja a menosok hangzavara is amit a Gorilla csak még jobban tetéz.
- Nekem ez nem megy. Nekem ez nem megy.- Feleli a fiú. Persze ezeket a sorokat már a férfi is hallja, bár nem szól semmit, hisz ellenfelükről sem feletkezhet meg. A lény tamadásba kezd, de ezt nem várja meg Senshi. Ismét az égből merül alá, hogy elkapja a kar hiányzó helyét. Persze a gorilla szerű lény ismét gyorsabbnak bizonyul, és teste keményebb reszével védi ki a támadást. Persze Akemura nem adja fel, de hiába a szándék az adjukhast továbbra is gyorsabb nálla. Persze eközben rá rá tekintget Shikora is, aki a remegésen kívül meg se moccan. Szinte lehetetlen, hogy egy ilyen ember eddig húzza egy ilyen helyen, de mégis itt van, és az életét köszönheti neki. A sok próbálkozást kővetően a szőke vaizard elfárad. Persze ekkor becsatlakozik az említett személy is a harcba. Pár vágást hajt végre, de azt is sikertelenül.
- Na most már elég legyen!- Ordít fel a szörnyeteg immáron még idegesebben. Ennek megfelelően az idegbe jött lény ismét a szikladobálás jellegű taktikáját veszi elő. Hol kézzel, hol lábbal, de mivel sok törmelén veszi körül így ezt megteheti. Shiko és Akemura visszavonulót fúj. Míg Shiko egy nagyobbacska fa mögé bújik, addig Akemura egy nagyobbacska szikla mögött húzza meg magát. Persze menekülésnek egy közeli fát néz ki végül ha baj lenne. Cseppet se tetszik neki a helszet, de ezt a röpke kis időt kihasználva gondolkodni kezd.
~ A gorilla zúz, majd dobál. A Gorilla dübbent, majd támad.~ Próbálja ellemezni az eddíg látottakat. Tudja, hogy ellenfele túl gyors hozzá, így új terv kell.
~ Talán ha meglepnénk. Sajna sűeget az idő, de ez a lény túl gyors ahhoz, hogy csak úgy elfussunk. Muszály lessz valahogy kiviktatni. Még ha meg nem is tudjuk őllni, de ha kiütnénk, már az is jó lenne.~ Gondolja magában, majd a lényre tekint, és aztán társát próbálja keresni. Hamar megleli az ekkor már mutogató fiút. Persze kicsir nehezen erti meg, de annyit ki tud venni, hogy a halálisten támadni akar. Talán most ez sikerülni fog, ha összefognak. Persze egy fejbiccentéssel jelzi, hogy rendben, majd a megfelelő pillanatot keresi, mikor támadhatnak.

Ha az adjukhast ismét dobbantani készül, akkor jelez Shikonak, hogy lépjen felljebb a földről, hogy ne essenek el. Ekkor Akemura kisse magasabban mint a földszint helyezkedne el, illetve lépne akcióba. Reméli társa csatlakozik hozzá, így remélvén a legjobbakat még a dübbentés előtt szándékozna támadni. Célja, hogy a dübbentés pillanatában ismét ellenfele sérült felén iparkodik lecsapni fegyverével. Ennek kivitelezését a lény teste felett hajtaná végett lehetőleg minnél gyorsabban fejjel lefelé, hogy vegképp messzebb legyen a födltöl. Bízik társa taktikájában, így reméli, hogy azon személy lefoglalja ellenfelüket. Akemura lesúlytana, de gondolván, hogy ez nem biztos hogy sikerül ezen tettet halytaná végre.
Azt az alkalmat keresi, mikor a lény elhuzza sérült felét a kasza elöl, de ez nem baj, mert mikor a fegyver egy vanalba kerülne ellenfelével, abban a pillanatban sütné el külőnleges képességét. Teméli, hogy a lény, csak elkerülni akarja támadását, és nem számít egy hírtelen lővedékre, így ebben a pillanatban mondaná halkan.
- Ébredj fel Démonvillám.- Ezzel a monsattal mikor a kasza pontosan rámutat ellenfelére egyszerűen csak elsütné a villámot kőzvetlen közelről. Rejtett támadás a támadásban alapon.
Vajon eljön a megfelelő pillanat? A lidércünk kivedi ezt is? És végül de nem utolsó sorban mi vár még ránk?

Shiko egy ideig csak bambán néz maga elé és remeg mint a nyárfa levél, de végül egy kis életet lehel magába és megmozdul. Bár sokat nem ér el vele Senshi, hisz megsebezni nem nagyon tudják a lényt. Hiába, a nagy testalkata ellenére gyorsnak bizonyult a lidérc valamilyen szinten és erősnek is. Ahogy ezek a lények egyre csak fejlődnek Hueco Mundoban, annál veszélyesebbek is. Miután megbeszéli a tervet a két halálisten hirtelen felfigyelhetnek, hogy abba maradt a zúzás. Ha Senshi kitekint a fa mögül, láthassa ahogy a lény pozíciót vált, fejét és vállát előre helyezi és teljes lendülettel feléjük rohan akár egy bika. Ezt van esélyük kikerülni, jobbára felfelé a legbiztonságosabb az út. Senshi támadásba lendül, és vele együtt Shiko is. A lidérc a másik halálistent veszi célba,aki levágta szeretett karját, igy Shiko felé fordul és készül lecsapni. A fiú megmarkolja a kardját és neki indul, levágni a másik kart is. Ekkor Senshi is megindul a lény másik felét célba véve. A lidérc hatalmas mancsát megmozdítja, a levegőbe emeli, majd dobbant egyet újból.
- Ébredj fel Démonvillám!
Hatalmas por felhő keletkezik és alig alig kivehető hogy mi is történt igazából. Senshi terve sikerült, a lidércet eltalálta. Az kis nyöszörgésekkel jelzi nem tetszését majd hátrébb lép és a földre hull. Vele együtt Shiko is, akinek testét a lidérc levágott karja döfte át. Talán már az összes vére a földön csurog tovább. Rá néz Senshire, majd vissza a hatalmas kézre ami kilóg belőle. Eldől a földre de nem tud szóhoz jutni. A vér a szájából elnyom minden hangot. Még eszméleténél van, de már nem sokáig. Teste kezdi feladni, az élet lassan elszáll belőle. Vajon Senshi elbúcsúzik tőle még utoljára? Hisz oly sok éven keresztül ez a szegény fiú egyedül volt itt lent, elrejtőzött a lidércek elől, és most hogy te ide jöttél meg is hal. Ez vajon a te hibád?

A majom bikába vált, majd nekik ront még a rohamjuk előtt. Persze mikor a halalisten kitekint ezt épp hogy eszreveszi, de már ordít is.
- Ugorj! Támad!-
Szólal fel tőmondatokban, de sajna több ideje nincs figyelmeztetni társát. Ezt követően a magasba vetődik, majd az ahogy megáll nekiront shunpo segítségével. Minden figyelmét ezúttal csak az ellenfelére koncentrálja.
Meglendíti fegyverét ellenfele felé, aki ekkor Shikoval kerülszembe, majd elsüti azonnal annak shikai képességét.
- Ébredj Démonvillám!-
Ordít fel, miközben szinte az összes erejét a célpont ellen irányítja. Elgördül végül a villám, majd becsapódik valamibe, melynek során por kavarodik fel fátyolos porfelhőt képezve ezzel.

Szuszogásra figyel fel a halálisten, majd a köd eloszlik. Ellenfelét pillantja meg, aki ugyanott áll ahol volt, majd egyszer csak megtántorodik és összeesik.
- Megcsináltuk Shiko!-
Otdít fel örömittasan, majd az adjukhast mellé lép, és megpróbálja bevinni neki a végső döfést mihamarabb míg llehet.

Ha sikerül neki, akkor társát kezdi keresni akit ekkor már a földön heverve pillant meg. Mikor éstreveszi szinte azonnal odasiet, letérdel, és így szól.
- Jól vagy Shiko?-
Teszi fel a kérdést persze tudván rá a választ.
- Nem hallhatsz meg így.-
Szól hozzá ismčt, majd ruháját feltépve segíteni próbál rajta. Meg akarja menteni, bár lehet már későn. A kart mi bele ált nem húzhatja ki, mert akkor azonal meghal. Kidou híján a sebeit próbálja elszorítani, illetve bekötni.
- Ne add fel barátom. Megmentelek, csak tarts ki.-
Mondja ki könnyektől teli szemmel. Bár annyira nem ismeri a halálistent, mégis ez a harc és a tudat, hogy ebben a világban nincs több barátjuk épp elég fájdalmat okoz neki, hogy úgy érezze, mintha a legjobb barátját veszítené el. Legvégső esetben kész zanpakutoja erejét is bevetni, hogy megmenthesse társát, vagy csak csillapítsa vérzését.

Amennyiben nem tudja megmenteni.
A földre néz, és látja a csomó vért ami mind Shikoból származik. Konnyes szemét megtörli.
- Vissza fogok jutni az élők világába, és mindenkinek mesélni fogok a halálistenről, aki túlélte a lidércek világát, és legyőzte a nagy fenevadat. Barátom.-
Fejezi be mondatát, majd felkel, és ledöfi társát zanpakutojával. Mivel tudja hogy a lelekölő kardok nem ölnek, hanem megtisztítanak, így reméli, hogy társa egy új és egyben nyugodt életet kezdhet majd a következő életében.

A lidérc nekik ront dühtől elvakulva, de a két halálisten a levegőbe menekül előle. Felnéz rájuk a ronda gorilla majd egy hangos üvöltéssel jelenti ki nem tetszését. Végül az utolsó összecsapás érkezik meg. Senshi minden erejét bele rakja ebbe az egy támadásba, ami végül sikeresnek bizonyul, hisz a lény eldőlt. Igaz magával visz a túlvilágra egy halálistent is, hisz Shikonak esélye sincs túl élni a sérülést egy kidou nélkül.
-Megcsináltuk Shiko!- kiállítja el magát örömtől teli, de a fiú ezt már alig alig ha hallja. Senshi egyszerűen csak levágja a lidércet, aki utoljára még kacag egyet.Csak ezután veszi észre ideiglenes társát a földön.
-Jól vagy Shiko?- kérdi tőle bár a kiálló idegen testrész eléggé egyértelmű választ ad. A fiú megpróbál beszélni de nagyon sok vért kezd el felköhögni. Szavak alig hagyják el a száját, de sok erőlködés és vér után sikerül kinyögni pár szavat.
- A barlang! Menj haza! - jelenti ki hörgő hangján, hisz a tüdeje lassan megtelik vérrel és nem fog tudni levegőt kapni többé. Testéből a vér szinte ömlik kifelé a poros élettelen földre. Szemével tudja csak mutatni az utat felfelé a hegyszirtre.
-Vissza fogok jutni az élők világába, és mindenkinek mesélni fogok a halálistenről, aki túlélte a lidércek világát, és legyőzte a nagy fenevadat. Barátom. - nyugtassa meg a fiút Senshi, de sokat nem ér vele. Shiko szeméből a könnyek kezdenek lecsurogni, összekeveredve a vérrel végül ami a szájából tör fel. Utolsó szavát a halál beállta előtt alig érthetően hörgi fel, de Senshi talán következtethet, hogy mit akar mondani.
-Fél....ek.- Majd feje oldalra biccen, keze elernyed végül és a lélek elhagyja a testét. A Menos Grandék üvöltésére figyelhet fel Senshi, ami egyre közelebbről hallatszik. Ideje sietni és megtalálni a kiutat nem gondolod?

Shiko végül meghal, mely ellen társa semmit se tehet. Próbál rajta segíteni, de végül nem tudja megmenteni.
- A barlang! Menj haza!-
Nyögi ki nagy nehezen, és rosszul kivehetően. Akemura könnyes szemmel tudatosul a dolgok felül, majd miután a fiú utolsó szavaival így szól teljesen összetör belülről.
- Fél..ek.-
Mondja ki az utolsó szót, mielőtt végleg nyugovóra tér.
Sajna nincs idő megsiratni a hőst, hála a közeledő menosoknak, így szőke ciklonunk úgy dönt, könnyes szemét letörli, majd fegyverét elrakva felkapja a halott fiút
- Nem foglak itt hagyni, hogy lakmározhassanak belőled ezek a dögök. Tisztességes temetést fogsz kapni.-
Jelenti ki a halott Shikonak, majd megindul a barlang felé. Reméli, hogy végre hazatérhet oldalán barátjával. Út közben reiatsuját megpróbálja elnyomni, hogy még kevésbé vehessék észre, de belső fájladmai miatt kevésbé olyan hatékony mint általánosan. Vajon Senshi hazatérhet? Ismét láhatja barátait? Reméli igen

Hangos üvöltések jelzik Senshinek, hogy talán itt az ideje futni, ha nem akar egy újabb harcot végig vívni. Hősünk felkapja halott társa ernyedt testét a földről és magával cipeli a kijárat felé. Egy kis út vezet fel a hegy oldalán egészen a barlangig, ami talán a létező legsötétebb lyuk a világon. A hangzavar az erdőből egyre közelebb és közelebb kerül, így gondolkodásra nincs most idő. Senshi berohan a barlangba, ahol a vak sötétség elnyomja az összes érzékszervčt. Szagok nincsenek, látni nem lát, hallani nincs mit hisz csend honol. Csak fut végig keresztül a barlangon, míg végül egy kis kék fényre lesz figyelmes a messzeségbe. Ahogy közeledik felé egyre jobban kirajzolódik a tér. Egy hatalmas kupolába érkezik, ahol egy kis zöldellő szigetecskén kívül mindenhol térdig érő kristálytiszta víz van. A kupola tetején egy nagyobbacska lyukon keresztül szűrődik be a fény a terembe, amin keresztül igen csak össze kell húzni magad, ha ki akarsz jutni. Ez a hely már valószínűleg az emberek világában van. A lidérceket már nem hallani, bár felmerülhet a kérdés Senshiben, hogy vajon ők is ezen keresztül járnak az élők világába? Itt eldönth, hogy ezen a megnyugvással teli helyen temeti el Shiko testét vagy megpróbálja elvinni őt a temetőbe? Ha itt ássa el, számolnia kell vele, hogy többet nem fogja látni, nem fogja tudni meglátogatni egyetlen barátját. Ha így döntesz, akkor kérlek írd meg az utolsó reagot és végy búcsút a fiatal halalistentől, aki túl élte a lidércek világát.

A történetet karakura városában a temetőben folytatom.