Erdő

~Elkapta....~ futott át a gondolat az agyamon de nem volt időm nagyon tovább gondolkodni mivel Ryuu már támadt is. Kirántottam a kezéből a kardom és védekeztem...a csapásaiból 3-at leszámítva kivédtem de annak a háromnak is meg van az ára a jobb karom szinte használhatatlan és a bal vállamból is folyik a vér. Gyorsan egy fa lombjai köté sonidozok ahol el kezdek gondolkozni. ~ Ez....megőrült? ~kérdezem magamtól. ~ Az a tekintet........ez nincsen magánál.....muszáj lesz aktiválnom de.....mikor lenne a legalkalmasabb és a legjobb? amikor támad vagy amikor védekezik....~ folynak a gondolatok az agyamban. ~ Nem...most jött el az idő..~ és ezzel a gondolattal nekirontok a fa lombjai közül. A hasát célzom ha talál akkor neki küldök még egy cero-t ha kivédi akkor hátra sonidozok és aktiválom a kardom.

Úgy látszik Nimorannak nem kell aktiválni a kardját. Annyi vért vesztettem, hogy már azelőtt összeestem, hogy ellőtte volna a cerot, ám ha előtte, akkor fejem fölött átrepül. Egy fél órával később térek magamhoz, és úgy érzem, mintha ólomból lenne végtagjaim. Miután sikerül a felülés, végre kibököm:
- Hol a fenében vagyok?

//
310- 10 Démonláng Sárkány aktiválása
300-30 Lángtornádó
270-5 Lángtornád fentartása
265-15 Lángkard
250-2 Démomláng Sárkány, Lángoló Fegyverzet fentartása
248-al fejeztem be azthiszem.... gratulálok Nimoran egy szép gyors mérkőzés volt, ahol midnegyikünk kapott életveszélyes sérüléseket XD //

~Eltűnt nem baj így legalább spórolok az erőmmel~ gondoltam mivel nem láttam, hogy összeesett. 3 percel később jöttek érte a társai és elvitték egy helyre én pedig odébb álltam az erdő legmélyebb pontjára, hogy meggyógyuljak.

//Köszi a játékot. Én 200-al fejeztem be. Eléggé életveszélyes sebeket XD//

A naplófüzetet markolva futásnak eredtem a szobából, amíg el nem értem az erdő egyik pontjáig, ahol könnyebben be lehet jutni. Ránézve a hatalmas lombkoronákra, rossz érzés járt át. Mivan, ha Senshin már nem lehet változtatni? Mi lehet a legroszabb ha megtalálom egyáltalán? Megöl? Az nem pont a legroszabb helyzet. Egyszer már majdnem meghalltam és elfogattam akkor a halált. Sőt Rain megölése után, inkább kívánom a halált, mint ezt a jelentéktelen életet. De Senshi miatt valamiért mégis aggódom, és segíteni akarok neki. De arra nem vagyok felkészülve, hogy lidércként találom és őt is meg kelljen ölnöm. Többet nem. Inkább follyon az én vérem, mint másé miattam. Viszont, ha akkor nem ölöm meg, csak tovább fog gyilkolni, amíg csak tud. Sok ártatlan életbe kerülhet, hogy én gyáván megfutamodtam. Nem tudom mit tehetnék egyáltalán. Viszont a lábaim a tanácstalanság ellenére bevezetnek az erdő sűrűjébe és a ťreitatsu érzékeimet is Senshi lélekenergiájára állítom, hátha szivárog belle valami kis erő.

// Visszakozz. Dupla poszt. xD//
*Tsubaki megtalálja és méltányolja Senshi tetteit a lidérccel, viszont rá se hederít mikor a vaizard távolmaradásra inti. Bizony mire megszólalna az már el is tűnik. Iria nem habozván utána ered shunpoval, mely során visszajut a kiinduló pontjához, vagyis az Erdőhöz. Akemura megáll, majd megfordul.*
- Állj meg, Senshi! *Szólal fel hangosabban Tsubaki.*
- Nem tudod milyen veszélyben vagy. *jelenti ki ismét komoran. Tekintete viszont mindent elárul. Bár takarni próbálja, mégis látni az érzelmeket rajta. A félelem arcát próbálja takarni. Bizony a nagy és erős halálisten, most először mutatja a félelem arcát. Vajon mi fog még itt megtörténni?*

Kétségbeesett kiabálásom végül sikerrel jár és Senshi hallgat a jó szóra. Megáll és felém fordul. Ekkor én is megállok, de amit látok az mégjobban megrémiszt. Senshi mintha félne. Mintha a félelem tükröződne a szemében, ami szokatlan és egyben ijesztő látvány. Senshi fél? Milyen világ ez, ha már Senshi is fél. Mi fog történni?
- Nem tudod milyen veszélyben vagy - jelenti ki komoran, ami elég megható, de azért jöttem, hogy segítsek neki.
- Figyelj, tudom mi történik veled és nem vagy egyedül. Vannak mások is, akik tudják kontrolálni a lidércüket, és biztos vagyok benne, hogy segítenek neked is megtanulni! - érveltem a legjogosabban és a legjobban, ahogy csak tudtam, kezemben a naplójával.

*Iria utoléri Senshit, aki mikor megfordul megmutatja a lánynak érzelmeit szándékai ellenére. Kissé drámai a hatás, de mégis talán a legszebb.*
- Nem tudod milyen veszélyben vagy *Jelenti ki Senshi, mire Tsubaki így felel.*
- Figyelj, tudom mi történik veled és nem vagy egyedül. Vannak mások is, akik tudják kontrolálni a lidércüket, és biztos vagyok benne, hogy segítenek neked is megtanulni! * Ezen szavakat Senshi szeme kitágul, és ekkor a naplóra pillant.*
- Szóval megtaláltad a naplóm?... *Drámai csend*... Értem. * Jelenti ki kissé szomorkásan. Tekintetében csak a félelem és a szomorúság látszik, de mintha 1 másodpercre a remény is megvillant volna benne.*
- Nem vagyok lidérc. Nem tudom mi vagyok, de nem vagyok lidérc! Nem vagyok és nem is voltam! Tudom hogy nem! *Ordít fel hirtelen. Szemeiben könnyek jelennek meg. Kissé begörnyed, és kezeit összeszorítja. Tekintete kissé fura, ahogy az egész összhang is az. Mégis mi történhetett vele? Látni rajta az összezavarodottságot. Szinte áradnak belőle az érzelmek. Düh, fájdalom, zavartság, de talán egy kis szeretet is, melyet Iria is észrevehet. Bizony. Senshi szereti Iriát, melyre rájöhetett a nyomokból. A nagy összezavarodottság közepette nem hall 1 szót se meg, mintha be akarna zárkózni egy saját világba kizárva a külvilágot, és ekkor megtörik benne valami. Hirtelen megáll a folyamat, és meglepetten tekint fel, mintha meghallott volna valamit. tekintete kissé meglepett, de látszik rajta, hogy bármit is hallott nagy hatással lehet rá.* // itt akár Iria is felszólalhat// *A meglepettséget egy mély fájdalomérzet követ, így Senshi kissé begörnyed. Fejét lehajtja.Látni rajta a fájdalmakat, melyet nem tudni mi okoz, de bármi is az akár komoly sérülés is lehet.*
- Ne gyere közelebb. Kérlek most menj el! Menj amíg nem késő! *Jelenti ki hangosan. Hangja szép lassan mintha rezegni kezdene. Az utolsó mondatát már ezen a rezgő hangon mondja ki. Jobb kezével jelzi, hogy jobb ha távozol. Vajon Mos mi fog történni? Mihez kezd Iria?*

A naplójára pillantásából rájövök, hogy nem tetszhet neki a dolog, hogy beleolvastam, de másként nem tudtam a nyomára akadni. De ennek a szomorú pillantásnak egyszerűen nem tudtam hol a helye.
- Nem vagyok lidérc. Nem tudom mi vagyok, de nem vagyok lidérc! Nem vagyok és nem is voltam! Tudom hogy nem! - kiabált rám megrémülve és megilyedve, amit szerintem nem akart kimutatni, de nem tudta már magában tartani. Mintha könnyeket is láttam volna a szemeiben. Azokban a szemekben, amelyekben máskor a közömbösséget és a semmit, láttam most a könnyeket és az ilyedséget. Ez elég...új volt. Kicsit engem is megrémisztett, hogy Senshit ilyen állapotban látom. Ekkor megváltozik a halálisten és meglepetten kitágult pupillákkal tekint rám, majd arcát a tenyerébe temeti és meggörnyed.
- Ne gyere közelebb. Kérlek most menj el! Menj amíg nem késő! - ordít szinte rám azonnal, és a lábaim a parancsnak akarnak engedelmeskedni, de valahogy az eszem nem. Az eszem odamegy gyorsan Senshihez és megfogja a két vállát, amolyan támaszként. Hiába a hangja változása, valahogy már nem tudok félni ettől az embertől, pedig kellene.
- Hüyle vagy? Nem hagylak így itt, ilyen állapotban! - jelentem ki magabiztosan, bár a hangom itt-ott nem erről árulkodik.

*Ás ekkor furcsábbnál is furcsább dolgok történnek. bizony mióta megérkeztetek azaz ezen pár másodperc vagy talán perc során több mindent is megtapasztalhatott Iria. Talán most először láthat Senshi arcán érzelmeket. Kissé meg is rémiszti a dolog, de a vaizard parancsai, illetve figyelmeztetései ellenére sem hagyja ott őt. Azt a személyt, kinek talán most sokkal jobban van szüksége a segítségre mint eddig. A vaizard összerogy,de Iria a félelmei ellenére odarohan hozzá, és megtámasztva őt így szól.*
- Hüyle vagy? Nem hagylak így itt, ilyen állapotban! *Jelenti ki kissé félve. Talán ő is sejti, hogy mi fog történni.*
- Bolond! Ha itt maradsz, akkor meg foglak ölni, és téged nem akarlak elveszíteni. Téged soha többé nem! *Jelenti ki még nyögve. Hangjában erőlködést hallani. Mintha küzdene azon, hogy talpon maradjon, és ne veszítse el az eszméletét. Bizony a küzdelem nagyon megerőlteti a Senshit, aki ekkor úgy dönt, hogy előránt egy kis kést, és a lábába döfi azt ezzel próbálván talpon tartani magát. Ezt iria nem akadályozhatja meg, így Senshi sikeresen meg is teszi, és a bal lábába bele is szúrja a fegyvert, de úgy látszik nem ér vele sokat, legalábbis kívülről.*
- Kérlek! Kérlek hagyj magara amíg megteheted, vagy ölj meg! *Jelenti ki nyögve. Tekintete ekkor kissé elszántabbá válik. Látszik rajta, hogy komolyan gondolja a dolgokat, és tényleg nem akarja, hogy bajod essen. Még akár az élete árán is be akarja tartani az ígéretét. A bal szeme ekkor besötétedik, és pupillája besárgul. Megjelennek a maszk darabkái arca bal oldalán, mely során erősebbé válik a fájdalom a tekintetén, és az erőltetés. Ha Iria nem lép arrébb, akkor Senshi a jobb karjával megpróbálja odébb lökni. Vajon mihez kezd mos Iria? És vajon Akemura átalakul?*

Bolond! Ha itt maradsz, akkor meg foglak ölni, és téged nem akarlak elveszíteni. Téged soha többé nem! - Nyöszörögve jelenti ki a szavakat, amelyek a kelleténél jobban megrémisztenek. Mikor alakult ki kettőnk közt ilyen kötődés? Hogy történhetett ez? A múlt emlékei után megigértem magamnak, hogy senkit, de tényleg senkit nem engedem a közelembe, ennek ellenére egy férfit akarok megmenteni az életem árán is akár. Mikor történhetett ez meg? Azonnal belém csap a felismerés, hogy nem a jó úton haladok azért, hogy elfelejtsek mindent. Így csak a múlt fog megismétlődni, és azt nem élném már túl. Ekkor Senshi előrántsa a kiskését, amit a kimonója altt rejtegetett és a lábába döfi, hogy az önkontrollját megtarthassa. Ahogy elnézem ez nem nagyon jött össze és tovább szenved csak.
- Kérlek! Kérlek hagyj magara amíg megteheted, vagy ölj meg! - jelenti ki két nyögés közt, mire a pupillám kitágul és meredten nézek Senshi szemébe. Utoljára, mikor ezt kérték tőlem, megtettem. Megtettem azzal, akit szerettem és most egy mondhatni barátom kéri ugyanígy tőlem. Mit tehetnék ezek után? Összeszorított kezemmel, próbálok urrá lenni a könnyeimen, amelyek a múltba vezetnek vissza.
- Nem... - suttogom hozá halkan, egy hatalmas gombóccal a torkomban, mikor Senshi szeme elsötétedik és a fehér maszk darabkák megjelennek rajta. Nem engedem el a vállát, ám a férfi erősen arréb lök és kénytelen vagyok hátrébb lépni kettőt miatta. A lábaim viszont ledermedtek és csak bámulom a lidércé alakulást a könnyektől csillogío szememmel.

* Iria rádöbben, hogy bizony itt erősebbek az érzelmek mint gondolná. Immáron viszont valami különös történik. Mintha a múlt akarná megismételni önmagát, pont úgy szólal fel a Vaizard, kinek könnytől ázott szeme elsötétedik szép lassan.*
- Nem...  * Nyögi ki Iria a szavakat, majd ledermed. Ekkor Senshi ellöki magától, és megindul a folyamat. Akemura még utolsója Tsubaki szemébe tekint. Arcán félelem, fájdalom, és erős szerelem látszik. Ez az arc valószínűleg megmarad Iriában, és ekkor durva dolog történik. Akemura szájából hirtelen fehér anyag tör napvilágra, mely mint egy pióca rákúszik arcára. Megkezdődik a lidérccé válás.

Senshi arcán a maszk ily formát ölt, majd egyből be is fedi azt Ekkor Senshi leheletét lehet hallani rezgő hangon. Úgy tűnik nem küzd már tovább. Elcsöndesedik hirtelen minden. A tekintete megdermedt. Pár másodperc csönd után egy hatalmas lyuk keletkezik a szíve helyén. Ezt hangos üvöltés követ. Ekkor hirtelen hatalmas lélekenergia szabadul el. Bizony Akemura nem korlátozza már magát, és elengedi lélekenergiáját. Megkezdődött az átalakulás.*

Miután az érzelmeim ellen kell küzdenem Senshi félrelök és csak sejtem hogy ennek bizony nem lesz jó vége. A maszk teljesen beteríti a halálisten arcát és ez valahogy inkább érdekes mint ilyesztő most. A lehelete gonosz páraként oszlik szét és végül egy hangos kiálltással a szíve is megszűnik létezni. Egy hatalmas lyuk tátong a helyén ott ahol az érző emberi szívnek kéne lennie. Senshi lélekenergiája elszabadul és ettől kicsit nehézkesebb lett a légzésem de még így is azt parancsolom a lábamnak hogy maradjon. Hogy ne fussanak azonnal el, gyáván és gyengén. Viszont tenni sem tudok semmit a történteken.
- Se...Senshi? - kérdezem attól a valamitől, amivé vállt. Nem tehetek róla de a hangom meg-megremeg a halálistent látván.

*Senshi maszkja megjelent, és szíve helyén lyuk keletkezett. Bizony ez rémisztő, bár Iria nem ijed meg annyira, mint gondolná, viszont mikor felordít, és kiengedi energiáját a lány szinte megmozdulni se tud.*
- Se...Senshi? *Kérdez rá az előtte térdelő személyre, aki pár másodperc múlva már előtte is terem kivont zanpaktou-val készen hogy lesújtson Iriára. Szinte esélye sincs a lánynak, hogy lereagálja, és bizony ahogy közelebb került a lélekenergiájának ereje még jobban húzni kezdte Tsubakit a föld felé, ami jelentősen lelassítja őt, így elugrásra esély sincs. Nem sok választása van most a lánynak. Vajon mit tesz most?*

Hiába a szavaim a jelenlétem Senshi átváltozott valami mássá és nem tudok semmit tenni ellene. Maszkján próbálom az érzelmeket keresni de sajnos semmit nem látok. A hatalmas reitatsu löket sem segít abban hogy megvédhessem magam a következő támadástól ami ér. Márcsak azt veszem észre hogy Senshi teste előttem áll és kardja az egekbe néz hogy lesújthasson rám. Esélyem sincs ellene ez már tény. Valószínűleg a kardja a húsomba fog marni és a legjobb esetben is csak elvérezni tudok. Miután sikerül felnyársolnia én térdre rogyok a tömérdek reitatsu hatására.
- 8 bakudo:Seki - suttogom magam elé megtörten és kézfejemet az arcom elé helyezem hátha megvéd.Nagy reményeket nem fűzök hozzá mivel Senshivel állok szemben. Azonnal elengedem a lélekenergiámat én is, hátha ettől jobban fogok tudni mozogni. Ha sikerül ez akkor azonnal egy shunpot használok, hogy messzebb kerüljek tőle és ez pont egy faágon történik meg a magasban.
- 9 bakudo: Geki! - kiálltom el magam és mutatok a magasból az áldozatomra.

*Iria hamar védekezésbe kezd, bár tudja, hogy esélye sincs a vaizarddal szemben, de mégis megteszi a lehetetlent. Kezét arca elé emelve felszólal.*
- 8 bakudo:Seki * Ekkor megjelenik a kis gömb, de ahogy megjelenik Iriának más ötlete támad, és így megszünteti azt. Bizony Tsubaki kevés ideje épp hogy csak megengedi neki az újabb esély lehetőségét, így ő élve azzal úgy dönt, hogy kiengedi lélekenergiáját, mely igaz nem sokkal, de valóban könnyít a helyzetén, így épp hogy csak sikerül shumpoval elmenekülnie a fertőzött Senshi elől. Sajna nem mindenki oly szerencsés mint ő, így a ruhája nem ússza nem ennyibe. A láb résznél ugyanis egy kis vágás nyoma tűnik fel. Bizony szerencsére csak a ruha lett megvágva. Am Akemura nem habozik. Látván a gyors pozíciócserét Iria felé fordul, és azon lendülettel felé is emeli kardját.*
- Ébredj Démonvillám! *Ordít fel vérszomjas lidércszerű hangon. Bizony ez egyértelmű hogy nem Senshi. A benne szunnyadó lidérc ismeri Akemura összes fortélyát, így lehet fel is fogja azokat használni. A kard hamar felveszi shikai alakját, de a vaizard nem habozik, és még egyszer felordít egyszerre az ekkorra már felkészült Iriával.*
- Ébredj démonvillám!
- 9 bakudo: Geki! * Ekkor a halálistent körbeveszi ez a vörös árnyalatú aura, ami hamar belengi a lidércet is. Bár a vaizard nem tud megmozdulni mégis elsül zanpaktouja képessége, és Iria felé megindul egy nagy tömegű villám, mely szél sebesen közeledik felé. Bizony ezen technika meglepheti halálistenünket, hisz ezt még nem láthatta Senshitől. Vajon most mihez kezd?*

Miután elsuttogtam a kidou bűvös nevét Senshit egy vörös aura lengi körül, ami meggátolja a mozgását. Sajnos ez valamiért későn regaál, talán a lelkemben lévő habozás miatt, és Senshi lidérce, vagy a lidérc Senshije még tud ellenem okozni tamádásokat. Miután elordítsa magát az ismerős neven már tudom mi fog következni. Kardja egy kaszává alakul, amivel akár a fejemet is szegheti a következő pillanatokban. Ezt legutoljára talán a hegyen láttam, amikor egy félreértés és az indulatok miatt kellett használnia. Azt is tudom, hogyha megvág akkor bizony nem fogok tudni mozogni és hiába minden. Elég rosszul néz ki a helyzet, és Senshinek már szíve sincsen. Fogalmam sincs hogyan segíthetnék neki, hogyan változtathatnám vissza. De talán a maszk a gyenge pontja, ami az arcát takarja. Ekkor újból elkiálltsa magát a reszelős hagon, ami a vért is megfagyasztja belém és ekkor már a kidou is hat. A technikát viszont sikeresen ellövi és egy hatalmas villámforgatag süvít felém.
- Mi? - lepődök meg, mivel ez még nagyon új, és még soha nem láttam tőle. A szomszédos fára shunpozok és az előző helyemet lesem meg, hogy mi történik ott. Vajon mennyi fog maradni abból a fából? Viszont nincs sok időm ezt megvitatni így a kardomat előhúzom én is. Szám elé helyezem a pengéjét, és mintha csak neki suttognám, hogy más ne hallja kimondom a nevét.
- Küld a Túlvilágra...Halál Folyója - hívom elő a kardomat, melyre az átváltozik egy éjfekete ostorrá. Bizony hangomon hallanni, hogy nem szívesen használom, de nem tudok mit tenni. A helyzetem nem engedi meg a habozást itt. Amint elsuttogtam a hívószavat egy újabb szavat használok, ami a kardom egyik technikáját takarja - Gyűölt.
Szánalom és félelem egyszerre keveredik a szóban, de az mégis a haragra alapozik. Ezt a technikát csak haragból kéne használnom, de itt most inkább van jelen a keserűség. Ostoromat hátracsapva nekikészülődök egy támadásnak, ami látszólag nem ér el a kijelölt célpontig, főleg a fa tetejéről. Ámde, mikor már félútán jár a kardom víz kezd gyűlni körülötte és ezzel meghosszabbítsa a hatótávolságát. Remélem hogy a belé vetett energiám elég lesz hozzá, hogy Senshi maszkját kettévágjam.

/ számolás: 1 technika Geki -80 rei
2 shunpo - 20 rei
shikai használat - 10 rei
shikai technika használata legyen 10 rei minten csapásnál?
- 120 reitatsu akkor/

* Iria arrébb veti magát a gyilkos támadás elől, mely könnyedén viszi át az ágat, ahol állt, majd tovább száguld a levegőben és szétoszlik. Látszólag probléma nélkül tüntette el az útjából azt a kis akadályt mely során még kisebb ropogásokat lehet hallani, ami valószínűleg az elektromosság lehet. Bizony komoly problémát jelentett volna, ha ez eltalálja Iriát. Am Tsubaki helyzetváltoztatása során megszűnik a vörös aura, így vele együtt a bénítás is. Ez már nem vicc. Jelenthetné ki Iria, am ő ehelyett előrántja Zanpakutouját, és halkan megsúgja neki a következőket.*
- Küld a Túlvilágra...Halál Folyója* Ekkor a kard felveszi shikai formáját, mely még az erdőben is kimutatja sötét árnyalatát. bár a helyzet nem tetszik Tsubakinak még sincs választása. az ostorát hátra lendíti, és felkészül annak használatára.*
- Kezdheted Hachigen! *szólal fel egy hang, majd egy nagy sárga négyzet jelenik meg körülöttetek. Ekkor hirtelen a semmiből egy copfos lány jelenik meg. Szőke haja és kis termete kislányos jelzőket hord.*
- Jobb ha odébb állsz mielőtt kinyírunk téged.* Jelenti ki a hatalmas erővel bíró személy. Bizony nem valami kedves, de érezni, hogy nem is a gyengeségéről híres. Arcán mosoly nyomai jelenik meg, mikor meglátja a lehetséges kihívást, majd egyből felölti lidérc maszkját és nekiront Senshinek. Vajon kik ezek, és mi történik?*

Nagy lelki küzdelem árán végül szükségesnek láttam, hogy előhúzzam a szinte gyűlölt kardomat és használatra bírjam. Oly rég húztam már elő, hogy szinte berozsdásodott már. Ezt a kardom szelleme sokszor vágja a fejemhez is. Ostoromat hátralendítem és elszántan felkészülök a csapásra. Célom, hogy Senshi visszaváltozzon, de ne haljon meg. Még magam sem tudom miként, de megoldom majd ezt a célt. Izmaimat megfeszítve kezdek bele a támadásba, mikor ismeretlen hangok és személyek jelennek meg.
- Kezdheted Hachigen! - kiálltsa el magát valaki, amire egy hatalmas sárga kockában rekedünk. Mégis mi történik? Ilyedve és teljesen értetlenül nézem a sárga kockát, mikor egy másik hang is felszólal.
- Jobb ha odébb állsz mielőtt kinyírunk téged - mondja nekem a két copfa fogott szőke hajú kislány. A látvány nem megszokott, hisz ez a lány kinézetre alig lehet 12 éves, de ebben a világban már megtanultam, hogy a kinézet nem minden. Ebben a kegyetlen, és véres világban, amit saját magunknak csináltunk, mi halálistenek. Viszont a piros melegítő szettes kislány látványa elég emberi, és biztos hogy nem shinigami. Ezt bizonyítsa is mikor egy maszkot húz az arcára a semmiből és a barátomnak ront. Én szinte tátott szájjal csak lesni tudok a fa ágáról, amelyen ülök, mint egy veréb.
- Mi a fene folyik itt? - kérdem magamtól, hisz senki nincs a közelemben, aki válaszolni tudhatna.

*És ekkor megkezdődik a harc Hiyori És a lidérc Senshi között... Na jó, még nem...
Iria nekilendül felkészülvén a legrosszabbakra, majd hirtelen a semmiből egy hatalmas dobozhoz hasonló sárga tér jelenik meg mely bezárja őket a megvadult Vaizarddal, és ekkor egy fura lány jelenik meg. bizony ez a lány kissé agresszív, de jobban inkább bunkó mód szólja le Iriát, majd továbblendül Senshi felé, és igen most következne a nagy harc, de még mindig nem.*
- Mi a fene folyik itt? *Vonja kérdőre a történéseket, ami a semmiből jött, de választ nem kap. Ám eközben megkezdődik a harc mely most már tényleg megkezdődik.
Hyiori nagy lendülettel csap le a vaizardra, aki ezt zanpakurou-jával hárítja, majd ugyanazon erővel el is löki a lányt, aki egy fába is csapódna, ha nem használna shunpót, de annak köszönhetően megmenekül pár törött csonttól, és már fel is készült, hogy lecsapjon, de a lidérc mögé terem, és leütni készül őt, mely miatt megfordul, és megsebzi ellenfelét. bizony látszik, hogy mintha kissé gyorsabb lenne a kislány Senshinél. bizony. Az ifjú Akemurát szétszedi ez a kis vörös démon. De eközben mi történik Iriával? Vajon ölbe tett kézzel fogja nézni, ahogy hőn szeretett társát kinyírja egy kislány?*

A a vörös melegítőbe öltözött kislány érkezte után megkezdődik a harc és a megőrült Senshit szinte laposra veri. Ezt látván a lábaim ledermednek és szinte a fának az ágába gyökereznek. Nekem túl erősek ez már tény, de ezen kívül valamit tennem kell. Nem ölheti meg Senshit. Nem teheti meg, hisz szükségem van rá. Valami oknál fogva szükségem van rá és nem akarom elveszíteni az életemből. De miért? Mi az amiért sajnálnám, ha meghalna? Nem igazán tudom felfogni az érzéseimet, de egy biztos. Nem fog tetszeni ha egyszer rájövök mit érzek.
- Ne öld meg! - kiálltom el magam megrémülve, hátha hallgat a kislány rám. A lidérc Senshit szinte figyelembe se veszem, csak a szemeim előtt lebeg, ahogy ez a lány áll az ő holteste felett és vigyorog, hogy győzedelmeskedett. Elég brutális elképzelés, de valahogy ez a kép jelenti nekem a véget. Azt hogy többé már tényleg nincs miért élnem ezen a világon. És ekkor megint belém nyilal az érzés. Utoljára a szerelmem, Rain halálakor éreztem ezt a megrémült érzést, hogy nincs a világon már más, amiért élnem kellene. Azóta is szinte depressziós voltam miatta. Bár ez az érzés enyhült, amióta Senshi visszatért, de ő aztán hanyagolni kezdett. És ez történt. De akkor én szerelmes lennék Senshibe? lehetetlen dolog. Rain halála sokkoló volt a számomra és megfogadtam, hogy soha de soha többé senkibe se leszek szerelmes. És most mégis megszegném a saját szabályomat és ilyen erős érzelmeket táplálnák Senshi iránt. Elborzadva bámulom tovább a harcot.

- Ne öld meg! *Jön a kijelentés Iriától, melyet úgy látszik a kislányunk nem igazán hallott meg, ellentétben egyik társával. Egy hang szólal fel mellőled.*
- Nyugi. Nem fogja megölni, csak addig lefoglalja a fiút, amíg a belső harc el nem dől. Remélem nem veri azért laposra. * Jelenti ki a hang tulajdonosa, aki nem más, mint egy magas emberke, szőke egyiptomihoz hasonló hajjal, ami max a vállig ér. Öltözete nyárias, de mégis elegáns. Rövidárujú ingje világos barna színben tündöklik. Az illető egy kardot tart a vállán, mintha csak támasztaná azt. Eközben figyelmesen követi a két személy harcát.
kis idő elteltével a kislány úgy dönt, hogy komolyabbra veszi az ügyet, így felkészül egy cero elsütésére. Ez eddig jól is nézhet ki, miközben tátott szájú lidércmaszkos kislányunk összegyűjti az energiáját a cerohoz, de ekkor elkövet egy balszerencsés lépést. hamar elő terem senshi, és a fejét megragadván a földbe veri. A cero nem sül el végül, de a földbe csapódva kis port kavar, ami hamar eloszlik, viszont ami ekkor megvillan az egyben lenyűgöző és rémisztő. A lidérc Senshi arccal Hiyori felé néz, miközben szintúgy nyitott szájjal reiatsut gyűjt a szájában. Úgy látszik hamar eltanulta ezt a műveletet, és már majdnem kész a kilövésre, mikor egy 3. személy zavarja meg a harcot. egy hatalmas buzogány csapja meg a Senshi által összegyűjtött ceroömböt, és azon keresztül Senshi maszkját is, ami ekkor elsül, és mint egy baseball labda száll el a Akemura a magasba, majd pottyan le a földre nagyobb port kavarva. Bizony ez az illető ismerős lehet Iriának. Ő az a csillag hajú ember, akit valahol láthatott. De ki ő? és mit keres itt? mikor megfordul arcán megvillan a maszk. Bizony ő is egy a sok közül.

A harcról térjünk át Iriára, aki eközben most ébred magában rá, hogy a fiú iránt táplált érzelme nem más, mint a szerelem. Ezt megtudván kissé megrémül. Bizony ez számára veszélyként fogódik fel, de vajon mi lesz vele ez után? Vajon Senshi is így érez iránta? Vagy csak az ígérete miatt akarja mindenképp betartani amit Tsubakinak mondott?*

Miután felindulásból elkiáltom magam egy szőkehajú cingár és magas férfi jelenik meg mellettem, akit addig észre sem veszek amíg meg nem szólal. Hogy nyugodjak meg? Ilyen helyzetben ezt mégis hogy gondolta?
- Miféle belső harc? - kérdezem amíg mind a ketten a csatamezőt figyeljük a lehető legaggodalmasabban. Vagy legalábbis én. A harcot szemlélve sok új dolgot is felfedeztem.mind a ketten a lidércek fegyverét, egy Cerot használtak csak Senshi vérszomjasan a kislány képébe akarta lőni amíg egy buzogány el nem találta oldalról. A fegyver tulajs ugyanaz a férfi volt akit a városban láttam.
- Ő kicsoda? - Kérdezem a mondhatni új barátomat, aki biztosan sokkal többet tud nálam erről a világról, amelyben élünk. A harc lefolyása közben az idegeim szinte pattanásig feszülnek és nagy akaraterőre van szükségem hogy ne fussak le és állítsam le az egészet.

- Miféle belső harc? *Szólal fel egy kérdés a mélységben. Ebben a pillanatban egy sötétségben vagyunk, ahol csak egy villanás jelenik meg. A messzeségben 2 pont látható, méghozzá ez nem is pont, hanem 2 személy harca. ez most igaz nem fontos, így majd máskor térünk rá erre.
Iria mellett megjelenik valaki, aki nyugtatni próbálja Iriát. Nem vitás, hogy ő is egy közülük.*
- A barátod most legbelül a belső lidércével küzd. Ha a barátod győz, akkor meggyógyul... *Jelenti ki az animében megszokott hangnemén.*... de ha nem, akkor lidércé változik, és nem lesz más választásunk, mint megölni.*Fejezi be a mondatot, melyen hallani a komolyságot, de térjünk vissza a harchoz. Nagy por kavarodik, és ekkor ismét Iria szólal fel.*
- Ő kicsoda? *Teszi fel a kérdést.*
- Ő Aikava Love. *Jelenti ki a nevét, ekkor az illető Tsubakiék felé tekint. Tsubaki tekintete összetalálkozik az illetőével, melynek maszkja komolyságot, és enyhe félelemkeltést sugározhat, de vajon mi lehet Senshivel? A por szépen leülepszik, és egy árnyék jelenik meg benne. Szép lassan tisztul a kép, és ekkor láthatjuk, hogy nem hogy a maszk nem sérült meg, de Akemura megváltozott kinézetre is. A fehér anyag ellepte a kezeit, illetve a hátán a gerince mintájára húzódott le, és a gerince végén egy farkat képezett. A lidércesedett vaizard kezei szintúgy megváltoztak. Ujjai elvékonyodtak, és hegyesek lettek, illetve a köröm résznél kis visszanyúló hegyet is megpillanthatunk. A lidérc úgy látszik élvezi a küzdelmet. Ám ami ekkor történik még rémisztőbbé teszi őt. Tekintetét az ég felé szegezi, majd szájához emeli a zanpakutouját, és lenyeli azt. A folyamat sorárán sérülés nélkül eszi meg a fegyvert, és ekkor a szemszíne megváltozik. Sárgából világos kékre vált.*
- Bankai... *Jelenti ki a lidérc, mire ereje megnő*... 2. fok. A villámok szava! *ordítja el magát. Ekkor a kezei körül kisebb szikrák jelennek meg, illetve a lidércet ellepi a reiatsu. Nagy harcnak állunk elébe. Aikava ekkor rátekint a lidércre, aki kitátja száját, és a semmiből lő ki egy villámot. Természetesen ez a vaizardunknak meg se kottyan, és könnyedén hárítja. ekkor Hiyori is visszanyeri eszméletét, majd felkel. Mond valamit, de ezt nem halljuk a távolságtól. Mégis mi történik? Mi ez?*

Miután megjelentek ezek az új emberek, akik talán barátokká is válhatnak, Senshi lidérce mégerősebbé fejlődött. Erősen figyelem ahogy Senshit lefoglalják, amíg állítólag ő a lidércével küzd legbelül. Nem tudom elképzelni sem, hogy mit csinálhat a fejében. Viszont nagyon remélem, hogy sikeül neki a dolog és újra normális lesz. Mégha én meg is szakítok vele minden kapcsolatot, ezek után.
-...de ha nem, akkor lidércé változik, és nem lesz más választásunk, mint megölni - Világosít fel a mellettem álló alak, akinek nevét bár nem tudom, mégis valamiért bízok benne, hogy igazat beszél. Ezek után megkérdem tőle annak a férfinak a nevét, aki lent harcol a barátommal, és már találkoztam vele is. Igaz nem ismerem és a nevét sem tudom ennek ellenére, de már láttam őt.
- Ő Aikava Love. - válaszolja és, ahogy kimondja a nevét az illető ránk tekint a lidérc maszkja mögül. Ő viszont teljesen tudatánál van és nincs elborulva az agya, mint ahogy Senshinek. Kicsit furcsa az egész, és nem mindig tudom követni, hogy is működik ez a vaizardok életében. Ekkor Senshi lidérce tovább változik, egyre ilyesztőbb lesz és végül a zanpaktouját lenyeli.
- Micsoda? - kérdezem rémülten, hisz olyan, mintha már a barátom most vesztette volna el az utolsó lehetőségét és a következő pillanatban már csak a holtestét láthatom. Ilyedten tekintek a mellettem álló magas férfira, hogy mégis mi történhet?
- Bankai... 2. fok. A villámok szava! - ordítsa el magát a lidérc, azon a reszelős ilyesztő hangján. Szememben végképp elszett Senshi, de mégis...mióta tudja ő a bankai szintet használni? Vagy ez csak a lidérc ereje lenne még mindig? A szőke kislány is észheztér úgy nézki és valamit káromkodik ott lent, de engem jobban leköt, hogy bizony Senshinek most vége lesz. Ezek csúnyán meg fogják ölni és én megint egyedül maradok. Bár... végül is ezt akarom nem? Kérdezem magamtól, de helyettem a kardom adja meg a választ.
- Csak az történik, amit te akarsz. Én is csak ezt teszem. - ekkor az arcom kicsit elsápad és a vér kihűl az eremiben, de igaza van.