Edzőtér

*A támadásom sikeressége egy kis önbizalommal tölt el.
~A harcmodorom a cselekre épít. Erre úgy látszik nem számított.
*A következő húzása viszont engem kényszerít hátrálásra.
~Talán többet kellett volna mutatnom, de ha már eddig eljutottam nem kéne veszíteni.
*Amint meglátom az indákat hátra ugrom. Egyenlőre ugrálok az indák elől figyelve nehogy csapdába essek.

*Aaz indák sietve követik Hairot, majd úgy mikor úgy 4 méterre eljutottak Kotoko-tól, akkor visszajönnek hozzá, vissza a kardba, majd Kotoko megindul futva a fiú felé és újra előreküldi indáit. Az indák (úgy kb. 5 van belőlük) mindenfelé csapkodnak. Hairo feje, lába, mellkasa felé, néha meg a kezére próbálnak rácsavarodni.*
- Ezekkel mit kezdesz? *Teszi próbára Kotoko a fiút.*

*Amikor vissza húzza az indáit van egy pillanatnyi időm hogy pihenjek de nem tart sokáig az örömöm.
~Lehet hogy csak bizonyos távolságon belül képes használni. Ez még jelenthet némi esélyt.
*Amint felém indulnak az indák próbálok hátrálni de túl későn így az egyik indának sikerül rátekerednie a kezemre. Gyorsan oda suhintok a másik kardommal és elvágom az indát. Ezután hátra ugrom és felkészülök a támadásra. Kardjaimat megszorítom a kezemben majd elkezdem gyűjteni beléjük a szellemi energiát.
-Fejezzük be.
*Rövid időn belül érzem hogy már elegendő gyűlt de nem akarok tévedni mint az előz alkalommal ezért amíg csak alkalmam van gyűjtöm az energiát. Amint elértem a kritikus pontot fejem fölé emelem kardjaimat majd egy x alakú csapást küldök ellenfelem irányába.

*Az inda erősen rátapad Hairo kezére, szinte a vért is elszorítja belőle. Mikor a fiú elvágja az indát, az egy kissé még ide-oda csapkod, majd visszahúzódik a kardba. Az a rész ami Hairo kezén volt, egy ideig még nem engedi el a fiút. Csak akkor esik le és tűnik el lassacskán, mikor koncentrálni kezd, a kézben lévő lélekenergiát megérezve.*
*Kotoko figyelmesen nézi a fiú-t. Bár akaratlanul, de megszabadította magát az inda alól. Viszont ezt lehet, hogy fel se fogta, vagy legalábbis nem tudhatta eddig, hogy így lehetne eltüntetni magáról az idegesítő, szorító "köteleket".
~ Először elvágta az indától az energia forrását, vagyis engem, majd eltüntette magáról. Szép. Tudattalanul méghozzá. Nem is rossz egy kezdőtől. Bár az is igaz, hogy most sem teljes erőmből harcolok. ~
*Kíváncsi szemeit ráfüggeszti, majd egy vigyorral befejezve gondolatait.*
*Látja, hogy a fiú hasonló testhelyzetet vesz fel, mikor belépett az edzőtérre, bár most jobban érződik belőle a lélekenergia. Mikor a feje fölé teszi a kardjait a lány védekező pozíciót vesz fel. Kockáztasson vagy menjen biztosra?*
~ Vajon sikerül neki? ~
*A támadás láthatólag nagyobb lett, mint a korábbi. Mikor becsapódik egy nagy villanás látható és robbanásnak a hangja lesz hallható. Ezután Hairo először valószínűleg a kezeit veszi észre amik fájnak kicsit a sok lélekenergiától. Már érezheti, hogy ezzel a támadással elfogyott a lélekenergiája, mivel tényleg sokat elhasznált belőle. Mikor Kotoko felé néz annyit láthat hogy a lány áll, kardját maga előtt tartja. Ruhája kissé megpörkölődött, arca határozott. Körülötte a fal láthatólag megsérült, néhány darabka X darabban leesett a földre. Középpontjában a lány áll a ruháját leszámítva sértetlenül. Ki lehet találni mi történt. A lány felhasználva a lélekenergiáját kivédte a támadást, hiszen neki tudva levő sokkal több van. Bár ő is kifáradt ettől, de legalább érezhette, hogy mennyire erős ez a támadás. Végül letérdel és liheg egy-párat.*
- Nem .. rossz *Mosolyog felnézve a fiúra, kardját maga mellé teszi, mutatva, hogy ő ma már nem harcol tovább. A kardja a földön vissza alakul rendes katana alakba.*

*Izgalommal figyelem a támadásom sikerét. Amint látom hogy becsapódott egy bizonyos fokú elégedettséget érzek és azon kapom magam hogy térdre zuhanok és levegőért kapkodok és ha ez még nem lenne elég a kezemen lévő sérülést is most kezdem érezni igazán. Ezután láttam csak a támadásom eredményét.
~Kivédte..
*Viszonzom a pillantását.
-Te sem panaszkodhatsz.
*Eközben a katanám vissza alakult normális formályába és a hüvelyében landolt. Amint össze szedtem magam ismét felé fordultam.
-Figyelemre méltó erőd van. Köszönöm a harcot.

*Kissé aggódó pillantást vet Hairora, majd óvatosan feláll, felveszi a kardját és visszateszi a helyére, majd odamegy a fiúhoz.*
- Én is köszönöm. Remélem nem sérültél meg nagyon. Menjünk az orvosi részlegre. Nekem is van ott dolgom. *Mosolyog a fiúra, enyhén célozva arra, hogy ő is megsérült. Kezével óvatosan vizsgálgatja a sebet, majd abbahagyja és ránéz Hairo-ra, hogy jön-e vele.*

*Lassan álló helyzetebe hozom magamat.
-Igazad van nem ártana benézni.
*Érzem a hátamon lévő vágás fájdalmát de emellett még a csuklómon éktelenkedő seb sem hagy teljesen nyugodni.
~Meg kell hagyni rendesen elintézett.

*Kotoko mosolyogva nézi a fiút, majd hirtelen elszomorodik, mikor meglátja a fiú sérüléseit.*
- Sajnálom ... Remélem gyorsan begyógyul ...
*Mondja, majd elindul a kijárat felé. Az ajtóban ha még nem indulna el a fiú, akkor bevárja, majd együtt mennek valószínűleg a Orvosi Részleg felé.*

-Semmi baj. Nincs komoly sérülésem.
*Amikor elindul én is feltápászkodom és követem az orvosi részleg felé.
~Ebből a harcból is sokat tanultam.
/folytatás orvosi részleg/

*Megérkeztem a gyakorló térre. Ugyanoda mentem ahol tegnap edzettem nem csak azért hogy hátha megint össze futok Kotokoval hanem mert itt lehetett a legnagyobb nyugalomban edzeni. Ez alkalommal ismét úgy tűnt hogy nincs itt senki rajtam kívül.
~Legalább senki sem fog zavarni.
*Előhúztam a kardomat majd kinéztem magamnak egy gyakorlóbábút.

*Hirtelen megjelenik Byakuya. Szinte fel sem tudok ébredni a hatalmas megdöbbenésből.
-Kapitány..? Mármint értettem kapitány úr.
~Mi volt ez az előbbi?
*Gyorsan meghajolok üdvözlés képpen.
~Vajon mit akar tőlem?

-Értettem.
*Felelem gyorsan és a gyakorló bábúhoz sietek. Nem kevés idegesség van bennem hogy Byakuya figyel de próbálom leküzdeni és az edzésre koncentrálni.
~Nem tudom mit akar de fontos hogy csak az edzésre koncentráljak.
*A kezemben lévő kardommal támadom a bábút. Mindig olyan helyekre viszek be vágást ahol a legnagyobb eséllyel halna meg akit támadok. Közben próbálok kizárni minden mást főleg azt hogy a kapitányom itt áll.

*A hirtelen ütéstől össze görnyedek de még mindig talpon vagyok. Fogcsikorgatva folytatom a támadást de most már számítok rá hogy akárhonnan jöhet egy ütés.
~Hallottam már néhány történetet a jelleméről de ez azért...
*Bár próbálok nem lassúlni minden támadásnál figyelek hogy ha kivédeni nem is egalább tompítani tudjam az ütést.

*Továbbra is állom az ütéseket de már minden tagom sajog.
-Azért mert nincs kivel.
*Hadarom gyorsan nehogy azalatt még egy erősebbet kapjak. Közben folytatom a támadásokat.
~Vajon meddig akarja még ezt folytatni?
*Amikor úgy érzem hogy kezdek lassulni megpróbálok még több energiát bele vinni.

*Már nem döbbenek meg amikor egy pillanatnyi idő alatt lefegyverez.
~Lehet hogy nem a legfinomabb technikával harcolok de jobban tisztelem a kardomat mint a legtöbb shinigami.
*Ezért lettem végképp mérges. Gyorsan el fojtottam a dühömet nehogy még az is lehúzzon. A kardomért nyúltam. Előre szegeztem majd amilyen sebességgel tudtam neki támadtam Byakuyának. Tudtam hogy megint számíthatok az előzőhöz hasonló támadásokra tőle ha egy pillanatra is leengedem a védelmemet. Egymás után szünetet nem hagyva indítottam vágásokat felé.

*Nem adom fel próbálom minél inkább kikerülni a támadásait. Azok után hogy mennyire fájt minden tagom még nehezebb volt beismerni magamnak de kivételesnek éreztem magam. Ezért próbálok minél tökéletesebben támadni. Persze tudom hogy nem vagyok képes megvágni de minden tőlem telhetőt megteszek hogy ezen változtassak.
~Ezek az ütések egyre jobban fájnak csinálnom kéne valamit.

*Próbálom védeni a vágásokat de hiába. Még energia befektetés nélkül is jóval gyorsabb nálam.
~Ez lenne a kapitányi szint?
*Térdre rogyok. Próbálom felemelni a kardomat de nem sikerül. A fájdalomtól teljesen eltompulok.
~Nem dőlhetek ki ennyitől.
*A tegnapi sérüléseim is újra fájni kezdenek már a látásom is kezd homályossá válni.