Utcák

Ahogy sietősebbre veszem a lépzeim a gyermek is felgyorsít a lábmunkán. Kezdem azt hinni hogy tényleg lát, bár a kérdésemre választ nem adott. Próbálom tartani a tempót és követni őt, amíg el nem érem és közben figyelem a lélekenergia erejét. Mintha kezdene enyhülni. Az eső is lassanként erősödik. a szemerkélésből szitálásba vállt. A gyerek hirtelen jobbra fordul így eltűnik a szemem elől. Az utca végéig kénytelen vagyok shunpot használni, mellyel felfedem a lélekenergiámat. Hiába shunpoztam a gyerek így is eltűnt a szemem elől. Gyorsan körbepásztázom szememmel az utca mindkét oldalát de hiába. Szemmel nem látom. Két hunyorgás közepette a reitatsuk világába viszem az elmém egy távoli zugát és ott keresem a relytéjes kisfiú apró pislákoló lélekenergiáját. Végül meg is találom. Két lámpaoszlopnyi távolságban egy kuka mögött bújt el. Sietve odagyaloglok és a kisfiú elé állok.
- Te látsz. Mi a neved? - kérdem tőle a lehető legkedvesebben ami kitelik az élettelen jellememből. Hiába, sosem voltam az emberi kapcsolatok nagy szakértője.

/- 10 reitatsu/

* A gyermek lefordul az utca sarkán, és azzal a tempóval el is tűnik. Szinte kérdéses, hogy hogy tudott ilyen gyorsan eltűnni, majd megérkezik a halálistenünk is, természetesen 1 shumpo keretében, de így se leli a gyermeket, aki eközben is egy kuka mögött reszket remélve, hogy üldözője nem találja meg. Sajna balszerencséjére nem hogy csak megtalálja, de még meg is lepi a gyermeket, akinek arcára ekkor erőteljes rémültség üt ki. Száját lefele kerekíti, melyből simán kiszámolhatók a fogai. A szeme mindent elárul, mikor Iriára tekint. Igen, bizony ez a gyermek látja Tsubakit, sőt szemmel láthatólag el is akarta kerülni. Milyen ismerős vonások. Gondolhatná itt az ember. Vajon ki menekült folyton mások elől, és próbált elbújni.Bizony. Egyre több a hasonlóság a 2 személy közt. Ám ezt nem figyelembe véve a shinigami így szól.*
- Te látsz. Mi a neved? *Kérdez rá a megrémült kisfiúra barátságosan, legalábbis amennyire sikerül neki, bár ez a gyermeket nem győzi meg.*
- A...a...Akemura Shi....Shi...Shigarashi vagyok. Kérem ne bántson néni. Nem akartam megbántani azt a bácsit... *Szólal fel félénken. Hangjában megbánás és félelem hallatszik, mintha tudná, hogy kikhez tartozol. Minden esetre úgy látszik nem egészen tiszta a kép. Beszéde igen zavaros, és értelmetlen. Vajon milyen bácsiról beszélt, és vajon miért menekült? Ezt még nem tudni, viszont térjünk is át a lélekenergiákra. Az események lefolyása során a lélekenergia gyengül. Lassan, csökken az ereje, majd hirtelen kirobban, mintha egy bomba lenne, de csak 1 pillanatra, ami után ismét elgyengül. Eközben megjelent egy másik reiatsu is a közelében, ami feltehetőleg lidércre emlékeztet. Úgy látszik bármi is legyen az, a hirtelen kirobbanás 1 másodperc alatt odavonzotta azt az érdeklődőt. Iriának gyorsan kell döntenie, hogy mit tesz.*

Engem látva a gyermek szája elkerekedik ésa kelleténél jobban megrémül. De mostmár biztos ami biztos lát engem. Le sem tagadhatja. Közelebbről megnézve tényleg van hasonlóság ebben a gyerekben és a sírkőn lévő név tulajdonosa közt. Talán túl durván állítottam neki. A szemébe nézve leguggolok elé, hátha így barátságosabbnak nézek ki. Ha mást nem akkor legalább egy szinten leszek vele.
- A...a...Akemura Shi....Shi...Shigarashi vagyok. Kérem ne bántson néni. Nem akartam megbántani azt a bácsit...
Válaszol a kisfiú remegő hangon, bár engem jobban meglep a neve.
- Akemura? - kérdezek vissza halkan, megismételve a nevét, bár ezt inkább magamnak mondván - Bácsit? - értelmetlen számomra, amiket ez a gyerek mond. Nemtudom miylen bácsiról beszélhet, és, hogy hogy bántotta. Amint kimondom a szavat a reitatsu robbanás megrázza az érzékeimet. Mintha csak egy légy repült volna a pók hálójába. Az összes érzékszervemet mozdulásra irritálta ez a kis robbanás. Sziszegve pattanok fel és nézek az égre, mintha így könnyebben menne a tájékozódás. Valójában ugyanolyan, mintha guggolva maradtam volna, de valahogy így szoktam meg. Még egy lélekenergia tűnik fel, bár ez magában hordozza a lidércekre jellemző szagot. Visszanézek gyorsan a gyerekre. Nem vihetem magammal, hiszen csak bajba sodornám.
- Figyelj, nekem most el kell mennem, de holnap találkozhatnánk a parkban? Lenne egy-két kérdésem és meghívlak egy fagyira - kérdeztem tőle sietősen és reméltem, hogy igent mond.

* A gyermek felszólal, és szája érdekesebbnél érdekesebb dolgokat mond el a nőnek, aki kissé meglepődik, de meglepettségét hamar félbeszakítja a hirtelen jött erős kitörés, ami rögtön oda is vonzza az első lakomázni kívánó személyt. Természetesen Iriának nem sok ideje marad ebből következőleg, így hát így felel.*
- Figyelj, nekem most el kell mennem, de holnap találkozhatnánk a parkban? Lenne egy-két kérdésem és meghívlak egy fagyira. *Jelenti ki a gyermeknek, sőt még meg is hívja, aki ettől kissé megkönnyebbül.*
- Néni. Én holnap anyuval és apuval megyek a nagynénémhez, így nem tudok menni. Ne tessen haragudni. * Jelenti ki érdeklődően, majd Iria feltekint, hogy jobban tájékozódjon. Bárki is legyen a lélekenergia tulajdonosa, látszólag most bajban lehet. Nincs több vesztegetni való idő. Vajon hősünk segít a bajba szorult ismerős idegennek, vagy tovább érdeklődik 1 rég látott személy elvileges rokonja iránt? Nem tudni.*
// A következő írást az annak megfelelő helyre kérem. Ha segítesz a lélekenergia tulajdonosának, akkor válaszod a Karakura általános iskolába kérem. Ha nem segítesz, akkor itt maradunk.//