Erdő

*Gyönyörű napsütötte időre ébredhetnek Karakura lakói...már aki aludt az éjszaka. Iria sajna nem volt a szerencsések közt, akik egész éjjel nyomták az ágyat és csak késő reggel kellett kelniük. Ő bizony szokásával ellentétben túlórázott, ami egész éjjel eltartott. Papirokat intézte, a bevételt számolta, csak a szokásos utálatos munka, amit senki sem vállal szívesen. De a pénz kellett neki, ráadásul ez volt a büntetése, a múltkori kimaradása miatt. Nyugodt helyre vágyott, ahol pihenhet egyet. így jutott el az erdőbe, ami talán nem a legjobb hely, de kitől kéne félnie itt. Persze előtte a városban vett egy forró kávét, mégse aludjon olyan sokat..A magas fák lombjai jól eltakarták a napot, tökéletes a szundításhoz. Kiválasztott egy jól tetsző és kényelmesnek tűnő fa alját, majd lefeküdt oda, és gondolkozott. Csak a szokásos dolgokon.*
~Vajon a vőlegényem még él? Valahogy azt remélem, hogy nem. Mért vagyok ennyire önző? Néha már másokkal is kéne foglalkoznom magamon kívül. De remélem kémeket nem küldenek rám vagy valami. Belementem az esküvőbe és visszamondani nem tudom.Végül is tök mindegy! Lehet, hogy jobban is járnék ha vissza mennék SS-be. Vagy nem. Ráadásul ezek a vaizardok is. Fura szerzetek annyi szent.Bár csak kettőt-hármat ismerek de az elég is, még túl sok is!~
~ Ne mondj ilyet Iria! Legalább szereztél barátokat, amit nem pártolok, de ha ettől te jobban érzed magad, akkor hajrá! Amúgy mikor harcolunk egy jót már? így kijössz majd a gyakorlatból!~
~ Kösz rendes vagy tudod? és nem akarok feltűnést kelteni még véletlenül sem! és most maradj csöndbe mert szundítani szeretnék.~
* Azzal be is fejezték a társalgást kardja és gazdája.Iria elég lengén volt öltözve hisz nyár volt és rohadt meleg. Ujjatlan felső, rövidnadrág meg persze egy dzseki, amit most a fejére rakott takarás kép, hogy jobban aludhasson.*

* Senshi továbbra is kényelmesen ül a fa tetején, nem törődvén azzal, hogy mi van körülötte, inkább pihen. Figyelme romlik, ezáltal a reiatsuja elnyomása is lazul. A kard immáron már elcsendesedett, így hát élvezheti a természet hangját, aminek nagyon örül. Lehunyja szemét és már majdnem el is alszik, de ebből gyomra hangja ébreszti fel. Ő nyugodt, de a hasa annál inkább morog. Egyértelműen az éhségre utalnak a jelek, amit a halálisten hamar meg is érez magán. Igen bár, de sajna nincs pénze ételre, se egyéb másra. Mondhatni csóró szegény, de magabiztos és becsületes, ahhoz hogy lopjon, így hát éhen marad. Egy kis idő múlva egy lányt pillant meg a messzeségben, aki lefekszik egy fa alá, és már húzza is a lóbőrt. Maszkja mögül figyeli csendben az illető tevékenységét, remélve, hogy az nem veszi észre, vagy közember és ez által nem látja meg. *

* Elsétált a maszkos figura alatt, de azért még hátranézett. A fazon nézett valahova, így ő is abba az irányba lesett. egy furcsán ismerősnek tűnő lányt látott. Sajnos az arca kabát alá rejtve, úgy feküdt a fa tövében. Sajnos testekből ritkán tudta megállapítani, hogy kit is lát. Ahhoz testközeli kapcsolatba kellett volna, hogy kerüljön vele. Mivel nem ismerte fel, nyilván nem ez történt. Visszább lépdelt, a fa alá. A maszkost nem akarta zavarni, így lejjebb vett a zenén. Meg akarta várni, ki is fekszik a kabát alatt. Jobb dolga úgysem volt. *

*Senshi nem törődve az alatta megálló idegennel egyenesen az éppen felriadó lányt nézi, majd szó szerint messziről szemezni kezd vele. Természetesen az éhség egy kicsit zavarja a halálistent és gondolom a vaizardot is, de a hangok tulajdonosát nem igazán. Még egy darabig nézi a lányt, majd felkel azt gyanítván, hogy látják, és szó szerint eltűnik. Igen, shunpo használatát veszi igénybe, aminek köszönhetően egy kicsit közelebb kerül a célszemélyhez egy másik fa ágán. Ezután figyel fel csak igazán a dolgokra, majd lecsendesíti reiatsuját, de a hangok ismét elárulják a pozícióját. Ez nem igazán szerencsés nap a maszkos személy számára, főképp azért is, mert így könnyen félreérthetik a szándékát. Egy kicsit még nézi új szemszögből a lányt, és ismét lepihen remélve, hogy nem kavar túl nagy zűrt, és nem leplezi le magát. A cselekvések közben egy szót se szól. Akemura természetesen shinigami ruhát visel a jól megszokott könnyű páncéljával, jobb oldali vállpáncéljával és az igen érdekes koponya formájú jobb oldali vállpáncéljával. Ezen kívül a már leírt maszk foglal még rajta helyet, ami biztosítja titokzatosságát és végül a kard, mely ball oldalon a csípőjénél foglal helyet. A helyzetet hamar fel is méri szemügyre véve a saját felszerelését és állapotát, majd a másik személy reiatsuját veszi figyelembe, és hamar megállapítja a dolgokat.*
~ Az a személy egy másik shinigami. Ezt még éhesen is meg tudom állapítani, de nem lenne szerencsés harcba keveredni. Leleplezni magam meg főképp nem.~ *Gondolja magában észre se véve a harmadik személyt. Nem gyanakszik rá, sőt észre se veszi az amúgy is számára ismert faj reiatsuját.*


// Igaz majdnem el is felejtettem.
Reiatsu: 658 ebből lejön mennyi is? Legyen mondjuk 5 és akkor marad nekem
Reiatsu: 653
//

* Hanashita egyből felismerte a lányt. Ira. Elvigyorodott. Ezen kívül semmit nem csinált. Tekintve, hogy a felette lévő halálisten el shunpo-zott, és a lány sem rá figyel, egyszerűbb, ha hátradől, és csak akkor avatkozik közbe, ha jónak látja. *
~ Ki lehet az a maszkos fazon? Furcsa arc. Nem nagyon rejtegeti, hogy micsoda. Mit gondolsz Lidérckard?
~ Gyanítom olyasmi mint Ira. Valami szökött Shinigami. Ami a rejtőzködését illeti, vagy nagyon béna, vagy nem foglalkozott a rejtőzködéssel különösebben. * Hasonló véleményre jutott ő maga is. Tehát egyenlőre nincs semmiféle oka beavatkozni. De azért készenlétben maradt. Hátha, hosszú idő után, végre történik is valami. *

*A másik el akart shunpozni vagy olyasmi, de elég hangos volt. Még a fáradt lány is tudta hova lyukadt ki az idegen.Szemével követte, de nem szólt egy szót sem. Még jobban körülnézett, de most már valaki mást is észrevett az egyik fa mögött.*
~ Egyre szarabb lesz ez a nap! ~
*Jelentette ki magában a dolgot. Ahogy felismerte a fa mögött bujkáló egyént, undor és unalom egyben lett úrrá rajta. Főleg, hogy rosszkor van mindenki egy helyen. de nem volt idő nagyon a nosztalgiára, az idegen most jobban érdekelte.Elüldözni nagyon nem akarta, de ha hozzászól, akkor valószínűleg elmegy. Hirtelen a csendet megtörte egy aprócska morgás. A fán elhelyezkedő személytől jött.... csak nem éhes??*
~Húha... ez aztán éhes lehet. talán meg kéne hívnom valahova. Csak nem fogja visszautasítani, ha így korog a gyomra.~
-Őőő...hello! Van kedved eljönni valamit reggelizni?

A hosszas elmélkedés a kis helységben eléggé fárasztó volt és monoton. A falhoz sétáltam, belenyúltam és ahogy elhúztam vízszintesen a kezem a tér felhasadt majd megnyílt, egy sötét helyre vezetett melyet sokunk már jól ismer. Beléptem rajta. Visszanézve a kicsiny helységbe vezető járat összeforrt. Nem sokkal később egy kapu nyílt előttem egy zöldes terepen. Ahogy kiléptem a kapun napsütés várt. A faágon ácsorogva bezáródott mögöttem a kapu. Nem volt időm körbenézni valaki szólt. Odafordulok és egy sötét ruhás illetőt pillantok meg alig pár méterre alattam.
-Izé... szia...Nem köszi, már túl vagyok rajta.
Alig hogy ezt végigmondtam kirázott a hideg. Az inger gyorsan átjárta az egész 140 centimet. Körbepillantva még 2 személyt véltem felfedezni. Furcsa kisugárzásuk volt... De mindegyikben volt valami ismerős... Főleg az egyikben.

* Szerencsés szerencsétlen, vagy szerencsétlen szerencse? ezt nem tudni, de a környezet sikeresen hallja meg Senshi éhségének jeleit, majd a lány fel is szólal.*
-Őőő...hello! Van kedved eljönni valamit reggelizni? *Ez igen csak meglepte a halálistent, de ami ez után jött még jobban meglepte mint gondolhatta volna. egy másik személy jelent meg a közelben. Igen. Ruházata fehér volt és a reiatsuja ismeretlen. Testmagassága nem volt nagyobb 140-cm-nél, talán még Akemura is magasabb nála, de minden esetre ő is felszólal.*
-Izé... szia...Nem köszi, már túl vagyok rajta. *A komédia alapjai. Bár ez viccesen hangzott, Senshi mégsem tudott nevetni rajta. Váratlanul érte az ismeretlen megjelenése. Baljós jeleket vélt ebben felfedezni, így hát hamar fel is pattant. Nem szólalt még fel egy ideig, mert az idegent nézte, majd meggondolta magát.*
- Ti kik vagytok, és mit keres itt 3 Halálisten? *Kérdezte meg, mert jobbat nem tudott feltenni. Azért mondott többet, mert nem merte biztosra venni, hogy csak ennyien vannak, és ezzel hátha leleplezi a többieket.*
~ 1 halálisten és egy másik fura alkat. Ez nem jó jel. Vajon értem jöttek? Nem szabad pánikba esnem, fő a nyugalom.~ *Hamar eldönti magában, hogy hogy reagáljon, és úgy dönt, hogy vár egy kicsit, de felkészül egy shunpora ha megtámadnák. Szemével nyugalmat próbál tükrözni, majd a feje forgatása nélkül néz körül a szemével, ezek után újra ránéz a két ismeretlenre és várja a választ.*

~ Ennyi fura alakot. * Gondolta magában, ahogy egy újabb furcsa figura is feltűnt a faágak közt. A hozzá képest törpe, fehér ruhás, nem tűnt halálistenek, de érezte rajta, hogy a reiatsuja, nem épp emberi. De nem is halálisteni.Vaizard sem lehetett. Mivel nem tudta eldönteni, nem aggódott rajta. Ira mondatain széles, gonosz vigyort növesztett. Hangtalanul felkelt, és pár lépést megtéve levette a fejhallgatót. *
- Na mi van Tsubaki? Megint ismerkedsz? * Kérdezte gúnyosan, tőle megszokottan hűvösen a lánytól. A másik kettő felé fordult. A zsebébe nyúlt, és előkapta a reggel vett cukoradagját. Odáig meg vissza volt az efféle édességekért. A maszkosnak dobta. *
- Ez a tied lehet. Nem valami laktató, de legalább eltereli a figyelmed az éhségről. * Nem várta meg amíg a megajándékozott elkapja a cukrokat, már fordult is a másikhoz. Ránézett, de nem szólt egy szót sem. *

míg a többiek egymást csipkedték addig átvonultam egy kényelmesebb helyre. A földhöz valamivel közelebb eső területre. Majd lehuppantam a fűre páros lábbal. Ismét körbenéztem és felmérte ma terepet. A 3 shinigami említésére ismét érzések kezdtek áramlani a mellkasomból. Szerencsére gyorsan úrrá lettem a dolgon. Ekkor én is kaptam némi megjegyzést.
-Nyugodj meg, nem miattad fáradtam ide...
~Igazából senkire sem számítottam... Ugyan akkor ez ne mis rossz
Ekkor tekintetem ráterelődik Onitsura-ra.
~Belőle érzem a magunk fajtát, de elnyomja az a furcsa ami a másik kettőből ömlik és bennem motoszkál...
-Te magunk fajta vagy igaz?
Szegezem oda neki a kérdést.

* A történet érdekesen alakul, mivel a sejtett harmadik személy is megjelenik, majd Senshihez dob egy adag cukorkát, amit ugyebár figyelem nélkül elkap. Ránéz, de nem nagyon ismeri az idegeneket, így még nem kezd bele az édesség elfogyasztásába.*
- Kösz.* Válaszolja az idegennek, majd hallgatni kezdi a 3 párbeszédjét amiből információkat kezd el gyűjteni.*
~ Szóval a lány Tsubaki, a fiú Hanashita. Érdekes, és ez a harmadik meg azért jött mert keres valakit, de vajon kit?~ *Gondolta magában, miközben figyelemmel követte a párbeszédet. Remélte hogy nem róla beszél ez a fehér ruhás idegen, de minden esetre barátságosnak tűnnek Akemura számára.*
~ Úgy látszik a Tsubaki és Hanashita ismeri egymást, viszont ezt a harmadikat is egészen úgy szólította meg mintha már ismerné. Ez nem szerencsés. Démonvillám, meg ne szólalj!~
*Gondolkodik ismét magában, majd leül és ránéz a cukorkákra. Nem tud így hirtelen megbízni senkiben, így hát a nassot nem használja fel. Értelmetlennek látja beleszólni a vitákba, de annál hasznosabbnak véli azokat meghallgatni. Őrül annak hogy mégsem ismerték fel, illetve reméli hogy nem tudnak a múltjáról. arcát lehajtja, majd szemét becsukja. Nem alszik, csak több figyelmet fordít a hangokra, illetve koncentrálni kezd, legalábbis kezdene, ha a gyomra nem morranna fel ismét, de megszólal és ez megzavarja őt egy kicsit.*

* Fel sem vette Iria gúnyolódását. Leginkább a fehér ruhás kötötte le. Arrancar. Még nem találkozott ilyenekkel, de sokat hallott már róluk. Állítólag veszélyesek, de ez itt nem úgy tűnik. Egész barátságos. Aztán meghallotta, azt a kérdést. Nem akart hazudni, de érdekesnek találta a lidércet. Jól kell fogalmaznia.*
- Hasonló. Az én fajtám úgymond testvére a tiednek. De nem szívesen beszélek róla, ilyen társaságban. * Ezzel természetesen a halálistenekre gondolt. Hiába, ő mégiscsak ellenség a Lelkek világának szemében. És mivel nem ismeri ezt a kettőt eléggé, így inkább óvatos marad.*
- Ha érdekel, akkor örömmel elmagyarázom, de nem itt.

~Hé, hé, hé! Iria! Ez egy szuper alkalom harcra! Használd ki! Csak egy kicsit!Olyan rég csináltál már valami izgalmasat, állandóan csak dolgozol meg dolgozol.~
~Nem mindegy az neked?Van jobb dolgom is, mint ilyenekkel bunyózni.Régen talán megtettem volna, de most már nem! Meg amúgy is olyan fáradt vagyok, hogy elaludnák harc közben!Inkább maradj csendben és figyeld őket te is.~
*Kommunikált a kardjával lehetőleg úgy, hogy a többiek fegyvere ne hallja meg. Egy ideig a fajaikon vitatkozó párost figyelte, de aztán oldalra pillantott a másik shinigamira. Eddig nem beszélt túl sokat az 1-es számú idegen, ami rossz jel. Más ruházatban volt az igaz, de mi van ha így is SS-hez tartozik? Jól végignézte a lány, talán túl feltűnően is. De, hogy véletlenül se adja jelét annak, hogy ismerné, a kabátjában kezd kotorászni. Egy csomag cigarettát halász ki az egyik zsebből egy öngyújtóval kísérve. Nemes egyszerűséggel kihúz egy szálat a dobozból és mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy egy fiatal csaj cigizik, rágyújt.Nem zavartassa magát és nem is érdekli, ha valaki nyavalyogni kezd miatta.*

A kérdés után a másik kettő felé nézek. A lányt jól látom viszont a másik gyáva mód bujkál. Felkelti figyelmem a válasz. Felvonom szemöldököm és érdeklődve nézek féltestvérem felé.
-Valóban? Ez esetben...
Míg a lány a cigijét gyújtja a másik pedig szemét pihenteti, 4-5 méterre Onitsura mögött jelenek meg és folytatom mondandóm az eddiginél halkabban.
-... keressünk egy alkalmasabb helyet.
Biccentek egyet fejemmel, hogy menjünk.
-Lenne pár kérdésem.
Amíg jön ismét a másik kettőt felé nézek. Innen mára maszkosat is látom de nem kelti fel az érdeklődésem.
~Gyáva...

* Igen érdekes jelekre figyel fel a halálisten, ami helyzetváltozásokban jelenik meg. Az újonnan jövő személy Onitsura mögé kerül, majd súg neki valamit, és ezzel Senshire tekint. A helyzet nem változik sokat, mindössze egy kis szemkontaktus lép itt is életbe, de csak addig, amíg meg nem érzi a cigaretta csikk szagát.*
~ Hogy az a trehány....~ *gondolja magában miközben Iriára tekint. Szép lassan néz rajta végig, azon gondolkozván, hogy halálisten létére hol van a felszerelése, és milyen osztaghoz tartozik. Még egy kicsit gondolkozik, majd fel is szólal.*
- Rendben. Elfogadom a meghívást Tsubaki. *Jelenti ki hangosan a számára átlagosnak számító közömbös hangnemén. Ezek után felkel, majd leugrik a fáról és megközelíti a cigiző lányt. Tekintete a dohányra szegeződik, szinte már szétdarabolná azt az ártalmas tárgyat, de nem teszi, mert nem teheti meg. A kard ismét buzdítani kezdi mesterét.*
~ Hé Senshi! Nem látod hogy ellenségek? Bizonyára ez is csak csapda, és az a fehér ruhás. Olyan reiatsuja van, mint egy Lidércnek, de még az a Hanashita gyerek is hasonlóval rendelkezik. Nem akarod megtudni, hogy kik ezek és mit tudnak? Na? És ha gyengék, akkor akár le is mészárolhatnánk őket. Nincs jobb látvány, mint egy vérrel teli erdőben gyönyörködni, mely tele van elhullott testrészekkel. Na mit szólsz hozzá?~
*Biztatta Démonvillám a mesterét, aki gondolatban fel is szólalt.*
~ Te komolyan nem bírsz nyugton maradni? Amúgy is, megvan már a tervem.~
*A gondolatmenet közben elvigyorodik, de a maszk takarja az arckifejezését.*
~ De miért teszed? Az én tervem mókásabb! Egyszerűen csak öljük meg őket!~
* Jelenti ki még egyszer, amit a többiek zanpakotu-i is meghallhattak.*

* A felkérésre Hanashita is megindul, de azért mg nem állja meg, hogy ne szóljon Iriának. *
- Kis bagós. * Ezzel elindult a másik után. *
- Induljunk. Ők ketten elszórakoztatják majd egymást. * Intett hátra a másik kettő felé. *
- Egyébként Hanashita vagyok. Hanashita Onitsura. És te? * Kérdezte kedvesen, a furcsán testvérének nyilvánított fehér ruhást. A kardja üzent neki gondolatban. *
~ A maszkos kardja vérfürdőre vágyik.
~ Ne törődj vele. Nem érdekelnek túlzottan. Más a tervem.
~ Beavatnál? * Kérdezte a kardja olyan halkan, hogy csak ők ketten hallják. *
~ Majd meglátod időben. Ismersz nem?
~ De igen. * Nem látta ugyan, de tudta, hogy a kardjának szelleme, vigyorog. *

~ Iria! Van egy kis problém. A maszkos kardja... ~
~ Most cseppet sem érdekelnek a hülyeségeid! Ha harcolni akarsz csináld egyedül!~
~ De Iria!!! Figyelj egy kicsit! A maszkos kardja meg akar ölni téged! Vagyis inkább mindenkit.~
* Ennyi volt a szóváltás, mivel Onitsura megszólalt. Nem hagyhatta ennyiben a dolgot, ez bosszút követelt!*
- Valahogy nagyon az erdő mélyére akartok menni kettesben. Nem láttalak még ennyire barátkozósnak, csak nem megtetszett a kölyök? *Gúnyolódott az éppen elmenő srácnak, úgy hogy jól hallja. Még gonosz vigyort is ejtett, majd egy jó adag füstöt fújt feléjük. Egyedül hagyták az idegennel gond nélkül.*
- Bocs de nem megyek sehova. Főleg mert nem tudom ki vagy, mit akarsz, satöbbi. Plusz egy maszk van rajtad, ami nem a legbiztatóbb. Bocs! Ja és nem Tsubaki, hanem Iria!
*fejezte be mondandóját és szívta tovább a cigijét.Legalább addig ébren volt.*

Kissé értetlenül néztem rá a bemutatkozást illetően. Nekem furcsa volt, hogy nem a számomat kérdezik. Kicsit megráztam a fejem és észbe kaptam.
-Mindjárt mondom...
Kicsit még eltávolodtunk, hogy a hangok ne érhessék el a többieket de a reiatsujukat még érezhessem.
-Kobusi. Nos arról lenne szó, hogy mi ketten hasonlók vagyunk... Úgy érzem Te elnyomsz magadban egy magamfajtát. Én pedig egy magad fajtát... Hogyan bírod elnyomni az idegent?

* Iria mondatai meghökkentik, és kizökkentik a halálistent az egyensúlyából.*
~ Micsoda? Hát ez meg milyen lány? Az egyik percben meghívja az embert reggelizni, a másikban meg már elutasítja a meghívást, amit amúgy is ő dobott fel. Na akkor hogy van ez?~ * Kérdezi magától, eközben megáll.*
~ Na jó. Most vagy provokálni akar, vagy ilyen a természete, viszont a kérdései jogosak. Ami viszont még fontos, hogy megtudtam a nevét. A Tsubaki biztos a vezetékneve, akkor az Iria lesz a keresztneve. Tsubaki Iria. Érdekes neve van, de tetszetős.~ *Gondolja ismét magában.*
- Szóval Tsubaki Iria. A kérdéseid jogosak, de azt hiszem választ neked nem adhatok, mivel akkor te se lennél többé biztonságban. Hogy mit akarok, az is maradjon csak titok, viszont a 3. osztaghoz tartozom. Talán ennyi információ megteszi. Minden esetre örvendtem a szerencsének. * Mondatai közben a szeme se rebben meg, mely a lány szemébe tekint. Hangja néhol barátságosabb, de néhol ridegebb, viszont nyugodt ami talán a legfontosabb tény. Befejezi utolsó szavait, majd megfordul és megindul az ellenkező irányba. Az útvonalában se fa, se más nem található.*
- Milyen emberek vannak manapság. Mindent tudni akar, de azt nem veszi észre, hogy a dohányzás káros. *Hangja egyre elhalkulóbb ezúttal, de őszinték és mintha ezzel vissza akart volna vágni. Lehetséges, hogy fájt neki a dohányzó személy visszautasítása és a hirtelen érdeklődése. Léptei lassúak és kényelmesek. Kezét zsebre dugja, majd a jobb kezét kihúzza, és leveszi a maszkot. Nem néz hátra, viszont felmutatja a lánynak, ezzel is gúnyolva az arról tett megjegyzésével, ezek után visszaveszi, majd a kezét is visszarakja a helyére. Egy utolsó mondatot még elhint a másik halálistennek, melyet már messzebbről ordít.*
- Örvendtem a szerencsének Tsubaki Iria!

* Furcsa volt, a kérdés. Hogyan nyomja el? Mély levegőt vett. *
- Mielőtt elmondom, azt tudnod kell, hogy ez nem olyan info, amit szívesen elmondok. Hogy hogyan nyomom el az egy jó kérdés. Nos nekem le kellett győzöm ezt a felem. A bennem élő lidércet kellett behódoltatnom. Ezért vagyok kirekesztett. Mert halálistennek már túlzottan is Lidérc vagyok. Csak ez az oka, hogy egyáltalán válaszoltam neked. Nem várom el, hogy ne támadj nekem, de mivel hasonlóak vagyunk, azért remélem, nem kell kinyírnunk egymást. * Nem hallotta meg ami a hátuk mögött történik. Elvigyorodott. *
- Kérdeznék én is valamit. Milyen Hueco Moundo? Mióta ilyen lettem érdekel a ti világotok. Miféle hely?

*Eléggé meglepte, hogy a másik így le akar lépni. Akkor egyáltalán minek mutatta meg magát? De mindegy is volt neki, most. Volt jó pár megjegyzése a másik félhez. Nem csak ő itt a modortalan.*
~ Még hogy 3. osztag! Azt hiszed hogy be is veszem te kis nyuszi.~
- Hö... dehogy vagy te 3. osztagos. Ahhoz túl titokzatos vagy és a ruházatod is más. *Dobta a másik fejéhez hallhatóan a sejtelmeit vagy inkább azt, amire biztosra ment.Fenyegetőzése közben felállt a fától elég nyugodtan ahhoz képest, hogy milyen hangsúllyal beszélt. Megint csak a balhét keverte magának, de a másik elég nyugodtnak tűnt így nem igazán tartott tőle. Még elszívta azt az egy kicsi részét a cigijének aztán eldobta majd jól összetaposta nehogy erdőtüzet okozhasson. *
- Még a nevedet sem mondtad el. *Próbált valami hasznos információt kihúzni belőle.*
- Bemutatkozásnál illik elmondani, én már megtettem.

Onitsura szavain sokáig elgondolkodtam, nem egyszer mellkasomra tettem a kezem és tekintetem is odafordítottam.
~Úgy látszik nem sikerült teljesen kiölnöm magamból...
Kérdőn felvonom szemöldököm a kérdésen.
-Valamit valamiért....
Kitárom oldalra a jobb kezem. Balra lépkedek és a kezemmel egy vonalban felhasad a tér érdekes hangot adva, először vízszintesen majd függőlegesen bemetszések keletkeznek végül mint egy foggal teli száj kinyílik melyben a sötétség kavarog. Belenézve a távolban egy fehér hasonló alakú nyílás van.
-Íme. Homok, ameddig a szem ellát és tovább. Örökös éjszaka. Nem ilyen színes élettel teli mint ez.
A kapu nyitva tartása némi energiámba kerül melyet önkéntelenül is pótlok. A maszkom sarkából leválik egy apró szilánk mely egy tenyérnagyságú lila láng formájában elillan. Ekkor tisztán érezhető a shinigami reatsu amely lassan felhígul a démonival. Abban a pillanatban elrántom a kezem és a kapu bezárul. Elhúzom a számat.
~Ch... próbálkozik...

* Egy kétely hangzik el egy kicsiny körben, miszerint valaki hazudik. Ez a hazugság ezúttal Akemurára hárul, aki egyből védekezni is kezd.*
- Igen jól hallottad! A 3. osztaghoz tartoztam! Ahhoz az osztaghoz, akik a rabokat őrizték, de akkor még minden más volt! Hagyjuk! Amúgy se értenéd meg! *Szólal fel hangosan ismét. A hangja se az elején, se a végén nem mutat ki dühösségre vonatkozó jeleket. Megáll, és visszatekint.*
- Miért mutatkoznék be? Miért akarnál megismerni, és miért akarod kockára tenni az életed te lány? *Vonja kérdőre az immáron felé közeledő személyt. Egyre jobban kezdi birizgálni, illetve érdekelni Tsubaki személyisége. Lehet hogy a magány teszi vele ezt, de úgy látszik hat.*
- És egyébkéntis. A jelenlegi öltözékemnek mi köze a rangomhoz? *Vonja ismét kérdőre. Szép lassan megindul egy közelebbi helyre, amit egy másik fánál talál meg, és várni kezd a reakciókra. Hozzádűl a fához, majd szép lassan leereszkedik rajta. A Páncélja végigsérti a fa oldalát, de csak kisebb karcolásokat ejt rajta, majd le is ül és tovább figyel, észre se véve Onitsuráékat.*