Erdő

*Senshi tovább lidércesedik, majd a bankai-hoz nyúl, mely ledöbbentő tényekhez vezényeli Iriát. bizony itt már minden a feje tetejére állt, és ekkor jön a válasz.*
- A fenébe. Ha a barátod nem cselekszik, akkor neki befellegzett.* Jelenti ki aggodalommal teli hangnemen. Bár te még nem tudod miért mondja ezt, a lenti harc mégis mást mutat, ugyanis a szőke copfos lány felkelt, és látszólag zabosabb mint valaha. El is ordítja, magát, mire a kardja felveszi a shikai alakját, mely elég félelmetes látványt nyújthat még a messzeségből is, majd felölti ismét magára maszkját, és nekiront a lidércesedett halálistennek. A történések pillanatok alatt lezajlanak, és már csak annyit látsz, hogy Senshi elveszti jobb kezét egy hirtelen jött vágásban, majd ugyanilyen gyorsan a farkát is levágják.
Ám viszont térjünk vissza Iriához, aki eközben elgondolkodik, hogy mitévő legyen. Végül lékelölő kardja adja meg neki a választ, mely megdermeszti a vért is a testében.*
- Csak az történik, amit te akarsz. Én is csak ezt teszem. * Ez enyhe utalás lehetett valamire amit csak Tsubaki érthet meg, de mégis mitévő lesz? Hagyja elveszni barátját? Vagy esetleg megpróbálkozik valamivel? Ezt nem tudjuk,d e lehet nem is fogjuk megtudni, mivel ekkor nem várt események következnek be. Senshiék harca ugyanis idevonzott pár lidércet, akik egy erőteljes koppanással jelzik a falon, hogy be akarnak menni.*
- A fenébe. Társaságunk akadt. *Jelenti ki a melletted álló személy, majd így szól.*
- Engedj ki Hachigen. Elintézem őket. *Ekkor egy rés nyílik a falban, ami felé megindul újonnan szerzett barátod, majd félúton megáll és visszatekint.*
-Te nem jössz? *Teszi fel a kérdést érdeklődve. Talán ezzel te is segíthetnél Senshin. A döntés a tied.*

A harc lent egyre csak bonyolódik, mikor Senshi a bankaiját kezdi el hazsnálni, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Vagyis inkább, hogy tudja használni. Ez így egyre érdekesebb é=s veszélyesebb, de a szőke hajú kislány újból észhez tér és azonnal cselekszik is. Szinte egy másodperc alatt megszabadítja Senshit a jobb kezétől a brutálisan kinéző kardjával.
- A fenébe. Ha a barátod nem cselekszik, akkor neki befellegzett. - jelenti ki a melettem álló személy, akivel már egy jó ideje szemlélem az esemenyeket, de a nevét még mindig nem tudom. Nem is értem mire mondja, hisz a barátomat most csonkítsák meg. Nem úgy néz ki mintha ő lenne az erősebb. Ennek ellenére ő érti a dolgokat és nekem ez csak egy lidércel szembeni harcnak tűnik, de Senshi fejébe nem láthatok be. Ekkor a falon hatalmas koppanások és üvöltések szűrődnek át, ami jelzi, hogy baj van. A lélekenergiák egy pár lidércet is idevonzottak.
- A fenébe. Társaságunk akadt.- Engedj ki Hachigen. Elintézem őket. - cselekszik gyorsan a szőke egyiptomi frizurájú amgas vadidegen, aki visszatekint rám.
-Te nem jössz?- kérdi tőlem, mire én azt sem tudom mitévő legyek. Hagyjam Senshit egyedül ezekkel az idegenekkel, akik bármelyik percben megölhetik, és a falon túl mégcsak segíteni sem tudok majd neki? Vagy segítsek a vaizardnak? Gondolatban elmormogok egy mondhatni imát, hogy Senshi küzdjön és maradjon életben és pedig egy ugrással a vaizard után megyek, hátha tudok valamiben is segíteni.

Miután kardom még mindig ki van engedve shikai alakjába és újra elevenítette a múltat a beszédével kicsit dühösen vetem bele magam a csatába. Mért kell, hogy mindig kisértsen? Nem lehetne csak elfelejteni és menni tovább? Végül is egy egész család lemészárlása talán tényleg nem olyan dolog amit szó nélkül lehetne hagyni. Hiába. Korbácsomat teljes erőből meglendítve a lidérc torkára tekerem és egy erőteljes húzással a fegyverem végén lévő pengék lekaszabolják a szörny fejét. Mint kés a vajon, szinte olyan könnyedén vágják a húst a kis pengécskék. Az új bajtársam is könnyedén vágja le az ellenfeleit, de ő biztos hogy erősebb nálam. Semmi kétség. Mindezek után be be lesek a nagy sárga doboz belsejébe és aggódva tekintem a barátom harcát. Istenem, csak győzz Senshi.

// Azt hiszemén még tartozok itt valamivel, de ami késik az nem múlik. Láss csodát itt vagyok, viszont megkérlek, hogy ha írsz valami cselekvést, akkor azt tedd feltételes módba, és bízd rám, a többit //
*Iria kilépett a harctérre, és egyből két lidérc várja őt, melyeknek fogai megcsillannak a nap fényében. A halálisten kiengedett Zanpakutouval áll ki a két bestia ellen, és már kész, hogy lecsapjon rájuk. A harcba dühtől ittasan veti be magát, és ennek köszönhetően erős csapást mér ellenfelének egyik tagjára. Igaz a torok a cél, ennek ellenére a jobb karjára tekeredik rá az ostor, hála a lény reflexeinek, illetve talán a szerencse is közrejátszott kicsit. Bár a lidérc örül a gyors védekezésnek, a shinigami mégsem hagyja sokáig örülni, és egy erősebb rántás során konkrétan letépi annak karját. Természetesen ennek áldozatunk a legkevésbé sem örül. Sőt annál inkább válik zaklatottá, és dühössé. Jobb karjának elvesztése ugyanis igen csak feldühíti őt, melynek köszönhetően fejét vesztve támad rá a halálistenre. Szél sebes rohamának köszönhetően sec perc alatt Tsubaki elé kerül, aki ekkor meglepődhet, de a gyors roham nem várt lassú csapással fejeződik be, melynek köszönhetőn a halálisten jön ki győztesen. Hogy ezt shumpoval, vagy szimpla védekezéssel, esetleg kidouval teszi, az oly mindegy. Természetesen ekkor a shinigami a másik illetőre tekint, aki szemmel látszólag nem élvezi az erőfölényt. A lány tekintete tovább halad a burán belülre, ahol meglepetés várhatja, hisz Senshi levágott karja ismét a helyén van, mintha semmi se történt volna, és dühödten szórja a villámokat a szájából. A lány és a csillagfejű juhász viszont látszólag remekül elvan a távolsági fogócskában. Végül Iria egy belső kijelentéssel zárja le a látványt.*
~ Istenem, csak győzz Senshi.~ *Gondolja magában az éppen küzdő fiúnak, kinek ekkor nem tudni mi zajlik a fejében.*

Miután a tervem másképp sült el és a dög feje helyett csak az egyik karját kaptam, attól még sikerült megszabadítanom őt a felesleges végtagjától. Ez látszólag nem tetszett a harctársamnak és dühösen rohamoz meg engem. A lidérc érzelmei cseppett sem érdekelnek, de az tény, hogy hirtelen elém kerül. Ez egy kissé megrémiszt, de mikor látom a támadását és annak lasússágát, van időm egy egyszerű shunpoval a hátára kerülni és a fejére tekerni Si no Kawa halálos pengéit. Az előző tervhez hasonlóan megrántom az ostoromat és a hús hangja ahogy elszakad eloszlik a lidérc ordítása közben. Ahogy eltűnik és alólam is eltűnik a talaj így a levegőben vagyok kénytelen megállni. Rálesek a mellettem álló vaizardra, aki már végzett a saját lidércével, minden értelemben. Áttkintve a sárga falon, még mindig Senshit püfölik és próbálják megmenteni. A levágott karja újból a helyén van, ami azt jelenti hogy a lidércek képesek regenerációra. Ez gond viszont. A villámok csak úgy cikkáznak és várják, hogy eltaláljanak valakit a kockán belül, de egyenlőre hiába. A két játszótársa jól viseli a megerőltetést odabenn, sőt még támadni is tudják Senshit. Én örültem ha eltudtam menekülni előle, ami elég szerencsétlen egy gondolat.

Harcom során csak két lidérc jelenlétét észleltem, de mint ez utóbb kiderült 3-an tartózkodtak a közelemben. Ebből egyet az egyiptomi szőkehajú vaizard végzett ki, szinte fénysebességgel és megerőltetés nélkül. Én azt az egyet,a mit észleltem, azt is gondokkal küzdöttem le, de végül csak sikerült a másvilágra küldeni. És ezek után, meg akartam nézni, hogy Senshi hogy áll a nagy sárga dobozban, de megzavartak. Ekkor jött képbe a harmadik lidérc, akit nem vettem figyelembe az aggódás hatására, és egy erősebb hátmasszázzsal jutalmazott miatta. Figyelmetlenségemre csak az erős fájdalom, ami a hátamba nyilalt, keltett fel, hisz én inkább Senhsi miatt aggódtam, mint saját magamért. A nagy lökést egy jókora vastag fa állította meg. Nem mondhatnám kellemesnek az érzést ahogy kiterültem háttal a fa törzsének, aztán pedig leestem a földre. Hátamat fájlalva kelek fel a földről és tekintet vérszomjasan a lidércre, aki miatt a következő egy hétben balzsomoznom kell majd a hátamat. Lassan de biztosan talpra állok és már lendítem is az ostoromat, hogy elkapjam a lidércet és végezzek vele.

*Iria kiterül, vagyis csak ideiglenesen, míg Senshi az életéért küzd. Lidércek jönnek, majd távoznak az egyiptomi frizurásnak köszönhetően, ki játszint könnyedtséggel vagdalja őket lefele. Mindeközben a harmadik lidérc újabb támadásra készül. Nagyon lassú, így könnyen ki lehet kerülni, ezzel ellentétben bőre kemény mint a rákpáncél. Ha Iria jól megfigyeli láthatja, hogy testének pontján mozog csak minden támadásnál, és mindig stabilan kell álljon. Igazából nem túl erős, de még gyorsnak se mondható. A dereka védtelennek bizonyulhat. A lassú lidérc mellett megkukkolhatja a hadakozó Senshit, aki épp ekkor a földön fekszik. Se karja se lábai, de még a farka sincs meg. Hiyori a test felett áll, és szemmel láthatólag jól boldogul. Éppen egy cerot készül elsütni a fetrengő vaizardba. Az időből csak ennyire tellik Iriának, mert dolga akad. Ügyfelünk egyenesen mintha döfni készülne lendíti előre a karját. Vajon Iria mit szól a dolgok alakulásához?*

Iria oldalra les a vaizard barátjára,aki éppen az életéért és a lelkéért is küzd. Bár ő csak kívülről lássa a harcot, mégis úgy érzi, hogy Senshi nagyon nincs rendben. Nem tudja mit tehetne amitől jobb lenne a helyzet, hisz soha nem látott még ilyet. Nem is tudja, hogy kéne rendesen zajlania a dolgoknak. Csak reménykedni tud, hogy minden rendben lesz. Visszapillant a vele szemben álló lidercre, aki szinte csiga lassúsággal lendíti felé karját. Úgy dönt hogy az ostort mellőzi egy kicsit, így kardja vissza alakul az eredeti katana formájába. Shunpoval megpróbál a dög bal oldalára sietni és derékba elvágni, de ha ezt kivédené, akkor egyszerűen a feje fölé ugrana és onnan próbálja meg beledöfni kardját a dög koponyájába. Ha ez sem sikerülne akkor utána hátrébb ugrana és újból meglesné a harcot a pajzs mögött.
- Megfogják ölni, nem zavar? - kiállt oda a szőke vaizardnak közben. Próbál rá kétségbeesetten jelezni, hogy azt azért még nem kéne.

A harc folytatódik. Iria visszaváltja shikai alakban levő zanpakutoját, majd nekileselkedik a dögnek. Oldalra shunpozik, majd keresztbe vág. Bár a művelet szép, a kivitelezés még szebb. Iria sikeresen vágja meg a lidércet, aki ennek hatására előre dől, majd megtámaszkodik. Sikerült a gyenge pontjára üttni. Persze még nincs vége a harcnak. A lidérc erőt vesz magán, majd újra lábbra áll. Sebe begyógyul, bár szépen lassan.
- Megfogják öllni, nem zavar?
Teszi fel a kérdést Tsubaki Shinjinek.
- Ne aggódj miatta. Hiyori meg egész szépen visszafogta magát.
* Válaszol vissza a vaizard. Itt Iria kicsit lepihenhet, mivel kis időre elhárult a veszély. A lidércekátván a mészárlást visszavonulót fújnak. Itt a lányon múlik hogy cselekszik tovább. Amennyiben meg kívánja tekinteni Hiyori híres kúráját most megteheti azt. Esetleg megpihenhet a harc okozta fáradalmakat kipihenni.

És mindeközben mi történik a kalitkában? A harc folyik tovább. Senshi sikeresen visszanövesztette a végtagjait, bár olybá tűnik hiába. A kis szőke leányzó játszint könnyedtséggel kezeli a dolgot. Mintha csak erre született volna. Akemura minden vágást követően több, és több fehér anyagot fecskendez ki nagából, ami mint valami páncél veszi körbe. Teste egyre jobban kezd hasonlítani egy imátkozó sáskáéhoz, mint a régi önmagához. Remegő sikoltó hangja remekül kihallatszik. Rendesen szenved, de hát nincs mit tenni. A verőgép lány visszahúzza magáról a maszkot, hogy megnézze jobban ellenfelét. Feleslegesnek látja tovább pazarolni ebbe az energiát, így megszünteti ezt az állapotot.*
- Kár rád pazarolnom az időt! Többet vártam volna el tőled!
*Ordítja oda kekeckedő hangon. Tekintete kissé rideg, de jobban inkább csalódott. Már már kezdi nagyon is unni, ám ekkor valami megváltozik. Lidércünk tombolni kezd. Talán most ér véget a belső harc?
Nem egészen.*
-Ban... * Kezd bele Senshi remegő hangon dühöngés közben. Hyori meglepetten várja mi lessz ebből.*

Iria sikeresen vágja meg ellenfelét, ki ezután elöre dől és megpihen. Nem sokáig cselekszik így, lassan lábra áll újból és sebe mintha kezdene begyógyulni. A lány ezt látván hirtelen elé ugrik és egyszerú hasító mozdulattal megpróbálja kettévágni a maszkját. Ha ez sikerül, akkor utána be leselkedik a sárga búrán belülre és tovább figyeli Senshi harcát, de ha nem akkor csak, hagyja a lidércet futni, amíg még megteheti.
- Ne aggódj miatta. Hiyori meg egész szépen visszafogta magát. - jelenti ki a szőke vaizard, kinek nevét még mindig nem tudja, de jelen pillanatban nem is érdekli. Iria nem úgy látja, mintha a kislány visszafogta volna magát. Közben elmélázik, hogy egy ilyen gyerek, hogy lehet ennyire erős. Ő erre soha nem lenne képes, és valószínűleg nem is lesz. Túl gyenge ezt már az Akadémián és közölték vele. Legszívesebben bemenne ő is harcolni, de szinte biztos, hogy az első csapásnál meghalna. Ideje lenne végre összeszednie majd magát és erősebbé válnia. Talán ezek az új figurák segíthetnének is neki majd. Senshi hangos rekedt ordításba, vagy inkább sikításba kezd, ami egy kicsit eltörli Iriában a tudatot, hogy a halálisten még ott van valahol. Talán tényleg elveszett. Talán nem fogja tudni megölni a saját lidércét. De nem szabad kételkednie benne, hisz a vaizard annyi mindent túl élt már. Ezt is túl kell neki élnie.
- Ban...- kiállt fel a visítozó túlvilági hangján. Iria nem tudta. Nem tudta, hogy Senshi már bankait is tud használni, hogy ennyire erős lenne. Csak kívűlről tudja figyelni az eseményeket és várni. A legroszabb érzés, hogy nem tud tenni semmit. Nem tud segíteni sehogy sem, egyik félnek sem.
~ Hagyd meghalni Iria és menjünk haza.Neki már vége.~ Szólal meg a fejemben a kardom szelleme, akivel igazából soha nem jött ki jól. Ezen ezzel sem változtatott a helyzeten. Csak még jobban felhúzta a lányt és még idegesebb lett tőle.
- Nem lehet segíteni neki valahogy? - kérdezte meg a szőke vaizardot, hátha van valami megoldás, valami trükk, vagy egy kis kapu, hogy a halálisten ne vesszen oda.

Iria megsebzi a lidércet, aki ettöl megtorpan, és előre dől. A lány kiszemeli ezt a pillanatot. Elé ugrik, majd egy egyszerű mozdulattal megsebzi maszkját. Lidércünk fél arrca megvillan. Halálfélelem csillan meg rajta. Sikerül végül is felállnia. Oria kardja a kemény páncélon landol a vágás során, ahol végül is szikrázni kezd. Túl kemény a bőre, hogy csakúgy átvágják. A lidérc végül megtorpan, és meneküllni kezd. Elfut a helyszínről, és ezt remekül végbe is viszi. Iria megpihen. Tekintete ismét társára szegeződik. Nem érdekli már semmi más.
- Ne aggódj miatta. Hiyori meg egész szépen visszafogta magát. -
Jelenti ki Shinji. Biztos a szavában. Ám nyugtató szándékkal mondja amit mond, mégis látja Irián aggodalmat. Tudja, hogy itt fölösleges minden szó, inkább kérdezni kezd, hogy terelje a témát.
- Ti honnan ismeritek egymást? Úgy látom nagyon aggódsz miatta. Esetleg ő a párod?-
Kérdez rá Iriára Shinji, hogy kicsit kitérítse az aggodalomból. Ekkor egy hangra fegyel fel ő is.
- Ban...- üvölti el magát Senshi. Shinji tekintete itt hírtelen a kupola fele fordul. Szemmel látható, hogy meglepi a dolog. Akárhogy is van úgy néz ki egy bankaira nem számítottak. Iria eközben belülről küzd lélekölő kardjával, aki egyszerüen csak hagyná meghallni a fiút. Lehet neki van igaza, de lehet mégsem. Iria viszont csak befele vágyna. Segíteni akar mindenképp, de látja, hogy erre részéről még nem sok esély van.
- Nem lehet segíteni neki valahogy? -
Teszi fel a kérdést ösztönzötten Tsubaki.
- Hidd el a legjobb amit tehetünk az az, hogy hagyjuk őket végezni a dolgukat. Hidd el. Tudjuk mit csinálunk.-
Válaszol ismét Shinji, majd a tekintetét ismét a kalitkára emeli.
-Kai!- Ordítja el magát a fiú. Ennek hatására a kalitka belselye hirtelen elsötétül. Látszólag mintha valami beszorúlt volna. Hosszú percekíg van bent sötét, majd egyszer csak villamlani kezd, mintha esne. Hallatszik a hang. Kint jó idő van, így hamar rájöhetsz, hogy a hang bentről jön. Elered eső. Szép lassan a felhő is felszáll a kupola belselyében. Esik. Állapíthatja meg a halálisten, de ami még furább, hogy hiába esik az eső Hiyori csont száraz Ahogy Senshi is. Az esőcseppek ahogy hozzáérnek az emberekhez egyből el is párolognak. Ha Iria rákoncentrál a reiatsura érezheti, hogy valami kezd megváltozni. Senshi egyre erősebbé válik, mintha egyszer csak új erőre lelne, míg Hiyori reiatsuja elkezd gyengüni. A többiek is érzik ezt, így tekintetük kisség aggódóra vált. Látszik rajtuk, hogy ezzel nem számoltak.

A lidérc csak úgy elrohan vissza Hueco Mundoba, a saját földjére. Sok figyelmet nem szentel neki, hisz Senshi sokkal jobban leköti a figyelmét.
- Ti honnan ismeritek egymást? Úgy látom nagyon aggódsz miatta. Esetleg ő a párod? - kérdi tőle a szőke férfi, mire Iria felkapja a fejét és rá pillant. Kicsit elgondolkozik,hogy mit is kéne mondania, hisz maga sem tudja milyen kapcsolatban vannak.
- Dehogy is. Csak egy barát. - feleli rá egyszerűen, bár legbelül örlődött rajta egy kicsit. Ekkor Senshi neki lát egy bankainak, ami a legkevésbé sem volt betervezve. Ezt a mellette álló vaizardon is észrevette. Most már ketten figyeltek idegesen a harcot, hisz az ő barátja is bent volt.
-Hidd el a legjobb amit tehetünk az az, hogy hagyjuk őket végezni a dolgukat. Hidd el. Tudjuk mit csinálunk.- a lány persze ezt nem tudhatta biztosan, és nem is nyugodott meg a válasz hallatán.
- Remélem. - suttogta maga elé inkább halkan, hisz nem gúnyolódásból mondta. Ekkor a pajzs mögött teljes sötétség lett és semmit sem látott a lány már. Ettől csak még idegesebb lett. Mintha egy erős vihar hangja szűrődött volna ki, úgy hallotta. Senshi bankaija vihart okozna? Soha nem hitte voln,hogy élőben láthat egy ilyen erős bankait. Végül a felhők kicsit feljebb szálltak már, csak akkor bizonyosodott meg róla,hogy bent tényleg esik. Esik. Talán mostmár ő is segíthetne,hisz a kardjával a vizet uralja. Minél több a víz annál nagyobb Iria kardjának ereje. De persze nem volt biztos benne, hisz lehet, hogy valami teljesen más eső esik oda bent, és ő azt nem biztos hogy tudna irányítani. Így inkább csöndben maradt és figyelt. A lélekenergiák viszont nem hazudnak. A férfi barátja is veszélyben volt mostmár, hisz Senshi ereje egyre csak emelkedett.

Iria barátként ismeri el Senshit. Persze ezt Shinji gond nélkül elfogadja, hisz jobban leköti figyelmüket a két áldázan harcoló fél. A füstfelhő szép lassan felkúszik a kupola tetejére, ezáltal lehetőséget adva a benti helyzet felmérésére. Eső. Zuhogó eső tombol odabent, bár érdekes mód se Senshi, se Hyiori nem vizes. Mondhatni ahogy hozzájuk ér a vízcsepp, úgy el is párolog. Nem érteni mi történhet, de az biztos, hogy ez nem játék. A lidércesedett Akemura mozdulatlanul áll, és várja ellenfelét, hogy támadjon. Mintha tervezne valamit. Ha Iria jobban megnézi észreveheti, hogy bizonyos dolgok megváltoztak rajta. Immáron nincs nálla zanpakuto sőt a szemének színe is sárgáról kékre váltott. Túlzottan nagy nyugalommal vár az esőben. Q farkán kívül semmilye se mozog, mégis mintha kezdene megváltozni az erőviszony. Míg Hiyori reiatsu-ának ereje csökken, addig Senshié nő. Ez a bankainak tudható be. A lány megállapírja, hogy talán lehet tudná befolyásolni ezt a helyzetet hála zanpakutoja képességének, mégis türelmesen vár. A harc folytatódik. Hiyori megunja a várakozást, így nekiron Senshinek. Szemből készül nekiugrásból lecsapni rá, ám ekkor Shinji felordít.
- Vigyázz Hiyori!
Ezt persze a lány már nem hallja, így folytatja a támadást. Nagy csattanás hangja hallatszik fel. Hiyori megdermedve áll. Nem sikerült bevinnie a csapást. Mindeközben a lidérc mondhatni rámarkolt ellenfele kezére. Mindketten mozdulatlanul állnak. Míg a lány nem egyáltalán meg se moccan, addíg lidercünk csak a farkát mozgatja, eközben szemezik ellenfelével. Tudhatjuk mi következik. Shinji felordít társának, hogy nyisson kaput, felkészül a gyors közbelépésre. Iriának itt lehetősége nyílhat belopózni az egyiptomi fickó mellett. Neki kell döntenie efelöl. Shinji magára ölti lidérc maszkját, és már indul is. Közbevág a kivégzésnek. Derékbe rugja a lidércet aki ekkor elrepül bele az egyik még épp fába. Hiyori összeesik.

Rajtad a döntés.
Ha belépsz folytogató érzést kezdessz érezni, mintha egy minimális súly kezdene rád helyezkedni. Ez nem Akemura reiatsuja, bár annak is le lehetne tudni. Olybá tűnik, mintha az eső lenne az oka ennek az érzésnek.

A pajzson belül teljes sötétség ereszkedett le miután Senshi kiengedte a bankaija erejét. Segíteni szeretett volna, de sajnos a barátja alap képességét sem tudta, nem hogy a bankaiját. Annyit már át élt, hogy ha megvágja az ellenfelét az nem fog tudni mozogni egy ideig. Ezt egyszer rajta is alkalmazták már, nem is olyan messze innen fent a hegyen. Lehet akkor kellett volna valahogyan megölni és akkor nem lenne most gond. Nem kéne gondolkoznia sem rajta, hogy a félig halálisten és félig lidérc most a barátja e,vagy valami más. A felhők elszálltával meglátja Senshit, aki megint csak megváltozott egy kicsit. Kardja végleg eltűnt a kezéből, amit a lány rossz jelnek véli. Lehet, hogy tényleg elveszett és nem lehet már rajta segíteni? Egy ideig a két ellenfél csak áll és nézik egymást, de végül a copfos kislány megunja és neki ront Senshi ronda lidércének.
- Vigyázz Hiyori - kiállt oda neki az újonnan szerzett barát, de a lány már nem hallja. A lidérc előtt áll akárcsak egy szobor és néz rá. Iria Alig tudta követni az eseményeket a szemével, de előre tudta, hogy semmi jó nem fog történni. A lidérc megmarkolta a lány kezét, ezzel valószínűleg mozgás képtelenné tette. Legalább is erre tudott gondolni Iria. Ahogy meglátta a lehetőséget a  szőke férfi után futott befelé a pajzs mögé. Ez volt az első dolog amin nem habozott. De nem is gondolta át a dolgokat rendesen. A fickó teljes erőből belerúg a lidérc Senshibe, aki egészen egy faág repül. Az a fa valószínűleg többet nem fog kihajtani. Miután belépett, abban a pillanatban megérezte azt a tolakodó és nyomasztó reitatsut, ami bent tombolt. De emelett valami más is volt a levegőben. Iria azonnal aktiválta a shikai alakját. Egyik kezével az ostor markolatát tartotta, míg a másikkal az ostor szíjját fogta meg és kezdte el pörgetni a feje felett. Csak reménykedett benne ,hogy ezt a fajta esőt, vizet is kontroll alá tudja helyezni. Ha sikerül neki akkor az esőcsepekket az ostorral mondhatni begyűjti és egy örvényt próbál létrehozni, amit végül a lidércre szeretne rázúdítani.

Új harc veszi kezdetét, mikor Iria és Shjnji belépnek az arénába. Hiyori összeesik. Nem nagyon akar magához térni, míg Shinji felkészül a harcra. Iria se habozik. Lélekölő kardja felveszi ostorszerű alakját, majd azt pörgetni kezdni. Bár az esőcseppek már nem tudnak úgy hozzáérni Tsubaki bőréhez, mégis mintha nem akarnának engedelmeskedni az akaratának. Iria vizet nyerhet a növényekből, a fából, földből, de még a levegőből is, viszont hiába próbálja az esőt megzabolázni, az nem hagyja magát. Ha közelebbről megnézi a bent lévőket láthatja hogy senki se nedvesedett be. Még Hyiori is csont száraz 10 perc bentlét után. Ha az esőcseppeket akarja megvizsgálni, láthatja, hogy azok szerkezete nem hasonlít a vízre. Qmi még érdekesebb, hogy még a cseppekben is mintha kissebb áramot vélne felfedezni. Ha most kutatna lélekszallagok után mint autó légzsák becsapódáskor, úgy csapódna a képébe mindenfelöl a lélekszallag, sőt haez nem elég, még folyamatosan is eltűnnének, és helyére jőnne új.
Senshi felkel. Hátán nem keletkezik új maszk szerű anyag a becsapódás során, viszont egy új heg megjelenik ennek hatására. Az anyag se tetjed tovább testén. Mintha megdermedt volna. Ez jó előjel lehet. A lidérc ismét nem siet harcba szállni. Nyugodt tekintettel kiegyenesedve figyeli a harcba beszállt két illetőt. Szemének kék színe mintha világosodott volna. Kicsit fénylik is.
- Bármi történjék, vigyázz Hiyorira míg magához tér. A barátodat meg bízd csak rám.-
Adja az utasításokat Shinji, majd egy pillantás alatt eltűnik a szemed elöl, és már a lidérc mögött van kihúzott karddal. Senshin hirtelen vágások keletkeznek, mire razkódni kezd. Valószínűleg akkor reagál a test rá. Sok kis vágás kap helyet testén, de szinte azonnal be is forrnak egytől eggyig. Egyikből se tör elő új fehér anyag. Akemura összerogy a frissen szerzett sebektől, de reiatsuja egyenletesen növekszik, legalábbis azt az érzetet adja.

A copfos kislány összeesik és a földre zuhan a teste. Egy kis idejük keletkezett, míg Senshi ki mászik a fa törmelékei közül. Iria megpróbálja a lehetetlent, és pörgetni kezdi az ostorát, de mikor észreveszi, hogy ez az eső nem akar neki engedelmeskedni, reménytelennek tartja a helyzetet. Újból feleslegesnek kezdi érezni magát.
- Bármi történjék, vigyázz Hiyorira míg magához tér. A barátodat meg bízd csak rám - kiálltsa neki a egyiptomi frizurás férfi, így úgy is tesz. Oda szalad a fekvő testhez, és rögtön megnézi a pulzusát, van e még egyáltalán. Bár muszáj lennie, hisz a lány lélekenergiáját is érzi még. Senshié még mindig csak növekszik, ennek ellenére a lidérc csak hagyja, hogy a vaizard felszabdalja. Igaz ebből sokat nem látott, olyan gyorsan mozgott új barátja. A lidérc sebei szinte azonnal begyógyultak, ahogy megvágta Senshi testét. Ekkor kicsit jobban megfigyeli az esőcsepekket, hisz furcsa ez neki, hogye nem tudja irányítani ezt a vizet. De hisz nem is csoda, hisz ez nem egyszerű víz. A belsejében apró szikrák cikáztak ide-oda akár egy villanykörtében. Tehát Senshi ereje nem vízet irányítsa, hanem a villámokat, az elektromosságot. Kicsit fejbe csapta a lányt a felismerés, hogy ennyire hüyle volt és nem vette észre a dolgokat.
*Szóval amikor megvágott, kisebb áramot vezetett a testembe, amivel megbénította az izmokat. Rafinált egy képpeség.* - gondolta magában a lány, amíg a fekvő személyt figyelte, hogy mi történik vele. Ránézett az új barátja harcára, aki elég jól el volt jelenleg.
*Akkor valahogy, a cseppekkel ellopja az erőnket. De hogyan. Megint nem segíthetek, hisz a víz vezeti az áramot, csak rontanák a helyzeten.* - ismeri el magában a lány, és figyel. Végül úgy dönt azért oda szól a maszkos idegennek, hogy vigyázzon Senshivel.
- Hé! Nem szabad hogy hozzád érjen, vagy megvágjon különben lebénulsz! Az elektromosság az ereje - kiálltsa oda neki, de ennél többet ő nem tehet.

Iria közelebb lép Hiyorihoz, majd életjelek után kutat. Szerencsére a lány még él. Iria jobban szemügyre veheti ekkor, és ha így tesz a következőket figyelheti meg. Tág pupilla, a kar részen kissebb pirus tenyérlenyomat. Mozdulatlan test. Persze szinte egyből magára isnerhet a helyzetre, hiszen szinte majdnem ugyanebben a helytetben volt ő is, de mintha valami más lenne. Hiyorin ugyanjs nincs vágott seb, mindössze az a piros tenyérlenyomat. Mindennek ellenére Iria tudta mozgatni a szemét, de Hiyori mintha megdermedt volna. Olyan mintha konkrétan áramot vezettek volna bele. Ezt követően a vizet kezdi páztázni, melybekben mintha kissebb feszültséget vélnenfelfedezni. Ekkor tudatosul benne, mi is zajlik valójában.
- Hé! Nem szabad hogy hozzád érjen, vagy megvágjon különben lebénulsz! Az elektromosság az ereje -
Jelzi hírtelen Shinjinek a tényeket.
- Értem, akkor ez a helyzet.-
Jelenti ki nyugodtan. Senshi mindezek ellenére tovabbra se nagyon akar hadakozni. A hallottak után Iria szemébe tekint. Fejét kissé megdönti, mintha méregetné a lányt. Tekintete egyertelmű vészjelzes lehet halálistenünk részére, de ez akkor se szokványos. Olyan lidérc még nem volt aki türelmesen vár, és hagyja magát felvagdalni, még akkor is amikor rájőnnek a helyzetre, de mintha valami még lenne. Bizony a lidérc még most se mutat nagy életjelet. Mindeközben Shinji hátrébb ugrik, majd mormog valamit, mire a kardja átalakul. Lyukak keletkeznek benne, pontosan 5 lyuk. Markolata alatt egy nagy karika is helyet kap. Ezt követően használatba is veszi a helyzetet. Mivel Senshi mindent kitakar, így nem látni mit művel a vaizard a háta mögött. Minden esetre a tekintete megváltozik. Kicsit meglepetté válik. A farkának mozgatása is megszűnik, helyette a jobb karja kapja meg ezt a szerepet. Fejével mintha le akarna tekinteni, de helyette a lábfejét mozgatja. Pár másodpercen át csak logikátlanul mozog, majd szép lassan felemeli a jobb kezét. Mintha mondani akarna valamit.
- Ébredj Démonvillám!
Szólal fel szinte alíg hallhatóan, de még mielőtt bármi is történne levágják a kezét. Ennek meg is van a hatása, mivel lidércünk elüvölti magát. Eddig nem nagyon fájlalt semmit, de mintha ez más lenne. A regenerálódás se indul el azonnal. Meg van zavarodva. Feldühíti a dolog, így ismét felszólal, de ezúttal elordítja magát!
- Ébredj Démonvillám!
Ordít fel hangosan, mire kezének tövéből egy hatalmas villámoszlop tőr ki egyenesen az ég fele, amerre eredetileg is mutatott. Ez az oszlop egy kis ideig megy felfele, aztán hírtelen 3 felé válik, és mintha pontosan felétek jönne 2 db. Gyors támadás ez, így Iriának szintúgy nagyon gyorsnak kell lennie. Akárhogyis ez nem vicc. Vajon mit lép erre Tsubaki? Egyáltalán rájön mi foylik itt? Vagy belevész Senshi csapdájába? A következő komment után ezt megtudjuk.

A szőke kislány meg sem mozdul, de ami furcsább hogy a szeme sem mozdul, a pupillái pedig teljesen kitágultak. Ez rossz jel. Mintha csak sokkot kapott volna. Az élők világában lévő rendőrök is használnak ehhez hasonló fegyvert, amivel meg bénítják a rosszakat, de az egy kis szerkezet, nem egy kard. A kezén ott volt Senshi kéz lenyomata. Akár hogyan gondolkozott a lány nem tudott rájönni hogyan törhetnék meg ezt a nyomasztó bankait. A legegyszerűbb lenne valahogy le földelni, ahogy az elektromos dolgokat szokás, de hogyan allítasz meg egy képességet? Miután figyelmeztette új barátját a tényekről, a lidérc Senshi egyenesen a lány szemébe nézett és mintha csak méregetni kezdte volna. Iria kezdte rosszul érezni magát, hisz fogalma sem volt róla, hogy mit tehetne ellene, ha megtámadja. Ekkor új barátja lendületbe jön és megtámadja a lidérc Senshit, de ebből sokat nem lát a lány, mivel az ex halálisten hatalmas teste javarészt kitakarja a kilátást. Még dühösebbé válik, mivel nem sikerül vissza növesztenie az elhagyott testrészét.
-Ébredj Démonvillám!-kiálltsa el magát azon a reszelős hangon, ami a legkevésbé sem barátságos. Ekkor egy hatalmas oszlop húzódik felfelé,ami három felé oszlik szét, ebből kettő pont a lányok felé veszi az irányt. Azonnal felkapja a copfos lányt a földről és megpróbál a lehető legmesszebbre shunpozni. Még szerencse, hogy a kiütött személy nem egy nehéz férfi. Csak reméli hogy ez elegendő lesz a halálos sebek elkerülésére.
*Talán egy kis vízzel el tudnám terelni azokat a villámokat* gondolja át magában. Ha sikerül elkerülni a támadás, akkor aktiválja az ostora képességét és kicsit messzebb tőlük rácsap a földre,hogy egy kisebb tócsát tudjon létrehozni, és megvizsgálni a következményeket. Ha nem sikerül elkerülni, akkor gyorsan forgatni kezdi újból az ostorát, de maga előtt és egy ezzel valamilyen szinten tompítani a támadást.

Iria menekülésbe lendül karjában bajba kerükt álldozatunkkal. Szerencsére a shunpozás bőven elég megoldást jelent a villámokkal szemben. Mikor Tsubaki elmozdul, a két villámcsík kissé kihajlik feléjük, mintha vonzanák azokat, de szerencsére azért még nem fordulnak olyan gyorsan így a földbe csapódnak. Ex- halálistenünk egy újabb tervvel áll elő. Zanpakutoja segítségével víztócsákat hoz létre a közelükben.
( Ha a víztócsa reiatsut tartalmaz)
A tócsák szintúgy párologni kezdenek, vagyis inkább a rá cseppenő eső. Látszólag mintha az egész párologna, de mindigazából épp hogy csak egy kevéske fogy belőle.

( ha nem tartalmaz reiatsut)
A cseppek bár beleesnek a tócsába, mégse történik semmi. Se nem nő a szintje, se nem emelkedik. Bár mintha párolgás nyomait látnád, de a víz felszíne meg se moccan, ahogy a szintje sem.

Eközben a háttérben. A lidérc szép lassan magához tér. Imset tudatosan kezd mozogni. Shinji ezt nem hagyja, így ismét támadásba lendül, de nem várt dolog történik. A lidérc hagyja, hogy a vaizard megtámadja, de kis kitérés után a levágott karjának csonkját nyújtja támadó ellenfele elé, aki a lendülettől már megszabadulni nem tudó állapotban újra lehasít egy darabkát abból. Ezt kihasználva Akemura szinte azonnal visszanöveszti a karját egy másodpercet se hagyva az újabb regenerálódásra. Majd jön a következő reakció. Shunpo segítségével közelít meg titeket szinte sikeresen. Mkndhatni eléd kerül figyelembe nem véve a tócsákat. Maszkja szájának része nyitva van. Tekintete rád mered. Támadni fog. Szeme mintha már kevésbé lenne olyan világos kék. Reiatsuja szinte ingadozik. Támadni fog, és talán elsöpör. Felkészülsz a védekezésre, de ekkor nem várt dolog történik. Akemura pupillája kitágul. Mintha emlékezne rád. Megdermed a támadás közben. Szeme kissé remegni kezd. Mondani akar valamit, de még mielőtt megszólalna már kapja is a vagást hátulról. Shinji kezd bele is.ét az aprításba. A lidérc hátrálásba kezd. Kicsit mintha megzavarodott volna.

Miután a kis víz tócsákat jobban megfigyelte Iria, arra jutott, hogy még mindig nem érti a dolgokat. A víz kissé párologni kezd, de ezen kívül semmi mást nem fedez fel rajta. A lidérc támadásait is sikeresen elkerülte, bár kicsit követte a mozgásukat, de nem veszélyesen. Végül újból logikusan kezd viselkedni a lény, bár nem tudja el dönteni, hogy ez most jó dolog,vagy sem. Hirtelen újból visszanöveszti a levágott testrészét, mire Iriában, azonnal kattan a vészjelző. Mire reagálni tudna a dolgokra a lidérc Senshi előtte is terem. Szemében már semmi nyoma a halálistennek, akit a lány egykor megismert kicsit. Száját kinyissa és mintha támadni készülne volna. Iria azonnal megmarkolja az ostorát és pörgetni kezdené egy kézzel, hisz a másikban a kislányt fogja még mindig. Ám de a támadás valahogy nem érkezik, a lidérc mintha lenlokkolt volna előtte. Kisebb szem rángáson kívül semmi jelét nem mutatja a mozgásnak.
*Lehet ez az igazi Senshi lenne?*- gondolja magában, majd egyszerűen közli a lidérccel, vagyis inkább Senshivel a dolgokat.
- Csak győzd le - közli felé, mintha az olyan egyszerű dolog lenne. Ekkor az új barátja újból neki lát felszeletelni a lidércet, de Iria nem tudja hogyan segíthetne. Még mindig nem jött rá teljesen Senshi képességeire.

A lidérc támadásba kezd, majd mikor közelebbről megpillantja Iriát valamiért megdermed. Bántani akarja, szinte már ki van rá éhezve, de mégse megy neki valamiért. A tekintete is kissé más már közelebbről. Mintha megismerte volna őt.
- Csak győzd le.-
Jelenti ki ösztönzően Tsubaki a még legbelül küzdő Senshinek kissebb hatással. Sajna mondandója végen megszakítják a motiválásban, mivel Shinji nem hagyja, hogy bajozok essen. A lidérc összeesik., de négykézláb megtámaszkodik. Na most megfigyelheti Iria a következőket. Nyílt seb a háton, ráadásul iszonyat nagy. Vér nem tör fel belőle, de a lidérc szerű anyag annál inkább elő akar. Már csapódna is kifele, mikor hirtelen kívül az esőcseppekből az áram előtörni látszik a sebjelyen. Ugyanez belülről is kifele törik. Az áram egyből besüti, azaz beforrasztja a sebet. Ez nem a lidérc műve, mert akkor már feltört volna a massza, de így hamarabb bedorr a seb mint hogy a massza feltörhessen. Sajna ezzel iszonyat nagy bűz is csapja meg Iriát. Izzadt test, égett bőr, alvadt vér. Ezek a szagok összessége csapja meg Iria orrát. Senshi odébb shunpozik ahogy a seb beforr. A lába nyomában mintha homokszemcséket látna Tsubaki, ami szinte lehetetlen, mivel Akemura nem kedveli a tengerpartot. Sőt ami több ez a homok mintha más lenne a normálishoz képest. Ez egy másik világ homokja.

Iria megpróbált kommunikálni a lidércesedett barátjával, és az mintha figyelt is volna rá, de a szőke hajú vaizard hátulról szabdalni kezdte. A lány ezt betudta annak ,hogy Senshi küzd legbelül, próbálja visszaszerezni a kontrollt a teste felett. Négykézlábra ereszkedik előtte, amikor szörnyű bűz csapja meg az orrát. Mint mikor az emberi húst perzselik meg. Nagy nehezen visszafogta a hányingerét, hogy mégse rókázza ki magát a harcmező közepére. A lidérc hátán egy hatalmas sebhely tátongott a vaizardnak köszönhetően, amire a lány csak még jobban aggódni kezdett. De mikor meglátta,hogy mi történik Senshi testével, kicsit megértette a helyzetett. Senshi kardja valamilyen szinten próbálja visszafogni a lidérc erejét. Legalábbis a jelekből erre tudott következtetni. Az elektromossággal forrasztotta be a sebhelyt, és emiatt jött elő az az iszonyatos bűz. Nem a lidérc regenerálja a testét hanem Démonvillám forrassza össze a képességével. Persze nem tudta a lány,hogy ez most jó jel, vagy inkább sokkal rosszabb. Senshi kardja sosem volt az a barátkozó stílusú, sőt többször is meg akarta ölni már őt. Ahogy begyógyultak a sebei arrébb shunpozik messzebb tőlük. Lábnyomai helyén egy kevés homokat pillant meg Iria, ami újabb rejtélyt eredményez. Nem tudja mire vélni a dolgot, hisz az erdőben nincsen homok, és tengerpart sincs a közelükben. Talán Démonvillámmal kéne megpróbálnia beszélni, de persze ez lehetetlen. Más kardjával kommunikálni képtelen dolog. De az is lehetetlen, hogy Senshi belső világából került volna ide a homok. Esetleg Hueco Mondoból lenne? Ott már járt egyszer, igaz nem saját akaratából, de azt a homokot bárhol megismeri. Közelebb megy a fura természeti képződményhez, és egy kis adagot a kezébe vesz, hátha észrevesz rajta valami ismertető jegyet.

Iria elkeseredetten látja, ahogy barátja az életéért küzd. A bűz Senshivel együtt hamar elillan. A lidérc immáron kicsit másabb viselkedést mutat. Mintha próbálná a jobb kezét mozgatni. Lassan a maszk felé nyúl. Nem tudni mit akarhat. Nem támad, még mozogni se nagyon mozog. A sok sérüléstől nagyon kifáradt, így lihegését még messziről is hallani. Iria egy homokszerű anyagot vesz észre, melyet kezével közelebbről is megvizsgál. Mindazonáltal, hogy Senshi bűze arad belőle, még ismerős lehet neki. Bizony ez nem más, mint Hueco Mundo egyetlen anyaga amiből sose fogyhat ki. Nem más mint a homok. Hogy hogyis kerülhetett ide az titok, de biztos hogy Akemura hagyhatta el a ruhájából. Eközben Hiyori mozgolódni kezd, mintha ismét kezdene észhez térni. Shinji csendben figyeli a lidércet. Kész arra, hogy akármikor megtámadja, ha indikot lát rá. De vajon mi fog ez után történni? Egy biztos. Iria mintha szintúgy kezdene kifáradni. Hiyori is szép lassan szusogni kezd. Úgy tűnik ő is ráradtabb. Shinji tattani próbálja magát, mintha semmi baja se lenne, de 1-1 izzadtság csepp így is legördül az arca szélin. Mégis mi történhet? Hogy alakulhat a lidérc sorsa? Valyon Démonvillám próbál segíteni a vaizardnak, és Iria sikerrel fog vele kommunikálni? Ezt a következő komment után megtudjjk.