Park

*Saria ismét meglepődik. Nem számított rá, hogy kedvenc shinigamija ennyire pofátlan mer lenni egy hadnaggyal szemben. Hisz a hadnagy rangos tisztnek számít odaát, nem igaz?
A hadnagy szinte már füstölög dühében, zanpakutou-ját egyre közelebb nyomja Arashi nyakához, miközben az beszél. *
- Nem lehet igaz, hogy el kell magyaráznom ennek a szerencsétlennek... *Jegyzi meg csak úgy magának, de úgy, hogy Arashi még hallja. Mikor a vaizard elugrik a kardja elől, és befejezi mondandóját, a nő ráordít arra, akár egy kiképzőtiszt.*
- Te idióta, a te dolgod ezeknek a vackoknak a kinyírása, az én dolgom hogy felügyeljelek! *A nő feje kezd kissé vörösödni az indulattól. Vicces látvány lehet a fiú számára, de Sarianak más tervei is vannak. Magában persze vigyorog, élvezi a dolgot. A Menos és társai közelednek a páros felé, a Menos újabb cerot koncentrál a szájában. A madarak két 3 fős csoportban támadnak a fiú két oldaláról, és egy vezérnek tűnő különösen nagy rondaság pedig hátulról. A fiú előtt a menos kilőni készül, és mikor a cero elindul, a démonmadarak karmukat előretartva, teljes sebességgel zuhannak a shinigamik felé...*

*Feltörő nevetését elnyomja,nem lenne épp tisztességes,ha így kinevetné a hadnagyot.A madárszerű lények megindulnak felé.A levegő süvíteni kezd szárnyaik között,ahogy megindítják a rohamot.*
~Ha már úgyis akkora szája van,akkor oldja meg.
*Arashi kivárásra játszik,amint a hollowok elég közel vannak ahhoz,hogy már ne tudják megállítani a támadást a gyorsaságát és a shunpot használva kerüli ki.Az ütközés ismét porfelhőbe borította a hollowokat,arashi nem tudja megállapítani hányan élték túl.A pillanatnyi nyugalmat kihasználva Arashi válla fölött a hadnagyra néz ölésre kész pillantásával.*
-Még mindig nem mondta melyik osztagnál van!
*A "ködbe" veti magát,hogy a még élő hollowokat lemészárolja.*

~ Oké, első két lépés kipipálva, jöhet a megfélemlítés. *Vigyorodik el ismét Saira.
Arashi kikerüli a becsapódást, ám a hadnagy nem mozdul. A keletkezett porfelhőből úgy tűnik a nő telibe kapta a cerot és a madarakat. Amint a fiú beleugrana a "ködbe", a port hirtelen eltünteti egy lélekenergia hullám, és Arashi megpillanthatja Saria kedvenc időtöltésének gyümölcsét. A nő körül sötétkék aura jelenik meg, hatalmas reatsulöketeket megindítva a vaizard felé. A hollowk szétporladnak körülötte. A hadnagy shikai-ba lépett, ám rossz belegondolni, hogy ezek után milyen lehet a bankai-a. A külseje is megváltozott kissé. Egyenruhája ujjai "leszakadtak", két karját és a vállait is szabadon hagyva. Bal karján - duplapengés zanpakutouját jobb kezében tartja - , nonfiguratív jelek jelennek meg. A kard pengéi feketék, motívumokkal tarkítottak. Az adjuchas most büszke magára. Sikerült egy bonyolult illúziót keltenie, amit csak sok-sok gyakorlás után ért el. Ám nem biztos, hogy sokáig fenn tudja majd tartani...
Saria nem nagyon ismeri az osztagokat, de mindig is kreatív jellem volt; meg hát itt az ideje egy újabb fordulatnak. A kis megfélemlítés után a hollow stratégiát vált.
A hadnagy ránéz a vaizardra, - miután bal karjából kiengedett sötét reiatsugömbbel elpusztítja a Menost - és válaszol neki, immár nyugodtabb hangon.*
- 4-es TOIR, azaz 4-es Titkos Osztag, Illúziókeltő szakasz, Reiatsu osztály; és amúgy Rin Kaede hadnagy vagyok.*Amint ezt a nő kimondja, a park illóziója ténylegesen megszűnik, a kráterek eltűnnek. A nő alakját azonban Saria továbbra is fenntartja. A hadnagy zanpakutouja visszaáll normál alakba, majd Rin visszahelyezi a tokjába. Egyenruhája eltér egy átlagos shinigamiétól, obija ugyanis fehér helyett fekete. Ezzel jelezve a titkos osztagbeliségét. A hadnagyi "jelvény" obija egyik lelógó szárán egy sima fehér szám, egy 4-es, mellette pedig a felirat: "TO:I.R.".*
- Na milyen volt?? *Kérdezte a hadnagy Arashitól, kissé kislányos hangon. Saria irtó jól mulatott, s miután megszüntette a hollowokat, a shikait, majd az -ál-parkot, visszanyert valamicskét felmorzsolódott erejéből.*

*Arashi megdermedve nézte végig,ahogy a menos és a hollowok eltűnnek,valamint a shinigami ''ereje'' nyugtalanná teszi.Arashin megdöbbenés lesz úrrá.Elkerekedett szemmel pásztázza végig a parkot.Ismét azon azélfútta csendes tisztáson találta magát.A hold halvány sarlója már nem tetszett olyan vészjóslónak.Minden normálisnak tűnt.*
~Ezt az illúziót ő keltette?De miért......
-Bevallom,nagyon is élethű volt.Bedőltem ennek az illúziónak.De nem értem,hogy ön miért hozott létre egy ilyen megalkotott világot?Továbbá,hogy egy ilyen minden bizonnyal fontos hadnagy mit keres az élők világában?Elég sok a megválaszolatlan kérdésem,remélem megérti,hogy ezután a szemfényvesztés után már máshogy viszonyulok a dolgok állásához.
*Hanghordozása hűen tükrözi álláspontját,mivel ténylegesen is tudni szeretné a válaszokat.*

*Saria elégedetten mosolyog az átvert 'shinigamin'. Arashi kérdezgetni kezdi, látszik rajta, hogy életében most hall először arról a bizonyos titkos osztagról. Ami az adjuchasnak csak jó, hiszen kedvére formálhatja a dolgokat. A hadnagy is elmosolyodik, s kedvesen néz a fiúra, mikor az befejezi kérdéssorozatát.*
- Akármilyen fontosnak is tűnök, az én dolgom az, hogy az élők világában szétszóródott osztagombelieket felügyeljem. Vannak páran! *Nevetett fel a hadnagy.* Elég nehéz a dolgom. Nem elég, hogy a kapitányom is eltűnt, és hamarosan előléptetnek, még a vicces kedvű tiszteket is tanítsam móresre ha megpróbálnak átverni. Már pedig megpróbálnak. Szegények sosem tanulnak a hibáikból. Na de nem panaszkodok neked. *Mosolyodik el ismét, majd elindul a tó felé, ám pár lépés után hátrafordul, és visszaszól a fiúnak.*
- Nem jössz?
*Szemmelláthatóan van még mondanivalója...*

*Az iménti eseményektől Arashi nem fest éppen szalonképesen.Ruháját leporolja,felborzolt haját kisimítja arcából.Katanaját kezében tartva ám leengedve indul meg a hadnagy után.*
-Azt hiszem megértettem a helyzetét.Azonban még mindig nem világos számomra,hogy miért volt szükség erre az illúzióra az előbb.Továbbá,ha a saját osztagjának tagjait felügyeli,akkor mi dolga lenne velem?
*Zsebre dugott kézzel halad a shinigami mellett,fürkésző szemét rajta tartva halmozza el kérdéseivel.*

*Rin elindul, oldalán a vaizarddal. A tó fodrozódó felszínén a holdsarló tükörképe dereng, lágy szellő borzolja a szabályosra nyírt gyepet. Az égen csak néhol látszik egy-egy csillag...
Arashi újabb kérdéseire a hadnagy halkan felnevet, nem szeretné megzavarni a békés park nyugalmát.*
- Hogy hívnak? *Rin végig biztatóan mosolyog.* - Nekem is van ám szabadidőm. Olyankor mindig kijárok ide, a parkba, és merengek. És ma este te is itt voltál. Gondoltam egy kicsit szórakozom, ha már szabadnapot kaptam. Felmértem a képességeidet, a kardod igazán érdekes. De menekülsz a harc elől. Talán békés típus vagy? *Most ő kérdez. Kíváncsi szemekkel pillant a fiúra, várja válaszát...*

*Továbbra is a hadnagyot nézi,nem fordít különösebb figyelmet a környezetre.A feltételezés,miszerint menekül a harc elől meglepi.Katanajá még mindig ott pihen a kezében,azonban most már a tok is lekerült a hátáról.Végiggondolja eddig megvívott csatái nagy részét (már amire emlékszik) azután kutatva,hogy eddig hányszor kerülte ki a harcot.*
-Természetesen nem kerülöm a harcot,de egy ilyen összehangolt csapatos támadást talán így a legkönyebb elhárítani.Amúgy Arashi vagyok.... *Szemét lehunyja és mosolyogva teszi hozzá* -...a nyolcadik osztag hadnagya.Most már gondolom érti miért mertem olyan hangot megütni egy hadnagy jelenlétében.Egy titkos megbízáson vagyok,így a holmijaimat az osztagom kapitányánál kellett leadnom.íme a magyarázatom a nem megfelelő ruházatomra,valamint a rangjelzésem hiányára.
*Viszonozza a mosolyt s a séta közben a kard tokját forgatva szórakoztatja magát.*
Mióta vagy annak a bizonyos osztagnak a hadnagya és mi törtét a kapitányoddal?
*Teszi fel végül következő kérdését.Az éppen a levegőben pörgő tok visszahullik a bal kezébe és nem is repül tovább.*

~ Hadnagy...? *Saria szeme elkerekedik. Nem gondolta volna, hogy egy hadnaggyal akadt össze. Rin azonban továbbra is mosolyog.
Nem tetszik Sarianak, hogy egyszer csak kiderül a fura reiatsu gazdájáról, hogy hadnagy. Túl hirtelen, ráadásul egy hadnagynak semmiség lett volna elpusztítania a hollowokat.*
- Hmm, szóval nyolcadik osztag, és titkos küldetés? *Egy szemöldökráncolás után Rin újra mosolyogva válaszol.*
- Erről nem beszélhetek. Bocsi. Már így is túl sok mindent mondtam. *Felnéz az égre, olyan tekintettel, mint aki valamilyen kedves emléket idéz fel. Szemeiben mintha könny csillogna... A hadnagy lehajtja fejét, és megtörli szemeit, még mielőtt nedves csíkot hagyva maga után, legurulna az első csepp. Megáll a tóval szemben, és arcát felemeli. Nyoma sincs az előbbi elgyengülésnek. Arca mosolygós.* - Inkább mesélj te. Mi vonzott ide a parkba?

*A lány reakcióját figyelve hallgatja mondandóját.Szája félmosolyra húzódik ahogy akérdésre válaszol.*
-Titkos küldetésen vagyok.Tehát nem árulhatom el,Ukitake kapitány nagyon mérges lenne emiatt.Viszont te nyugodtan mesélhetnél,nem hiszem,hogy egy kapitány eltűnése,vagy halála hét pecsétes titok lenne.Ráadásul nem csak egy egyszerű shinigami vagyok.De ha neked nehéz erről beszélni,akkor felejtsd el amit mondtam.
*Kardjának tokját visszateszi hátára.Az így felszabadult kezét a shinigami vállára teszi és mélyen a szemébe néz,hogy már előre kiolvashassa a választ.*

-Nem szeretnék róla beszélni... *Miközben Rin ezt mondja, tekintetét ismét a csillagokra emeli, borostyánsárga szemei furcsán csillognak a holdfényben. Hangja halk, szomorú. Mikor Arashi megemlíti, hogy nem csak egy egyszerű shinigami, és kezét a vállára helyezi, Rin kissé zavartan a kézre, majd a tulajdonosára pillant.*
-Hogy érted, hogy nem csak egy shinigami vagy? *Nem követelőzően, inkább kíváncsian, zavartan és még mindig halkan, szinte suttogva.
Valójában Saria izgatottan várja a választ, hogy végre megtudja, miért érezte olyan furcsának a fiú reiatsuját.*

*Arashit meglepi ez a kérdés.Neki teljesen egyértelműnek hatott,amit mondott.még mindig a lány vállán tartja kezét és úgy folytatja a beszélgetést.*
-Hát természetesen úgy,hogy hadnagy vagyok,nem egy átlagos rang nélküli halálisten. *Hangszíne magyarázó és zavarodott volt,de amint tisztázta ezt a kis félreértést hangja bocsánatkérővé vált.* -Őszinte részvétem a kapitány miatt,biztos nagyon nehéz a helyébe lépni.Látszik,hogy mennyire mélyen érint,úgyhogy már csak egy kérdést teszek fel ezzel kapcsolatban.A negyedik osztag kapitánya Kyouraku kapitány,de akkor hogy lehet egy osztagon belüli szervezetnek másik kapitánya?
*Arashi értetlenül pillant Rinre...*

*Saria most piszok csalódott. Azt hitte, végre kiderül valami Arashival kapcsolatban. És a vaizard már megint csak kérdezget. Saria hirtelen támadt ötletén elvigyorodik. Aki mer, az nyer.
Rin hadnagy összezavarodottan néz Arashira, majd hirtelen hátraugrik, zanpakutou-ját kirántva, és a fiúra szegezve.*
-Miről beszélsz?! Hogy mered azt állítani, hogy ismered a 4-es Titkos Osztag kapitányát, akit még én sem, sőt, akit még saját hadnagya sem ismer??! Megszegted a legfőbb törvényt, Arashi. Ezért szét kellene hogy szabdaljalak!! És ugye nem is vagy hadnagy?! Egy egyszerű hadnagy nem is tudhatna a TO-ról, nem még hogy ismerné a kapitányt!! *Hangja belehasít a park békéjébe.* -És én megbíztam benned... *Hangja itt már elhall, a hirtelen csönd szinte dermesztően hat.*

*Arashinak tágra nyíilnak szemei ettől a fordulattól.Magában már a lehetőségeit latolgatja a harc elkerülésére.*
-Milyen Titkos osztag kapitányáról beszélsz?Az előbb még a negyedik osztagról volt szó,és amúgy is őt miért ne lehetne ismerni?Elég nehezen tudná felügyelni az utánpótlást és gyógyítást,ha mindig rejtőzködnie kellene.És hogy érted,hogy egy egyszerű hadnagy nem tudhat ezekről?
*Teljesen összezavarodva tekintett Rinre.a dermesztő csönd rossz érzéseket keltett Arashiban.Rossz előérzete savként marta belülről.Gondolatai összekuszálódtak s eddig tökéletesnek tűnő terve apránként kezdett szilánkjaira hullani az új helyzetben...*

~ Aki mert, az nyert. *Mosolyodik el elégedetten az adjuchas. Teljesen egyértelmű, hogy sikerült elbizonytalanítania Arashit.*
-Hazug vagy, és becsaptál. *Rin ezt halkan, suttogva mondja, fejét lehajtva. Vészjóslóan nyugodt. Hirtelen előtör belőle a sötétkékes reiatsu hullám. Zanpakutou-ja lassan átalakul a duplapengés karddá. Még mindig nyugodt. Mikor felpillant, szemében az izzó düh lángjai látszanak. Sötét energiagömbök kezdenek nőni bal kézfejének ujjai végén, majd kezét meglendítve öt sugarat indít Arashi felé. Amint kilőtte a veszélyes lélekenergia sugarakat, kardja suhintásával hosszú ívben egy sarló alakú reiatsu-forma következik.*

*Egy penge villanása,a surlódás zaja ahogy a fegyver kikerül hüvelyéből,a gyorsan elskandált szavak és arashi máris kész a csatára.*
-Ha harc,hát legyen harc!Össze-vissza beszélsz,van egyáltalán fogalmad arról,hogy mi folyik a Soul Spciety-ben?Nos,mindegy is,hogy mi vagy...
*Mondandóját félbeszakítva -és ha nem védekezik akkor őt is- indulnak meg a "lövedékek".*
~Ha jól látom az összessel engem célzott meg,tehát csak egy kicsit arrébshunpozok és meg is van oldva...Meg is támadhatom,de az már sokkal nehezebb lesz.....
*Egy féloldalas mosoly körvonalazódik arashi arcán,úgy tűnik kidolgozta a stratégiát.A lövedékekek egyre közelebb érnek.Arashi mindkét kardot a feje fölé emeli,így a kardok egy ,,X"-et formáznak,egyik lábát hátracsúsztatja..*
~Mindjárt itt lesznek,várj....várj...váárj.....MOST!
*A robbanás megrázza a tisztást,Arashi helyén már csak a park felforgatott talaja és egy jókora porfelhő van.A fű eltűnt és a kavicsos föld széthányva terül el.Itt-ott dombok emelkedtek ki belőle,néhol viszont kráterek alakultak ki,de Arashi nincs sehol.a lélekenergiája is eltűnt.*

*Saria csalódottan tapasztalja, hogy ezzel vége a harcnak. Pedig még voltak meglepetései. Rin alakját "shunposzerűen" tünteti el, persze miután visszaváltoztatta normál alakjába. Arashi nyilván rájött, hogy az egész kamu volt, szóval ezen még dolgoznia kell az adjuchasnak, de a vaizard elég sokáig nem tudta, mi a szitu, ami vigasztalja Saria-t. Mindenféle illúzió megszűnik, amit az adjuchas hozott létre, majd pár pillanatra felfedve alakját, egy gargantában tűnik el.*

*Az egyik földkupac mozgolódni kezd,először egy kard,majd egy kar és így folyamatosan egy test kerül a felszínre.Arashi tűnik elő a földből,sűrűn kapkodja a levegőt,mivel a föld alatt nehezen lehet olyat szerezni.Kardját visszahelyezi tokjába,majd gyanakvóan néz körül.Érezte a lélekenergia eltávolodását,de nem hitte,hogy terve valóban bejött.*
~Szóval mégiscsak megcsináltam,úgy tűnik nem hiába gyakoroltam a lélekenergiám elrejtését.Valami nem stimmelt ezzel a shinigamival,észre se vette,hogy csak beszélek össze vissza.ráadásul ő is minden hülyeséget összehordott...Majd szólok a többieknek,végül is nem volt semmi.
*Leporolja magát,azonban még így is tiszta sár marad,ezen már csak a zuhany és a mosogép segíthet.Pár percig még a környéket pásztázza,tesz pár ellenörző kört aztán elindul haza,remélve,hogy a mai napon nem fut össze több ilyen furcsa szerzettel.*

Sai nem igazán érti cselekvéseidet és szavadat, de miután megindulsz megérti célod és tovább indulsz. A banda ne nézi jó szemmel a figyelmetlenségeteket.
- Nem az eltűnések miatt jöttetek?
Kérdez rá a középső.
- Azt hiszem tudom a választ.
A bandának emelkedni kezd a reiatsu szintje, ami igencsak váratlan esemény lehet a shinigamiknak.
- Hogy a fenébe?
Néz egy kicsit értetlenül Sai.
- Egyszerű. Eltaláltad. Minket kerestetek. Na meg őt.
A távolban egy járatféle nyílik meg amiből egy hollow lép elő. Magas kígyószerű kinézete van.
A reiatsuja nagyobb a tieteknél. Tekintete rátok szegeződik. Nem vár. Támadásba is lendül, viszont nem titeket támad meg. Az egyik gyereket bekapja, majd egyben lenyeli. A másik kettő meg sem lepődik, sőt a bandavezér el is mosolyodik. A lidérc bőre ezek után egy kicsit megrepedezik, majd támadásba lendül. Hano-t veszi célban.