Park

*Hát rohadtul meglepődtem, csak néztem magam elé, ahogy Sentor azt állítja, hogy emlékezett kiesésem volt. Hiába mondtam neki, hogy megköszönnöm, amit értem tett, de én erre egyáltalán nem emlékszem. Na mindegy viszont a sört inkább azért mondtam, mert megszomjaztam nagyon úgy éreztem, hogy nagyon ,de nagyon rég ittam, de lehet, hogy csak a chips miatt.. Viszont csak úgy nem akartam elhívni őket, így legalább még jól is alakult, majd Minatohoz fordulok.*

- Gyere te is! Meghívlak, annyit iszol amennyit, akarsz az én vendégem vagy, de cserébe annyit kérek tőletek, hogy az én "éttermembe menjünk" ott még ehetünk is. Nem tudom miért, de nagyon megéheztem.

*Majd megpillantok egy fényképezőgépet Minato kezében, ekkor ~Mi van, ha megnézném a képeket és talán lenne valami bizonyíték arra, hogy tényleg elveszítettem egyszer az emlékezettemet. Habár valami, homályosan dereng.

- Minato elkérhetem a fényképezőgéped?

*Majd teljes komolysággal a szemébe néztem. És vártam a választ, de nem vagyok én ennyire nyugis személy inkább oda mentem hozzá, majd teljes kíváncsiságommal fogva megnéztem a képet mely a fényképezőgép mellett volt. Hát a kép hirtelen elnevetettet, ~ez most komoly?~ így gyógyítót volna meg Sentor? Hát ez nagyon vicces . Csak nevettem és nem bírtam vissza fogni magam, sőt még könnyeztem is nevetés közben. Ezek után tényleg nem voltam képes elhinni, hogy egyszer elvesztettem az emlékezetemet. Mindegy végül is játszom tovább a szerepem. Majd a fejem mellé emelem a kezem, és vakarni kezdem. *

- Hát szerencséd, hogy láttam ezt a képet Sentor most elég viccesnek találtam, de mi van, ha nem most látom, akkor abból talán nagyobb veszekedés lett volna. Sőt talán már verekednénk is, de ne rágódjunk ezen, mivel ez hihetetlenül vicces kép lett ^^Hála Minatonak, ma svédasztal lesz barátaim italban és kajában is. Akkor mehetünk??

*Csak néztem a csodálkozó képeket, még nem mondtam volna nekik, hogy több éttermem van? Sőt enyhe lekicsinyítés a több szó, inkább rengeteg. A világszerte majd nem mindenhol megtalálható. Igaz apám XXVII. Daimaou-é a fele, de még akkor is. Habár már elég rossz passzban van az öreg, de az öregedést nem tudjuk megállítani maximum lelassítani. Elmosolyodom, most mi lehet, Iriaval? Nézek magam elé szomorúan és sóvárgóan, úgy hiányzik, remélem mi hamarabb, újra láthatom.*