Sivatag

* A lidérc nagy figyelmet fordít megmentőjére, látszik rajta, hogy fontos minden szó, amit kimond, de csak egy bólintással jelzi, hogy még pedig az volt, akiről az illető tart. A második kérdését viszont nem igazán érti meg, mivel nem tudja, hogy kikre gondol, illetve azt se, hogy ilyesfajta személy létezik-e a sivatagban. így hát csak egy vállhúzással jelzi, hogy nem tud róla, majd leterpeszkedik, ezzel köszönvén el és nagy gyorsasággal fut el a helyszínről. Természetesen még mielőtt eltűnne megáll, majd megfordul és megszólal.*
- A Sivatag őre arra ment! *Mutat az ellenkező irányba, majd visszafordul és továbbfut. Még a nyomai is eltűnnek a homokszemcsékben. Irány tovább. Ha Hyaku továbbmegy, akkor megtalálhatja a kívánt személyt, de az egyedül van és jelen pillanat pihen, bár a teste is jól látszik a messzeségben.*

*A nagy sivatag őre végighallgatja a számára idegen mondatát, közben végignéz rajta és dicsőn szól vissza.*
- Kis arrancar. Nem láttam maszkos alakokat, se új jövevényt, szóval ő méltóságom nem tudja miről beszélsz... *Mondja végig nagy arroganciával és büszkeséggel, de ez még nem a mondat vége.* ... de nemrég találkoztam egy halálistennel és egy társaddal. Az a halálisten hasonlóan viselkedett mint te, sőt, a nagyúr parancsával jött ő is. A társad, akit keresel már a homok rabja, mivel áruló, ezért én a nagy és tiszteletre méltó Luluganga megadtam neki ami járt! *Jelenti ki nagy büszkén, de akkor még miért van zanpakuto? Hát ez egy jó kérdés, de ha ránézel és jobban megnézed, akkor láthatsz rajta repedéseket, töréseket, aminek biztos van valami jelentése, lehet hogy még él. A nagy és dicső homok őre figyelemmel követi minden egyes mozdulatod, bár beállásából látszik, hogy alacsonyabb rendűnek néz, amit ki is mutat.*

- Elnézést ó hatalmas Luluganga. Elfelejtettem közölni a nevemet, amit most be is pótolnék. A nevem Hyaku. - Mondta egyenes testtel és merev arccal, de nem időzött sokat tétlenséggel, a kard tüzetesebb megvizsgálása után így szólt a hatalmas őrhöz.
- Szóval igazak a hírek... egy halálistennel... "szövetkezett" a fajtám béli. Elnézését kérem hogy további problémákról szeretnék beszélni, de meg akadt a fülem egy dolgon. Köszönettel tartozom remek, és gyors igazság szolgáltatásodon. A nagyságodnak megkönnyítem a dolgát, hisz azért küldtek hogy Aizen nagyúr elé vigyem a korábban említett áruló. Gondolom nagyságossága is tudja hogy Aizen nagyúr nagyon szereti ő maga megbüntetni bűnős szolgáit.
- Egyben észrevettem ezen a fegyveren, ami a bűnös tulajdonosa, hogy nem tűnt el, ám sok helyen megrepedt. Tehát az ön módszere igen remek és hatásos, de sajnos a bűnös túl masszívnak bizonyult a gyors halálhoz. Ezért is jönnék azzal a javaslattal hogy vissza viszem Aizen nagyuramnak a homokba zárt bűnöst. Ezért is vagyok itt. - Hyaku szavai tényleges tiszteltetett tükröztek, és mély hangja egy bizonyos mértékig olyan benyomást keltett mintha mindig is ezt gyakorolta volna. S azért van hangjában, és testtartásában - amit változtatott a hosszú monológ közben- mert képes személyiségét úgy manipulálni hogy az adott érzést ami most a tisztelet. Azt el tudja hitetni magával hogy tényleg tiszteli azt a hollowot. S így maximális tisztelettel tud beszélni. Ez amolyan ösztönné alakult benne, de mégis, amiért nem volt része több ilyesmi alkalomban, ezért nem sűrűn használja. Ehhez kapcsolódva, Hyaku már vagy 100 éve nem beszélt annyit mint e küldetés folyamán.
Hosszúra sikerült vélemény nyilvánítása után a bűnös zanpakutoját a ruhája belső részébe tette, arra a helyre ahol a fekete öv szerűsége továbbra is ott tartja, kellemetlennek kellemetlen az ottléte de szükséges. Ha netalántán az őr kiengedi és visszaviszi, akkor több napi járásra vannak Las nochestől, bármikor ellophatja a zanpauktóját, ahogy a sajátját is. De még azt nem találta ki hogy hogy tudna elrejteni két zanpakutot, amikor egyre is nehéz vigyázni. Utána türelmesen várta a választ.

/ Bocsi, az előzőnél kimaradt pár betű, :S/

Hyaku elégedett volt Luluganga válaszaival, de nem is töltött több időt szerencséjének örülésével: - Nagyságod ajánlata, nem is... ajándéka mélységesen megtisztelő, főleg hogy ezt a magam fajtának ajánlja. Lekötelez. - mondta kicsit megdöbbent hangaggal, amiben egy kis boldogság is helyett kapott. - Még mielőtt nagysága leküldene engem, nem tudná megmondani nekem hogy onnan hogyan juthatok fel? Már nagyon régen volt amikor is ott jártam... és múltkor a fákon másztam felfele. De nem hiszem a bűnös Arrankar társam utánam mászna e. Ezért lenne hatalmas segítség ha nagysága kisegítene a korábban említett információval. - Mondta újfent tisztelettel a hangjában, de ez érthető a remek ajánlat után. Választ türelmesen és tiszteletteljes testtartással állt.
" Elgondolva remek dolog hogy eddig már kétszer segítettek nekem. Bár nem számítottam Luluganga ilyen nagylelkű ajándékára de megdöbbentő.. de az ösztöneim azt súgják hogy a a szerencse széria elfog fogyni amint lemegyek a menosok erdejébe. Ott a káoszok gyümölcse vár rám, mert nem tudni mit fog csinálni az a bűnös marha. Meg amire megtalálom a kósza fejét. Na mindegy."

// De nem szeretem a dupla postokat, most mégis képtelen vagyok egyre. Sebaj.//

A halálisten és az arrancar kilép Las Noches ajtaján egyenesen Hueco Mundo sivatagába. Természetesen egyikük se áll meg addig, amíg messzebb nem érnek a kastélytól. Hosszú ideig sétálnak, szinte már napok óta tart a menetelés, melyben egy szó se csattan el. Azonban ez nem tart sokáig. Néhány napi járás után Sai megáll, majd körbenéz. Ha Williem jobban odafigyel, akkor ő is érezheti a különleges lélekenergiát.*
- Azt hiszem megjöttünk. * Felei a shinigami, majd elővesz egy nagyobb méretű fiolát, melyben félig tele egy zöldes folyadék található. Egy kicsit meglegyintgeti, ezzel is elkavarva a dolgokat benne, majd a társa felé nyújtja.*
- Nesze. Ezt most kend magadra. * Szólal fel a már megszokottnak vélhető modorával. A táj nem a legbarátságosabb. Néhol kristály fák láthatók, de az ismeretlen lényekből sehol semmi.
Vajon magára fogja kenni az ismeretlen folyadékot? Mi lehet abban a fiolában? Ezt nem tudni, de, mindjárt kiderülnek a válaszok.*

Ahogy egyre távolabb értünk a palotától egyikünk sem szólt egy szót sem. Ez pont jól jött nekem hogy lecsendesítsem a belsőmben dúló vihart amelyet a halálisten nagyképűsége okozott. Már több napja úton voltunk még nem megálltunk ott ahol a legerősebb volt az a furcsa lélekenergia. Majd a társam elővett egy apró fiolát amiben valami zöld folyadék volt. Nem tudtam hogy mi az és azzal jött hogy öntsem magamra.
-Hogy is ne. Azt sem tudom hogy mi van benne és hogy mi a hatása. Addig én nem öntök magamra semmit ameddig el nem mondod mi ez.
Mondtam neki most már én is egy kicsit keményebben mint eddig. Hiszen ki tudja hogy mi van abban az üvegben rajta kívül. Ha meg csőbe akar húzni akkor meg pláne.

Láttam hogy nem tetszett neki az hogy kérdezősködtem de jobb volt ezt tudni mintha váratlanul érne egy kellemetlen meglepetés.
-Igen ismerem csak tudod nem bízok a magad fajtában. De reméljük hogy igazad van de ha átversz akkor azt az erőt nem a lidércek ellen fogom használni arra mérget vehetsz. Szóval akkor gyerünk.
Mondtam egy kicsit bizonytalanul majd átvettem a kis üvegcsét és a tartalmát magamra öntöttem a tartalmát jelezve ezzel hogy benne vagyok. Majd meghallottam a hangot ez is volt az egyik ok ami miatt megtettem a dolgot.

Hát erőt nem igen hozott ez a kis lötty. De ellenfelet azt igen. Eleinte még a távolban csak bámultam az ellenfelet. De a társamnak már hűlt helye volt amikor oldalra néztem. Remek ez vagy elrejtőzött vagy itt hagyott hogy végezzem egyedül vagy haljak meg. Nos az utóbbit nem szándékoztam tenni egy ilyen alacsonyabb lidérc ellen. Szóval megvártam még a közelembe ér de ezalatt az idő alatt egyáltalán nem éreztem hogy erősebb lennék. Majd elém is tárult az ellenfél látványa akinek az ordítása elég furcsa volt. Nos mindenesetre a csapását csak megpróbálom elkerülni úgy hogy a lehető legközelebb maradjak hozzá hogy esetleg meg tudjam vágni ha alkalom adódik az elugrás közben.

Remek ez a lötty sem működik ami annak a jele hogy átvertek. Nos akkor itt az ideje hogy küzdeni kezdjünk hogyha nem akarok meghalni. De esküszöm ha itt végeztünk még ezért előkerítem azt a kis mitugrászt és ezért még felelni fog. Nem érdekel hogy hogyan de itt hagyni ezzel a lidérccel nem a legkedvesebb trükk. Szóval most már én is támadásba lendülök. Minden hárításom vagy elkerülésem megpróbál egy gyorsan ellentámadással kompenzálni.

Egyre jobban kezdtem belejönni a harcba de már éreztem hogyha ez így fog tovább menni akkor nem kétséges hogy ő nyer. Szóval jobb ha gyorsan csak ártalmatlanná teszem. De ugye könnyű azt mondani. Mintha soha nem fogyna ki az erőből. Az ellentámadásaim is mind hasztalanok abból a célból hogy én vezessem a harcot. De ekkor valami furcsa dolog történik. Vagy is nem csodálom hogyha helyettem egy erősebb ellenfél után néz. De a dolgok lényege hogy kihasználjuk azt ami megadatott. Szóval villámgyorsan a lábát próbáltam megvágni minden erőmmel hogy lassítsam.

* A harc folytatódik. A nagy hajcihő után az ellenfeled megáll, majd felnéz a hegyre és vonyít egyet, addig te ezt az alkalmat kihasználva úgy döntesz, hogy megvágod a lábát, ami sikerül is. A kardod nagy erővel csapódik a bal hátsó lábába, amit ő is érez. A fájdalma az arcán és a vonyításán is észrevehető, melynek egyetlen indoka a zanpakutod pengéjének használata. Ám ha a pillanat szép is, ez sem tarthat sokáig, hiszen ha a dombra pillantasz, akkor a társad pillanthatod meg, ahogy vigyorogva csurgat egy keveset abból a szerből amit magadra kentél.
Ez a látvány se tart sokáig, hiszen egy pislantás alatt tűnik el, majd megjelenik mögötted a kezét kinyújtva.*
-BAKUDOU 9! Geki!* Ordít fel hangosan, majd hirtelen egy vörös aura veszi körbe az ekkorra már lesérült ellenfelet és téged. Az aura igen fura érzést kölcsönöz, de ami még rosszabb az az, hogy se ő, se te nem tud mozogni.*

Nagy örömömre sikerült megsebezni. Ráadásul a kívánt helyen és elég jól. De nem őröltem sokáig az iménti tettemnek. Én is a domb felé néztem és megláttam az a kis halálistent.
~Na ez meg hol a fenében bujkált eddig?
Éppen egy szép kis megjegyzéssel akartam illetni amikor ő hamarabb megszólalt. Vagy is kiáltotta a támadási technikát. Aminek következtében egy vörös fény vesz körbe minket. Nagy segítség volt mondhatom. Próbáltam megmozdulni de úgy látszik ez az aura pont ez ellen van.
-Még is mi a fenét csinálsz? Ez lenne a nagy terved?