Sivatag

-Remélem is, ha már ezt mind túlélted, ne halj meg ilyen aprócska hülyeség miatt.
Hajam kissé még borzolta áll a benne szaladgáló töltések miatt. Minden egyes kisülés zselé mód simítja le.
-Nos, mik lennének azok a bizonyos célok?
Vonom kérdőre, kissé tán cinikusan. Mindeközben összefonom karjaimat, hátsó, jobb lábamra helyezem a testsúlyt. Várok.

* Elgondolkodok. Vajon az igazi célom mondjam? Muszáj lesz, ha élni akarok, és azt akarom, hogy bízzon bennem. Mély lélegzetet veszek, majd a karomon lógó nyakláncra pillantok. *
- Meg akarok erősödni. Ez a célom. Hogy miért? * A szemébe nézek. *
- Gondolom mondanom sem kell, hogy az a lány, Iria, nem a húgom. De igazság az, hogy tényleg van egy testvérem. A neve Momo. A halálistenek közt van, és ahhoz hogy érte mehessek, meg kell erősödnöm. Sajnos nem vagyok épp szívesen látott vendég a Lelkek világában. Oda én túlzottan is a ti fajotokba tartozok. Ezért akarok közétek tartozni. Erőssé tesz ez a világ, ha tényleg úgy van ahogy mondtad. És sokkal inkább közétek tartozok, mint a halálistenek közé. A kishúgom viszont még közéjük tartozik. Ki akarom deríteni, hogy él-e még. És ha ezért neki kell mennem az egész Lelkek világának, akkor nekimegyek. Ez a dolgok miértje. Tudod az emberek világában minden hősködős sztori egy lányról szól. Az én sztorim Momo-ról. *Foglalom össze, nem túlzottan röviden. Tudom jól hogy rengeteget kockáztatok azzal, hogy elmondtam, de szeretném ezt az Arrancar-t a szövetségesemként tudni. Így teljes őszinteséggel mondom el neki a történetet. *
- És még valami. *Teszem hozzá némi hatásszünet után.*
- Ha segítesz nekem ebben, akkor nem lennék hálátlan. Mi a te célod? Bármi is az, ha én erőssé válok, akkor én is segítek neked elérni amire vágysz. Szeretném, ha bíznál bennem. És jó lenne, ha a célomról többet senkinek egy szót sem ejtenénk. Aizen nagyúr nem tudom miként reagálna minderre. Valóban hasonlítunk Kobusi. Ezért ajánlom fel mindezt. * Közelebb lépek, és kézfogásra nyújtom a kezem. *
- Mit gondolsz?

-Hogy mit gondolok? Szerintem gyámoltalanok megvédése evolúció ellenes. A gyönge elpusztul, ez törvény. így van rendjén. Bár lehet benned kurázsi, ha a túlélésen van időd másra koncentrálni. Illetve ha eddig volt, ezentúl nem nagyon lesz.
Állítom fel álláspontom. Elindulok vissza Lasnoches irányába.
-A célom túl élni. Ebben viszont nem szorulok segítségre, tudok magamra vigyázni. Aizen nagyúr pedig nem foglalkozik hozzánk hasonlókkal. Akarhatsz egész Hueacho Mundo ura lenni, körberöhög és mire észbe kapsz már fejed sincs. Szóval, nem fogja zavarni a dolog. Amíg nem szegülsz ellene életben hagy.
Zsebredugott kézzel kicsiket lépkedve haladok arra amerről jöttünk.

* Csendben hallgattam az Arrancar-t. A memóriámba égettem az egészet. Minden szavát. De a célomról akkor sem mondok le. Ezt viszont neki nem kell tudnia. Amíg nem akadályoz, nincs baj. Lassan utána indulok. Kicsit zavar a lassúsága, de nem szólom meg érte. Tudom, hogy talán az egyetlen segítségem lehet, míg itt vagyok. Nincsenek barátok. Velem van a kardom, és egyenlőre Kobusi is. Mindenki más ellenség. *

Hueco Mundo hangulatos táját nézte Hyaku elcsigázott tekintete. S egy kis idő után tekintete a tőle távolodó hollowokra tekintett.
" Lehet küzdelem lenne ha tovább próbálkoznék, ők sokan vannak, és az első reakciójuk félelem volt, vagy amolyan reakció, támadásnak vélték jelenlétemet. Hmm.. és ha eddig nem használtak a szavaim, hogy még szóra se méltatták, akkor semmilyen szónoki beszéd nem tudná őket szóra biztatni. Persze... ha talán kihívnám a legerősebbet és ha nyerek akkor beszélniük kellene. Áhh de a hangulatom olyan mint régen, reménytelenség uralkodik rajtam. Aizen nagyúr számít rám. Bárcsak tudnám miért nem beszélnek velem... egy módja maradt." -Gondolta Hyaku és gyorsított léptein hogy utolérje a hollow csapatott. Amint sikerült, megszólította őket:
- Várjatok! Információkért mit kértek cserében? Megegyezhetnénk valahogy. - mondta komoly hangsúllyal. S testtartásán látható volt hogy határozott, és magabiztos.

* Az arrancar látja helyzetét, és azt is, hogy ezekkel nem fog hamar szóba állni, viszont egy váratlan dologgal hozakodik elő. Üzletet ajánl fel a lidérceknek az információkért cserébe. Ez hamar végigmegy a hollowok tudatán, majd meg is állnak, és mintha egybe lennének olvadva, úgy fordulnak meg egyszerre. Belenéznek az idegen szemébe, majd a legnagyobb fel is szólal.*
- Nem veszed észre, hogy utáljuk a magadfajta korcsokat?! Ha végre felfogtad, akkor hagyj elmenni minket! *Fejezi be modortalanul a mondatát, majd visszafordulnak és lassan továbbmenetelnek. Úgy látszik Hyaku szavai nem hatották meg őket, de még üzletelni se akarnak vele, ami rossz jel. Legalábbis a többsége nem, hiszen a kis gekkó szinte nem bírja ki, hogy ne nézzen még utoljára rá az illetőre, majd visszafordul és megy a tömeg után.

a korcsnak két választása van, vagy követi őket, vagy keres nyomokat tovább.

Ha követi őket, akkor helyszínváltás. "Keleti részleg (Felfedezett terület)"-hez írjál. Egy erdős részleghez érkeznek, majd le is pihennek.

Ha továbbkeresel, akkor nincs helyszínváltás, de egyenlőre semmi nyom. Hamar elfáradsz, ideje lepihenni.*

/Ha már vicces song akkor nyújtok egyet /

Hyaku sikertelen próbálkozásai nagyon felbőszítették. Körbe-körbe, felugorva s leesve a homokba, kergette a kis lényt sikertelenül. De amiért amúgy is fáradt volt, és még ez a kergetőzés is, teljesen lefárasztotta, és kénytelen volt megpihenni. Két kezét az enyhén behajlított térdeire tett és így görbe háttal egyfolytában lihegett és szuszogott. Ám de ahogy szuszogott, szeme sarkából észrevette egy különleges tárgyat a homokban. Tőle és a lénytől nem messze hevert a homokban.
- Ez valami vicc? - tette fel a költői kérdést. S amint a lény felé fordult az oda nyújtotta neki az ellopott fegyvert. Hyaku reménykedett benne hogy most nem akarja átverni, ezért határozott mozdulattal el akarta venni, legalábbis úgy tervezte. Aztán kitudja még mi jöhet.
De ha a lény tovább játszadozik és hülyíti a 25. Arrankart, akkor az oda ugrik a másik zanpakutohoz, megfogja azt és cserét ajánl.
Ha pedig minden simán megy akkor egy kérdéssel fordul a lényhez, talán megérti amit mond és mutagatni elmutogatja a választ.
- Te, nem láttad hogy az a fegyver -mutat a korábban látott zanpakutora - kié volt? -kérdezte egy kicsit még idegesen

* Egy kis kergetőzés után mindkét fél kifárad, de még a hollow átadja a kardot, majd leül és kifújja magát. Eközben az arrancar is megpillantja azt a fegyvert, amit keresett, majd továbbkérdezősködik. Hosszú ideig semmi választ nem kap, majd hirtelen fordul a dolog.*
- Huh. ez jó volt. látom még formában vagyok. *Szólal fel öreges hangon, még a stílusa is hasonló, mint egy idős személy, majd ránéz az idegenre és ismét felszólal.*
- Igen, tudok beszélni. Nem akarom hallani. Csend.* Szólal fel ismét, mint valami őrült, bár a hangja továbbra is öreges, de mégis figyelmeztető. Hamar előkap egy ismeretlen tárgyat, majd elkezdi azt nézegetni. Ez a tárgy természetesen az a rózsaszín telefon, amit még Hyaku rakott el.*
- Ez meg milyen szerkezet? Valami tudatmódosító? Áh. Nem értek az ilyesmikhez. Öreg vagyok már ehhez. *Folytatja mondatát, majd felnéz az ismeretlenre, de nem nagyon érdeklődik felőle, így hát hamar visszafordul és a inkább a tárgyat vizsgálgatja tovább. Sajna nem beszél, sőt nem is törődik a korcs küldetéséről, de már biztos hogy tud valamit. Eközben a többiek hol maradnak? A kérdésre nincs válasz. Lehet hogy lesben állnak, de az is lehet, hogy a hollow megszökött a csoporttól. Egyenlőre erre még nem derül fény.*

Hyaku:

* Egy kis pihenő veszi kezdetét a két személy között. érdekes beszélgetésbe kezdenek, egy annál érdektelenebb témáról, bár Hyaku már tudja, hogy a másik személy nem óhajt sokat segíteni neki, ő mégis üzlettel próbálkozik. Információcserét ajánl fel az öreg hollownak, aki fel is figyel erre.*
- Szóval mindenféleképp tudni akarod? Hát rendben. A válasz lent van. Mélyen a homok alatt. *Válaszolja, kissé morogva, majd hátradől és az eget kezdi el bámulni.*
- A tifajtátok másabb mint mi. Sokkal undorítóbb, de az a személy. Ő más volt. A fején maszk volt, kivéve a szemeit. Szőke haja megcsillant a holdfényben. Igazi hős alkat. Mégsem értem, hogy hogy követhetett el ilyen ostoba hibát. *Kezdte el a monológját, bár ez hasznos információ, hiszen a történtekről szól, de hamar félbehagyja. Felfigyel valamire, de nem mozdul.*
- Hallottál már a sivatag legöregebb őréről? Az egy olyan személy volt, aki képes volt a homokot irányítani, de még ő se bírt el az új jövevénnyel. Nagyon vigyázz, ha őt keresed. * Fejezte be a mondatát, melynek információja semmi jót nem sejtetett magában.*

Kobusi és Onitsura:

* Még napokkal Hyaku megjelenése előtt dúlt egy kisebb ismerkedési harc, amolyan gyakorlás. ez a kis ismerkedés nem tartott sokáig, de ami az előtt történt, még annál is fontosabb. Hogy mi történt, és mi van most? Hát a történet igen egyszerű. Egy szép nappalon 2 halálisten 1 vaizard és 1 arrancar találkozott össze egy erdőben. Az ismerkedés után útjuk hamar Lass Nochesba vezetett, ahol a vaizard elhatározta, hogy megerősödik és ebben segítségeként Kobusi-t választotta, aki elvállalta a tanítását. Rajtuk kívül egy lány is megérkezett, aki ugyan álmosan, de mégis figyelmesen követte az eseményeket. Ugyan az erdőben magára hagyták az ismeretlen halálistent, mégis gond nélkül fogtak neki az útjuknak Aizen palotájába, ahol egy próbatétel elé kerültek. Egy újabb ám, de szerencsétlenebb shinigami is részt vett a próbán. Imuru volt az a vak shinigami, akire a választás esett. Bár a próbatétel igen különleges volt, mégis sikerült megoldani azt ezzel befogadva a vaizardot az arrancarok közé, bár ez nem mindenkinek tetszett. Egy személy a sötétben meghúzódva nézte végig az eseményeket, majd dühét visszafojtva üdvözölte őket és meg is kezdődött a rivalizálás. A történtek kipihenésére a két immáron már barát, kijött a sivatagba, ahol próbára tették egymást, egy játékos harccal. ami hamar abbamaradt és visszamentek a palotába. Aizen nagyúr még nem döntött teljesen, de ez egy feladata,miszerint Hanashitának el kell nyernie a bizalmát a nagyúrnak. A két lány épségben visszajutott Karakurába, bár emlékeiktől megfosztva, de mégsem teljesen. Ki tudja , hogy akarva, vagy akaratlanul, de Tsubaki Iriának megmaradt egy valami a fejében. Egy reiatsu. Egy ismeretlen lélekenergia, ami talán választ adhat az eltűnt barátjára, illetve a másik shinigamira.*


/ Köszöntem a kalandot mindenkinek. Az itt felsorolt személyek mind kapnak 10 reiatsupontot.
Hanashita Onitsura. Gratulálok a helytállásodért.
Kobusi. Ha így folytatod biztos a halálod, hiszen Thousen vágyik mostantól rád.
Tsubaki Iria. Tökéletes áldozati példány voltál. Gratulálok.
Akamoto Imuru. Hát te voltál a legjobb áldozat. te is igazán megérdemled a reiatsut.
Még egyszer örvendtem a szerencsének és köszönöm a játékot. Ez egy mellék száll volt, ami még most kezdődött el./

* A gyík elvigyorodik az utolsó kérdés hallatán.*
- Hogy tudok-e? Ahogy elnéztem, a másik megbízott benne, de ez nagy hiba volt. ennél többet nem mondhatok... viszont annyit még segíthetek, hogy a választ a homok alatt keresd.* Válaszolja még meg utoljára, bár a többi kérdésre nem teljesen válaszol. Hamar felpattan, majd megindul egyenesen előre. Valószínűleg a csoporthoz megy vissza, de mégis megáll.*
- Fiú! Milyen érzés korcsnak lenni? * Teszi fel a kérdést ami egy kicsit gúnyosnak tűnhet. Érdeklődően várja a választ, de csak néhány másodpercig, majd újra megindul és a messzeségben eltűnik, mint valami kísértet, de legalább megvan a nyom amin elindulhat Hyaku.*

A korcs végig hallgatott a lény mondandóit, ezzel már sokkal tovább jutott. De a lény távozni kényszerült, de még távozása előtt egy kérdéssel fordult felé.
- Nehéz kérdés, tudod engem a "korcs" fajtámban is korcsnak tartanak. Pár feltűnő változás miatt. Mondhatni érzésre... teljesen más mint a megszokott hollow lét. De egyben különbözik: Nagyon nehéz társakat találni. - mondta vigyorogva. - Még sok mindent mondhatnék róla de biztos nem érdekel. - Mondta komolyan, s megvárta a lény válaszát ha válaszol. Utána elindult a másik zanpakutohoz. Azt tervezte hogy magához veszi és megkeresi a tulajdonosát. Ezért lejáratott kereset a Menosok erdejébe. Már csak az a kérdés merült fel benne hogy több lejárattal is rendelkezhet e a kiszemelt helyszín. Lehetőleg valami biztonságos lejáratott kereset. Út közben ha teheti pihen egy keveset, nyitott szemmel, ülve, és két zanpakutoját védve.