Sivatag

*Anvarnak ekkor támadt egy ötlete ami halvány reményt nyújthat neki. Ekkor karjába energiát energiát kezdett gyűjteni mintha lőni készülne de nem. Kardjában hagyta a felgyülemlett energiát és így kezdete el ütésekkel sorozni a lidércet.* "Remélem megdöglessz."

*A vágások nyomán több helyen felnyílik a bőre, de szinte egyből visszaregenerálódik, bár egyre lassabban és több helyen felnyílik a páncél, és máár csak a normál bőr marad a helyén.*
áááá*Üvölt fel fájdalmában, majd magzatpozícióba helyezkedik, hogy védje magát.*

-Kinek lesz fájdalmas halála...- *Hangja mély és erőteljes volt szinte rémisztő.* "Sajnos el kell vinnem úgyhogy harcképtelenné kell tennem."*És azzal most már csak a lábait kezdte el ütni kardjával és még egy barat is rálőtt hogy ne törjön meg a hollow pozíciója.*

*Egy egésztestes cero robban ki a rinocérosz testéből, de ez már csak olyan végfájdalom mert utána rögtön összedől. A csorda kisebb tagja ezt meglátva szétszélednek.*

"na most vigyük is" *Azzal felkapta a hátára a rinocéroszt és elindult vissza Aizenhez .*

//kaland vége +10 reiatsu +6 elosztható pont//

//CSak egyet mondj meg kérlek: mily módon voltál képes a FÖldről Huece Muendoba kerülni? //

*Már egy ideje úton vagyunk Kobusival a behatolók után kutatva.*
-Érzed őket a közelben? Lehet hogy csak én nem vagyok képes megérezni az ő szellemi energiájukat. Pedig eddig még jól ment az ilyesmi. De hátha te jobb vagy ebben.
*Mondtam neki miközben továbbszeltem a sivatagot. De közben továbbra is csak azon járt az eszem hogy neki miféle képessége is lehet a valódi alakjában.*

Már egy ideje kutyagolunk a süppedező sivatagban. William kérdésére csupán megrázom a fejem. Egy pillantást vetek rá.
~Hm... ha kiadom magam Shinigaminak, segítek nekik legyőzni őt. Majd hátulról velük is végezhetek...
Kalandoztak el gondolataim a lehetőségeket latolgatva.
~Vagy csak simán elvégezzük a feladatot, és jól van.

-Ők sem mehetnek örökké. Valahol úgy is tábort kellesz verniük hogy kipihenjék magukat. Talán még szerencsénk is lenne hogyha így csípnénk el őket...
*Kérdeztem tőle miközben láttam hogy már gondolatban valahol egészen máshol jár. De még miatta sem okozhatok csalódást Aizennek hiszem most adott nekem egy nagyobb küldetést és számot is. Szóval csak tovább gyalogolok.*
-Látom nem vagy beszédes kedvedben. De elvégre ha a jövőben is társak leszünk akkor valamennyire csak ismernünk kell egymás erejét vagy ilyesmi.

Gondolat menetemből William újabb monológja zökkentett ki.
-Bocs, elbambultam. Nem tudom ismered e a mondást. Enged közel a barátaid, de az ellenségeid még közelebb. Úgy, hogy Addig örülj amíg nem mondok semmit.
Mondom kissé gyerekesen. Kissé gyanús mosollyal arcom szélén haladtam tovább.
-Pam pabam pabam pam bam.
Kezdtem el dúdolászni félhangosan.
( Szerintem innentől várjuk meg Ulki' Bá-t, vagy valakit. Persze ha akarsz 1 et még írhatsz. )

-Tényleg nehéz bármit is kiszedni belőled és ez jó.
*Majd megállok amikor megérzem a halálistenek lélekenergiáját. Én is csak a kezemmel intek Kobusinak hogy álljon meg.*
~Lehet hogy nagyon tájékozatlanok erről a helyről, de azért nem kellene lebecsülnöm az erejüket. Szóval a legjobb lesz ha várunk egy kicsit.
-Várjunk egy kicsit a támadással de tartsuk őket szemmel. Addig ha van valami ötleted mond el de igyekezzünk feltűnés mentesen követni őket.
*Mondtam neki úgy hogy a halálistenek biztos ne hallják meg.*

William megjegyzését csak halványan megmosolyogtam. Nem sokkal később két shinigami jelenléte és hangja zavar meg bennünket.
~Helyben vagyunk.
nyugodtan végig hallgatom csapattársam ötletét. Azonban miután felmértem a terepet két egyéb ötlet is eszembe jutott.
-Vagy támadjuk meg őket a dombról és akkor helyzeti előnyünk lesz, vagy ássuk be magunkat a homokba... Ez utóbbi időigényes és hülyeség. Szóval... Én előbbire szavazok. Továbbá amíg egymással vannak elfoglalva. Meglephetjük őket egy egy gyors, majd lassabb támadással.
Kicsit várok, hogy megeméssze.
-Mehetünk?
Amennyiben belegyezett felsietünk a dombra, én 2 baraval zavarom meg őket közben másik kézben egy Cero-t készítek elő amivel megpróbálok gyors véget vetni a két vélhetőleg meglepett shinigaminak. Akadékoskodás esetén meghallgatom és eldöntjük mi legyen.

-Rendben... De ketten csináljuk és semmi magán akció. Nem kockáztathatjuk a küldetés sikerét. Másrészt pedig még az erejüket és a képességük határait sem ismerjük. Szóval jobb lesz ha együtt csináljuk.
*Majd Elkezdtem Kobusit követni fel a dombra amit kiszemelt a pontnak ahonnan támadunk. Közben végig a támadóinkat analizálgattam.*
~Lehet hogy csak megfontolatlanok vagy túlbecsülik az erejüket hogy ekkora zajt csapnak egy ilyen helyen. De az is lehet hogy nem félnek vagy csak nem rendelkeznek megfelelő információkkal erről a helyről. Lehet azt hiszik hogy itt ilyen lidércek vannak amik a lelkeket zabálják. Mint amilyen valaha én is voltam. Minden estre nem szabad őket alábecsülnöm.

A dombon leguggolok és félfüllel figyelem a jövevényeket és csapattársamat.
-Az erejüket csak harc közben deríthetjük ki. Szóval kell egy csali, vagy hátulról lerohanjuk őket.
Kicsit csöndben maradok. kiszúrom a furcsa folyadékot ami az egyik tokjából csöppent le.
~Folyadék... ez előnyömre válhat...
Eközben elindulnak és tőlünk távolodnak.
-Javaslom, hogy most támadjunk. Enyém a jobboldali.
Közben rá is mutatok arra amelyik kardjából víz csöppent le.
-Kész vagy?
Lassan elkezdek egy Cero-t izzítani a markomba.
-Ha igen akkor 3-ra tűz.
Elszámolok 3-ig majd tűzet nyitok a kiszemelt áldozatra. Végül Kardomhoz kapok és fürkészem túl élte e.

-Nos akkor azt ajánlom hogy várjunk egy kicsit. Hagy mutassa meg mire képes, látni akarom az igazi erejét. De ha nem bírsz várni nyugodtan végezz vele Kobusi.
*Mondtam miközben a tovább szemléltem a halálisten átváltozását. Nem is gondoltam volna hogy egyáltalán egy ilyen szintre is képes. De felkeltette az érdeklődésemet amikor átváltozott és kíváncsi voltam hogy mire is képes valójában. Elvégre a harcokat élvezni is kell. És ha ő is megtesz mindent akkor ez menni is fog.*
-Nos mi legyen te döntesz Kobusi.

Nem számítottam rá, hogy sikerrel végzek az ellenfelemmel. Belépek William mögé és Cero-t gyűjtök a teste takarásában.
~Így is jó.
-Ahogy jól esik, én viszont nem akarom megvárni.
Mondtam, kicsit kivártam, míg ellenfelünk közelebb ér majd eltűnök William mellől és a lukas hasúnál kötök ki.
~Ez a William vagy nagyon erős, vagy nagyon hülye...
Lenézek az áldozatomra, és a fejére engedem a Cero-t és lehegesztem a fejét a helyéről.
~Így ni...
Ezek után figyelmem a maradék, egy ellenfélre terelődik.

*A dűne megsemmisülése következtében hátraesek és egy kicsit távolabb a lökéshullám következtében. De ahogy észhez tértem egyből lábra álltam. és Kobusira néztem hogy ő is egyeben van e? Közben pedig végig a halálistent néztem akinek a kardja immáron csak újra egy egyszerű kard volt.*
-Szép kis erőd van. De kár hogy csak eddig tartott. De lássuk így is megállod e a helyed. Legyen tisztséges harc. Te ellenem és a társam nem avatkozik bele.
*Majd egy gyors Sonido-val előtte termek és a kardomat villámgyorsan kihúzva a tokjából kitartom az ütés irányába hogy megvédjen az ütéstől.*

~Ez így nem lesz jó...
Sietősebbre veszem és menekülök ám egyensúlyomból a lökéshullám kitaszít. Bucskázok párszor a homokban. Gyorsan felkelek és bizsergő lábfejemre pillantok. Egy kicsit megkapta a támadás.
~Nem vészes...
Az elülő porban William hangját hallom. Végül mindkettejük külseje kibontakozik az elülő porban.
~Tisztesség, jó vicc.
Figyelmem William mellkasára terelődik. Meg is találom amit keresek. A luk a mellkasán. Lassan előhúzom kardomat és várok. Kicsit közelebb lépkedek a csatározás helyszínéhez. Kivárok egy megfelelő pillanatot a támadásra. Amikor elég közel vannak egymáshoz és egymásnak feszülnek. Amikor lényegében egy helyben állnak közel egymáshoz. Sonidoval William mögé kerülök és átszúrva a mellkasán lévő lukon megpróbálom ledöfni az ellenfelet. Másik kezemmel átnyúlok a válla fölött és egy baraval próbálom meg eltalálni. Amennyiben ilyen lehetőség nem adódik, más terven kezdek el gondolkodni.